'Küzdj az álmodért, minden vágyadért!'

Rossz hír...

2012-02-25T04:26:00.000-08:00

Sziasztok! Sajnos mégsem tudom hozni a hétvégén a fejezetet, a következő ok miatt: lebetegedtem. Rosszul érzem magam, lázas is vagyok, azt hiszem influenzás lettem. Energiám nincs megírni a fejezetet, pedig nagyon szívesen megosztanám veletek. Sajnálom. Azt még nem tudom, mikor rakom fel az új részt, de készülőben van, és azon leszek, hogy hozzam!
Dóri.

A blog első díja :)

2012-02-23T12:43:00.000-08:00

Sziasztok! Most nem új fejezettel jelentkezem, hanem azzal, hogy a blog megkapta az első díjat. Köszönöm szépen Lilinek! A fejezet, terveim szerint már szombat kora délután felkerül! ;)

Szabályok:

1. Köszönd meg

2. Másold le a szabályokat, hogy a te díjazottjaid is láthassák őket

3. Rakd ki a képet is a blogodra

4. Add tovább a díjat 5 embernek

5. Írj magadról / a történetről / a főszereplőről 5 dolgot /

Magamról:
1. Mindenek előtt az F1
2. Kedvenc pilótám a német Sebastian Vettel
3. Red Bull bolond vagyok
4. Imádok fogalmazni
5. Van egy imádni való ikertestvérem, akit nagyon szeretek! *-*

A történetről:
1. A történet megírásához csakis Vettel, és az Ő csodálatos története adott ihletet
2. A történet azért íródott, hogy megmutassa az embereknek, lehet ilyen oldala is egy sztárnak
3. Így képzelem el egy pilóta és egy egyszerű lány életét
4. A sztori számomra nagyon fontos, imádom írni, és úgy látszik, érdemes, mert van, aki értékeli
5. Sokban a valóságot tükrözi a történet, például a versenyekről leírtak, illetve néhány esemény.

A főszereplőről:
1. Dóra a főszereplő, egy egyszerű musicalszínész, és énekesnő
2. Nagyon érzelmes lány, könnyen felkapja a vizet, sok esetben féltékeny
3. Mindennél fontosabb neki a család, és érzékenyen érinti, ha bármi baj is éri őket
4. Szüksége van támogatásra, és gyengédségre, melyet az Ő pilótája meg is ad neki
5. Mindennél jobban küzd az álmáért, mely nem más, mint: Boldognak láthassa az ő Németét."

5 ember, akinek tovább adnom a díjat:
Ivett, Reni, Bells, Zsömi, és Rebeka
UI: Dorililien-nek is adnám, csak ő már kapott egyet :)

22.fejezet: "Páratlan páros.."

2012-02-18T10:28:00.001-08:00

Sziasztok! :) Nagyon boldog vagyok, hogy ilyen sok hozzászólást írtok nekem! :)) Hogy mennyit írtatok összesen eddig, mindegyik bejegyzéshez? Pontosan 224 db megjegyzést! :)) Egyszerűen imádlak titeket! Ti tartotok életben :P Na itt is van a következő fejezet, próbáltam kicsit érdekessé tenni, de ugyanakkor szerintem megint kicsit romantikusra sikeredett... *-* Remélem nem bánjátok! :)) Ha írtok megjegyzést, és esetleg nem jelenik meg, akkor küldjétek el még egyszer, mostanában rosszalkodik a rendszer :\ Előre is bocs a helyesírási hibákért, (ha vannak) jó szórakozást! Dóri.

"...most hiányzik minden, és Te is hiányzol, egyedül fekszem, érzem hogy vádolsz! Csak szerelmünk éltet, vissza álmodom néha, csókjaid emléke rám virrad újra..."

/Sebastian Vettel szemszöge/

Még akkor este valóban sok dolgom volt. Sok mindent át kellett rágjunk a csapattal, többnyire az miatt, hogy az első szárnyak súlypróbáját megszorították, erről volt néhány szó. Már fáradt voltam egészen, és figyelni is alig bírtam a gondolataimtól. Nincs itt Dóri, mégis folyton Rá gondolok. Ilyen nem sűrűn fordult még elő velem, hisz ilyenkor a verseny mindennél jobban le kellene hogy kösse a figyelmem. Ezért minden erőmmel azon voltam, hogy arra koncentráljak amit mondanak nekem, javaslatként.
Pontosan 1 óra hosszát vett igénybe ez a folyamat. Mikor végre elengedtek, hogy mehessek utamra, mely többnyire a szállóba vezetett volna, még beugrottam meginni valamit a büfébe. Ezúttal egy "semleges" kávézót választottam, melyhez vegyesen járt mindenki mindegyik csapatból. Leültem egy asztalhoz, egyedül. Néhány pillanat múlva pedig elmerengtem.
Dóri azt mondta, hogy Fabian eltörte a kezét. Nem meglepő, valóban nem. Viszont nekem most otthon lenne a helyem... Valamiért borzalmasan zavart, hogy nem ünnepelhetem meg a családommal ezt a fontos eseményt. Ekkor hirtelen beugrott a nyaralásunk egy pici szösszenete. Az agyamba a következő kép villant fel: Dóri és én a vízbe... kettesben, és egy rövid csókot váltottunk. Nagyot sóhajtottam. -A szenvedélyedért áldozatot kell hoznod! -mondtam magamba.
Ekkor valaki megköszörülte a torkát felettem, hirtelen észbe kaptam. Azt hittem, káprázik a szemem, és hallucinálok. Egy pillanatra azt hittem, Dóri áll előttem, de tévednem kellett. Valószínűleg sohasem fogom megszokni, hogy ők ketten ikrek...
-Helló, Mr Vettel! -nevetett Adri. -Leülhetek?
-Persze, gyere csak! -adtam engedélyt, ő pedig leült a szemben lévő székre. -Hogy vagy?
-Köszönöm, jól. És ti? -kérdezősködött. -Délelőtt nem volt alkalmam beszélgetni veled, de ha most ráérsz...
-Igen, persze, ráérek. -hadartam. -Mi is jól, azt hiszem...
-Azt hiszed? -vonta össze a szemöldökeit.
-Ne... Ne értsd félre! -tiltakoztam. -Szeretjük egymást Dórival, és együtt vagyunk... Csak.. nagyon hiányzik... És tudod, ma van a szülinapja... ahogy neked is. -mosolyogtam a végére.
-Igen, hát... ez természetes, Sebastian! Majd hozzászoksz... Gondolj arra, hogy holnapután már utazhatsz haza. -próbált lelkesíteni.
-Oké... -győzködtem én is magam. -Voltatok valahol nyaralni?
-Igen, de csak egy kis időre... Ezúttal Spanyolországban pihentünk. Ti?
-Elvittem Dórit Franciaországba... Tetszett neki. -vigyorogtam.
Sejthető volt, a következő percek a nyaralás élményeiről szóltak. Aztán megpróbáltam egy kicsit más témára váltani... komolyabbra. Lehet kicsit furán hangzottak a kérdéseim, de Adri értette, mire akarok kilyukadni.
-Szoktatok veszekedni Jenson-nel?
-Nyilván minden kapcsolatban vannak viták, így nálunk is. Ennek ellenére mindig kibékülünk... Miért, ti gyakran veszekedtek? -csodálkozott a végére.
-Nem... eddig csak pár komolyabb vitánk volt...
-És... ki, vagy mi miatt? -kíváncsiskodott. Összeszedtem magam, aztán kinyögtem a választ. Végtére is, minek titkoljam?
-A volt barátnőm miatt... Valahogy nem hagy minket békén...
Válaszomra egy pillanatra elmerengett, aztán újból kérdezett.
-És mit akarsz tenni?
-Azt hiszem még a hétvégén beszélni fogok vele... Nem értem miért próbálkozik még mindig, mikor tudja, hogy van barátnőm... -fújtam ki nehezen a levegőt, és hátradőltem a székben.
-Ez jó ötlet... -helyeselt. -Azonban lenne egy piciny kis megjegyzésem... -sunnyogott a végére.
-Mi? -kíváncsiskodtam ezúttal én.
-Dóri egész biztosan féltékeny lesz... Nem tudom hogy akarsz a régebbi barátnőddel beszélni, de valószínűleg négyszemközt, és hát... -hagyta el a mondat végét.
Ekkor rájöttem, hogy igaza van. Akkor viszont mi mást tudok tenni? Valahogy el kell simítanom a dolgokat. Másképp nem megy.
-Sajnos igazat kell adnom neked, és be kell vallanom, erre nem is gondoltam. -húztam el a szám. -Azért én biztos vagyok benne, hogy meg tudom beszélni a dolgot Dórival vita nélkül... -mondtam ugyanakkor ellent neki.
-Igen, remélem, és ahogy ismerem a húgomat, érteni fog... -mosolygott.
Egy szó akaratlanul is megakadt a fejembe, az előző mondatából...
-Húgod? -nevettem. -Azt hittem ikrek vagytok..
-Igen, Sebastian Vettel, de egyszerre mégsem jöhettünk ki anyuból! Én érkeztem először a világra, és Dóri 3 percre rá... -nevetett.
Valóban, hogy lehettem ilyen ... Na jó, inkább nem minősíteném magam.
-Istenem! -csaptam a homlokomra az elfojtott nevetéstől. -Valóban.. jó, bocs! Hirtelen nem jutott eszembe... -mentegetőztem.
-Semmi gond... -mosolygott ő is.
Ekkor a nemrég emlegetett Jenson tűnt fel Adri háta mögött. Hátulról megölelte párját, majd egy rövid csókot nyomott a szájára. Kicsit elpirultam a látványtól, és el is szomorodtam. Dóri jutott eszembe, és az, hogy Ő is, és én is egyedül vagyok. Pedig úgy megölelném és....
Button hirtelen észrevett, és üdvözlő szavakat intézett felém.
-Szia Seb! -mosolygott, miközben Adri arcát simogatta. -Mit keresel itt ilyen későn a barátnőmmel? Csak nem...? -ugratott viccesen.
-Nem, nem! -ellenkeztem hevesen. -Már nem azért, mintha nem lenne csodaszép... Csak tudod, nekem van egy aranyos, édes, százszorszép lánykám, aki otthon vár. És amúgy se... -próbáltam kicsit jól kijönni a helyzetből. Azt hiszem, sikerült.
-Értem én...!-emelte fel a kezeit Jenson.
Kicsit beszélgettünk még hárman is, de aztán végképp mennem kell. Lelki szemeim előtt Christian arca jelent meg, épp dühös grimaszt vágva. Mi lesz, ha megtudja, hogy még mindig nem mentem el pihenni?
-Sajnálom srácok, de nekem mennem kell.... -álltam fel végül az asztaltól.
-Csókoltatom Dórcit, ha esetleg majd beszélsz vele telefonon...-bolondozott ismét Jenson.
Egy vicces grimaszt vágtam oda neki, Adri viszont csak nevetett rajtunk. Elhagytam a kávézó területét, és rövidesen a szállóba siettem. Ledőltem egy kicsit az ágyba, és tévét néztem. Már a holnapi verseny járt az agyamba... Mi lesz holnap?

/Dóra szemszöge/

Aznap este nem tudtam aludni. Talán sok volt így minden az elmúlt napokban. A búcsúzás, Hanna, Fabian eltört karja, a sok izgulás, de legfőképp a hiány. Valahogy Heike szemeire sem akart álomport szórni az álommanó, így úgy döntöttünk, hogy lemegyünk a konyhába, és beszélgetünk egy kicsit. Leültem egy székre, és lábaimat is felhúztam, majd a kezeimmel fogtam át azokat.. Kicsit fáztam, mivel elég lenge öltözetben voltam, az esti ruhámba. Az idő már későre járt, Norbert és Fabian fenn aludtak az emeleten, s nekünk is ott lett volna a helyünk.
A Vettel anyuka sürgött-forgott a konyhában, s percek alatt elkészített mindkettőnk számára egy kakaót. Letette a bögréket az asztalra, és ő is leült mellém.
-Azt hiszem, nem voltam teljesen őszinte... -kezdtem nagy levegővel. Furán nézett rám, így folytattam. -Hanna... elég nyersen viselkedett velem itt a ház előtt. Nem értem, miért teszi azt, amit tesz... Én csak... nem akarom, hogy azt higgye mindenki, hogy féltékeny vagyok... de...-itt elakadtam, mert nem tudtam folytatni.
-Igen, az első perctől fogva tudtam, hogy nem mondasz igazat, de nem akartam szólni. -mosolygott. -Sokat jelent, hogy mégis őszinte vagy velem. Visszatérve pedig ahhoz, hogy féltékeny vagy, nem is csodálom...
-Tessék? Szóval... mégsem én reagálom túl? -csodálkoztam nevetve.
-Nem, szerintem nem. Ugyanezt tenném a helyedbe... Hisz ki örülne ennek? -mosolygott még mindig. Nagyon stabil volt, és kiegyensúlyozott. Irigyeltem érte. Mintha semmi gond nem nyomta volna a vállát... Higgadt tudott maradni... -Ugyanakkor sajnos meg kell birkóznotok vele. Nem lesz egy könnyű dolog, és ezt megértem...
-Na igen... -vettem fel a bögrét, és belekortyoltam a kakaómba.
-Egyébként, nagyon örülök, hogy te és a fiam így egymásra találtatok. -vigyorgott. -Jobb társat el sem tudok képzelni Sebastian-nak nálad. Bevallom, voltak kétségeim, de mára már egy sincs...
Ez nagyon nagy löketet adott nekem. Szavai felpörgettek, és biztattak.
-Köszönöm... Valóban nagyon szeretem Őt... Nagyon hiányzik... -valltam be.
-Igen, elhiszem. Nekem is hiányzott, a kezdetek kezdetén rettenetesen. Most már, talán elviselhetőbb a hiánya... Azért mégiscsak a fiam. -mosolyodott el.
-Nehéz, hogy már csak egy gyerek van benn a fészekben, és a többi kirepült? -fogalmaztam így. -Gondolom fura érzés...
-Nagyon is az... -bólogatott. -Nekem ezt abszolút meg kell értenem. Ez az élet rendje.. Na meg az, hogy szülessenek unokáim. -nevetett halkan. -Eddig egyik gyerekem se akaródzott családot alapítani... Én pedig egyre jobban öregszem. -sóhajtott. -Nagyon vágyom rá, hogy ölelgethessem a pici babákat...
Sikerült mosolyt varázsolnia arcomra.
-Neked és Seb-nek biztos gyönyörű, kék szemű babátok születne... Remélem, hogy majd rászánjátok magatokat a dologra. Persze nem akarlak sürgetni, tudom, hogy nagy felelősség, és még fiatalok vagytok...
-Én megértem... Erről igazából még nem nagyon beszélgettünk Sebastian-al, és... nem tudom mikor jöhet szóba.... -húztam el a szám.
Ekkor elképzeltem magam nagy pocakkal. Furcsa volt a képzeletemben a látvány, ugyanakkor tetszett is. Ez nem azt jelenti, hogy terhes akarok lenni, csupán annyit, hogy évek múltán elképzelhetőnek tartanám... Heike-t is teljes mértékben megértem, valóban nehéz lehet neki. Ezzel a gondjával vajon előállt már valamelyik gyerekének? Mondjuk a két idősebbik lánytestvérnek?
Később még más témákkal folytattuk a beszélgetést, és eléggé elhúztuk az időt. Végül mindketten lefeküdtünk. Jó volt kiönteni a lelkem valakinek. Heike nekem olyan, mint az anyukám.

"...egy páratlan páros voltunk mi ketten, két gyönyörű fél hang egy kottafüzetben. Egy páratlan páros, két buta kis dallam együtt egymás szívében..."

Reggel újabb reményekkel keltem fel, bíztam benne, hogy minden rendben lesz a futammal kapcsolatban, és jó helyen fogunk végezni. Előbb megreggeliztünk az asztalnál, aztán elmentem az öcskössel egy kicsit sétálni, végül a belvárosban fagyiztunk egyet. A legkisebb Vettel nagyon élvezte a kis kiruccanást, én pedig boldog voltam, hogy örömet okozhatok vele neki, csupán ennyivel. A belváros amúgy is gyönyörű volt, napsütéses. Imádtam a német stílusú házakat, gyönyörködtem a látványban.

Elhaladtunk a Szent Péter templom előtt is, Fabian-nak pedig egyfolytában járt a szája. Emlékszem, Seb azt mondta, ebben az évben, még megismerkedésünk előtt pár nappal itt a templom előtt parádézott. Kicsit elhúztuk az időt, mivel Fabian összefutott rég nem látott pajtásával, de aztán ebédre hazaértünk. Mosogatás után nem sokkal kezdődött a Belgiumi futam, az egyik kedvenc pályámon. Sebastian-t a kezdés előtt mutatta párszor a kamera, látszólag nyugodtnak tűnt, és ez engem is megnyugtatott. A rajtnál Fabian viszonylag elég élénk volt, még ugrált is a garnitúrán, később pedig leült.
A verseny állása viszonylag jól alakult, ám nem sokáig. Sebastian a 17. körben megpróbálta megelőzni Button-t a Buszmegálló-sikánnál, a támadás azonban rosszul sült el. Nem is hittem a szememnek. A következő másodpercekben a Red Bull belebicsaklott a McLaren oldalába. Az ezüst kocsinak az oldaldoboza sérült meg, így kiesett a versenyből. Seb tovább tudott vánszorogni, egész a bokszig. Mégis mi történhetett? Az agyam teljesen le volt blokkolva, s nem csak én, hanem az egész család értetlenül bámulta a tévét.
-Mi történt? -hüledezett Fabian. -Ugye nincs baja? -riadozott.
A szülőkre néztem, de ők se tudtak semmit kinyögni. Meg kell várni a verseny végét, majd Seb nyilatkozatát, hogy ő mit mond, ha egyáltalán folytatja a versenyt. Annyira akartam, hogy jól süljön el a verseny, és most hirtelen minden romba dőlt... Ez biztos csak a véletlen volt...
Sebastian folytatni tudta a versenyt, ugyan nehéz körülmények között. Button versenye elúszott, s ez nekem sem tetszett. Seb áthajtásos büntetést kapott. Végül már csak arra koncentráltunk, hogy Seb-nek szurkoljunk, ő pedig szép lassan előzgetésekkel lépdelt előre... mígnem megint megtörtént a baj. Épp Tonio Liuzzi-val kakaskodott előzés közben, mikor a Force India első szárnya kihasította az RB6 bal hátsó kerekét, így újból kerékcserére volt szükség. Cseppet sem tetszett ez nekem...
A megmérettetés végeredménye nem volt meglepetés: 1. helyen Lewis végzett, másodikként Webber, harmadikként pedig Robert Kubica ért be. Sebastian csak a 15. lett a versenyen. Mind picit csalódottan ültünk a tévé előtt, de szerencsére tudtuk, hogy nem egy pályából áll az egész szezon, így még van idő beszerezni a pontokat a világbajnoki címhez.
A világbajnoki tabella állása a verseny után a következőképp festett, -az első hárommal- melyet a tévében meg is mutattak:
01. Hamilton -182 pont
02. Webber -179 pont
03. Vettel -151 pont
Fabian a verseny alatt rég bealudt, mivel nem tudta sokáig nyitva tartani a szemét bátyja ütközése után. Mi pedig már csak arra vártunk, hogy nyilatkozatokat hallhassunk valakitől, aki tudja, mi történt. Pár percre el is kapták Sebastian-t, és röviden válaszolt a történtekre, igazából magyarázatot viszont nem kaptunk:
"Nem vagyok büszke arra, ami történt. Sajnálom, hogy tönkre tettem Jenson versenyét" -motyogta Seb.
Ezután Christian jelent meg a háta mögött, Seb gyorsan elment, és a főnök vette át a szót:
"Sebastian-nak ma minden összejött. Az első körben leszorították a fűre, de vissza tudott jönni a harmadik helyre. Azt hiszem, Jenson meglepte a korai fékezésével és a balesetet elkerülendő ráfutott egy vízfoltra, de éppen emiatt ütköztek össze. Liuzzi-val egyszerűen balszerencsés volt -nem volt valami remek verseny számára."
Nem sokkal később, az interjúk után lekapcsoltuk a tévét. Tehát ez volt az ok, egy vízfolt, arra szaladtak rá... Zavaromban még mindig a homlokom ráncoltam, de aztán rájöttem, hogy valóban lesz még lehetőség a nyerésre, ez most nem sikerült.
Heike felvitte az emeletre Fabian-t, hogy ott aludjon tovább, és ne lenn. Kicsit megvitattuk a szülőkkel a versenyt, később azonban már próbáltuk kerülni a témát. Seb nem hívott, lehet el van foglalva, viszont akkor én sem fogom zavarni. Heike úgy tudja, még ma hazajön, este.
Délután elmentünk egy bevásárlóközpontba vásárolni, aztán jó hosszú idő után hazaértünk. 19:00 óra felé járt már, amikor már Seb szobájában üldögéltem, és vártam. Nagyokat sóhajtoztam. Kicsit csalódás volt nekem ez a nap.
Lentről hirtelen hangokat hallottam, így kiléptem a szoba ajtaján, s az emelet korlátja mögül kihajolva néztem, hogy honnan, és kitől jönnek azok. Mikor tudatosult bennem, ki is van itt, megörültem, és azonnal lefutottam az emeletről. A szívem a torkomban dobogott, hogy újra láthatom. Sebastian mosolyogva jött oda hozzám, majd megölelt. Neki is épp ugyanolyan gyorsan vert a szíve, mint az enyém. Hisz éreztem.
A szülei is ott toporogtak mögöttünk, és láttam, hogy Heike és Norbert elmosolyogja magát. Még mindig ölelt, s szája eltalált a számig. Fura volt először, mert még soha nem csókolóztunk a családja előtt, de nem bántam. Nem töltöttünk egymás nélkül sok időt, mégis nagyon hiányzott. Végül már csak átfogta a derekam, és úgy fordultunk a szülőkhöz.
-Jaj, Sebastian! Ma nagyon megijesztettél! -panaszkodott az anyuka.
-Pocsék napom volt, és a verseny is... -fújta ki a levegőt. -Azért örömmel jöttem haza. Tudom, hogy meg tudom csinálni, meg tudom szerezni a címet... Ez viszont most rosszul sült el..-reagált párom.
Norbert rábólintott, Seb pedig evett egy kicsit. Én nem voltam éhes, ezért csak azt figyeltem, hogy ő hogyan eszik. Később kicsomagoltunk, ezúttal ő is a régi szobájában alszik, velem. Nem volt kedvünk az üres lakásba hazamenni Svájcba, mikor itt lehetünk a családjával. Magunkra maradtunk a kis olajzöld szobában, így beszélgetni kezdtünk az ágyon ülve.
-Nagyon hiányoztál! -kezdte ő.
-Te is nekem... -viszonoztam kijelentését. -Sajnálom, hogy nem sikerült a verseny... Azért a 15. hely sem rossz! -próbáltam lelkesíteni. -És a pontversenyben sem állsz rosszul.
-Tudom, csak... Jenson is miattam szívott... Nagyon rosszul érzem magam miatta. Viszont, bevallom, már szombaton tudtam, hogy ez a verseny egy káosz lesz. Hisz az időmérő általában jól szokott sikerülni.... -sóhajtott a végére. -Jaj, olyan jó hogy látlak! -ölelt végül meg ismét.
-Figyelj... -szóltam megint, mikor elengedtük egymást. -Nem lehet, hogy azért nem tudtál teljesíteni, mert hiányoztam? -kérdeztem rá félve.
-Nem tudom... -nézett bizonytalanul lefelé. -Lehet az is közrejátszott egy kicsit. Ám a legnagyobb baklövést mégis én csináltam, ezt senkire se foghatom rá. Mostantól azon leszek, hogy Monzába legalább a 15. helynél jobbat szerezzek... -mosolygott.
-Azért nem voltam melletted, mert így beszéltük meg, emlékszel? -feszegettem tovább a témát. -Sajnálom, de én tényleg nem szeretnék nap mint nap az újságok címlapján szerepelni, és ott van a munkám is... -dőltek belőlem a szavak, már-már kiborultam, és lefelé néztem.
-Hé! -csitítgatott Seb, és kezével az állam alá nyúlt. -Megértelek, és megbeszéltük, hogy nem leszel velem... Ettől független még hiányozhatsz... -villantotta fel fogsorát. -Egyébként, bíztam benne, hogy még itt talállak. Mikor indulsz Magyarországra?
-Holnapután... Ivett kezd helyettem, így még maradhatok egy kicsit...
Szavaim hallatán még az előzőnél is hatalmasabb mosoly kerekedett ki az arcán, és én sem tudtam megállni, hogy ne húzzam mosolyra a szám.
Sokat beszélgettünk az elmúlt napokról, szinte részletesen beszámolt nekem arról, hogy mi történt vele Belgiumban. Én is meséltem neki. Egyszerűen szerelmes lettem Heppenheim-be, nagyon megszerettem ezt a kis várost. Annyi szépséges dolog van benne, mivel egyszerűen nem tudok betelni. Ő persze csak nevetett rajtam. Könnyű neki, ő már megszokta, hogy ilyen csodás helyeken jár. Egyszerűen megbabonázott ez a gyönyörű vidék... A szőlőültetvények sokasága, a csodás kilátás és minden.
Majd lassan álomra hajtottuk fejünket a szűk kis ágyon, melyen most ketten összekucorodva is alig fértünk el. Mindenben van valami jó... Úgy ölelt egész éjjel, mintha soha nem akarna elengedni, én pedig nem akartam elhinni, hogy megint vele lehetek.
Reggel madárcsicsergésre ébredtünk mindketten, szinte egyszerre. Lassan keltünk fel, előbb én ugrottam ki az ágyból, felöltöztem, Seb pedig minden mozdulatom követte. Csak tudnám, hogy min vigyorog ennyire... Visszaültem az ágy szélére, ő pedig még mindig feküdt. Kócos hajjal, a szürke pólójába, fülig érő szájjal.
-Mi az? -kérdeztem meg, mert nem bírtam megállni.
-Ez hiányzott nekem... -nevetett. -A reggelek a legszebbek!
Bohókásan megráztam a fejem, mire ő is felült gyorsan, és egy puszit nyomott az arcomra, majd visszahullott az ágyra.
-És, mi a terved mára? -nevettem előző szándékán.
-Van egy-kettő... de nem hiszem, hogy az egyikért túlságosan odalennél... -húzta el a száját. El sem tudtam képzelni, mire gondolhat, így folytatta. -Hannával megbeszéltem egy találkát a belvárosba, ma. Beszélnem kell vele.
Rettenetesen elszomorodtam, bár maradt bennem egy kis jókedv. Talán igaza van, valóban beszélni kell vele, mert csak a szóból ért. Eddig elnéztük neki a dolgokat, de ennek itt van vége.
-Valóban nem vagyok oda az ötletért... -néztem ki az ablakon. -De... kitudja, lehet elérsz vele valamit.. Legalábbis, nagyon remélem.
-Ez most a legésszerűbb, amit tehetek... -fújta ki a levegőt.
-Oké... -álltam fel, mire elkapta a kezem.
-Hova mész?
-Segítek anyukádnak reggelit készíteni. -válaszoltam.
-Na ne! Kérlek, csak 5 percet adj! -húzott vissza az ágyra, és csókolni kezdett.

/Sebastian Vettel szemszöge/

Reggeli után indultam el a belvárosba, hogy találkozzam viszonylag rég nem látott volt barátnőmmel. Ez olyan kényszerhelyzetféle volt, sajnos mennem kellett, választásom nem volt. Hanna persze örült a meghívásnak, és azt hiszi, hogy bájcsevegni akarok vele.
Hamar elértem a vendéglő elé, Hanna pedig már kinn ült az egyik asztalnál. Intett, hogy menjek oda, így is tettem. Leültem a szemben lévő székre, s megvártam ameddig rendel valamit a pincértől, aztán hamar belekezdtem volna, mert nem akartam szépíteni a dolgot, nem azért mentem, hogy érdeklődjek felőle. Azonban ő szólt először.
-Szóval... minek köszönhetem ezt a kedves meghívást? -mosolygott.
-Nem cseverészni jöttem, Hanna, ha erre gondoltál! -kezdtem így. -Mit kerestél anyuéknál a múlt héten?
Kérdésemre kicsit felháborodott, bár válaszolt.
-Régen láttam, és gondoltam meglátogatom.
-De mi célból? -faggattam tovább.
-Nem tartozom neked magyarázattal, tudtommal oda megyek, ahova akarok...
-Ez így van, de addig nem, ameddig a családomhoz van közöd. Miért nem hagysz végre békén? Nem kérem, hogy még csak barátok se legyünk, csak... ne viselkedj úgy, mintha még mindig szeretnél!
-Nem értem, mire célzol... -adta a butát.
-Nem érted? Miért kérdezgeted folyton Melanie-t, hogy Dóri milyen? Miért nem szállsz végre le a témáról? Miért látogatod még mindig a családom?
Arcából levéve már pontosan tudta, mire gondolok. Eddig is tudta...
-Arra nem gondoltál még, hogy lehet hogy szeretlek? Meg kellene értened... Nagyon rossz egy más nő oldalán látni téged... Olyan hamar túljutottál a szakításon... -háborgott.
-Nem, Hanna! Te nem szerethetsz engem... Hisz megbeszéltük. Azóta már több mint 8 hónap telt el. Érdekes, csak akkor ébredt fel benned ez a "szerelem", amikor mással láttál...
-Sajnálom... -nézett lefelé. -Megpróbálok alkalmazkodni a dolgokhoz, de nem megy. Főleg amikor Dórival találkozok. Valahogy minden rosszindulat előjön belőlem, és nem tudok ellene tenni...
-Kérlek, Hanna! Hagyj minket, és ezt minden rosszindulat nélkül mondom... -kérleltem. -Barátok lehetünk...
-Lehetnénk, de én harcolni fogok érted... és várni fogok rád. Ha esetleg... úgy gondolnád, hogy... -itt félbeszakítottam.
-Nem fogom úgy gondolni... Sajnálom.. Én szeretem Dórit.
Lassan bólogatott. Valószínűleg úgy érezhette magát, mint akit legyőztek. Nem akartam ilyen nyersen az orra alá dörgölni a dolgokat, ezek a dolgok távol állnak tőlem.
-Csak ennyit akartam... Szia.. -köszöntem el halkan, majd felálltam, és hazasétáltam.

/Dóra szemszöge/

"..ha akarod még ezerszer mondom el, hogy rajtad kívül senki sem érdekel. Ha akarod még ezerszer csak hogy megértsd, a lelkemet eladnám egy csókodért..."

Izgultam, hogy mi lesz az eredménye a beszélgetésnek, vajon Hanna ért-e a szóból, főleg ha Seb mondja neki. Az elmúlt 1 óra kínszenvedésnek tűnt, az idő lassan telt, s Seb nem nagyon akart előkerülni. Végül megkönnyebbülhettem, ugyanis nyílt az ajtó, és Ő lépett be rajta, cseppet sem idegesen. Heike is nyugtató pillantást küldött felém, így már minden kő lezuhant a szívemről, bár a neheze még hátra volt.
Seb oldalra billentette a fejét, jelezve, hogy mennyek vele át a nappaliba a konyhából. Átérve a szobába, becsukta mögöttünk az ajtót, én pedig vártam, hogy kezdje a "beszámolót".
-Beszéltem vele, és elmondtam neki mindent. Azt hiszem, ezek után már valamivel jobb lesz, de a tudtomra adta, hogy nem adja fel...
-Szóval még szeret? -csodálkoztam el.
Csak bólintott. Aztán közelebb lépett.
-Én viszont csak téged szeretlek, és senki mást! Annyiszor mondom el, amennyiszer szeretnéd! -ölelt magához.
-Nem kell győzködnöd... Tudom, és érzem hogy szeretsz.. -vigyorogtam bele ölelésébe.
-Amikor kérdezted... hogy mik a terveim mára.. hát... gyere velem, és megtudod! -engedett el, és elkezdett kifelé húzni a szobából.
Nemcsak a szobából, hanem egész a konyhán keresztül vezetett ki az udvarra. Előtte azonban odakiáltott a szüleinek, hogy elmentünk. Kérdezni sem volt időm, olyan gyorsan kihúzott a házból, és az autóba utasított. Engedelmeskedtem, bár utáltam, amikor ilyen sejtelmes...
-Oké... hova megyünk? -nevettem rajta.
-Tegnapelőtt születésnapod volt, emlékszel? -indított a kocsival.
Mit találhatott ki már megint? Az út alig nyúlt 15 percnél hosszabbra, én pedig egyre izgatottabb voltam attól, hogy most mi következhet. Végül egy erdőszélen álltunk meg, egy istálló parkolójában. Kiszálltunk az autóból, és megcsapott az a jellegzetes illat, melyet a tiszta szabad levegőn érezni lehet. A fákat lassú dülöngélésre késztette a szél, s a nap sugarai csak a levelek hézagai közt világítottak be. Gyönyörű volt, s egy időre lefagytam. Seb hátulról érintette meg a derekam, így újra visszakerültem a valóságba. A kezét felém tartotta, kérte, hogy menjek vele. Mosolyogva kezemet az övébe nyomtam, így indultunk el.
Jobban szemügyre vettem a kis istállót. Fából volt az egész, pont mint a belváros. Valahol Heppenheim szélén járhattunk. Zöld fű, kék ég, napsütés. Az istállóból már messziről lószag áradt ki, felénk pedig egy lovaglószerkóba öltözött férfi tartott. Mikor ideért hozzánk, köszöntött, és azonnal a karámhoz vezetett minket. Közben kiderült, hogy Eric-nek hívják. Két ló volt kikötve a fakorláthoz, egy barna, és egy fekete. Csodásak voltak.
-Nyugodtan simogassátok meg őket, nem harapnak, szelíd lovak. -javasolta Eric.
Seb is bátorító volt, ő már rögtön megsimogatta a fekete ló fejét. Én is odaléptem a barnához, és ugyanazt tettem, mint párom.
-Na, akkor! -csapta össze kezeit a nemrég megismert férfi. -Mindjárt jövök, és akkor kezdhetjük is! -azzal megfordult, és lassan távolodott tőlünk.
-Mit kezdhetünk? -kérdeztem meg Sebastian-tól, amikor a ló kicsit megrázta a fejét.
-Tudsz lovagolni? -válaszolt kérdéssel.
-Nem tudom.. Valamennyire talán igen, miért?
Nem kaptam választ, újabb titok. Miért csinálja ezt velem? Pár perc múlva visszatért Eric, és felszerelte a lovakat. Valószínű lovagolnom kell...
-Felülsz? -kérdezte Seb.
Nagyot nyeltem, és bólintottam. Felültem a lóra, ez még szerencsére ment valahogy. Jó magasra kerültem hirtelen, s a ló megmozdult alattam, egész megijedtem. Nem tudom milyen képet vághattam...
Körözgetni kezdtünk a pacival, persze csak úgy, hogy Eric fogta a lovat, és vezette. Ez egészen tetszett, és Sebastian is mosolygott rajtam. Egyvalamit nem értettem, ő miért nem lovagol?
-Nagyon jól csinálod, csak nyugodtan, nem kell félned, Csillag nem bánt... -dicsért Eric, s ezáltal megtudhattam a ló nevét.
Végül eljött az idő, Eric elengedte a lovat, egyedül kellett vágtatnom. Egész jól sikerült a dolog. Mialatt én vágtáztam, láttam, hogy Seb néhány szót vált Eric-el, aztán kinyitják közösen a karám ajtaját. Megállítottam a lovat, Seb pedig idesétált hozzám.
-Van még egy hely melletted? -mosolygott.
Bólintottam, ő pedig felmászott mellém a nyeregbe, mögém. Átvette a vezetést, és elindultunk a lóval kifelé.
-Ezt szabad? -kérdeztem meg, s szívem már ezerrel kalapált.
-Persze... Nem kell félned, ugyan rég lovagoltam, de még tudom hogyan kell.
Miután kiértünk a karámból, gyorsabb tempóra váltott, és egy jól kijárt ösvényen indultunk el az erdőben. Csodálatos érzés volt.. Mintha szálltam volna... Rengeteg szép hely mellett elhaladtunk, de a legszebb látványt végül egy vár nyújtotta. Megálltunk a dombtetőn, és onnan figyeltük a kilátást. Csodálatos volt, egyszerűen mesébe illő. Seb hátulról átkarolt, úgy ültünk ketten a lovon. Megcsókolta a nyakam, én pedig hozzábújtam. Mindig is csodáltam, hogy milyen ötletei vannak.. Mindig felül tudja múlni magát.

Szeretem, szeretem, és szeretem!

21.fejezet: "Háború..."

2012-02-11T13:18:00.000-08:00

Sziasztok! Köszönöm ismét a hozzászólásokat a fejezethez, néhány (jó sok), olvasómmal tartom a kapcsolatot Facebook-on, aki esetleg felismer engem, nyugodtan írjon rám a sztorival kapcsolatban, annak mindig örülök, és nem harapok! ;) A fejezet remélem tetszeni fog, mint az előzők, ugyanakkor remélem, hogy nem lett túl tömör, és nem érzitek úgy, hogy túl sok lett benne a történés...Ugye írtok megjegyzést hozzá, mint eddig is tettétek, kérlek, most se felejtsétek el! ;) Dorililiennek üzenem: Adriék hamarosan feltűnnek majd, és infókat fogtok megtudni róluk! :)) Jó szórakozást, és bocs a hibákért (ha vannak) előre is: Dóri.

/Dóra szemszöge/

Az elkövetkezendő napok egy szempillantás alatt elteltek. Levegőt sem volt időm venni, máris az utolsó nap óráit tapostuk. Sebastian és Tommi folyamatosan sportolt, néha-néha mi is beszálltunk Ivettel, jó móka volt. A csapat lélekben, már a Belgiumi pályán járt, és nem volt ez másképp Sebastian-al sem. Mivel Seb-nek ideje nem nagyon maradt rám, elfoglaltam magam valamivel, legyen az akármi. Városnézés, egy egyszerű séta, vagy egy kiadós beszélgetés barátnőmmel... Ezek a napok persze kicsit elszomorítóak is voltak számomra. Belegondolni, hogy nemsokára el kell válnom Életem Boldogságától, rossz kedvvel fogott el. Persze lehet majd később, mikor hozzászokom a dologhoz, jobb lesz. De hozzá lehet ehhez szokni valaha?
Az utolsó napon Seb is nagyon nyomott volt, legfőképp olyan, mint akit épp gyönyörű álmából keltettek fel, és duzzog emiatt. Egész nap került engem, észrevételem szerint. Reggel korán lelépett, át a gyárba, arra hivatkozva, hogy meg kell beszéljen egyet, s mást a csapattal. Nem tudtam mire vélni viselkedését, de végül arra jutottam, hogy pakolni kezdek, hogy holnap korán elmehessek, és ne legyek útba...
Ledobtam a bőröndöt az ágyra, majd pár ruhát kezdtem beledobálni. Mikor a sajátjaimmal végeztem, Sebastian-ét kezdtem el csomagolni. Hamarabb végeztem, mint hittem, és a földön tanakodtam, hogy mit is tegyek. Valóban kerül engem? Miért tenné? Hisz utolsó nap...
Semmi épkézláb ötlet nem jutott az eszembe, így minden lehetőséget átgondolva arra jutottam, hogy bemegyek a gyárba, és megnézem mégis mit csinál. Rövid séta után át is értem, s egy kicsit elidőztem az előtérbe, a serlegeket bámulva. Mindegyik kupa alatt volt egy kis cetli, mely azt tükrözte, hogy ki, hol, és mikor szerezte meg a díjat. Ahogy haladtam, egyre több mellett láttam Sebastian nevét, és ez boldogsággal töltött el. Ott volt a Valenciai is, melyet idén szerzett, megismerkedésünkkor.
Tovább mentem, egész fellépcsőztem az első emeletre, ahol általában a szimulátor szokott működni, de a terem majdnem teljesen kihalt volt. Nem tudtam, mégis mit tehetnék. 5 percig álltam a szoba ajtajában, aztán kikanyarodtam onnan, és leroskadtam a legközelebbi lépcsőfokra. Elmerengtem, ismét.
Mivel érdemeltem ezt ki? Hát tényleg így kell eltöltenünk az utolsó napunkat? Vagy csak én reagálom túl? Lehet, hogy ez ilyenkor természetes.. viszont ennyi erővel minek legyek itt? Az előző napokban eltűrtem, hogy folyamatosan nem láttam Őt, de most nem tudtam kezelni ezt az érzést.
Nagyot sóhajtottam, térdeim felhúztam, kezemmel átkaroltam őket, majd lehajtottam a fejem. Ekkor valaki leült mellém, s bizakodóan emeltem fel a fejem, hogy megnézzem ki az, hátha Ő. De csalódnom kellett, ugyanis Britta ült mellettem. Persze, nem volt belőle gond, csak jobb lett volna, ha Sebastian téved erre..
-Mi a baj Dóri? Nem tetszik itt? -kérdezősködött, és kezével átkarolta a vállamat, vigasztalóan.
-Nem, Britta... Nem erről van szó! -kezdtem. -Csak... kicsit fura nekem, hogy Sebastian mostanában kerül engem.. Legalább is, úgy érzem...
-Pontosan mire gondolsz? -kérdezett tovább.
Nagyot sóhajtottam, majd belekezdtem.
-Folyamatosan lelép.. Épphogy este lefekvés előtt beszél nekem pár szót... Nem értem, miért..-ráztam meg a fejem.
-Sajnos nem tudom, azért ennyire még nem ismerem Sebastian-t... -tűnődött el ő is. -De ez szerintem ilyenkor normális, hisz nagyon készül a szezon második felére, és ez érthető is. Hiszen a cél nemesebb mindennél...
Az utolsó szavakat együtt mondtuk ki: -A világbajnoki cím.
-Igazad van. -helyeseltem. -De akkor miért súgja itt benn egy hang, hogy ez nem így van? -kételkedtem.
-Holnap reggel már utazol, igaz?
-Igen... -bólogattam.
-Szerintem beszéljétek meg este, hisz ez az utolsó normális éjszakátok közösen... -mutatott egy biztos mosolyt felém. Kezdtem kicsit helyrejönni.
-Igen, szerintem is az lesz a legjobb... -ismertem el.

Este csak vártam, és vártam. Ennek köszönhetően fel és alá járkáltam a szobában. Mígnem egyszer csak felbukkant a már órák óta nem látott személy. Szinte becsapta az ajtót maga után, majd enyhe dühös arccal keresgélni kezdett.
-Mégis mit csinálsz? -kérdeztem meg, nem bírtam ki, ugyanis már 5 perce néztem, ahogy szenved a kereséssel.
-Hol van a másik farmerom? Miért nem találom?! -mérgesedett fel.
Összevontam a szemöldököm. Semmit sem értettem.
-Minek az neked? -kérdeztem ismét.
-Holnapra, hogy fölhúzzam! Mégis mi másnak? -gúnyolódott.
Nem sokszor láttam még ilyennek, de nem tetszett ez a formája.
-Már elpakoltam... azt hittem nem kell... -szóltam meghökkenten.
Aztán a már elcsomagolt ruhákban kezdett el kutatni, s meg is találta az elveszett ruhadarabot. Amikor megtalálta, hirtelen lefagyott, aztán pár másodperc leforgása után leült a legközelebbi székre. A farmert ledobta az ágyra, és a kezeivel támasztotta ki a fejét.
-Elárulnád, mégis mi a fene bajod van? -szóltam rá. -Napok óta alig szólsz hozzám, szinte egy normális mondatot nem tudsz nekem kinyögni, és most is itt veszekszel velem! Azt hiszem, én erre nem szolgáltam rá, ugyanis semmi rosszat nem tettem! Vagy szólj, ha mégis! -mondtam mindezt szemrebbenés nélkül. -Pár napja még teljesen másképp viselkedtél....
Felemelte a fejét, és a szemebe nézett. Halkan felnyögött, és felállt.
-Nagyon sajnálom! Igazad van... -nyöszörgött fáradt hangon. -Kicsit kiborított a csapat egyik tagja, és rajtad vezettem le.. Nem kellett volna..
-Nem, Sebastian! -ellenkeztem. -Nem hallottad, amit mondtam? Miért kerülsz engem már napok óta?
Ismét nagyot sóhajtott, és leült az ágyra.
-Sajnálom... Én csak... -akadt el a szava egy másodpercre. -Ahogy éreztem a idő pörgésével, hogy egyre közelebb és közelebb kerülünk ehhez a naphoz, elfogyott minden energiám... Azt gondoltam, ha a csapatra koncentrálok, könnyebb lesz nélküled, és szokom majd az egyedüllétet.. De nagyon sajnálom amit tettem, rájöttem, hogy butaság volt!
-Szokod majd az egyedüllétet? -kérdeztem vissza, és leültem mellé én is.
-Sajnos nem leszel velem a nagydíjakon... -biggyesztette le a száját. -És elrontottam...
-Nem rontottál el semmit! -emeltem fel a fejét, és hozzákoccantottam az enyémet. -És még van egy éjszakánk... -mosolyogtam rá.

Kora reggel csörgött Sebastian telefonja, mely ébresztés céljából adta a rettenetes hangot. Beleborzongtam a hidegbe, ugyanis hiányos öltözetben ébredtem a tegnap éjszakának köszönhetően. Seb egyből fölém nehezedett, átkarolva, hátulról melegített meztelen felsőtestével. Nem akartam felkelni, de a gépem rövidesen felszáll...
Kikászálódtam az ágyból, majd gyorsan magamra kaptam egy normálisnak számító ruhát. Sebastian is felkelt, bár először elég álmos fejjel nézett rám, később pedig ő is felöltözött. Éppen pakolásztam, és le voltam hajolva, amikor hátulról két kéz fonódott a hasam köré, és hátra húzva engem, lehuppantunk az ágyra.
-Héj! -nevettem, miközben még mindig ölelt.
Puszilgatni kezdett, és nem eresztett.
-Tudod mit? -nevetett. -Nem mész sehová!
-De Seb! -nevettem. -Mennem kell....
Mikor aztán lenyugodott, felültünk, s ismét simogatni kezdte a hátam.
-Beszéltem anyáékkal... Remélem nincs ellenedre, de szeretnék, ha náluk lennél addig, ameddig a szüneted tart... Velük néznéd végig a Belgiumi futamot is, és Fabian nagyon örülne neki... -mosolygott. -Ahogy én is... Hisz tudnám, hogy jó helyen vagy, és biztonságban.
Egy percig se kellett töprengenem a válaszon, hisz tudtam.
-Rendben! -vágtam rá.
Legalább pár napra még azokkal lehetek, akik közel állnak Őhozzá, és itt még nem ér véget az én kis álomnyaram.. Fabian-al biztos vagyok, hogy sokat fogok játszani, Heike-vel jól megleszünk, és Norbert is teljesen kedves. Semmi akadálya nincs a dolognak.
-És azt véletlen nem említették meg, vagy nem tudod, hol fogok aludni? -szóltam ismét.
-De.. egész véletlen tudom... És ha elférsz a gyermekkori ágyamon, akkor az én régi szobámba... -nevetett.
-Ha összehúzom magam, talán menni fog. -mosolyogtam.
-Azért annyira nem kicsike... -reagált.
Csak bólogattam. Végül Seb zavartan az órájára pillantott, és nagyon elszontyolodott, így én is. Lassan szólalt meg, és nagyon úgy festett, mint aki egy hangot se akar kinyögni a száján.
-Indulnunk kell, ha nem akarod lekésni a gépet...
-Igen... Mennyünk...-tettem hozzá Seb kijelentéséhez halkan.
Felálltam az ágyról, és a bőröndök felé indultam, Seb is követett. Ő vitte azt az egyetlen táskát, amit magammal hoztam, még az övén kívül, de mivel ő itt marad...
Beültünk az autóba, majd gázt adott, és pillanatok alatt úton voltunk a reptér felé. Az úton ismét szótlan volt, mint általában. Próbáltam megtörni a csendet. Ezek az utolsó percek, hogy beszélhetek vele, és kitudja, meddig.
-Te mikor indulsz Belgiumba?
-Ha minden igaz, már 11 órakor. Holnap már szabadedzés van, úgyhogy muszáj lesz megjelennem...
-Értem... -hirtelen nem jutott egyéb az eszembe, de úgy látszik, neki akadt témája.
-Holnapután lesz a születésnapod. -mosolygott rám.
-Igen, de.. már megbeszéltük, hogy nem fontos. Nem is kell megünnepelni. Elég ajándék lesz nekem, hogyha megnyered az időmérőt aznap, másnap pedig a futamot. -biztattam.
-Tudod, hogy úgysem úszod meg, és meg fogjuk ünnepelni. Habár, valóban jó lenne, ha megnyerném a versenyt... -nevetett. -Hazamész Svájcba is? -kérdezett mást.
-Igen, hagytam ott pár ruhát, azokért majd beugrok... -bólintottam rá.
Ekkor tudatosult bennem, hogy sajnos az üres lakásba kell majd bemennem, ráadásul egyedül. Vajon milyen érzés lesz?
A repülőtérre hamar odaértünk, savanyú képpel szálltunk ki mindketten az autóból. Sebastian bekísért egészen a várakozóhelységig, és megvárta, míg minden reptéri vizsgálattal végzek. Ekkor visszatértem hozzá, és ő átadta a bőröndömet. A hangosbemondó épp az utasokat kérte, hogy fáradjanak az egyik kapuhoz, és megkezdődhessen a beszállás. Azaz engem hívott... Eljött az utolsó perc, búcsúznunk kell.
-Hát akkor... -kezdtem lassan. -Minden jót, vigyázz magadra, nem összetörni az autót, és sok szerencsét a versenyre! -mondtam mindezt egy levegővel.
Magához húzott, és megölelt. Hosszan, majd mikor senki sem láthatta, megcsókoltuk egymást. Éreztem, hogy szemembe könnyek szöknek, mégsem engedtem, hogy legördüljenek arcomon. Mikor szánk elvált a másikétól, a szemembe nézett.
-Nagyon szeretlek!
-Én is! -mondtam neki, szinte suttogva.
Még egyszer gyorsan megölelt, majd elengedett, én pedig hátat fordítva neki, távolodtam tőle. Integetett nekem, és én is neki. Azt is láttam, ahogy ő is, szomorúan, de eltűnik a tömegben. Végigsétáltam egy folyosón, így jutottam el addig, hogy majd beszállhassak a gépbe.. Mikor lehuppantam az ülésre, kitekintettem az ablakon. Még valóban nagyon korán volt, épphogy reggel 7 óra. A nap felkelőben volt. Az eddig visszatartott könnyek most végigfolytak arcomon. Mivel rövidesen egy másik utas ült le mellém, gyorsan letöröltem őket egy papírzsepi segítségével. Hisz úgyis találkozunk még...

Svájcban szálltam le a repülővel, s egy taxival jutottam el Sebastian lakásáig. A fehér ház előtt megtorpantam. Valamiért azt reméltem, hogyha bemegyek, ott találom Sebastian-t. Gyorsan átléptem a ház küszöbét, de síri csönd fogadott. Mire másra is számíthattam volna?
Végigjártam a ház összes sarkát, az alsó szinten. Aztán felmentem az emeletre, és betértem a hálószobába. Az ágyon kivasalt, és összehajtott ruhákat találtam, Seb anyukája úgy látszik itt járt, és kimosta a ruháinkat. Nem volt más dolgom, mint összepakolni az enyémeket. Ahogy az ágyra tekintettem, elszorult a szívem...
Sóhajtozva, de visszatértem az alsó szintre. Az összes cuccom bepakoltam Sebastian kocsijába, melyet ezúttal itthon hagyott, kivételesen, nekem. A következő versenyhétvégére viszont elviszi... Miután ezzel megvoltam, beugrottam a kocsiba, és indítottam. Heppenheim felé vettem az irányt, ahová rövidesen meg is érkeztem. Azonban mikor kiszálltam az autóból, nagy "meglepetés" fogadott. Ledöbbenve álltam ott, talán tátott szájjal. Hanna jött ki épp a Vettel családi házból, mosolyogva. Mikor megpillantott, ő is meglepődött, majd felém tartott. Ezalatt a kis idő alatt az álmom jutott eszembe... Nagyon hasonlított rá, szinte ijesztő volt.. Aztán egész nyugodtan megszólított.
-Szia Dóri! Milyen volt a nyaralás? Biztosan jól éreztétek magatokat... -kezdte örvendetes hangnemben. -Á... mégsem lehetett olyan jó... Hallottam mi történt veled... -még mindig mosolygott.
-Szia neked is... -mondtam ennyit, és próbáltam kikerülni, majd tovább menni a bejárat felé, azonban ismét megszólalt.
-Mi az, elvitte a cica a nyelved? -nevetett mögöttem.
-Nincs mit mondanom neked, ha mindent tudsz... -fordultam vissza felé, és próbáltam nyugodt maradni.
Halkan nevetett.
-Ugyan már, most miért vagy ilyen? Gyere, igyunk meg valamit, aztán majd később beköszönsz a kis családnak...
-Sajnálom, de nem érek rá... Itt fogom tölteni a hétvégét, és még sok dolgom van.. -próbáltam ismét lezárni a beszélgetést.
-Ó! -lepődött meg. -Akkor nem tartalak fel... Nem tudod, Seb ráér valamikor? Szívesen találkoznék vele... -húzta az agyam. -Jó lenne felhozni a régi szép időket...
-Miért nem kérdezed meg tőle? -csattantam fel, de amint kimondtam, tudtam, hogy hiba volt.
Megint elmosolyogta magát.
-Hidd el, meg fogom! -fordult meg, majd pár lépés után még visszakiáltott. -Boldog születésnapot!
Ott abban a percben megfogalmazódott bennem a kérdés: -Honnan tudja hogy holnap lesz a születésnapom? Lassan távolodott az utcán, én pedig pár perc múltán, bekopogtam a házba, majd beléptem.
-Halihó! Megjöttem! -kiáltottam be, a következő percben pedig Fabian-t láttam meg, aki azonnal megölelt.
-Dóri! Végre! -örvendezett.
A szülők is kijöttek üdvözölni, és segítettek becipelni a cuccaim. Egész Seb szobájáig, ahol aztán úgy döntöttünk, hogy ráérünk később kipakolni. Jó volt ismét a családi házba lenni. Egy kis időre jobb kedvre derített.
Később, miután Fabian és Norbert elfoglalta magát valamivel, Heike és én a kanapén beszélgettünk. Többnyire a nyaralásról meséltem neki... Aztán kénytelen voltam felhozni neki egy más témát...
-Ne haragudj, hogy felteszem ezt a kérdést, de miért volt itt ma Hanna?
-Na ez az, amit én sem tudok...-válaszolt Heike.
Furán néztem rá, így folytatta, és bővebben kifejtette.
-Nagyon meglepődtem rajta, mikor ajtót nyitottam, és ő ott állt... Azzal az ürüggyel jött, hogy régen látott, és szeretne egy kicsit beszélgetni velem.. Persze semmi érdemleges dologról nem volt szó... egész addig, ameddig nem kezdett el Seb-ről és rólad kérdezni... -gondolkodott hirtelen. -Neked mondott valamit? Egész véletlen az ablakból láttam, hogy beszélgettek odakinn...
-Ő... -dadogtam. -Nem... szinte semmit... -hallgattam el tőle a dolgokat.
-Biztos? Kicsit zaklatott voltál utána...
-Igen, biztos... -hazudtam a mosolyommal.
A nap későbbi része hamar eltelt, Fabian minden energiám elvette, sokat játszottunk, majd egy kiadós vacsora után elmentem lefeküdni. Sebastian szobája megnyugtató hatással töltött el. A kis olajzöld szoba, tele poszterekkel, és serlegekkel. Mindent jól szemügyre vettem, és a szoba összes kis négyzete boldogsággal töltött el. Seb ma már nem hív, csak holnap...
Vajon miért jött ide ma Hanna? A "háború" elkezdődött volna, és ez lenne az első "támadás"?
Az elkövetkezendő egy nap hamar eltelt, főztünk Heike-vel, és Fabian-al.. egész hangulatos volt.. Másnap pedig a szülinapomra keltem... Reggel egész mókás volt belegondolni, hogy ismét párom gyermekkori ágyában és szobájába ébredtem fel, egyébként Fabian miatt. Ordítani kezdett a fülembe, kisfiús hangján.
-Dóri! -visította -Kelj fel! Szülinapod van!
-Kelek már, Fabian, kelek! -mondtam vissza kómásan, és felültem az ágyban.
-Boldog születésnapot! -ölelt meg.
-Köszönöm szépen! -ásítottam bele a beszédembe.
Miután a kis manócska elhagyta a szobát, gyorsan magamra kaptam egy ujjatlan trikót, és egy farmernadrágot, majd megfésülködtem. Lementem az emeltről a konyhába, ahol is egy torta fogadott. Norbert és Heike egyből pusziáradattal köszöntött, és persze jókívánságokkal.
-Nagyon köszönöm! -hálálkodtam.
Tortáztunk, és beszélgettünk. Egy valamit viszont sajnáltam, hogy Sebastian nem lehetett velünk... Később, mikor elmosogattuk közösen a tányérokat, Norbert tűnt fel mögöttünk, és egy hatalmas rózsacsokrot tartott a kezében. Odanyújtotta nekem, én pedig csodálkoztam.
-Hát ez meg...? -mondtam meglepetten.
-Szerintem nézd meg a cetlit! -javasolta aranyosan Fabian.
Így is tettem. Nem volt meglepetés, a cetlin a következők álltak:
"Nagyon Boldog Szülinapot Kívánok Neked!
Sokszor csókol: Sebastian."
Csodás volt e sorokat olvasni, nagyon nagy boldogsággal töltött el. Nagyobb ajándék volt ez, mint bármi más. Annyira hiányzott Sebastian, hogy azt szavakba sem tudtam önteni.. Hiányomat talán egy picit enyhítette az, hogy a televízióba láthattam Őt. Az időmérőn a Red Bull abszolút jól teljesített, más szempontból. Sajnos Sebastian csak a negyedik rajtkockát szerezte meg, míg Webber az elsőt... Ennek ellenére boldog voltam, és bíztam benne, hogy még a negyedik helyről is meg tudja nyerni a versenyt.
Késő délután aztán hirtelen felpattant Fabian a földről, és felfutott az emeletre, de mielőtt még megijedtünk volna a tudtunkra adta, hova rohan, és miért.
-Mindjárt jövök! -kiabált vissza. -Megmutatom az új játékom, amit kaptam!
Nagyon sietett, szinte hallottuk a lábdobogást, ahogy az emeleten futkos. Heike csak elmosolyogta magát rajta, így én is. Ám amikor visszafelé jött, egy nagy csattanást hallottunk. Mind azonnal felugrottunk, és odasiettünk. A kisfiút a földön találtuk, és már sírt a fájdalomtól. Norbert egyből felállította.
-Hányszor mondtuk neked, hogy lassan gyere le az emeletről? -szidta le Heike.
A kicsi azonban csak sírt, és a kezét fájlalta.
-Fabi, próbáld mozgatni! -utasította Norbert.
Ezt azonban a kis öcskös nem tudta megtenni. Egyből megijedtem. Eltört volna a keze? Az anyuka is aggodalmas képet vágott a dologhoz, Norbert pedig azonnal levonta a következőket:
-Hozom az autót, próbáld meg átöltöztetni, elvisszük a kórházba!
Úgy tettünk, ahogy mondta, én pedig segítettem abban, amiben tudtam. Bepattantunk az autóba, és a kórházba siettünk. Kinn már sötétedett... Az úton Fabian nyöszörgött, fájlalta a kezét még mindig. Azonnal fogadtak minket, megröntgenezték a sérült kezet, és eldőlt a kérdés, valóban eltört a keze. Várnunk kellett, ameddig begipszelik...
Kinn a váróteremben üldögéltünk, ameddig begipszelték Fabian kezét. Heike természetesen benn maradt vele. Bennem közben érzések kavarogtak... Úgy éreztem, az én hibám volt, hogy eltörte a kezét. Hiszen miattam sietett, nekem akarta megmutatni a játékát...
Töprengésem a telefonom zavarta meg, rezegni kezdett a zsebembe. Elnézést kértem Norberttől, és elindultam a kórház viszonylag sötét folyosóján, felvéve a telefont.
-Szia kicsim! -köszöntött Seb.
Megörültem hangja hallatán, hogy tegnap este óta ismét hallhatom.
-Szia! -mondtam kirobbanó örömmel.
-Bocs, hogy csak most tudtalak hívni, de sűrű napom volt.. -fújta ki a levegőt. -Boldog születésnapot!
-Köszönöm! -mosolyogtam el magam -Nagyon szépek a rózsák!
-Reméltem, hogy apa átadja őket! -nevetett. -Kár, hogy nem lehetek ott veled... -sajnálkozott.
-Gratulálok a negyedik rajthelyedhez! -mosolyogtam.
-Kösz... de lehettem volna jobb is... -egy pillanatnyi szünet következett. -Hogy telt a napod? Történt valami fontos? -kérdezősködött.
-Hát... Fabian eltörte a kezét... -mondtam ki félve, s csak ekkor vettem észre, hogy a folyosó végére értem, ezért leültem egy székre.
-Jézus, ez a gyerek! Hihetetlen.. állítom, hogy az emeletről lejövet törte el a karját...
-Honnan tudtad? -csodálkoztam.
-Én is ezt csináltam kiskoromban... -vigyorgott.
Nagyot sóhajtottam.
-Mi a baj? -váltott aggódó hangnemre.
-Úgy érzem, Fabian miattam esett el... Miattam sietett annyira, mert egy játékot akart nekem mutatni... -valltam be.
-Jaj édesem, ez butaság! Nem miattad történt.. Fabian amúgy egy ilyen örökmozgó gyerek.. Csodálom, hogy eddig nem sikerült eltörnie semmijét sem... -vette félvállról a dolgot.
Valamilyen szinten meg is győzött arról, hogy igaza van.
-Szerintem itt van más is... Tegnap is olyan furcsa volt a hangod, csak nem kérdeztem rá, miért... Történt még valami? -szólt újra.
-Inkább nem mondanék semmit, mert nem fogsz tudni 120%-ban koncentrálni holnap...
-Kérlek mond, mert akkor meg azért nem fogok tudni figyelni...-könyörgött.
-Csak találkoztam Hannával... -sunnyogtam. Így visszaemlékezve már egész másképp festettek a dolgok.
-Tessék?! Hol? -lepődött meg, bár hangjában némi haragot is felfedeztem.
-Épp tőletek jött ki... -válaszoltam könnyedén. -Pár szót váltottunk... És azt nem mondom, hogy megbántott, de elég.. hogy is mondjam? Lenézően viselkedett velem...
-Te jó ég! -akadt ki. -Mégis mit keresett nálunk?
-Azt még anyukád sem tudta megmondani... Nem fontos az egész, hidd el! Már el is felejtettem...
-Rendben, de nehogy azt hidd, hogy annyiban fogom hagyni! Azt hiszem, ránk fér egy kis beszélgetés Hannával. Most már komolyan nem értem, mi a szándéka.. Talán ha személyesen magyarázom el neki a dolgokat, abból érteni fog...
-Nem tudom Sebastian... -bizonytalanodtam el. -Nekem mindegy, mit tesz, csak minket hagyjon!
-Épp ezért fogok vele beszélgetni... -határozta el.
-Oké, valami vidámabb téma? -tereltem kicsit másfelé.
-Hát, Webber hatalmas puszit küld neked szülinapod alkalmából, és a csapat összes tagja is! -vigyorgott a telefonba. -Ja, és persze Adri és Button is! -tette hozzá.
-Nagyon köszönöm! Nagyon sok szerencsét kívánok nektek holnapra! Lélekben veled, és veletek leszek! -hálálkodtam.
-Tudom.... Imádlak! -hallottam a hangján a mosolyt. -Sajnos mennem kell, ne haragudj. Mond Fabian-nak, hogy gyógyuljon!
-Rendben, semmi baj.. -értettem meg, bár mindig utálom letenni a telefont, főleg ha vele beszélek. -Jó éjszakát Sebastian! ...Szeretlek! -tettem hozzá halkan.
-Én is, és jó éjszakát! -tettük le végül a telefont.
Mosollyal az arcomon tértem vissza Norberthez, és pár percre rá érkezett ki Fabian és Heike a kórteremből. A kisgyermek kezén újdonsült gipsz virított, és már nem sírt. Érdekes napot hagytam magam mögött, felejthetetlen születésnapom volt, jó és rossz értelemben is. Este viszont átgondolva a dolgokat, mindig arra jutottam, hogy az előző rossz időszakom ellenére, jól éreztem magam, akkor is, ha egy személy iszonyatosan hiányzott.

20.fejezet: "Egy szebb világ.."

2012-02-06T11:54:00.000-08:00

Sziasztok! Nagyon köszönöm ismét mindenkinek, aki írt néhány biztató sort nekem, a sztorival kapcsolatban, és örülök, hogy sok embernek tetszik az új kinézet. Próbáltam kicsit újítani. (: A fejezethez sok hozzáfűznivalóm nincs, az események nagy része kiszámítható volt szerintem, de egy-egy meglepetést azért elbújtattam benne nektek! ;) Pl: Egy-két személy felbukkanása :)) Előre is bocs, ha pár hibát ejtek benne! De többet nem is beszélek, inkább jöjjön a fejezet! Jó olvasást! Puszi: Dóri.

"Annyi perc, annyi óra, múlik gyorsan el. Mennyi kép, szemed látja, de a szíved nem figyel. Mennyi elszalasztott jó, elkergetett évek, addig spóroltál a könnyekkel, míg a mosolyod lett szegényebb..."

/Dóra szemszöge/

Nagyon el voltam kenődve. Úgy éreztem, hogy semmihez sincs erőm. Mintha a tegnapi nap összes történése egyetlen szörnyetegből állna, mely minden jókedvemet, és boldogságomat elszívta, azután elment, úgy ahogy jött... kérés nélkül, váratlanul.
Éreztél már valaha olyat, hogy egyszerre felgyülemlik az összes gondod? Szinte a torkodig érnek a terhek, és még csak ordítani sem tudsz a fájdalomtól? A testen ejtett sebek könnyen begyógyulnak, de azok a hegek, melyek a lelkedet érik, tán soha... Persze az idő segít felejteni, folyamatosan dolgozik, s idővel, talán már csak a jóra fogok emlékezni.. Talán.
Ürességet éreztem a szívemben... Ki akartam lépni a mából, és a jövőbe nézni.. Évek múlva is így gondolnám?

Még aznap összepakoltunk, Sebastian megrendelte a jegyeket, és megbeszéltük, hogy elhagyjuk Franciaország területét. Gyönyörű volt itt lenni, és a nyaralás egyetlen percét sem fogom elfelejteni. Mikor a szoba közepén álltunk, és mellettünk nagy bőröndök sorakoztak, megfájdult a szívem. Sebastian bús arca, a kinti zord idő, és a tegnapi emlékek mintha villámcsapás módjára értek volna, ott abban a percben...
A férfi arca jutott eszembe, ki tegnap bántott. Aztán anyukám vészjósló hangja. Remegni kezdtem, s ismét szédülni. Sebastian ijedtében elkapta a kezem, és maga felé fordítva engem, simogatni kezdett. Ezzel akart megnyugtatni. Nem akartam megint bőgni, így nagy sóhajok árán tartottam vissza azt.
-Sajnálom, hogy így végződött...-kezdte sóhajtozva.
-Miért? -kérdeztem.
-Úgy akartam eltölteni veled ezt a kis időt, hogy neked jó legyen.. Hogy boldogok vagyunk... -sóhajtott. -És most... -itt gyorsan elhallgattattam.
-Nézd... Egy percig se bántam, hogy eljöttem veled ide... -szavaimra lekonyult a szája, és lehajtotta a fejét. -Hallod? -emeltem fel a buksiját, és mosolyogni próbáltam rá. -Életem legszebb napjait éltem át veled, annak ellenére is, hogy hogyan végződött!
Kijelentésemre rám tekintett, majd elkapott, és magához szorított. Percekig ölelkeztünk a szoba közepén. Éreztem, hogy nagyokat sóhajt, én sem tudtam megállni. Végül átkarolta a derekam, és megszólalt.
-Jól körülnéztél?
Alig mondta ki a az utolsó szót, hirtelen kisütött a nap, és bevilágított az ablakon keresztül a fény. Ugyanaz az érzet fogott el, mint az első nap hajnalán. El is felejtettem minden gondom-bajom ... de csak egy pillanatra. Halványan rámosolyogtam Sebastian-ra, s már neki is jobb kedve volt.
-Nem egészen... -húztam kifelé az ajtóhoz.
Kiléptünk a természetbe, a még tócsás talajra. Még érezni lehetett az eső jellegzetes illatát, ugyanakkor nagyon szép volt. Szerettem volna úgy emlékezni erre a helyre, ahogy mindig is látni akartam. Ilyen napos, boldog vidéknek...
Az elmúlt pár órát pedig nem töltöttem mással, mint azzal, hogy újra meg újra körbenéztem a szobában, még pakolás közben is. Együtt végigjártuk a szoba összes sarkát, s mindig arra jutottunk, hogy gyönyörű volt.
Végül kiléptünk a szoba küszöbén. A csomagjainkat a szokásos dolgozók hozták utánunk. Kézen fogva sétáltunk végig a hosszú folyosón, s adtuk le a kulcsot a recepción. Kifizettük a számlát, majd egy bérelt autó segítségével a repülőtérre utaztunk. Egész út alatt szótlanok voltunk. A repülőtéren végül a sok ellenőrző vizsgálat miatt teljesen lefáradtam. Kimerülten dobtam le magam végre az ülésre, majd Seb is mellém telepedett. Kis idő elteltével magához húzott, ölelésében pedig elaludtam.

Fehér folyosó, fehér falak, csakúgy vakít a fény. Rajtam hófehér ruha, hosszú, a földig ér. Lassan lépkedni kezdtem, és előrefelé haladtam. Valakit kerestem...
-Frida! -kiáltottam, de választ nem kaptam.
Aztán ahogy tovább haladtam, megtaláltam barátnőmet a földön fekve, eszméletlenül. Szintén fehér ruhában volt, s ő maga is az volt. Csak szőke hajfürtjei gabalyodtak össze a földön. Letérdeltem mellé, de már nem lélegzett. Ismét szólítgatni kezdtem, de nem felelt... Hogy is felelhetett volna?

Felriadtam, és éreztem, hogy Sebastian teste is megrándul tőlem. Nagyokat sóhajtottam, s próbáltam elfelejteni mindazt, amit álmomban átéltem... Álmomban egy teljesen más világban jártam.. Már szinte ijesztő volt. Sebastian közben fejem maga felé fordította, s kérdőre vont, bár valami azt súgta, tudja miért riadtam hirtelen fel...
-Mi történt? Rosszat álmodtál? -jöttek a kérdések. Közben arcán zavarodottságot láttam.
-Igen, de... nem számít. -ráztam meg a fejem.
-De, igenis számít! Ugye, nem megint Hanna?! -aggodalmaskodott.
-Nem.. csak a barátnőmmel álmodtam... De azt már ne kérd, hogy elmondjam, mit... -kérleltem.
-Rendben... -puszilta meg a homlokom.
Egy kis ideig így ültünk, én pedig elgondolkodtam az álmomon... Miért álmodhattam ezt? Egész úton ezen filozofáltam.. valahogy mégsem jöttem rá a dologra.. Végül földet értünk. Kiszálltunk a gépből, s immáron Svájc utcáin folytattuk utunk. Úti célunk ezúttal Seb lakása volt, melyet már oly rég nem láttam.
Az út nagyon rövidnek tűnt, hamar elértük a házat. A csomagok becipelése után megtorpantam a nappaliban. Olyan érzés fogott el, mintha már ezer éve itt élnék, mintha hazatértem volna. Megcsapta az orrom az a jellegzetes illat, melyet mindig érezni szoktam mikor Sebastian-hoz bújok... Jó érzéssel töltött el visszatérni ide, s egy pillanatra úgy éreztem, hogy átsuhannak rajtam az elmúlt pár hét emlékei. Mosolyra húzódott a szám.
-Olyan jó megint itt lenni! -jelentettem ki, miután Seb is beért a házba.
-Szóval ennyire nem tetszett Franciaország? -szomorodott el, és derekamnál fogva maga felé fordított.
-Nem, erről szó sincs! De nagyszerű visszatérni ide... -nyugtattam.
-Ennek viszont örülök! -csókolta meg a fejem búbját.
Seb ledobta a közeli kis levéltartó szekrényre a slusszkulcsot, majd levetette a cipőjét. Minden mozdulatát imádtam, nagyon édes volt. Egy ideig csak néztem, hogy mit is csinál, egyszerűen csak jó volt elmerengeni mozdulataiban.
-Mi az? -kérdezte nevetve, miközben lerúgta a lábáról az egyik cipőt.
-Semmi.. -mosolyogtam halványan, s a bőröndök felé fordultam.
Az egyiket elkezdtem felfelé cipelni az emeleten. Seb megtorpanva állt lenn, a lépcső alján. Még a lépcsősor felénél hátrapillantottam rá, és értetlenül néztem.
-Te nem jössz?
-De, de... -hadart. -De még valamit el kell intézzek.. -vette elő a telefonját, és meglengette a levegőben.
-Rendben... -hagytam rá inkább a dolgot, és tovább másztam a lépcsőt.
Minden lépcsőfoknál eszembe jutott egy bizonyos érzés, és minden érzéshez társult egy emlékkép is. Némelyik boldogsággal töltött el, némely pedig szomorúsággal... Mindezek ellenére összeszedtem magam.
Mikor aztán felértem a lépcső tetejére, befordultam a folyosón, és egyenesen a hálóba tartottam. Közben azon gondolkodtam, hogy minek is pakolnék ki, mikor alig pár óra múlva Svájcnak is búcsút intünk, és hazautazunk. Merthogy Sebastian-al úgy beszéltük meg, hogy ő is hazajön velem a temetésre, majd onnan repül vissza Milton Keynes-be. De oda már egyedül megy, én pedig később fogom követni. Mondanom sem kell, az ötlet nem tetszett neki, de az viszont tény, hogy a szezon második fele már itt van a nyakunkon.
Mindent félretéve, azért elkezdtem a szekrényben turkálni, s a bőröndökből a szennyest kiválogatni. Aztán a fürdő felé vettem az irányt, ahol a mosógépbe gyűrtem az összes ruhát. Már vagy negyed órája vagyok fenn, és Seb még mindig nincs sehol. Vajon mit csinálhat? Ez a kérdés járt a fejemben, folyamatosan, de végül úgy döntöttem, hogy nem nézem meg, min ügyködik. Biztos csak a csapattal kommunikál a holnappal kapcsolatban...
Visszatértem a hálószobába, és az ágyra kirakosgatott ruhákat kezdtem visszapakolni a régiek helyére, ekkor valaki egy pillanatra megcsípte a derekam, én pedig ijedtemben nagyot ugrottam. Gyorsan megfordultam, de olyan látvány fogadott, amire nem számítottam. Azt hittem káprázik a szemem, mert két szőkeség állt velem szemben, ráadásul két kék szemű. Kimi, Sebastian legjobb barátja állt velem szembe, Seb pedig mögötte figyelt engem fülig érő szájjal. Kimi láttán elmosolyogtam magam, talán most először igazán, és őszintén.
-Szia Dóri! -ölelt meg a finn.
-Kimi! Jézusom! Hogy kerülsz ide? -örvendeztem.
-Tudod, csak erre jártam, és gondoltam benézek. Remélem nem gond... -válaszolt nevetve, miután elengedett.
-Aha, szóval ez volt az a "kis elintéznivaló"... -néztem Sebastian-ra. -És persze, hogy nem baj, bármikor jöhetsz!
-Most hagyd egy kicsit a pakolást, inkább mennyünk le, és beszélgessük, milyen volt a nyaralás! -javasolta Seb barátja.
Bólintottam, és elindultunk lefelé.

A konyhában ülve sokat csevegtünk a nyaralásról, s többnyire inkább annak a szépségeiről... De a sötétebb oldalát eddig nem említette senki. Viszont valamiért, úgy éreztem, Kimi tudja, mi történt velem. Persze, Seb-re sem haragudhatok, ha elmondta neki... Egyszer csak megköszörülte a torkát Seb, s ránézett barátjára. Néma beszélgetést folytattak, csak a szemükkel beszéltek. Még úgy is értettem, mit mondanak egymásnak, hogy hallgattak.
-Bocs srácok, de én is itt vagyok! -szólaltam meg. -És... nyugodtan mond csak ki, mit gondolsz arról, hogy megtámadtak, Kimi! -vágtam gyorsan bele.
Mindketten rám néztek, s Kimi megkönnyebbülten pillantott Seb-re. Egy nagy sóhaj után rá is kezdett.
-Nagyon sajnálom, Dóri, ami történt veled! De én a helyedbe feljelentettem volna a francba a pasast!
Csak megráztam a fejem, aztán folytatta.
-Tudod én mit csináltam volna a csákóval a helyedben? -emelte fel a fejem kezével, s mosolygott.
-Mit? -mosolyogtam rá.
-Jól szétrúgtam volna a seggét! -nevetett.
Én is megörültem. Jobb kedvre derített Kimi jelenléte, minden szempontból..
-És, nagyon sajnálom a barátnődet... -fejezte be végül halkabb hangnembe.
-Kösz.. -hajtottam le a fejem.
Még egy biztató mosolyt küldött felém, aztán gyorsan valami másra terelődött a téma. Pontosabban Seb F1-es kocsijáról beszélgettek. Hozzászólni nem nagyon tudtam, így inkább hallgattam, és elmerültem a gondolataimban. Észre sem vettük, de máris elrepült 1 órácska. Most már tényleg igyekeznünk kellett. Kimi elköszönt, és elment. Újabb pakolás, és indulás a reptérre.
A repülőút soha véget nem érőnek tűnt....

Már késő délután felé járt, mégis hosszú út állt előttünk. Megérkeztünk Magyarország területére, majd hozzám hajtottunk, de csak egy percre. Épp annyira, hogy átcuccolhassunk az én kocsimba, és úgy folytassuk tovább az utunkat. Frida ugyan Budapesten lakott, de mivel falun született, ott is temetjük el. A kocsiúton hazafelé nagyon szótlan voltam, nem tudtam, mégis mit mondhatnék. Seb-nek szuper ötlete volt az, hogy elhozta a legjobb barátját ki felvidításként, de minden gondomat még ő sem tudja elűzni...
Időközben átgondolva a dolgokat, Seb-nek, és nekem is beugrott a dolog, hogy most itt az alkalom bemutatni őt a családomnak, hivatalosan is. Ugyanis ez a kis apróság eddig elmaradt, bár tény, hogy a szüleim tudják ki Sebastian. Az időzítés nem a legjobb, szerintem senkinek sem az a legszebb álma, hogy a barátját a barátnője temetése napja előtt mutassa be a családjának. De ha már így adódott...
4 órába telt, mire hazaértünk, végre. Már most az agyamra ment a sok utazgatás, és a fejem is megfájdult, ami nem is csoda. Pedig az elkövetkezendő napokban még mennyit kell majd utazzak...
Kiszálltunk az autóból, s pár nagyobb táskával elindultunk befelé. Remek volt viszont látni a piros kaput, az elölről színes házat, a régi szomszédokat, s jó volt beleszippantani a falusi levegőbe. Hiányzik nekem. Beléptünk a kapun, aztán megláttam az én édes kutyámat. Semmit sem változott, pedig már vagy 4 éve elköltöztem itthonról. Először megszagolgatta Sebastian-t, de miután párom lehajolt hozzá, hogy megsimogassa, egyből hozzábújt a kutyus. Elmosolyogtam magam rajtuk, aztán a következő pillanatban anyukámat és apukámat pillantottam meg az ajtóban állva. Odaszaladtam hozzájuk, és megöleltem őket. Már a Magyar Nagydíj óta nem láttam őket. Sebatsian kicsit bátortalanul lépett mögém, majd kezet fogott előbb anyukámmal, s egy röpke bemutatkozás kíséretében puszit nyomtak egymás arcára.
-Sebastian Vettel! -mutatkozott be.
Utána apukám következett, kezet fogtak, és mosolyogtak egymásra. Hiszen ismerik egymást, mióta az eszemet tudom, apu Magyar Nagydíjakra jár, így persze hogy találkoztak már. Anyu aranyosan beinvitált minket, s gyorsan az időjárásról kezdtek el beszélgetni, kerülve az elhunyt barátnőm kényes témáját.
Már körülbelül negyed órája beszélhettünk -jobban mondva beszélgettek hárman-, rajtam kívül, mikor anyukám hirtelen rám irányította a figyelmet.
-Dóri! Valami baj van? Nagyon sápadt vagy!
-Nem... -kezdtem így, de aztán meggondoltam magam. -Vagyis, kicsit fáj a fejem..
Seb az asztal alatt egyből megsimogatta a combomat, majd a kezemet fogta meg, és szorította.
-Sajnálom, hogy így kellett találkoznunk, de sajnos így jött ki a dolog.. Nem volt szándékom pont egy ilyen fájó esemény közepette idejönni.. -sajnálkozott Seb.
-Ugyan már, Sebastian! -legyintett a kezével apám. -Senki se akarta így! De ha már egyszer így adódott..
Csak némán bólintott. A következő percek inkább azzal teltek el, hogy a szüleim Sebastian-t faggatták, illetve engem, hogy milyen volt a nyaralás...
Újabb negyed óra telt el. Beszélgetésünk Ivett szakította meg, az ajtón lépett be, hirtelen nem is tudtam, miért jött. Aztán felbukkant mögötte Tommi is. Seb és én egyből felpattantunk, és előttük termettünk. Tommi kezet fogott köszönésképp, én pedig Ivettet ölelgettem, és barátnőm szemébe könnyek szöktek. Én sem tudtam megállni, a meleg könnycseppek hamar végigfolytak az arcomon. Mikor aztán elengedtem barátnőmet, Seb egyből birtokába vett, átkarolt, és homlokomra egy csókot nyomott. Tommi is nyugtatni kezdte Ivettet. Mikor aztán lenyugodtunk, Tommi is bemutatkozott anyuéknak..
Később a vacsora után, anya megmutatta, hol fogunk aludni, így négyen. Csak egy éjszakáról van szó, viszont ágyunk nincs sok, -pontosabban kettő darab-, és az is elég kicsi, szóval négyen sehogy se fértünk el rajtuk. Így aztán a földön aludtunk. A fiúknak nem kellett kétszer mondani, kényelmes volt nekik a föld, és még jó mókának is tartották a dolgot. Seb és Tommi hamar elfoglalták magukat, szinte egész végig dumáltak, be nem állt a szájuk. Mi meg segítettünk anyunak elmosogatni.
9 óra felé tértünk be aludni, a fiúk pedig még mindig beszélgettek, a földre leterített matrac tetején. Valami olyan dologról volt szó, amiről Ivettnek is nekem fogalmam sem volt, hogy mi. Feltételezhető, hogy az F1-el kapcsolatos valamiről esett pár szó. Lehuppantunk melléjük, majd szorosan átöleltek minket, -Ivettet Tommi, engem Seb-, majd ismét cseverészni kezdtünk. Aztán mind a négyünket elnyomta az álom. Másnapra sok erő kellett, hogy végig tudjuk csinálni az egészet.

"Benned van a jó, benned van egy szebb világ. Most éljük úgy a mát, legyen büszke, ki fentről néz most le ránk. Benned van a jó, benned van minden remény. A csoda rád talál ne félj, kéz a kézben együtt egy szebb holnapért..."

Reggel az eső esett, s mikor kinéztem az ablakon, elszomorodtam. Sebastian épp magára akarta ráncigálni a fekete nadrágját, ami sikerült is neki, de az ingét már kisebb nehézségekkel sikerült felvennie. Segítettem neki begombolni, majd még magára vett egy fekete fölső féleséget. Én a részemről már elkészültem, egy fekete egybe részes ruhát vettem magamra, a hajamat pedig felkötöttem. A temetésre hamar indulni kellett. Mivel a templom nem volt messze, gyalog indultunk neki. Kivételesen a fekete magassarkúmat húztam fel, ami nálam ritka, és abban botladoztam végig.
A temetés alatt elfogott a sírás, és nem csak engem. Ivett szeméből is patakzottak a könnyek, a fiúk pedig rendületlenül álltak mögöttünk. Az eső közben valamennyire elállt. Seb hátulról átkarolt. Ahogy végignéztem Frida szülein, újból a hatalmába kerített a fájdalom. Sokan kísértük el utolsó útjára barátnőmet. Mikor aztán mindenki telepakolta a sírt virágokkal, a kezemben csak egy piros rózsa volt. Zokogtam a szomorúságtól. Megvártuk, míg mindenki leteszi a maga virágkoszorúját, aztán odaléptünk a sírhoz.
-Soha nem foglak elfelejteni! -suttogtam, hangom pedig elcsuklott. A rózsát lassan a sírra fektettem.
Szemem megakadt a sírfeliraton, mely még jobban rásegített a sírásra.

"...Mert a halál csendes álom,

De az elválás szívtépő fájdalom."

Hazafelé próbáltam összeszedni magam, s a könnyeim törölgettem. Viszont amint hazaértünk, pakolni kellett a srácoknak, azonnal indultak Milton Keynes-be. Ivett és én úgy döntöttünk, hogy másnap repülünk Londonba. Szerettünk volna egy kis időt még itthon tölteni, mely érthető is volt a szempontunkból. Seb-től még a kapuba búcsúzkodtam. Nagyon nehezen akart itt hagyni. Én pedig örültem, hogy átsegített, és mellettem volt eme nehéz időszakban.

-Biztos nem jössz velem? Hiszen megbeszéltük... -nézett rám hatalmas szemekkel.

-Nem, majd holnap megyünk. Jó nekem itthon, és csak egy éjszakáról van szó! -győzködtem.

-Jól van! -egyezett bele sóhajtozva. -De ígérd meg, hogy vigyázni fogsz magadra, és minden fél órában felhívsz!

-Minden fél órában? -csodálkoztam.

-Na jó, elég lesz egy óránként... -viccelődött. -Este hívlak!

Megforgattam a szemem, ő pedig elkapott, és megcsókolt. A csók után még megöleltem, de nem akart elengedni. Én se őt. A szemem sarkából láttam, hogy Ivett is megcsókolja Tommi-t, búcsúzásképp. Aztán a szőke finn felénk veszi az irányt, és Sebastian-t kezdi el húzni, ugyanis még mindig ölelkeztünk. Lassan elszakadtunk egymástól, és egy rövid integetés után beültek Tommi kocsijába, és elhajtottak.

Hamar eljött a másnap, mivel nem nagyon töltöttük egyébbel az egészet, mint beszélgetéssel. Kibeszéltük a fiúkat, és visszaemlékeztünk a régi dolgokra... Anyuval is sok időt töltöttünk a konyhába, és mindketten elmeséltük neki, hogyan telt a nyaralás, kicsit részletesebben. Főzőcskéztünk, és sütöttünk is. Nagyon jó volt.

Aztán mi is pakoltunk, és autóba ülve felmentünk Pestre, onnan pedig repülővel továbbrepültünk Milton Keynes-be. Kis segítséggel, de eltaláltunk a a csapat gyárához. London csodaszép volt, már amennyit láttunk belőle így. Bementünk a gyárba, ahol az előtérben hatalmas üvegvitrin fogadott minket, nagy kupákkal, és díjakkal. Reméljük, ezeknek a száma csak nőni fog az elkövetkezendő években.

Megtaláltuk azt a helyet, ahol a fiúk jelenleg tartózkodtak, s mikor beléptünk a szobába, Seb épp a szimulátor előtt ült, és vezetett. Annyira koncentrált, hogy észre se vett, így nyugodtan besétáltunk a szobába. A szobába több ismerős arc is tartózkodott, köztük Seb mérnöke "Rocky" is, valamint a már jól ismert kis személyi edző is.

Seb továbbra sem vette észre, hogy ott vagyok, így úgy döntöttem, meghúzódok a háttérben, és megvárom míg végez. Ivett közben elment, ki az ajtón egy másik lánnyal. Magamra maradtam. Nekidőltem egy asztal féleségnek, és belemerültem Seb látványába. Valóban hiányzott.. Merengésem Tommi szakította félbe.

-Szia! -szólalt meg félénken. -Tegnap nem nagyon volt alkalmam beszélgetni veled... De sajnálom Fridát, és mindent, ami veled történt..

-Szóval, Seb elmondta... -motyogtam magamnak, de sajnos meghallotta.

-Igen, és szeretném, ha tudnád, hogy ez nem szégyen! -nyugtatott, arcom láttán. -Bár ha ott lettem volna, azt tudom, hogy nem ússza meg élve az a ...-itt félbeszakítottam.

-Nyugodj meg Tommi, mielőtt még behúznál egyet az asztalnak! -nevettem.

-Oké, bocs! -szabadkozott nevetve. -Csak annyira hálás vagyok neked, hogy ilyen remek barátnőd van, mint Ivett, és gyakorlatilag miattad ismertem meg. Meg hát, nagyon jó barátom is vagy.

-Köszönöm, Tommi! -mosolyogtam rá.

Seb egyszer csak felénk pillantott, és egyből kiszállt a szimulátor elől. Felém futott, és megölelt, majd egy csókot nyomott az arcomra. A teremben lévő emberkék kicsit meglepődtek, valószínű nem nagyon láthatták Seb-et ilyen helyzetben. Most nem zavart.

-Este ráérsz? -kérdezte gyorsan, miután elengedett, és a szemembe nézett.

-Igen, azt hiszem. -mosolyogtam.

-Rendben, lesz egy kis meglepetésem! -kacsintott rám.

"Nézz az égre kérlek, Mennyi csillag ég.. Nézz az égre kérlek, ha igazán akarod elérjük, mond még..!"

A nap következő része hamar eltelt, és nem töltöttük mással, mint üldögéléssel, illetve nézelődéssel a gyárban. Nem bántam, mert legalább azzal lehettem, akit szeretek. Még Christian-al is találkoztam, és nagyon örült, hogy viszont lát, én úgyszintén. Este aztán a Red Bull Racing kijelölt házában szálltunk meg, már épp kipakoltam, és le akartam kicsit dőlni, mikor Seb jelent meg az ajtóban, és kifelé kezdett el húzni.

-Mondtam, hogy van egy kis meglepetésem! -fülig ért a szája. -Gyere, és ne kérdezz semmit!

Nem is kérdeztem semmit, inkább követtem. Kinn persze már javában a sötétség uralta az utcákat. Átrohantunk a gyárba, mely nem volt messze. Megmásztuk a lépcsőket, és egészen felértünk. Már nem is tudom, hányadik emeleten járhattunk, mikor nem tudtam megállni, hogy ne szólaljak meg.

-Seb, hova viszel?

-Majd meglátod! Mindjárt ott vagyunk... -titkolózott.

Ekkor egy ajtóhoz értünk. Lassan kinyitotta, és eszméletlen látványvilág tárult elém. A város ezer színben pompázott, amelyet tisztán láttam, hiszen a tetőn voltunk. A gyár tetején. A földön egy hatalmas pokrócot láttam, valamint három gyertyát, ami meg van gyújtva. Seb elnevette magát arcom láttán. Igen, bevallom meglepődtem rajta. Mindent megtesz azért, hogy jobb kedvre derítsen egy picit.

-Nem vagyok egy romantikus fajta, -húzott a pokróc felé -de ez most más...

Először a kilátást csodáltam meg, s mindezt némán. Csodálatos volt. A levegő kellemesen hűvös volt.

-Úristen, Sebastian! Ez... ez csodálatos! Imádlak! -kaptam el, és megcsókoltam.

A csók hosszúra sikeredett, és nagyon érzékire. Mikor aztán ajkaink elváltak egymástól, rámosolyogtam. Hirtelen az egész világ szebb helynek tűnt, s mindent elfelejtettem, ami bántott. Elhelyezkedtünk a pokrócon, és tovább beszélgettünk.

-Köszi, hogy megpróbálsz minden áron felvidítani... -mondtam.

-Nem értem, miről beszélsz... -adta az értetlent.

-Ugyan már! Kimi, és most ez...

-Jó, megadom magam! De ha egyszer fáj így látnom téged? -nyavalygott aranyosan.

Elnevettem magam rajta.

-Idővel jobb lesz, hidd el! De nem tudok rajta csak úgy átlépni... -magyaráztam meg végül.

-Én megértem. Csak segíteni akartam...-hajtotta le a fejét.

-Nagyon is segítettél! -mondtam biztatóan.

-És szülinapod is lesz... -jegyezte meg mosolyogva, mintha az eget bámulná, csak ezután nézett rám.

-Honnan tudod? -csodálkoztam.

-Az mindegy... Az a lényeg, hogy én nem leszek itthon... Augusztus 28-án Belgiumban leszek.. -szomorodott el.

-Nem fontos... -mondtam. -Majd megünnepeljük az azutáni héten...

-Hidd el, meg fogjuk ünnepelni! -mosolygott, ekkor pedig valami eszébe jutott. -Nem akarsz nekem énekelni?

-Nem is tudom.. -bizonytalanodtam el.

-Kérlek! -könyörgöttem, és puszilgatni kezdett.

-Oké, oké! -egyeztem bele, és belekezdtem.

A szívemhez egy közel álló dalrészletet választottam, és azt hiszem, sikerült pár hangot kiénekelnem, miután összeszedtem magam.

"I hope life treats you kind

And I hope you have all you've dreamed of.
And I wish to you, joy and happiness.
But above all this, I wish you love.

And I will always love you.."

/Whitney Houston- I will always love you/

Arcáról csodálat tükröződött vissza, és gyönyörködés. Éneklés közben átgondoltam a dolgokat, és arra jutottam, hogy minden rendbe fog jönni...

Magyarul így szól a dalrészlet:

"Remélem, Életed az elképzeléseid szerint alakul.

És remélem, mindened meglesz amiről álmodtál..
És kívánok neked örömet és boldogságot.
De mindezek felett kívánok neked szerelmet.

És én örökké szeretni foglak.."

/Whitney Houston- I will always love you/

19.fejezet: "Örökre szépek.."

2012-01-28T14:52:00.000-08:00

Sziasztok! Ismételten köszönetet szeretnék nektek mondani, a sok hozzászólásért amivel napról napra elhalmoztok! (: Remélem, ez már kicsit izgibb rész lett, és elnyeri a tetszéseteket majd. Nem akarom lelőni a poént, majd elolvassátok, mi fog történni ezúttal a két fiatallal! :) Szerintem nem lesz hiány semmiben. Lehet van benne egy-két hiba, de nézzétek el nekem, éjfél előtt 9 perccel nehéz helyesen írni, erőm pedig már nincs az átolvasásra. Kérlek, ha elolvastátok, írjatok megjegyzést, mert sokat jelent! Köszönöm! Jó szórakozást!: Dóri.

/Dóra szemszöge/

Másnap reggel csodásan ébredtünk. Már egészen hozzászoktunk ehhez a csodálatos tájhoz. El tudtam volna viselni, ha minden nap itt ébredtem volna, Sebastian hangjára, és ölelő karjaira. Franciaország elbűvölt minket, minden téren.
A mindennapos reggelik, ebédek és vacsorák, a tenger csodás hangja, a természet szépsége. Az egy hét majdnem egy szempillantás alatt eltelt. A napok hihetetlen gyorsasággal repültek, főleg azért, mert minden nap mást, és mást csináltunk. Jól körbejártuk Nizzát, minden látnivalóját megtekintettük, rengeteget fényképeztünk. Franciaország híres a sajtokról, párat kóstoltunk, és nem csalódtunk. Valóban nagyon finomak. Az egyik nagy meglepetés számomra egy kora este történt.
Sebastian meglepett engem egy vacsorával, melyet kint, egy terasz féleségen fogyasztottunk el. A vacsorához különféle francia borokat szolgáltak fel, kötelező volt mindegyikből innunk. Nem volt akadálya, bár tudomásom szerint egyikünk sem nagy ivós, mégis leküldtünk pár korttyal...
A napokban meglátogattuk Monaco-t is, szintén látnivalók után kutattunk. Nem kellett sokat keresgélnünk, hamar rájuk bukkantunk. Hol Seb telefonjával fényképeztünk, hol pedig az enyémmel, illetve volt olyan is, mikor a rendes fényképzőgépet használtunk... A Monaco-i pálya nagyon nagy volt, és Sebastian-nak jó, és rossz élményei is voltak onnan. Idén (2010), a harmadik rajtkockát szerezte meg az időmérőn, de végül a második helyen végzett a versenyen. Végül Webber nyert. Ezekről részletesen beszámolt nekem, amint bejártuk a pályát, sorra dőltek belőle az élmények, és mindig eszébe jutott valami érdekesség, amit megosztott velem. Például, elmesélte, hogy verseny után egy hatalmas medencepartit tartottak a csapattal, és ruhástól beleugrottak a medencébe. Az emlékek hallatán nem csak én, hanem ő is elmosolyodott. Jó kis séta volt bejárni a 3,340 km-es pályát. Mire végigértünk, jól el is fáradtunk, és visszautaztunk a szomszédos városba, eredeti szálláshelyünkre, Nizzába.
Azóta a lábam is egészen begyógyult, és rendbe jött, már legalább tudtam járni, viszont a futás még nem ment. Fabian azóta többször hívott minket telefonon, és képes volt órákat zengeni nekünk a telefonba arról, hogy mennyire hiányzunk neki, és hogy unatkozik. Mint mondtam, az egy hét hamar eltelt... Túlságosan is hamar. Már csak a következő 3 nap volt a mienk... ki kellett használnunk, még amennyit pihenhettünk...
A három napból 1 máris ránk virradt. Még csak hajnalodott, mikor hirtelen felriadtam. Meg voltam lepődve, mert Seb sem aludt, hanem engem nézett. Szemei csillogtak, már amennyire azt a félhomályban láttam. Mikor látta, hogy szemeim nyitva vannak, elmosolyogta magát. Suttogva szólaltam meg.
-Mióta vagy fenn? Nem is aludtál?
-Nem. -mosolygott. -Szeretem nézni ahogy alszol..
Én is mosolyogtam, s bár ő nem láthatta a homályban -a világosodó ég miatt-, elpirultam.
-Nemsokára vége lesz mindennek... -jegyeztem meg. -Mi lesz az első programod a nyaralás után? -suttogtam tovább.
-Milton Keynes-be kell repülnöm, a gyárba, és a szimulátor elé kell ülnöm. -adott választ.
Kicsit elszomorodtam. Vajon akarja-e, hogy én is mennyek, vagy inkább már most rögtön tartsuk meg a megbeszélt távolságot a média, és a Forma 1 miatt...
-Akkor már...-nyeltem egyet. - csak két nap, és el kell búcsúznunk?
Még a sötétben is láttam, ahogy homloka ráncokba szalad.
-Ha nem akarsz velem jönni, nem kell...-adott választ.
Meglepődtem rajta. Hogy nem akarok menni? Micsoda buta kérdés ez?!
-De, szeretnék...-valltam be. -Csak azt hittem, te nem szeretnéd..
-Hiszen már megbeszéltük. Csak a futamok a kivételek, és más nyilvános események... Addig leszünk együtt, ameddig csak tudunk, és a munkánk engedi. -mosolygott ismét, és megsimogatta az arcom. -Nem akarsz még aludni? Nagyon korán van...-aggodalmaskodott.
-Nem... -mosolyogtam.
Hirtelen kipattant valami az agyamból. Mint említettem, hirtelen jött ötlet volt, de ezúttal nem érdekelt, mekkora hülyeség. Felemelkedtem az ágy puha matracáról, kitakartam magam, felültem, és megfogtam Seb kezét. Lassan térdre ereszkedtem fel, közben mosolyogva figyeltem a tudatlan grimaszt vágó férfit. Olyan furán nézett rám, hogy az már nevetséges volt. Hisz semmit sem értett... Miért -e szándékom, miért kelek fel...
Húzni kezdtem az ágyról, végül ő is felkelt. Megkerültem az ágyat, és az ő felére kerültem.
-Mit csinálsz?-suttogott a fülembe.
-Csak gyere! -vágtam rá.
Kivezettem a szobából, egész ki a szobánkhoz tartozó kis füves részhez, melyet a tenger, és egy kis homokos rész követett. Lesétáltunk egész addig, ameddig nem éreztük a homokot a talpunk alatt. Ekkor ránéztem, ő pedig elmosolyogta magát. Már ő is tudta, mit akarok.
Elindultunk befelé, a vízbe. Kellemesen langyos volt, egész éjjel meleg volt, mint az ilyenkor szokás is. Pizsamástól mentünk be, az én részemről egy pántos rövid felső volt, és egy rövidnadrág, Seb részéről egy rövid póló, és egy térdnadrág.
Valóban hülyeség volt, amit csináltunk, hogy ruhástól fürödtünk, hajnalba, de ugyanakkor késztetett egy vágy, hogy meg kell tennünk. Nagyon izgalmas volt. Ezúttal én sem finnyáskodtam, lassan leereszkedtünk a vízbe, mind a ketten egyszerre. Ráakaszkodtam Sebastian-ra, és megöleltem, ő is szorosan ölelt, és megcsókolta a vállam, én ugyanabban a percben a nyakát. Annyira jól esett közel lenni hozzá. Egy ideig öleltük egymást, aztán maga elé fordította fejem, és száját az enyémre tapasztotta. Miután elfogyott a levegőnk, szánk elvált a másikétól. Lihegve szólalt meg.
-Csodálatos vagy! -nevetett. -Szeretlek!
-Én is szeretlek! -válaszoltam, és újra lecsaptam ajkaira.
Mikor meguntuk a mi kis reggeli fürdőnket, már egész világos volt. Mivel több órát töltöttünk a vízbe, Seb ragaszkodott hozzá, hogy had vigyen be, és aludjak még egy kicsit. Ellenkezésem hiábavaló volt. Csurom vizesen vitt be karjaiba, egész a fürdőbe, ahol letett, és egyből törülköző után nyúlt. Megtörölte vizes testem, már amennyire tudta a ruha miatt, aztán magán is segített. Ezután az ágyat közelítettük meg.

Verőfényes reggelre ébredtem, egyedül. Amikor az órára pillantotta, rájöttem, hogy már 10 óra. A hajam hátrasimítottam, hogy ne lógjon az arcomba, és kicsit elgondolkodtam. Ebben a pillanatban pedig Sebastian lépett ki a fürdőből. Mikor meglátott arca felderült, és leült mellém az ágyra.
-Hogy aludtál? -kérdezte meg.
-Remekül!
Ébredés után nem éreztem úgy, hogy éhes lennék, a reggelit ezúttal kihagytuk. Ehelyett inkább a szokásos futásra indultunk. Bár általában este szoktuk megtenni, -jobban mondva Seb, mert én nem futhatok a lábam miatt-, most reggel jött meg a kedvünk hozzá. Seb gyorsan átöltözött kicsit sportosabb ruhába, és elindultunk lefelé.
A szálloda előtti utat céloztuk meg, melyen korábban az Angolok Sétánya felé mentünk. Seb arra szokott futni. Most is a szokásos helyről indult el, aztán futásban folytatta útját. Én ott maradtam egyedül... Mivel csodás kilátás nyílt a tengerre, és minden másra is, belefeledkeztem gondolataimba, és valahol egészen máshol jártam. A mai hajnalra gondoltam, és felidéztem az előző hetet. Mindig arra jutottam, hogy remek volt, és ez volt életem legszebb 1 hete. Ám felhőtlen boldogságom hirtelen valaki félbeszakította.
Egy ismeretlen középkorú férfi nekem jött, olyannyira, hogy majdnem elestem. Nem tudtam mire vélni a dolgot, mikor eléggé a járda szélén álltam ahhoz, hogy el tudjanak mellettem férni az emberek. A férfi tovább sétált, én viszont felidegesítettem magam, és odaszóltam neki, akaratlan is.
-Figyelhetne jobban is! -mérgelődtem.
A férfi lassan megszólalt, visszasétált egy lépést hozzám, szemével pedig úgy nézett, mintha ölni akarna.
-Mit mondtál? -kérdezte udvariatlanul, kemény hangnemben.
Nem érdekelt, nem féltem. Azért is megismételtem a mondatom.
-Csak azt, hogy figyelhetne jobban is! Miért jött nekem?!
-És mi van, ha direkt csináltam? -vette félvállról a dolgot, ügyet sem vetve arra, hogy ez nagyon nagy illetlenség, válaszán pedig még jobban felhúztam magam. -Talán problémád van?
-Ezt mégis hogy képzeli? -háborodtam fel.
-Úgy! -veszekedett.
Hangja most nagyon ijesztően szólt. Karom után nyúlt, és el is kapta azt. Nagyon erősen szorította, már fájt.
-Engedjen el! -könyörögtem, és hátrálni próbáltam, de nem engedett.
-Most szépen velem jössz! -kezdett ráncigálni, és magával akart vinni.
Minden erőmmel azon voltam, hogy eresszen el, és hogy szabaduljak. Még a korlátba is belekapaszkodtam, mely a járda szélén volt felállítva. Végül már elhagyott az erőm, és elengedtem a korlátot. Ekkor egy férfi avatkozott közbe, szintén ismeretlen volt, de fiatalabb. Elszakított a másik férfitól, és védelmébe vett. Elém állt, karjait pedig védelmezően kitárta. Teljesen sokkos állapotba kerültem. A könnyeim már majdnem utat törtek maguknak.
-Most azonnal tűnjön el, vagy megbánja! Mégis mit képzel?! Semmi köze a kisasszonyhoz! -szinte kiabált az előbb érkezett férfi.
-Még fenyegetsz?! -pattogott ugyanúgy udvariatlan modorral a másik férfi. -Semmi közöd a mi dolgunkhoz!
-A dolgotokhoz?! Miféle dolgotokhoz?! Hiszen mindent láttam! Nem is ismeri... -szállt harcba vele. -Most pedig menjen innen, és hagyja békén a lányt! -utasította.
Az a férfi, aki "megtámadott", hirtelen megadta magát, de félelmetesen a tekintetét az enyémbe fúrta. Még fenyegetően megszólalt.
-Megjegyeztelek, és...! -mutatott rám az ujjával. De befejezni már nem tudta a mondatot. Védelmezőm ismét közbeszólt:
-Mennyen már! -szólt rá erélyesen.
A középidős férfi még egyszer rám pillantott, és hátat fordítva nekünk, elment. Valóban sokkos állapotba kerültem. Nem hittem, hogy valaha ilyen megtörténhet velem. És mégis... Le voltam döbbenve. Sírni akartam, ugyanakkor nem tudtam. Még levegőt is alig tudtam venni. A férfi, akinek szinte azt köszönhetem, hogy megúsztam a dolgot ennyivel, ott maradt, és továbbra is segített. Először aggódva szólalt meg.
-Minden rendben?
Szólni nem bírtam, csak bólintottam egyet.
-Nagyon sajnálom, hogy ez történt magával... -sajnálkozott. -Nem szabadna egyedül lennie az utcán! -tolt le.
-Ne..m... Nem... is vagyok egyedül... -kezdtem dadogva. -Itt van a barátom.. csak elment futni...
-Értem. Még jó, hogy itt voltam...-biztatta magát. -Valóban nem ismerte ezt a férfit, igaz?
-Nem, nem ismertem.
-Nézze, Franciaország egy nagyon kedves ország. De ez nem azt jelenti, hogy nincsenek benne ilyen barom emberek... -fogalmazott így.
-Értem.. -nyögtem ki ennyit.
Tényleg sokkos állapotban voltam, nem is értettem, amit mond, nem fogtam fel.
-Egyébként Jan vagyok! -nyújtotta a kezét.
-Én pedig Dóra! -fogtunk kezet.
Nem épp a legjobb alkalom az ismerkedésre, de gondolom neki se ez volt a szándéka, csak jól lehet az gondolta, illendő lenne bemutatkozni.
-Ha jól sejtem nem idevalósi, igazam van?
-Igen. Csak nyaralás céljából vagyok itt... -kezdtem összeszedni magam.
-Kérem, máskor vigyázzon... -magyarázta.
Reagálni sem volt időm, újabb valaki jelent meg mögöttem, és nem akárki volt az, hanem egy lihegő szőke német. A férfi nagyon meglepődött, én pedig megkönnyebbültem. Zavarodottan nézett ránk, majd szólni kényszerült, és pár másodperc alatt megtörte a csendet.
-Mi történt? Én.. láttam valamit a távolból... de... -dadogott ő is.
Jan-ra néztem, és tekintetemmel szinte kérleltem, hogy ő mondja el a történteket.
-Dórát megtámadott egy eszelős férfi... de szerencsére semmi baj nem történt. Kérem, máskor ne hagyja egyedül a barátnőjét, akármi történhetett volna... -magyarázta el végül Jan.
-Többször nem fog előfordulni...-jegyezte meg halkan Seb.
Jan éppen meg akart fordulni, és elmenni, amikor még megállítottam.
-Nem emlékszem.. megköszöntem már?
-Nem. -mosolygott.
-Akkor köszönöm! -hálálkodtam.
-Nincs mit! Viszlát!
Ezután egyhangúan elköszöntünk Sebastian-al. Párom hirtelen rám nézett, és arca tele volt szomorúsággal, és dühvel. Még mindig nem értett szinte semmit.
-Kérlek, meséld el, mi történt! Nem értem... -értetlenkedett.
-Rendben, de ne itt... Mennyünk.. -egyeztem bele, majd gyorsan visszaiszkoltunk a szállodai szobánkba.
A szoba most olyan biztonságérzettel töltött el, amelyet ritkán éreztem eddig bárhol. Még mindig nem tudtam felfogni a történteket. Amint csukódott az ajtó, és Seb is benn volt, rákezdtem.
-Csak álldogáltam, és a kilátást néztem, mikor egy pasas nekem jött, ráadásul szándékosan, aztán kötözködni kezdett.. -ekkor már a könnyek gyülekeztek a szemembe. -Magával akart vinni... ha nincs ott Jan, akkor már... -sírtam el magam a végére.
-Édes Istenem! Annyira sajnálom.. ez az én hibám! -borzolta idegesen a haját.
-Tessék?! -kérdeztem vissza értetlenül. -Miért hibáztatnád magad ezért? Hisz semmi rosszat nem tettél! -csodálkoztam, a könnyeim pedig könyörtelenül záporoztak. Magasabbra vettem a hangnemet.
-Ha nem megyek el... akkor... -mondta élettelen hangon.
-Ugyan már! Nem mehetsz el pár méterre, mert valaki megtámad? Ez hülyeség! -vágtam rá zokogva.
-Akármi történhetett volna...! Uram Ég! Ezt nem hiszem el... -járkált fel, s alá idegesen.
-Mond csak ki Sebastian! Mi történhetett volna?! -szóltam rá.
-Megerőszakolhatott volna, az Isten szerelmére! -kiáltott rám.
Ritkán láttam még eddig ilyen idegesnek, de mindennek eljön az ideje. Ekkor nem bírtam, még jobban kitört belőlem a sírás, lerogytam az ágyra, arcomat a kezembe temettem, és hangosan zokogtam. Tudtam mi történt, mégsem hittem el... Valóban szörnyű volt belegondolni, mi lehetett volna..
Ekkor az ágy másik velem szembe lévő fele besüppedt, Seb elém helyezkedett, magához húzott, és szorosan ölelni kezdett, a fülembe megnyugtató szavakat suttogva. A sírást nem bírtam abbahagyni...
Közben az ég is beborult, fél óra múlva pedig esni kezdett. Nem gyakori ez egy ilyen napsütötte tájon, de rossz kedvemmel még az ég is egyetért... Az eső pont úgy zuhogott, mint ahogy a könnyeim patakzottak. Sebastian ringatni kezdett karjaiba, mely nyugtató hatással töltött el. Kis idő múltán már nem sírtam...
Ekkor megrezzent a telefonom. Feleszméltem, és felkeltem Sebastian karjaiból. A képernyő anyukám nevét írta ki. Kisétáltam az erkélyajtóig, majd ott felvettem a telefont.

"...Odaérsz, hol eleven a múlt, mikor elindulsz a végtelen útra..."

-Szia anya! -szóltam bele elhaló hangon.
-Szia Dóri! Minden rendben? -aggodalmaskodott.
-Igen, minden...-hazudtam nem meggyőzően, de úgy látszik, valamennyire bevált.
-Kislányom, szörnyű hírt kell közölnöm veled... -kezdte így.
Magamba már mondogatni kezdtem: -Szörnyű hír?! Ne! Bármikor, csak most NE!
-Sajnálom, de Friderika barátnőd az éjszaka elhunyt....-mondta ki végül.
Azt hittem, hogy ott ájulok el menten. Miért történik ez velem?
-Te-..tessék? -dadogtam. -Az nem lehet! Mégis... -zavarodtam össze, és a fejemhez kaptam. -hogyan?
-Régóta beteg volt, de titkolta... nagyon sajnálom!
-Uram Isten! -kezdtem szédülni. A világ forogni kezdett.
-A temetés szerdán lesz.... -tette még hozzá anya.
-Kösz, hogy szóltál... nem ígérek semmit, de majd jelentkezem. Szia! -tettem le gyorsan a kagylót, mert éreztem, ennél többre nem lenne erőm.
Amint hátrafordultam, Seb értetlen arcát láttam meg először. Újból rám tört a sírás. Talán még jobban, mint azelőtt. El akartam lépni a faltól, de amikor ezt megtettem, megszédültem, s Sebastian gyors reflexeinek köszönhetően nem a padlón landoltam, hanem karjaiba. Felvett, és lefektetett az ágyba. Mellém helyezkedett.
-Mi történt? -kérdezte, és a homlokom simogatta.
-Meghalt...-suttogtam.
-Ki? -ijedt meg.
-Friderika... az iskolás legjobb barátnőm... -nyöszörögtem.
Seb már nem mondott semmit, és nem azért, mert nem érzett semmit. Szó sem volt ilyesmiről. Azért nem reagált, mert nem tudott mit. Ezután megint megölelt.
-Miért? -zokogtam vállába.
Lefeküdtem, és pár órán keresztül hevertem ott. Nem mozdultam a fejemből pedig kifelé bámultam. A mai nap tiszta káosz volt, egyszerűen szörnyű.... Se éhes nem voltam, se szomjas. Semmit sem kértem. A végére már kezdtem elálmosodni.... Amikor is, Seb-nek megcsörrent a telefonja.

/Sebastian Vettel szemszöge/

Bosszankodva vettem tudomásul, hogy a telefonom idegesítő csengőhangja miatt riadt föl Dóri, mikor már elértem, hogy lehunyja a szemét, és aludjon. Megpróbáltam távolodni az ágyától, és máshol beszélgetni anyával... Nem tudtam leplezni, a szívem darabokban hevert.
-Szia kisfiam! -szólt bele anyukám boldog hangnemben. -Hogy vagytok?
-Szia anya! Szörnyen... -válaszoltam röviden.
-Mi történt? -váltott aggódó hangnemre.
Elmeséltem neki, mi történt ma reggel Dórival, és hogy milyen rossz hírt kapott délután.... Anya is elborzadt e sok rettentő dolog hallatán, le volt döbbenve.
-Dóri hogy van?
-Rosszul... most épp elértem, hogy kicsit aludjon végre. Nem akar enni, és inni. Nagyon aggódóm érte...
-Ha felébredt, legalább egy kefirt próbálj meg lenyomni a torkán... -javasolta. -És te, hogy vagy? Gondolom a reggeli dolog után...
-Teljesen ki vagyok bukva, anya! -öntöttem ki neki a lelkem. -Hisz, csak egy 5 percre hagytam magára, és ... áh! -nyögtem bele a végére.
-Az a legfőbb, hogy nem lett baj! És nem szabad arra gondolnotok, hogy mi lett volna, ha... -tanácsolta.
-Igazad van... -dörzsöltem meg a szemem.
-Mond meg Dórinak, hogy sajnálom a barátnőjét...
-Rendben... kösz. Szia anya!
Miután ő is elköszönt tőlem, letettük a telefont, és lerogytam a fal mellé. Álomnyaralást akartam csinálni, s most ennek befellegzett. Át kell segítenem Dórit ezen a nehéz napon, mellette a helyem, teljes mértékben. Ekkor emlékeztem vissza gyermekkorom egyik nehéz időszakára, mikor sajnálatos módon elhunyt az egyik barátom... A gondolatokba belerándult a gyomrom. Mit érezhet most Dóri?

"...Nincs még rá szó, milyen az a Múlt Bolygó!..."

/Dóra szemszöge/

Az egész éjszakát végig aludtam, zavartalanul, Seb mellett, bár átöltözni nem volt erőm. Mikor felébredtem, úgy éreztem magam, mint akin átment egy úthenger. A fejem fájt, az arcom rettenetesen fel volt duzzadva a sok sírástól, és gyengének éreztem magam. A hátamra fordultam, és úgy bámultam ki a még másnap is borús természetbe. Egyszer csak Seb jelent meg, egy kis tálkával a kezébe, elhelyezkedett mellettem, és szólt.
-Jó reggelt! -simogatta meg az arcom.
-Neked is... -mondtam megnyugodva, halkan.
-Hoztam neked egy kis kefirt... -nyújtotta felém a tálkát. -Kérlek, egyél egy kicsit.
-Nem kérem...-ráztam meg a fejem.
-Kérlek... -kérlelt.
Megesett rajta a szívem, és elvettem a tálat. Éhes viszont nem voltam. Megpróbáltam enni, pár kanállal sikerült is... Ezután félretettük a tálat, és beszédbe elegyedtünk.
-Szeretnél róla mesélni? -kérdezte aranyosan Sebastian.
Csak némán bólintottam. Friderikára gondolt, hogy róla meséljek. Elkezdtem hát...
-Friderika általános iskolás korom óta barátnőm volt, középsuliba is együtt tanultunk, valamint ő is Budapesti volt, mint én. Legutóbb még Ivett társaságában, -hármasban- néztünk meg egy horrorfilmet a lakásomba, és együtt sikítottunk félelmünkben... -az emlékek felidézésén elmosolyodtam. -Soha nem mondta nekem, hogy beteg... egy szóval sem... Váratlanul ért, és bűntudatom is van... Ő volt az a lány, aki mindig megértett, -Ivettel együtt-, és vele lógtam el az összes tesiórát...
Seb is halványan elmosolyodott.
-Miért van bűntudatod? -kérdezett rá.
-Mert ameddig én itt nyaraltam, ő otthon haldoklott... És nem voltam mellette... -szomorodtam el.
-Ilyenekre gondolnod sem szabad! -ellenkezett.
-Tudom, badarság, de ez van... -valltam be. -Mindegy! -ráztam meg a fejem. -Megpróbálok a jóra emlékezni, és nem szomorkodni...
-Tudod, kiskoromban még... általánosba a legjobb barátomat autóbaleset érte, szintén meghalt... -nézett a szemembe Seb, és úgy mondta el. -Akkoriban nagyon le voltam törve, és semmihez nem volt kedvem.. De beletörődtem, és arra gondoltam, hogy még mennyi mindent nem csináltam... Megtanultam mosolyogni az emberek előtt....
-Nagyon sajnálom...-mondtam, és combjára tettem a kezem.
-Szeretnél hazamenni? -kérdezte meg végül.
Erre ránéztem. Most komolyan beszél? Meglepődtem rajta, így bővebben kifejtette.
-Tudom, hogy ott szeretnél lenni a temetésen, és szívesen lennél most otthon. Hát nem bánom, akkor mennyünk haza...
-Komolyan beszélsz?
-Igen... Hidd el, neked is jobb lesz... -adott határozott választ.
Ismét bólogattam. Igaza volt.
-Akkor lemegyek, és szólok a portásnak, hogy rövidesen elhagyjuk a szállodát, előbb, mint terveztük. -mondta, s azzal felállt, majd elhagyta a szobát.
Egyből a múltra gondoltam... a kis felidézéstől, melyről Sebastian-nak is meséltem, előtörtek belőlem az érzések...

"...Ott van a múltunk egy távoli tájon, s az elveszett éveket el lehet érni újra..."

Először visszamentem kisiskolás koromba, amikor még csak megismerkedtem Friderikával... Aztán a középiskolára gondoltam. Hogy mennyit nevettünk együtt, és mennyi mindent átéltünk... Az emlékek legalább megmaradnak nekünk, és soha nem hagynak el minket... Erre a nyaralásra pedig boldogan fogok visszaemlékezni, és igenis, nevetni fogok, még akkor is, ha ilyen rosszul végződött az egész. Ez volt életem legszebb egy hete! És azok, melyek Örökre szépek maradnak, már senki sem veheti el tőlem...

"...Új Bolygó vár, egy földöntúli világ. Másik, békés, táj..."

18.fejezet: "...Menny és pokol.."

2012-01-21T14:06:00.000-08:00

Sziasztok! Köszi azoknak, akik mindig hozzászólnak, akár a chatbe, akár a megjegyzésekhez! :) Miattatok megéri! Ígérem, még rejtegetek dolgokat a tarsolyomban, nem lesz unalmas :)) Ez most lehet kicsit unalmasabb rész lesz számotokra, de próbáltam egy kicsit érdekesebbé tenni nektek! :) Az előző fejezettel kapcsolatban annyit írnék, hogy kicsit sok volt benne az elírás, ezért elnézést kérek tőletek, próbálom őket javítani! (: Csak egybe írtam le az egészet, így kicsit sok volt, estefelé meg már kicsit félreírok! :)) Remélem nem lett unalmas! Rövidebb lett a fejezet, sajnos ezen a hétvégén ennyi fért bele, a múltkorihoz képest. :\ Ne haragudjatok! <3 Bocs, a hibákért, ha van :)) Na, mindent félretéve: Jó szórakozást, és írjatok megjegyzést bátran! Puszi: Dóri.

/Dóra szemszöge/

Reggel a nap sugarainak lágy érintésére, és a tenger hangos zúgására ébredtem. Mozgolódni kezdtem, még csukott szemmel. Azt hallottam, hogy Sebastian a fülembe szuszog. Aztán megéreztem kezét magamon, ahogy hátulról átkarol. Még mindig csukott szemmel simítottam végig kezem a karján. Közben sorra beugrottak a dolgok a tegnap éjszakával kapcsolatban, elmosolyogtam magam. Testem csak egy takaró takarta el. Ő is mocorogni kezdett, az ébredés nehézségeitől pedig felnyögött, ölelése azonban csak szorosabb lett. Kinyitottam a szemem, mely lassan szokott hozzá a hirtelen jött fényhez. Nagy levegőt vettem.
Egy ideig még ott feküdtem mellette, és Ő is mellettem. Végül megmozdult, és hátára feküdt. Megdörzsölte a szemeit, majd kinyitotta azokat. Féloldalasan figyeltem, de aztán átfordultam felé. Rám mosolygott, sóhajtott egyet, majd felült. Csupasz felsőtestéről lecsúszott a takaró. Őt figyeltem, Ő meg engem. Aztán én is felültem, ő pedig felhúzott fekvő helyzetemből. Szemtől szembe ültünk az ágyon. Magához szorított, még éreztem, hogy teste milyen forró. Szorosan fogott, aztán azt éreztem, ahogy belecsókol a hajamba. Én felnéztem rá, felé fordultam, és megcsókolt. Karjaim nyaka köré fontam, majd mind a ketten térdre állva csókolóztunk tovább.
Mikor véget ért, megfogtam a plédet, nehogy leessen rólam, és hátrálni kezdtem. Kiszálltam az ágyból, magam köré csavartam az egész ágyneműt, és bementem a fürdőbe. Ott felöltöztem, már amennyire. Fehérneműt vettem magamra, alulra még egy rövidnadrágot, felülre pedig csupán egy alig begombolt, igen átlátszó fehér inget. Sebastian-é volt az ing. A hajam kicsit igazítottam meg csupán, mindegy volt, hogy kócos-e, vagy sem. Kiléptem a szobába. Sebastian elmosolyogtam magát látványomon. Ekkorra már rajta is volt egy póló, és egy térdnadrág. Nyilván csak gyorsan magára kapott valamit, mint én.
A nap élesen besütött a szoba közepére, én pedig kitekintettem az üvegablakon. Éreztem Seb tekintetét rajtam, aztán elindultam kifelé. Amint kiléptem a szabadba, megéreztem a friss levegő illatát, és a tökéletes összhangot, mely most a táj nyújt. Olyan volt, mintha a mennybe járnék.
A következő pillanatban azt vettem észre, hogy valaki megérinti a derekam, majd mellém áll. Ránéztem, és ismét elmosolyodtam. Aztán a kilátásba belefeledkezve, elgondolkodtam. Hányszor megtehettük volna már? Miért pont most? Miért nem támadott le már előbb, hogy ő azt akarja, és igenis feküdjünk le egymással? Nem sürgettük a dolgot, egyikünk sem. Már második hónapja vagyunk együtt, mégis csak most történt meg....
-Min gondolkozol?-szakított félbe Sebastian, s mikor megláttam arcát, épp a homlokát ráncolta.
-Csak...-kezdtem halkan, majd rendes hangerővel mondtam ki a többit. -Olyan sokszor megtehettük volna már... Hockenheim-ben, Magyarországon, Svájcban... Mégis most... miért?
-Úgy éreztem, hogy még nem vagyunk készek rá...-adott választ, cseppet sem meglepődve kérdésemen. -Igazad van, sokszor megtehettük volna.. Én nem vagyok az a fajta, aki csak azért van együtt valakivel, hogy lefektesse, majd pár hét után dobja... -fejtette ki bővebben. -De csodálatos volt a tegnap éjszaka...
-Igen, szerintem is az volt...
Csak bólogattam. Teljesen igaza volt. Én sem adtam könnyen magam, de már annyira kellett ez nekünk, mint az oxigén... Még álldogáltunk ott, egymás karjaiba, a tájat csodálva. Aztán nagyobb erőt vettünk magunkon, és bementünk. A rövidnadrág fölé az inget leváltva, egy ujjatlan kék felsőt vettem magamra, most már rendbe hoztam a hajamat is, és felhúztam a szokásos tornacsukámat. Aztán megakadt a szemem a kis fekete dobozon, melybe egy csodás ezüstkarkötő tündöklött, a tegnap kapott ajándék. Ránéztem. Sebastian mellém lépett, kivette a dobozkából a karkötőt, majd rátette a kezemre, és bekapcsolta a csatját. Sebastian is átöltözött, majd áthaladva a szálloda kisebb-nagyobb folyosóin, kéz a kézben, átsétáltunk az ebédlőbe, reggelizni.
Szemem már kezdte megszokni a csodás szállodát, s most is csak egy egyszerű reggelit vettünk magunkhoz. A reggelivel majdnem negyed óra alatt meg voltunk, így szabad volt az egész nap. Felmerült bennem a kérdés, hogy mit csináljunk ma? Újra a szobában, Seb jelentette ki, hova is megyünk.
-Emlékszel, mit mondtam neked a gépen, hova akarlak elvinni?-kezdte így.
-Azt hiszem igen... -emlékeztem vissza, aztán hirtelen beugrott. -Promenade des Anglias!
-Igen! Az angolok sétánya....-hagyta jóvá. -Akkor, mehetünk? -csillant fel a szeme.
-Mennyünk!-egyeztem bele.
Újból kézen fogott, így hagytuk el a szállodát, majd sétálva közelítettük meg az említett helyet. Végighaladtunk egy hosszú útszakaszon, mire elértünk odáig. Sok rajongó jött velünk szembe, akik bizony akarva, akaratlan felismerték páromat. Többnyire lányok. Nem voltam féltékeny, még akkor sem, amikor nekem kellett lefényképeznem őket. Egyáltalán nem volt ellenemre a dolog. Ennyi még belefér. Utunk aztán folytattuk, közben beszélgetni kezdtünk.
-Lehet errefelé jövök majd este futni... -jelentette ki a tenger felé pillantva Seb.
-Futni...?-kérdeztem vissza értetlenül.
-Igen... Tommi kiadta a parancsot, és szerintem se árt... -reagált. -Egyébként mit mondott neked Ivett?-érdeklődött.
-Nagyon boldog... Örül, hogy Tommi szülei kedvesek, és elfogadják őt...
-Igen, ez valóban dicséretes. Jó, hogy egymásra találtak. -puszilta meg menet közben a homlokom. -Mit fogunk csinálni, ha Belgiumba kell mennem, neked meg vissza Pestre?
-Nem tudom... -bizonytalanodtam el. -Ez így mos szép, de... téged hív a száguldó cirkusz világa, engem meg a színpad bonyolultsága...
Azt hiszem, mind a ketten úgy döntöttünk, jobb, ha ezt a beszélgetést nem folytatjuk, ugyanis semmi értelme nincs. Vagy kényes témát érintettünk mindkettőnk számára. Inkább csöndben mentünk tovább.

Nem tudom, mióta gyalogolhattunk már, mikor végre elértük azt a szakaszt, ahol kezdődik a sétány. Csodás pálmafák, megvilágított utca még nappal is, melegszívű emberek, csodálatos összhang. Nyugtató hatása volt, teljesen szertefoszlottak a kétségeim.

Aztán valami megint beárnyékolta boldogságom. Eszembe jutott a rémálmom. Egyszerre nyugtalan lettem, mégis próbáltam leplezni. Egyre csak forgott a fejembe az összes képkocka, de nem nagyon tudtam összerakni a lényegét. Ez valami jel, vagy csak azért álmodtam azt, mert Melanie elültette a bogarat a fülembe? Nem értem... Sebastian szerencsére a dologból semmit sem vett észre.
Végül megálltunk az út szélén, és felálltunk egy magasított padkára, illetve álltunk volna, ha nem botlok meg. Mivel Sebastian a kezemet fogta, és átkarolt, jött velem ő is. Legurultam a széléről, és elég kínos volt, ugyanis elég kemény helyre érkeztünk, sziklák közé, elég magasról. Végül ülő helyzetbe értünk földet, mindketten. Ránéztem Seb-re, és elnevettük magunkat mind a ketten.
-Te még nálam is szerencsétlenebb vagy!-nevetett.
-Hát igen... mit mondhatnék? -nevettem. -Életveszélyes velem lenned...
-Na, azért annyira nem...-csókolt meg.
Ezt követően fel állt, és engem is fel akart húzni a földről. Félig felálltam, de amikor ki kellett volna nyújtanom a térdem, felszisszentem, és összerogytam, de Seb megfogott. Egészen megijedt. Valami égő fájdalmat éreztem a térdemnél, valamint egy kicsit lejjebb.
-Mi a baj? -fogott kezeivel derekamnál fogva.
-Nem tudom...-suttogtam alig hallhatóan.
Lassan visszaereszkedtünk a földre, és megint visszaültem eredeti helyzetembe, Seb pedig mellém térdelt. Egyből a lábam kezdte el vizsgálgatni, és a látvány miatt elborzadt kissé, nem értettem miért. Aztán, ahogy odanéztem én is, rájöttem, miért-e grimasz. A térdem vérzett, eléggé, és még lejjebb is lehorzsoltam, szintén csúnya volt. Hát... csak nekem lehet ekkora pechem!
-Ez elég csúnya lett... -mondta sajnálatosan Seb.
-Ilyen az én szerencsém... -mondtam csalódottan, s mikor hozzá akartam érni az égő sebhez, nem ment. Nagyon fájt.
-Na, most mit csináljak veled?-mosolygott aztán Sebastian.
-Fogalmam sincs...-mosolyogtam én is rá, de a térdembe azonnal belenyilallt a fájdalom, így megint felszisszentem.
-Gyere, próbálj felállni! -kezdte, majd előbb ő állt fel, és segített nekem.
Egész jól sikerült a dolog, ugyanis ha nem is teljesen, de sikerült lábra állnom. Sebastian bátorításképp felvillantotta csodás fogsorát, és kék szemeit az enyémbe fúrta. A legnehezebb dolog még előttünk állt... fel kellett mászni a meredek lejtőn, vissza az utcára. Remek... ilyen térddel csakis azt fogom csinálni...
Seb egyből gondolkodni kezdett, szinte hallottam, ahogy kattog az agya valamin... valószínű azon, hogy miként lenne elkerülhető a lejtő megmászása. Be is villant neki valami. Inkább lemásztunk a sziklákon, le a partig. Ez pedig a következőképpen történt: Seb ugrott le először minden kisebb szikláról, majd segítséggel én is átugráltam azokat. A legnagyobbról pedig leemelt, majd miután sikeresen földet értem, támogatva elindultunk a lépcső felé, mely fel vezetett. A lépcső is igen nagy nehézségeket okozott, de mégis könnyebb volt feljutni rajta, mint azon a csúszós meredek izén...
Lassan lépdeltünk felfelé, egyenként véve a fokokat. A vérem kis része közben lassan csurgott le a lábamon. Nem volt szép látvány. Miután felértünk, észrevettük, hogy nem kis közönségünk volt. Az emberek nagy szemekkel bámultak minket. Valószínű ez járhatott a fejükbe: "Mégis hogy lehet ilyen béna ez a *****, és hogy szeretheti Sebastian?" Vagy valami ilyesmi... Én csak erre tudtam gondolni.
Elmentünk a kisebb tömeg mellett, akik eddig néztek, most megpróbáltak úgy tenni, mintha nem minket néznének... Egy kislány mégis elénk vágott. Körülbelül annyi idős lehetett, mint Fabian. Meg is szólalt.
-Bocsánat!-fordult Sebastian felé. -De mégis mi történt a nénivel?-mutatott rám. -Nagyon csúnya a lába!
-Ügyetlenek voltunk, és leestünk onnan...-mutatott a padka felé németem.
-Á!-legyintett kezével a kislány. -Az már velem is előfordult... Remélem, hogy hamar meggyógyul...-mutatott ismét felém.
Teljesen meglepődtem a dolgon. Annyira aranyosak ezek a gyerekek, semmi félelemérzet nincs bennük, csak úgy van merszük odamenni ismeretlen emberekhez. Ami nekem szokatlan volt, Sebastian-nak már megszokott... Úgy csevegett a kislánnyal, mintha ezer éve ismerné. Végül a beszélgetés megszakadt, a lányka odaszaladt a szüleihez, integetett, és hátat fordítva nekünk, elmentek. Lehet azt se tudta, hogy ki Sebastian...
Mindent félretéve, mi is elindultunk az utcán.. A szembejött emberek hol azért bámultak meg, mert Seb oldalán mentem, hol pedig a lábam miatt...
-Minden rendben? -kérdezte meg végül párom. -Nem szédülsz? -aggodalmaskodott.
-Egy kicsit... de túlélem! -nyugtattam. -Egyszer még iskoláskoromban egy diákolimpián is elestem ugyanígy, mégis itt vagyok...-mosolyogtam.
-Fociztál? -nézett rám meglepően.
-Természetesen...-dicsekedtem. -Az egy dolog, hogy utolsók lettünk mindig, de azért szerettem járni...
Erre már nem tudott mit mondani, csak vigyorogni.
-Nem így képzelted el a mai napot, igaz?-kérdeztem rá félve.
-Miből gondolod? -értetlenkedett. -Talán nem tetszett?
-Hát.. nem egy leányálom ilyen lábbal végigmenni Franciaország utcáin... de... ezt leszámítva, nagyon kellemes..
Megint nevetett, és tovább mentünk. Mikor már úgy éreztem, hogy elég a gyaloglásból, Seb szerzett egy taxit, és azzal mentünk el a szállóig. Ennek a napnak sajnos lőttek... Pedig milyen csodásan indult. A taxiban még a reggelre gondoltam vissza, valamint az éjszakánkra..
Végül visszatértünk a szállodához, aztán amikor beléptünk oda, egészen el voltak csodálkozva lábam láttán. A recepciós rögtön odajött, és segítséget kínált, miszerint le tudja fertőtleníteni, és bekötni. Elfogadtuk, majd egy kis helységbe, kisebb szenvedés közepette a sebet sterilizáltuk, és minden rendben volt. Az események után visszatértünk lakosztályunkba, és Seb azonnal pihenésre parancsolt. Engedelmeskedtem neki, de csak azzal a feltétellel, ha ő is jön. Nem ellenkezett.... Lassan elaludtam az ágyon...
Nem tudom mennyit aludhattam, mikor felébredtem még sütött a nap, bár alacsonyan volt. Meglepettem vettem észre, hogy senki sincs mellettem, egyedül feküdtem. Kicsit felültem az ágyon, aztán fel is álltam róla. Csak egyetlen tippem volt, Sebastian hol lehet, és eltaláltam. Kiléptem a szobánk előtt levő kis korlátos részhez, melyről megpillantottam Sebastian-t. Ott ült a földön, és a méregzöld füvet tépkedte. Megkerülve a korlátot, lementem hozzá, és úgy ahogy, -ügyetlenül a lábam miatt- leültem mellé a földre. Vártam, hogy megszólaljon.
-Tudod, amikor kérted, hogy meséljek Hannáról... -kezdte. -Nem tudtam volna mit mondani neked. Kellett egy kis idő, hogy összeszedjem az erőm, és beszéljek róla neked... -tépett megint egy fűszálat. -Azt hiszem, most jött el az idő. -nézett végül a szemembe.
Még rápillantott a bekötözött lábamra, aztán elkezdte.
-Még iskolás koromban ismerkedtünk meg egymással. Először csak barátok voltunk, de aztán komolyra fordult a dolog... A szüleim örültek, ha együtt mentünk haza, és közösen írtuk meg a leckét, vagy akár együtt tanultunk. Egyre jobban beleszerettem. Még akkor is támogatott, amikor még csak kezdő voltam a versenyzés területén. Szerettem vele lenni.. De pár hónappal ezelőtt minden megváltozott.. Már nem tudtam úgy ránézni, mint azelőtt. Nem tudtam úgy hozzáérni, ahogy régen. Elhidegültünk egymástól. Mindig találtam valami ürügyet arra, hogy ne keljen a társaságába lennem. Olykor örültem is, bár tudom, ez nagyon tapló dolog, hogy az F1-es éveim miatt kevesebbet találkozhatunk. Nem éreztem a hiányát. Olyan volt, mint egy fölösleges csomag, amit cipelnem kell mindenhová, és a súly sosem akart megszűnni. Úgy éreztem, véget kell ennek vetem, mert nem akarom én ezt. Minek folytassam, ha nincs értelme? -itt vett egy nagy levegőt, én pedig a tenger felé pillantottam. Aztán folytatta:
-Egy nap... felhívtam, hogy beszélni szeretnék vele. Amikor közöltem vele a dolgokat, kiderült, hogy ő sem érez már túl sokat irántam. Tévedtünk egymással kapcsolatban. Egy kis ideig mindketten becsaptuk egymást. Én sem akartam fájdalmat okozni neki, és ő se nekem. Ezért inkább hallgattunk, és magunkba tűrtük, amíg bírtuk. Békében váltunk el, semmiféle harag nélkül. Barátként, bár a kapcsolat eléggé megszakadt kettőnk között... Nem hiszek abban, hogy egy fiú és egy lány lehetnek barátok... Vagy legalább is úgy nem tarthatják a kapcsolatot, mint azelőtt. Nem folytathatjuk ott, ahol elkezdtük még a kapcsolatunk előtt. Egy fiú és egy lány csak akkor lehetnek barátok szakítás után, ha soha nem szerették egymást. Ha pedig ez nem így van, akkor még mindig szeretik egymást. -mosolyogta el a végét.
Teljesen igaza volt. Mindenben. Megint szólt:
-Hanna egy érdekes, és színes lány volt, minden szempontból, ezért is szerettem. Mindig is vonzott valami benne. Teljesen különböztök egymástól, természetre nem sokat, de a tulajdonságaitok egész másak. Hanna talán kicsit kevésbé volt ragaszkodó, és mindig szerette komolyan venni a dolgokat. Melletted fiatalabbnak érzem magam, mindenféle kötöttségek nélkül. Vele kicsit más volt a helyzet. Amikor először találkozok egy lánnyal, mindig a mosolya alapján ítélek, azt nézem meg először. Mindkettőtöknél ugyanaz volt a benyomásom, gyönyörűek vagytok. 4 évig voltunk együtt... 4 hosszú év. Ez idő alatt sok minden történt, és történhetett volna... Elvehettem volna feleségül, lehetett volna gyermekünk, saját házunk, és mindennapi élet. Hideg fejjel még most is el tudom képzelni, ahogy ezeket megteszem...-vigyorogta el a végét. -De szerencsére nem tettem... És nem véletlenül. Egy olyan lányra vártam, akiben mindazt megtalálom, amit valóban keresek...
Lassan bólogatni kezdtem szavaira. Minden mondata annyira őszinte, és igaz volt. Elámultam tőle. Ismét folytatta:
-Nem tudom, hogy milyen szándéka van azzal, hogy információkat szerez rólad, de még egyszer ezt már nem fogom eljátszani. Nem fogok visszamenni hozzá, nem kell félned. -nyugtatott. -Ha attól félsz, hogy közénk fog állni, akkor megnyugtatlak, mert nem fogom hagyni.
-Tegnap kérdezted, hogy miről álmodtam rosszat... -kezdtem lassan, meghökkenve őszintesége hallatán. Bólintott egyet. -Az álmomban téged láttalak, és Hannát. Csókolóztatok... hiába hívtalak, nem reagáltál. Próbáltál elszakadni tőle, de nem jöttél. Nem jöhettél... -beszéltem róla. -Nézd, én tudom, hogy csak egy álom volt, de teljesen megriadtam tőle...
Eléggé összezavarodott vallomásom hallatán. Nem is csoda...
-Nem kell félned! -suttogott. -Ígérem veled leszek!
Közelebb hajolt, és megcsókolt. A nap még hátralévő részében feküdtünk a fűben. Amikor fölé nehezedtem, egy virággal csikiztem az arcát, mire elmosolyogta magát. Kisebb puszikkal árasztottam el.
Tudtam, hogy nagy kő esett le a szívéről. Nagy lépés volt ez mindkettőnk számára. Teljes őszinteség. Ez egy kapcsolat alapja. Ha pedig ez nincs meg, akkor hagyhatod az egészet a francba. Ma ráébredtem, hogy igenis érdemes Vele lennem, és küzdenem kell. Az álmom pedig nem más, mint Sebastian-t boldognak látni. Reggel a mennyben jártam? Most inkább a pokolban érzem magam... Mégis megnyugtató volt.

17.fejezet: "..1001 éjjel.."

2012-01-14T12:48:00.000-08:00

Sziasztok! Úristen! Nem tudok elég hálás lenni a 16 db véleményért! Tényleg! Imádlak titeket! Köszönöm, hogy ilyen sokan figyelemmel kíséritek a blogot, és a történet alakulását, azt hiszem, ebből felbuzdulva szántam rá magam, hogy ezeket a sorokat megírjam nektek végre, és Dóri meg Seb kapcsolata egy újabb, komolyabb szintre lépjen :) Szerintem most sokkal hosszabb fejezet lett, mint szokott, de azt hiszem bőven megérdemlitek, és ugyanakkor remélem, hogy örültök neki! ;) De többet nem is mondok semmit, inkább olvassátok el. Mert remélem lesz aki végigolvassa... (: És ezúttal is kérlek titeket, írjatok hozzászólást, ha elolvastátok! Köszönöm! <3 Jó szórakozást: Dóri.

/Dóra szemszöge/

Aznap este gyorsan lefeküdtünk, korán, hogy reggel fel tudjunk kelni. Mint kiderült, Sebastian már hetekkel ezelőtt foglalt helyet egy remek szállodában, és repülőjegyet is már rég vett. Ezek szerint biztos volt benne, már elég régóta, hogy vele fogok menni Franciaországba. Ennyire kiszámítható lennék? Vagy csak kiismerhető lettem...
Reggel aztán koránkelés ide, vagy oda, mind a ketten boldogan ébredtünk fel, ugyanis tudtuk, hogy remek időtöltés vár ránk, az elkövetkezendő hetekben. Csak mi Ránk.
De mielőtt még indulhattunk volna, össze kellett pakolnunk. Talán ez volt az utazás legunalmasabb része, illetve, -kijavítom- lett volna, ha Seb ezt nem vicceli el. Szokásához híven, -férfi létére- nem tudott normálisan bepakolni, sőt. Először a szekrényben kotorászott, majd miután kiválogatta megfelelő ruháit, az ágyra zúdította az összeset, egy kupacba. Csodálkozva néztem rá, ő pedig fejem láttán elnevette magát.
-Hálás lennék, ha a már összehajtott ruháid, nem dobálnád szét!-szóltam rá, de nem erélyesen, csupán hogy tudja, hol is van a határ.
-Bocsi, bocsi!-mentegetőzött nevetve. -Ne legyél ilyen feszült!-kerülte meg az ágyat, majd mögém lépett, és átfogta a hasam, úgy ölelt meg. -Még van bő 2 óránk indulásig, és tudom, merre van a repülőtér!
-Ez megnyugtat!-vágtam oda viccesen. -Azért próbáld meg összehajtani a ruháid a kedvemért!-kérleltem.
-Oké-oké! De figyelmeztetlek! Te akartad...-engedett el bohókásan, és visszatért az ágy másik feléhez.
Úgy is tett, ahogy mondtam. De bár ne mondtam volna semmit...! Először nem is figyeltem, hogy mit művel, aztán mikor véletlen arra tévedt a pillantásom, észrevettem, hogy épp befelé túszakolja a bőröndbe, bár összehajtogatta a ruhaneműket.. de azt nem lehet elmondani, hogyan.
-Seb! -szóltam rá nehezen kifújva a levegőt, és odamentem hozzá. -Tudod mit? Inkább hagyd, jó? Kérlek!-kérleltem nevetve a ruhák láttán.
-Én szóltam!-emelte fel a kezeit, nevetve.
-Oké... akkor... -kerestem valami elfoglaltságot neki, amit talán meg is tud csinálni. -Menny be a fürdőbe, és szedd össze a cuccokat, amiről úgy gondolod hogy kelleni fog, rendben?-adtam neki végül ezt. Tudom, hogy béna, de más nem jutott eszembe.
-Rendben. -kérésem mosollyal nyugtázta, és el is indult ki a folyosóra, onnan pedig a fürdőbe sietett.
Én addig amit tudtam, megcsináltam. Összesen két bőrönddel, és egy utazótáskával mentünk, elég sok volt a cucc, majdnem 2 hetet leszünk el... Először is, összehajtottam Seb ruháit, és bepakoltam az egyik bőröndbe. Szinte meg is telt, csak az ő cuccaival, amelybe beleértek minden ruhaneműt, amilyet csak el lehet képzelni. Aztán következtek az enyémek, de mire azokhoz hozzáfogtam, Seb már vissza is tért, egy halom cuccal: törülközőkkel, meg tisztálkodószerekkel. Miután ezeket is beraktuk, és nekem is összecsomagoltunk, épp hogy csak egy gyors átöltözésre volt időnk, máris indulnunk kellett. Bepakoltunk a kocsiba, majd végre elindultunk. Bevallom, egész úton ideges voltam, nem tudom miért... Talán, mert ez az első közös nyaralásunk.
Seb vezetés közben nyugtatásképp a lábam kezdte simogatni.
-Ne legyél már ilyen feszült!-szólt rám. -Lazíts, elvégre nyaralni jó dolog, és ha jól tudom, mi oda megyünk. -mosolyogta el a végét.
-Igen, tudom. -ismertem el. -De én már csak ilyen vagyok!
-Lazíts már! -ismételte megint szavait.
-Majd akkor, ha már ott leszünk!
Épphogy kimondtam az utolsó szót, Seb egy ismerős útszakaszra kanyarodott rá. Túlságosan is ismerős volt. Nem hagyhattam szó nélkül.
-A repülőtér Heppenheim felé van? -csodálkoztam.
Erre elnevette magát.
-Nem.-válaszolt egyszerűen.
Most akkor mi is van? Hová is megyünk? Ismét furán, -nem, nem is furán- hanem kérdően néztem rá. Válaszolni kényszerült.
-Apáék hívtak, hogy indulás előtt még nézzünk be hozzájuk... Fabian is el akar köszönni...
Miután kimondta, rögtön gondoltam, hogy az alig 6 éves kis öcsitől kell elköszönni. Remek kis srác, és elképesztő, hogy mennyire hasonlítanak Sebastian-al.
-A kis öcskös eléggé megszeretett téged. -jegyezte meg Seb. -Nem gondoltam, hogy így a szívébe zár majd téged..-mondta elismerően.
Szavai mosollyal töltöttek el, ugyanakkor más is eszembe jutott. Saját gondolataim hallatán összezavarodtam, de muszáj volt megkérdeznem...
-Miért, talán Hannát nem kedvelte?
Eddig felhőtlen arca borúsabb lett, és én sem mosolyogtam már.
-Nem tudom. -válaszolt bizonytalanul, és úgy tett, mintha nem érdekelné a dolog.
-Ne haragudj, -kezdtem, és odafordultam felé. -de tudni szeretném, hogy milyen volt az előző kapcsolatod.. Hogy miben különbözök Hannától, vagy épp miben hasonlítunk. Soha nem beszéltél nekem róla, és ez zavar. -fejeztem végül be.
-Azt hittem, téged ez nem érdekel...-nézett megint az út felé unalmasan.
Részemről, azt hiszem tudom, hogy kell elrontani egy nyaralás felhőtlen boldogságát...
-De, igenis érdekel!-vágtam rá, nem tágítva a témától. -Talán attól félsz, hogy féltékenységi rohamot kapok, vagy mi?
Nagyit sóhajtott.
-Mindent el fogok mondani, de nem most. -nézett végre a szemembe, és mosolyogni próbált.
Ezúttal nyert, de az ígéret, az ígéret... Így belegondolva, a beszélgetés után, nem érdekel különösebben Hanna, viszont arra kíváncsi lennék, hogy mégis milyen volt a kapcsolatuk. Az nem bántana, ha Seb elmesélné nekem, egyedül az bánt, hogy még mindig benne van az Életébe. Mindkettőnkébe...
Pár órás autókázás után újból a családi ház előtt álltunk meg. És én még azt hittem, hogy sietnünk kell a gépre.. ezek szerint Sebastian úgy tervezte el ezt a napot, hogy csak az utazással mennyen el... Kiszálltunk az autóból, és befelé vettük az irányt. Miután beértünk, Fabian már ott toporgott az előtérbe, arcáról izgalom és szomorúság keveréke köszönt vissza. Aztán jött Heike és Norbert is. Most csak hármasban köszöntek el tőlünk. A szülőktől hamar ment az elköszönés, így hamar Fabian-ra került a sor. Elém lépett, és lehajtotta a fejét. Muszáj volt leguggolnom hozzá, és kezemmel az álla alá nyúlnom, hogy fel tudjam emelni letört buksiját.
-Mi a baj Fabian?-kérdeztem meg tőle.
Rám nézett, majd szomorkásan pillantott egyet.
-Csak az hogy...-dadogott. -Elmentek, és olyan jó volt tegnap is... miért hagytok itt?-értetlenkedett.
Sebastian-ra néztem, mire ő is leguggolt mellém, hogy segítsen meggyőzni Fabian-t.
-Figyelj, öcskös!-szólt hozzá mosolyogva. -Nem megyünk el örökre! Még sokat fogunk együtt játszani, ezt megígérem!-vette elő lágy hangját párom.
-Igen, de mikor jöttök haza? És mikor fogunk játszani?-jöttek a további kérdések a kicsikétől.
-Fabian, ígérem, hogyha hazajöttünk, akkor el fogunk jönni, és akkor megint egész nap játszhatunk, rendben?-győzködtem ismét. -És majd egyszer, talán el is jöhetsz egy pár napra Magyarországra, hozzám. -mosolyogtam. -Na, mit szólsz?
-Tényleg?-csillant fel a szeme.
-Igen. -mosolyogtam. A letört kisgyermek egyszerre boldog, és izgatott lett.
A háttérben közben észrevettem, hogy Heike elismerően bólogat.
-És remélhetőleg akkor én is itthon leszek... -tette hozzá Sebastian.
-Az szuper lesz! Már alig várom!-örvendezett a legkisebb.
-Jól van! Ígérd meg nekem, hogy jó leszel, és nem csinálsz semmi butaságot, ameddig távol leszünk...-kérlelte Seb ismét testvérét.
-Ígérem!-fogadkozott, aztán hirtelen valami eszébe ötlött. -Várj! -szólt gyorsan, és elfutott.
Látszólag senki sem értette, hogy miért ment el. Pár másodperc leforgása után azonban visszatért, egy papírral a kezében. Aztán megint megállt előttem, s mivel még Seb is, és én is guggoltunk, nem kellett felállnunk. Átnyújtotta nekem a papírt.
-Tessék! -tette bele a kezembe a kapott dolgot. -Nem nagy szám, de én csináltam, és szeretném, ha nem felejtenél el...-motyogott halkan. Seb hátulról megsimogatta a hátam. A szemembe könnyek szöktek, de nem sírtam. Hogy lehet egy kisgyermek ennyire aranyos, és bájos? Egy rajzot kaptam ajándékba, mely egy autót akart ábrázolni.
-Nagyon szépen köszönöm!-hálálkodtam. -Nem foglak elfelejteni, ilyenekre ne is gondolj!-biztattam. -Hiszen még találkozunk!
-Igen, tudom.... de az a majdnem 2 hét, nekem sok!-reagált.
-Hát... akkor jó utat még egyszer!-szólt oda Norbert.
Sebastian-t és engem egyszerre megölelt Fabian. Nagyon aranyos volt. Szorított egy ideig, aztán elengedett minket. Felálltunk eddigi guggolásunkból, és Seb megfogta a kezem. Így nyitotta ki az ajtót, és hátrálni kezdtünk. Kiléptünk az udvarra, az egyik kezemmel a kapott rajzot, a másikkal pedig Sebastian mancsát markoltam. A kocsihoz közeledve még odakiáltottak nekünk.
-Jó nyaralást! Vigyázzatok magatokra! -kiabált Sebastian anyukája.
-Köszi!-válaszolt Sebastian.
Visszaültünk az autóba, majd onnan néztünk vissza a családra. Fabian arcán némi szomorúságot is láttam, kár, hogy itt kell hagynunk, de azt is meg kell tanulnia, hogy nem leszünk mindig mellette..
Az idő gyorsan elrepült, ugyanis a több órás autóúttól már délután felé járt. Heppenheim-ből vissza Svájcba, majd onnan a legközelebbi repülőtérre hajtottunk. A repülőtéren nem találkoztunk fotósokkal, szerencsére, azért mindenről mégsem tudnak, vagy csak mi nem láttuk őket. Kis késéssel, de felszálltunk a gépre, majd elemelkedve a földtől a levegőben folytattuk utunk. A repülőgépen kényelmes helyünk volt, és viszonylag egész jól elvoltunk. Sokat beszélgettünk, többnyire lényegtelen, vagy csak épp lényeges dolgokról.. Próbáltam faggatni arról, hogy milyen szállodába foglalt helyet, és hogy melyik városba megyünk. Meg is tudtam pár dolgot... A város neve Nizza, kikötőváros, és remek turistaközpont. Sokan járnak oda nyaralni, rengeteget süt a nap, és a hó még télen is csak ritkán esik. Meleg vizű tenger, csodás strandok, napfény és gyönyörű táj....
Még soha életemben nem voltam Franciaországban. Nagyon jó, hogy pont Sebastian-al tehetem meg ezt az utat, bár ha tudtam volna, hogy mit tervez megállítom. Semmiféle drága országba nem kellett volna elutaznunk, és drága szállodákba... Elég lett volna pár hét, mondjuk egy Svájci strandon is...
Az út körülbelül 3 és fél órásra nyúlt el, repülővel gyorsabb volt. Egész úton fenn voltunk, Sebastian pedig Nizzáról mesélt nekem. Nizza ugyanis a Francia Riviéra legnagyobb városa. Mesélt arról, hogy mindenképpen el akar vinni a 7 km hosszú, pálmákkal szegélyezett Promenade des Anglias (Angolok sétánya) nevű helyre, amely a város védjegyének számít. Monaco is nagyon közel van ehhez a közeli helyhez, így szó lehet róla, hogy a Sebastian egyik kedvenc versenypályáját is meglátogatjuk.
Végül kiszálltunk a gépből. Már sötét volt minden, esteledett, és semmit sem láttunk, abból a gyönyörű napsütötte tájból. A levegő nagyon meleg volt, szinte a bőrömön éreztem a párát. Újabb repülőtéren találtuk magunkat, majd egy bérelt autóval és a csomagjainkkal egy kibérelt apartman felé hajtottunk.Ugyanis útközben az is kiderült, hogy nem teljesen egy szállodába, hanem annak egy részébe, egy egész apartman a mienk lesz. Ahogy haladtunk a városban, egyre jobban elfogott egy bizonyos hangulat. A város hangulata. Az utcai fények, és az, hogy a tengerpart mentén autóztunk végig. Az alig negyed órás út után, végül elértük úti célunkat. Amint kiszálltunk a gépjárműből, meghallottuk a tenger zúgását.
-Hallod ezt?-kérdeztem mosolyogva Sebastian-tól.
-Igen. Csodálatos, igaz?-mosolygott vissza, és megcsókolta a homlokom.
Pár másodperc leforgása után egy londiner jött, és segített bevinni a csomagjainkat, sőt mindent ő vitt. A szálló ki volt világítva, belülről éles fény áradt ki. Sebastian a kezét az enyémbe kulcsolta, és úgy indultunk el befelé. Az ajtó mögött, egy teljesen más világ fogadott minket. Elcsodálkoztam. Gyönyörű bútorozás, hatalmas hall, elképesztő stílusú elrendezés, hatalmas csillár lógott le a kupolás tetőről, nagy ablakok, minden dolgozó vörös egyenruhában tündöklött. Ebben a percben kicsit elszégyelltem magam. Minden ilyen gyönyörű, és nemes, én pedig egy egyszerű ruhába idejövök... Sebastian is alaposan körülnézett, majd a recepcióhoz araszoltunk. Bejelentkeztünk, majd ezután egy kulcsot kaptunk, és egy kísérőt is, jobban mondva kettőt. Ugyanazt a londiner, aki segített vinni a csomagokat, most is jött, és egy másik alkalmazott is velünk tartott, megmutatni azt a lakosztályt, ahol meg fogunk szállni.
Végighaladtunk rengeteg hosszú folyosón. Az apartmanunk nem volt az emeleten, a földszinten volt, és az épület leghátulján. Egy ajtó várt minket. A kulcs az alkalmazott által elfordult, és az ajtó kinyílt. Illedelmesen előreengedtek bennünket, és beléptünk a szobába. Azt hittem, ott gyökerezik le menten a lábam. Semmihez sem volt fogható az a látvány, ami elém tárult. A "szép" szónak az összes szinonimáját el tudtam volna sorolni ott. Egy hatalmas lakosztályban találtam magam. A csodálattól még a szám is tátva maradt. A londiner lerakta a csomagjaink, majd udvariasan eltávozást kértek.
-Ha valamire szükségük van, akkor kérem jelezzék a szállodai telefonon. Engedelmükkel...
Sebastian bólintott, és egy kis borravalót adott nekik, ahogy ez ilyenkor szokás.
-Köszönjük!-nyomta a kezükbe a pénzt, azok pedig eltűntek az ajtó másik oldalán.
Aztán körbenéztem. Hatalmas ágy, nagyobb, mint amekkorát el lehet képzelni. A szoba hófehér, és halvány arany színekben pompázott. A bútorok gyönyörűek, üvegasztal, hatalmas tévé, a fürdőszoba makulátlan tiszta. A szoba egyenesen a tengerpartra nézett. Egy kis partszakaszra, ahol nyugodt volt minden. Csak a tenger moraját lehetett hallani, ahogy mossa a partot. A szoba egyik oldala, -mely a part felé nézett- csupa üveg volt, így csodás kilátás nyílt rá. Így késő este már nem sokat láttunk a kilátásból, de bíztunk benne, hogy holnap reggel a nap sugarai átölelik a partot, és mindent meg tudunk nézni. Egyszerűen nem tudtam betelni a látvánnyal. Hihetetlenül csodás volt. Nem találtam szavakat, bár mindent körbejártam.
-Tetszik?-kérdezte meg németem ragyogó szemekkel.
-Hogy tetszik-e?-kérdeztem vissza nevetve. -A legmerészebb álmaimban sem képzeltem el ezt... Ez hihetetlen!-ámuldoztam.
-És még milyen csodás lesz nappal...-fülig ért a szája.
-Tudod, hogy nem kellett volna ide eljönnünk... Nem azért vagyok veled.. hogy...-itt a mutatóujját a számra tapasztotta, nem hagyta, hogy befejezzem.
-Tudom... De én veled akarok eltölteni egy kis időt itt. Csak veled...-simogatta meg a vállam.
Az este hamar eltelt, miután kipakoltunk a szekrényekbe, és vagy ezerszer körbejártuk a lakosztályt. Végül arra az elhatározásra jutottunk, hogy egy röpke zuhany után, ágyba zuhanunk. Így is történt... hamar elnyomott az álom, a hatalmas puha ágyban...

Az utcán sétáltam, egy ismerős szakaszon. Az eső zuhogott, és esernyőm sem volt. Szitkozódtam miatta. Semmi nem volt nálam. Ahogy haladtam, rájöttem, hol is vagyok. Heppenheim utcáit járom, szüntelen. Csak mentem, mintha senki sem állíthatott volna meg. Hirtelen neszt hallottam magam mögül. Amint megfordultam ijedtemben, senki nem volt mögöttem. Erős késztetést éreztem rá, hogy rohanjak teljes erőmből. Futottam, úgy ahogy bírtam. Egy ismerős helyre értem el, a már jól ismert kék ház elé, ahol Sebastian családja él. Az eső szüntelen csapkodta az arcom, a hajam és a ruhám csupa víz. A bejárati ajtó előtti lépcső felé pillantottam, és ledöbbentem. Hanna állt ott, ravasz vigyorral, Sebastian a kezét fogta, majd miután rám pillantott a szőkeség, megcsókolta Sebastian-t.
-Sebastian!-kiáltottam neki oda.
Rám pillantottak, a szőke lány halálos pillantást mért felém. A férfi, aki vele szemben állt, nem Sebastian volt... nem lehetett ő. Ugyanakkor mégis ő volt. Éreztem, hogy majd felrobbanok. A könnycseppek végigfolytak az arcomon.
-Dóri!-olvastam le Sebastian szájáról.
Ez nem lehet igaz! Ez csak valami tévedés lehet... egy rossz...
Hirtelen riadtam fel, rossz álmomból. Kicsit felültem, és teljesen le voltam izzadva. Gyorsan vettem a levegőt... teljesen meg voltam rémülve. Olyan valóságos volt... De szerencsére csak egy rossz álom volt. A szememet dörzsöltem. Még éjjel volt, nem hajnalodott.
-Mi történt?-suttogott támaszkodva félálmában Sebastian. Őt is felébresztettem.
-Semmi.. csak egy rossz álom volt...-suttogtam vissza neki, de még mindig szapora volt a pulzusom.
-Próbálj meg aludni, rendben?-motyogta álmosan, majd belecsókolt a nyakamba hátulról.
Bólintottam, és mind a ketten visszahulltunk az ágyra. Próbáltam aludni... Egész végig a tenger moraját hallottam...

Csodálatos reggelre ébredtünk, a nap áttört a hatalmas üvegablakon, és bevilágította az egész szobát. Álmosan, bár felkeltünk, lassan minden megvilágosodott. Felültünk az ágyon. És kifelé pillantottam. A tenger valóban kékebb volt, mint bármely máshol. A kilátást nem nagyon láttam az ágyból, de már alig vártam, hogy megpillantsam.
-Mi történt az éjjel?-kérdezte Sebastian, nekidőlve az ágytámlának.
-Csak rosszat álmodtam... -adtam választ.
-Azt tudom, de miről?-kérdezősködött tovább.
-Nem érdekes...-próbáltam elhallgatni a dolgot...
-Rendben... -egyezett bele nehézkesen. -Akkor ne mond el...
Nem akartam az álomra gondolni. Nem akartam elrontani a kedvem. Csak élvezni akartam, hogy itt lehetünk.
Kimásztam az ágyból, és mezítláb -mint az szokásom- kiszaladtam a nagy üvegajtón. Sebastian követett. Csodás volt a kilátás, egyszerűen mesébe illő. Az ég és a tenger szinte egybeért egymással. A fű csodás zöld, és volt egy kis homokos tengerpartos rész is. A szobánkból ki lehetett menni, és sétálni egyet. Azt hittem, ez az egész a tegnap este után már felülmúlhatatlan, de úgy látszik, tévedtem.

-Ez olyan szép...-gyönyörködtem ismét, és szemem alig győzte a látványvilágot. Sebastian hátulról átkarolt, majd megölelt.
Felöltöztünk, és elindultunk reggelizni. A szálló most szebb volt, mint érkezésünkkor. Bár már láttam, most sem tudtam betelni a látvánnyal. Az alaklmazott egy asztalhoz kísért minket, mi pedig leültünk oda. Hamarosan egy pincér jött, aki felvette a rendelést, igazából nem ettünk sok mindent, csak egy könnyebb reggelit.
A kiszolgálás ötcsillagos volt, egyre jobban éreztem, hogy beleszeretek ebbe a városba. Nizza csodás. Minden rettentően finom, evés közben pedig Seb megszólalt.
-Azt hiszem, jól választottam!-dicsekedett.
-Kérlek, mond el, mennyibe kerül ez az utazás, hadd szálljak be a költségekbe..-kérleltem.
-Ó nem!-mosolygott. -De látom nagyon elnyerte a tetszésed... Ha így folytatjuk, ide foglak hozni nászútra... -terelte el a témát, és sikerült is neki.
-Te már ezen gondolkozol?-lepődtem meg, miközben épp a narancslém ittam. -A pasik nem akarnak megnősülni...
-De én igen... -mosolygott.
-Ez kedves...-bólogattam.
-És, mihez lenne ma kedved? Strand, lustálkodás a szobában, vagy városnézés? -sorolta, miközben egy szalvétával megtörölte a száját.
Egy pillanatra kimeredtem, ugyanis megint elbűvölt a természet szépsége, ismét csak egy üvegfal választott el minket tőle.
-Mi lenne, ha ma lemennénk strandolni?-válaszoltam kérdéssel. -A városnézés még ráér.. Tudod.. lazítsunk!-kacsintottam rá.
Nem sokkal később végeztünk a reggelivel, és felsiettünk vissza a lakosztályunkba. Összecsomagoltuk, ami csak kell a partra... Napolaj, és krém, törülköző, papucs, egyéb dolgok. Még a fürdőszobában gyorsan magunkra vettük a fürdőruhát, -Seb részéről- a fürdőnadrágot, aztán indultunk is a strandra.

A part még gyönyörűbb volt, mint gondoltam. Két napágyra pakoltunk le, egy napernyő kíséretében. Leültünk, aztán Sebastian hirtelen lekapta a pólóját magáról, felül meztelen volt. Elkuncogtam magam.
-Miért nevetsz? -mosolygott ő is.
-Semmi...-mosolyogtam tovább.
Megrázta a fejét, és tovább vetkőzött. Na, nem kell félreérteni, csak annyira vetkőzött le, hogy a fürdős cuccába legyen, mely egy fürdőnadrág volt, az ő esetében. Egy ízléstelen fürdőgatya.
-Most te jössz! -adott felhatalmazást.

Megint elnevettem magam, és én is vetkőzni kezdtem. Ugyan eredetileg bikinit hoztam, a biztonság kedvéért egy egybe részest is bepakoltam, hátha meggondolom magam. Úgy látszik, igazam lett, ugyanis az utóbbi mellett tettem le a voksom. Egy fehér fürdőruha volt, szerintem így sem takart többet, mint amúgy egy bikini, ízléses volt, és én nagyon imádtam, bár ritkán hordtam. Először a felsőm vettem le, aztán a farmer rövidnadrágomtól is megszabadultam, így a többi emberhez hasonlóan rajtam sem volt már más, mint egy fürdőruha.
-Hűha!-áradozott. -Ez igen.. de csinos vagy!-mosolyogta el a végét.
Bepirultam... sajnos ezt már soha nem fogom megtanulni kezelni.
Bekentük egymást napolajjal, hogy le ne égjünk, aztán megvártuk míg beszívódik, ami beletelt néhány percbe. Mikor Sebastian úgy érezte, hogy már bemehet a vízbe, engem is húzva, felálltunk, és a víz felé vettük az irányt. Gyorsan belefutott a habok közé, így elengedte a kezem, és megmártózott benne. A hullámok közben a partot mosták, és az én lábamat. Megborzongtam, mert így elsőre igen hideg volt.
-Mi az? Nem jössz be?-kiabált ki Sebastian.
-Ez nagyon hideg...-nyafogtam. -Jó lesz nekem itt kinn!
-Azt már nem!-ellenkezett mosolyogva, és elkezdett kifelé rohanni.
Egyenesen felém tartott, majd mikor kiért csurom vizesen, felkapott a meleg homokról, és karjaiba indultunk be a habok közé. Ellenkezni kezdtem, és kapálózni, egy idő után viszont hozzászoktam nedves testéhez. Közben nevettünk. Egyre beljebb mentünk, és a víz mélyült, a végén már Sebastian hasáig ért.
-Le ne merj tenni, mert sikítok!-zsaroltam meg.
-Tényleg?-vigyorgott ravaszul, és leereszkedtünk a vízre. Valóban vissza kellett fojtanom egy sikolyt. Elsőre hideg volt, és ugrálni tudtam volna Seb karjaiban, mégsem eresztett. Csak szorított, még mindig.
-Na, hol marad a sikítás?-kérdezte.
-Te őrült vagy!-mosolyogtam.
-Igen? -csodálkozott bohókásan. -Nem célszerű egy ilyen őrülttel fürdeni...
-Valóban? -nevettem, aztán hozzábújtam a nyakához, ő pedig megcsókolta a még száraz fejem búbját.
Aztán éreztem, hogy izmai megfeszülnek, és mereven néz előre...
-Mi a baj?-kérdeztem meg zavartan.
-Fotósok, kamerák...-sóhajtott nehezen.
-Ne!-tiltakoztam. -Most ne foglalkozz vele... -kérleltem. -Nyaralunk, és megígérted...
-Igazad van..-derült fel mondatom hallatán.
Fürdés közben úsztunk, de legfőképpen hülyéskedtünk. Volt, hogy a nyakába vett, úgy ültem, volt, hogy, kergetőztünk ott, ahol kisebb volt a víz. A végén már teljesen lefáradtam, és teljes mértékben vizes voltam, tetőtől talpig. Úgy kúsztam ki a partra, és a vizes homokba feküdtem. Sebastian követett. Lihegve néztem rá.
-Most megerősítem az előző állításom... tényleg bolond vagy!-nevettem, és közben kaptunk egy nagy hullámot a nyakunkba. Erre elnevettük magunkat.
-De aranyosan őrült, igaz?-mosolygott, és közeledett a számhoz, majd megcsókoltuk egymást.
Még a vállamra is adott egy puszit. A parton ültünk egy ideig, és egymásba voltunk gabalyodva. Aztán erőt vettünk magunkon, feltápászkodtunk, és visszamentünk a napágyakhoz, az árnyékba. Megtörölköztünk, és lefeküdtünk egy kicsit pihenni. Sebastian a fényképezőgéppel babrált, én pedig újságot olvastam. Aztán megcsörrent a telefonom. Fel akartam venni, de Seb gyorsabb volt mint én, és ellopta tőlem. Gyorsan megnézte, hogy ki az, aki hív, még mielőtt annyit mondhattam volna: -Hé!
Fel is vette, s miután ki akartam kapni a kezéből a készüléket, felpattant, és elfutott a part felé.

/Sebastian Vettel szemszöge/

-Szia Ivett! Mi újság?-szóltam bele én, Dóri helyett. Tudom, pofátlanság, de szerettem volna ismét megtréfálni kicsit Ivettet. A víz közben elérte a lábam.
-Sebastian?-csodálkozott ismét.
-Eltaláltad. -mosolyogtam.
-Várj... kitalálom! Dóri megint fürdik?-bolondozott.
-Hát, nem egészen... -sunnyogtam. -Épp mérgelődik.. elloptam a telefonját. -valltam be.
-Ja, így már értem. -mosolygott.
-Hogy vagytok?-kérdeztem meg.
-Nagyon jól! Finnország bámulatos!-áradozott Ivett. -És ti?
-Mi is. Franciaország egész szép...
-Franciaország? Ti ott vagytok?-csodálkozott megint.
-Igen.. elhoztam Dórit egy kicsit nyaralni..
-Az remek, de azt ajánlom, hogy fuss minden este legalább 3 kört...-szólt bele a telefonba Tommi.
-Rendben. -egyeztem bele.
A következő pillanatban Dóri jelent meg előttem, és a telefonját kérte, persze nem mérgesen. Elköszöntem, majd végül odaadtam neki a kagylót.

/Dóra szemszöge/

Mikor aztán végre megkaptam a telefont, távolabb mentem pár lépést, és leültem a homokba, úgy beszéltem.
-Na, mesélj! Mi történt? -kérleltem barátnőm.
-Hát... Tommi megcsókolt, és a szülei nagyon kedvesek, hála Istennek, tetszek nekik...-nevetett.
-Az klassz! Örülök nektek!
-És ti, hogy kerültök a Franciába?-kérdezősködött végül ő.
-Nem tudom.. tegnap még Svájc, ma pedig már Francia...-nevettem. -Olyan kár, hogy nem vagytok itt! Látnod kellene ezt a helyet! Még csak 2 napja vagyunk itt, de máris rabul ejtett!
-Azt elhiszem...-mosolygott. -Talán majd egyszer...
Kitaglaltuk a fiúkat, aztán Sebastian is odatelepedett mellém. A beszélgetést megszakítottuk Ivettékkel, és folytattuk a nyaralást. Viszont nagyon örültem, hogy végre hallottam legjobb barátnőmről, és tudom, hogy velük is minden rendben. Ez megnyugtató volt.
Miután még mártóztunk egyet a vízben, megszárítkoztunk, és visszatértünk a szállodába. Jól elfáradtunk, szinte elment az egész nap. Naplementére értünk haza. Miután átöltöztünk, kiálltam a szoba mellett levő kis korláthoz, de meguntam az állást, törökülésbe helyezkedve ültem le, és úgy figyeltem a nap lemenetelét. Pár perc leforgása után Sebastian követett, és ő is leült, csak nem mellém, hanem elém helyezkedett.
-Csodás nap volt..-jegyezte meg halkan, és a tenger felé pillantott.
-Igen az... felejthetetlen...-mosolyogtam.
-Én... -dadogott, majd a zsebébe kezdett el kutatni, és meg is találta az eltűnt dolgot. Egy kis fekete dobozt kapott elő. -Szeretnék neked adni valamit.. -nyújtotta át a dobozt.
-Akármi is az, nem fogadhatom el!-ellenkeztem. -Nem gondolod, hogy sok lesz? A nyaralás.. és ez..
-Én ezt neked vettem.. fogadd csak el! -erősködött, és belenyomta a tenyerembe a dobozkát.
Félve, de felnyitottam a dobozt. Reméltem, hogy nem gyűrű lesz benne, és nem is az volt. Egy ezüst karkötő díszelgett benne. Két medál is volt rajta, az egyiken egy nagy S betű, a másikon pedig egy nagy V betű. Az ő kezdőbetűi. Megörültem az ajándék láttán.
-Hogy akkor is tudd, hogy veled leszek, ha távol leszünk egymástól...-nézett a szemembe.
-Nagyon szép. Köszönöm...-hálálkodtam. Csodás ajándék...
Felállt a földről, és felhúzott engem is. Nagyon közel kerültünk egymáshoz. Már szinte kapaszkodtam belé. A naplemente még szebbé tette az egészet. Egy vágy hatalmába kerültem, és Sebastian is ugyanazt érezte, amit én. Minden porcikám Őt kívánta. Őt akarta.
Simogatni kezdte az oldalam, majd lassan megcsókolt. Még mindig csókolva őt, helyet cseréltünk, és jobban kapaszkodtam belé. Hátrálni kezdtünk, a kezemben lévő ajándék pedig egyre jobban útba volt. Először nekitolattunk az üvegajtónak, de nem vertem be a fejem, mert ott volt Sebastian karja. Aztán ahogy bebotorkáltunk a szobába -még mindig csókolózva-, leraktam az asztalra az ajándékot, és rögtön hevesebben kezdett csókolni. "Felugrottam" rá, a lábaim a dereka köré fontam, és úgy zuppantunk le az ágyra. Még mindig faltuk egymást. Sebastian ezúttal a nyakam vette célba, és azt csókolgatta. Egyre jobban kezdtük elveszíteni a fejünket, Sebastian lekapta magáról a pólóját, aztán rólam is leszedte a felsőm. Kezeivel a lábam simogatta, és lassan lehámozta rólam a rövid farmernadrágom. Kezünk a párnán kulcsolódott össze, így adtuk át magunkat érzéseinknek. [.....]

16.fejezet: "..Boldog, új világ.."

2012-01-07T07:10:00.000-08:00

Sziasztok! Külön köszönet nektek, hogy ilyen lelkesen kommentáljátok minden fejezetemet, nagyon hálás vagyok érte, nem is tudom, hogy mit mondjak! :'D Imádlak titeket, egyszerűen! <3 Kérlek titeket, mert mint mindig, most is hangsúlyozom: Fontos a visszajelzés, és az, hogy írjatok hozzászólást! Remélem nem lett túl unalmas a fejezet, de valahogy be kell vezessem az eseményeket! Mivel 13 hozzászólást kaptam, egy kicsit hosszabb fejezetet kaptok ajándékba. Remélem nem baj! ;) Nem húzom tovább az időt, jöjjön 2012 első fejezete! :) Puszi, és Jó szórakozást: Dóri.

/Dóra szemszöge/

Éjjel csak vártam.. és vártam. De Sebastian nem volt hajlandó válaszolni nekem. Semmit sem mondott. Én viszont biztos voltam benne, hogy egy hatalmas csörömpölést hallottam éjjel. Nem hallucináltam! Az ki van zárva... Mivel választ nem kaptam, belefáradtam, és elnyomott az álom.
Reggel hatalmas napsütésre ébredtem. Amint belenéztem a napba, hunyorítanom kellett. Szörnyen vakított a fény. Aztán ahogy egyre jobban hozzászoktam a fényhez, végre ki tudtam nyitni a szemem, és körül tudtam nézni. Sebastian hűlt helyét találtam. Senki nem feküdt már mellettem. Így úgy döntöttem, hogy összeszedem magam, és lemegyek a konyhába, hátha ott lesz.
Lefelé menet pedig erőt gyűjtöttem ahhoz, hogy meg tudjam vele higgadtan beszélni a dolgot. A kezem közben őrült lüktetésbe kezdett. Azt hittem sikítok egyet. Nagyon fájt, és nem éreztem magam száz százalékosan. Ennek ellenére, mégis meg kellett beszélnünk a dolgot. Ahogy haladtam lefelé a lépcsőn, már megláttam Őt. Épp reggelizett, de amint hallotta, hogy lefelé jövök, letette ami a kezébe volt, és felém fordította a fejét.
Lassan lépdeltem le az utolsó lépcsőfokokon, majd megkerülve az asztalt, leültem Sebastian mellé a konyhaasztalhoz. Összefontam a karom a melleim előtt, és úgy kezdtem neki egy nagy sóhaj után. Az arca felhős volt. Nem volt szép látvány, amikor egy mosoly többet mondana minden szónál...
-Sajnálom!-szólaltam meg. -Én.. ezt egyáltalán nem így akartam.. csak..-vettem nagy levegőket közben. -Egyszerűen minden kiszaladt a számon!
-Nem!-tiltakozott rendes hangnemben, és végre megint a szemembe nézett. -Én voltam igazságtalan... Neked volt mindenben igazad!-hajolt előre. -Sajnálom, hogy ilyen tapló voltam, és nem vettem észre, hogy mire is megy ki a játék...
-Ezen már hiába rágódsz...-mondtam halkan.
-Nem, Dóri! Ki kell mondanom, mert nem bírom magamban tartani... -ellenkezett. -Hirtelen.. azt sem értettem, hogy hogyan került oda Hanna... Aztán, amikor jött az ötletével... hogy 'majd megihatnánk valamit'... azt... én nem gondoltam komolyan! -magyarázta ki. -És a kezed... -pillantott az említett testrészemre. -Nem is értem, hogy történhetett ez!-ráncolta a homlokát.
-Mostanában sok mindent nem értesz...-jegyeztem meg megint halkan.
-Nagyon sajnálom!-szólalt meg újra. Láttam rajta, hogy szívből beszél.
-Sebastian, nem tudom, meddig bírom még cérnával...-valltam be neki. -A volt barátnőd, a média... és a nővéred... Ez most.. így mind sok!
-Megértem, ha... nem akarsz már... Engem...-mondta ki tagoltan. Nagyon fájt ezt hallanom.
-Sebastian!-szóltam rá. -Én akarlak!-hangsúlyoztam ki. Erre felcsillant a remény a szemében. -Csak... túl nehéz...
-Tudom, kicsim!...-nézett rám szomorúan. -De velem már csak ilyen az élet... -húzta el a száját. -És, ha neked ez ....-sóhajtott. - nehézségeket okoz, akkor....-nem engedtem, hogy befejezze a mondatot.
-Veled szeretnék maradni! -vágtam közbe. -És kérlek, ilyenekre ne is gondolj!-utasítottam. Közben megfogtam a kezét.
Ő erre magához húzva, átültetett az ölébe, én hozzábújtam, a fejem az övéhez simítottam, és belecsókoltam a nyakába. Felnézett, és belesuttogott a fülembe.
-Szeretlek!
Erre jobban belekapaszkodtam a nyakába, és én is belesúgtam a fülébe: -Szeretlek!
Így üldögéltünk egymásba akaszkodva egy darabig. Aztán, mikor már azt éreztem, hogy ezt az ügyet egy időre lezártuk, megszólaltam, és ami különös volt, sokkal könnyedebben. Minden kő lezuhant a szívemről. Még a "csattanást" is hallottam.
-De... valami még érdekelne.-tettem hozzá, és újból ránéztem. Ő is felnézett rám.
-Hallgatlak. -mosolyodott el.
-Mi volt az a hatalmas csattanás tegnap este?-tettem fel végre, a már oly rég megválaszolatlan kérdést.
-Hát...-nyújtotta el a "hát" szót. -Semmi.. különöset!-tagadta hevesen.
-Ezt nem veszem be! Halálra ijesztettél!-toltam le.
-Jó, akkor nézd meg magad!-hagyta rám, majd buksijával hátra próbált nézni.
Hirtelen én is odafordítottam a fejem, és rögtön rájöttem, hogy miért mondja azt, amit. Gyorsan felpattantam az öléből, elengedve Őt, és odasiettem a konyha bejárata felé. Rémülten guggoltam le. Egy ezer darabra tört üvegdíszt, -illetve volt üvegdíszt- találtam a földön, valamint egy széket felborulva, és az egyik lába ki volt törve. Először tátva maradt a szám a látványtól.
-Mégis mit csináltál?!-förmedtem rá, és még mindig guggoltam. -Mit ártott neked az a szék?
-Dühös voltam, és valahogy ki kellett eresszem... -válaszolt bohókásan, de félve.
-Sebastian! Ezt mégis, miért kellett?-tettem fel megint a kérdést.
-Mondtam már...-állt fel ő is a székről, és odasétált mellém.
-Na igen...-álltam fel én is, és ránéztem. -De összetakarítani már nem tudtad, mi?
-Azt.. elfelejtettem. -sunnyogott.
-Máskor, ha ideges vagy, vágj földhöz egy párnát, az legalább nem törik össze!-javasoltam.
Megint elmosolyogta magát. Én pedig fogtam magam, és besétáltam a konyhába, egy szemeteslapátért, hogy majd abba szedegetem bele a darabokat. Mikor kiértem, és leguggoltam, már épp hozzá akartam kezdeni, amikor Seb is leguggolt mellém, és megállított.
-Nem, azt már nem!-tette rá a kezét az enyémre. Furán néztem rá, ugyan miért ne takarítsam össze?! Képzeletbeli kérdésem hamar megválaszolta.: -Még az kéne, hogy megint elvágd a kezed!
-Oké!-egyeztem bele sóhajtozva. -De akkor csinálj ezzel valamit, mert... -itt félbeszakított.
-Máris intézkedem!-szólt viccesen.
Azzal felállított és átérve a nappaliba, leültetett a kanapéra. Szinte nevetve néztem végig azt, hogyan bolondozik a takarítással, kb. 5 perc alatt végzett vele. De az olyan takarítás volt, hogy semmilyen. Gyorsan visszadobálta a lapátot a konyhába, és visszasietett hozzám.
-Na, kész is! Látod?-ért fülig a szája, miután leült ő is leült mellém a nappaliba.
-Ennyi erővel hagyhattad is volna ott... -nevettem.
Csak bohókásan megforgatta a szemeit, majd kíváncsiskodni kezdett. Nagyon szeretem benne, hogy nem igazán haragtartó, ez az egy dolog, ami nem megy neki, és talán nem is baj.
-És, mihez volna kedved ma?
-Nem tudom... Pihenni szeretnél?-válaszoltam kérdéssel.
-Az nem lenne jó... Még a végén kapok Tommi-tól, hogy ennyire ellustulok...-válaszolt vigyorogva.
-Oké...-járt az agyam. -Akkor, mit szólnál ahhoz, ha elvinnénk Fabian-t focizni?-találtam ki ezt.
-Remek ötlet! -vágta rá. -De te hívod fel! -dobta oda a telefonját. -Neked úgyis jobban fog örülni, mint nekem... -mosolygott.
-Rendben.
Sebastian elrohant az emeletre átöltözni, én meg megkerestem a Vettel família számát. Benyomtam a hívó gombot Seb telefonján, és a fülemhez emeltem. Pár csöngés után felvették. Egy ismerős női hang szólalt meg.
-Jó Reggelt!-köszöntem előre, majd közöltem vele, ki is vagyok. -Dóra vagyok.
-Á!-lepődött meg Heike. -Neked is jó reggelt!-köszöntött udvariasan, mosolyogva hallatszott a hangja. -Hogy van a kezed? És te jól érzed magad? Ugye nincs semmi baj!?-özönlöttek a kérdések.
-Köszönöm, jól vagyok. A kezem még fáj, de kibírom. -válaszoltam.
-Én akkor is megmutatnám egy orvosnak!-erősködött Sebastian édesanyja.
-Erre nincs szükség...-mondtam végül.
Még egy kicsit elcsevegtünk, többek között Seb volt barátnőjéről, és megmagyaráztam neki, hogy miért voltam ideges tegnap este. Heike természetesen megértette a dolgokat.
-Fabian merre van? Tudnék vele beszélni? Szeretnénk elvinni focizni, ha van kedve...-kérdeztem rá végül az eredeti célomra.
-Persze, jó ötlet!-örvendezett. -Szólok neki!-reagált.
A következő pillanatban azt hallottam, hogy Heike elkiáltja magát, és Fabian hangos dübörgő léptekben leszalad az emeletről. Lihegve vette át anyukájától a telefont, és úgy szólt bele.
-Háló?-mondta viccesen. -Dóri, tényleg te vagy az?
-Igen, én!-nevettem.
-Ugye már nem vérzik a kezed? Mert... az nem lenne jó! Remélem már meggyógyult... De mégis miért hívtál? Csak nem játszani fogunk? Mert ha igen, akár már most is jöhetsz!-dőltek belőle a mondatok ismét. Még csak azt sem hallottam, hogy levegőt vesz.
-Hát.. igazából azért hívlak, mert... -haboztam, mielőtt megkérdeztem. -Lenne kedved egy kis focihoz?
-Veletek? Naná!-nevetett. -Mikor?
-Pár óra múlva ott vagyunk!-válaszoltam én is mosolyogva.
-Rendben, de siessetek! Addig megkeresem a focilabdámat....-már épp nem hallottam a hangját, amikor megint élesen beleszólt a telefonba, tisztán hallottam a hangját. -De...-húzta el a szót. -Melanie is jönni szeretne... ugye jöhet? -hallottam a hangjában az izgalmat. Biztos szeretné, ha a nővére is velünk tarthatna.
Ám amikor meghallottam Melanie nevét, nem hittem a fülemnek. Ő is jönni akar? Nincs ellene kifogásom, legalább egy kicsit tudok vele beszélgetni... ha persze lesz rá alkalmam.
-Persze hogy jöhet. -egyeztem bele. -Akkor majd találkozunk a pályán!
Azzal visszaadta Heike-nak a telefont. Nevetve szólt bele.
-Akkor majd ott találkoztok! Köszönöm, hogy hívtál minket! Érezzétek jól magatokat!
-Viszlát!-köszöntem el, és ledobtam a telefont az ágyra.
Nem nagyon hittem el, ami történt. Seb lassan csoszogott lefelé a lépcsőn, s mikor meglátta, hogy dermedten ülök a kanapén, megijedve sietett oda hozzám, és lehuppant mellém. Rögtön nyaggatni kezdett.
-Mi a baj? Mi történt?
-Semmi... csak... még magam sem hiszem el..-szóltam felé.
-Mit?-nézett értetlenül. -Fabian-nak nem volt kedve jönni?-csodálkozott.
-Dehogy!-nevettem. -Melanie is velünk tart!
Seb szemei is kikerekedtek.
-Oh.-nyögte ki ezt. -Az jó... Remélem nem azért jön, hogy tovább gyötörjön téged...-jegyezte meg nehézkesen.
-Nem hiszem... -bizonytalanodtam el. -Szerintem épp az ellenkezője a szándéka... -mosolyogtam a végén.
-Legyen úgy!-puszilta meg az arcom.
Csak ekkor vettem észre, hogy tiszta "sportosan" van öltözve. Ugyan farmert viselt, de most egy lengébb pólóval társította össze, remekül állt neki a szürke rövid ujjú. Aztán egy kényelmesebb cipőt is magára vett. Azt hiszem, nekem is át kellene öltöznöm, ugyanis pizsibe nem mehetek... Erre a gondolatomra mosolyogni kezdtem.
-Akkor mehetünk?-kérdezte a lábamra téve mancsát.
-De, Seb!-nevettem. -Még fel sem öltöztem!
-Ja, tényleg!-csapott a homlokára. -Akkor siess! -nevetett ő is.
Én felálltam, és amikor mellette mentem el, éreztem hogy rácsap a fenekemre. Én gyorsítani kezdtem a tempómon, így hamar felértem az emeletre. Gyorsan magamra kapkodtam pár cuccot: egy szokásos csőnacit, és egy trikó féleségű pólót. Jó időnk volt, így nem kellett melegen öltözni. Sűrű hajam megint lófarokba kötöttem. Még felkaptam a tornacsukám, és leszaladtam a földszintre. Sebastian már ott állt, és a bejárati ajtónak támaszkodva figyelt.
-De csini vagy!-puszilta meg az arcom, mikor leértem.
-És megengeded egy ilyen csini lánynak, hogy vezesse az autód? Vezetési hiányom van!-nyafogtam.
-Hm...-csinált úgy, mintha gondolkodna. -Ha nagyon szeretné a hölgy..-vágta oda viccesen.
-Nagyon!-játszottam tovább.
A kezében volt már a kocsikulcs. Én a kezem az övébe tettem, és egy hosszú csók kíséretében kiloptam a belőle a kulcsot. A csók után csodálkozva nézte üres kezét. Aztán kézen fogva hagytuk el a házat. Bedobtuk magunk a kocsiba, és ezúttal én vezettem el Heppenheim-ig. Seb meg se mukkant, legalább is a vezetői tudásommal kapcsolatban, illetve csodálkoztam, mert tudtam, merre van szülővárosa. Nem kellett elnavigáljon. Pedig eddig csak kétszer jártam ebben a csodás városban. Mikor odaértünk, ezúttal nem a család háza előtt, hanem a focipálya mellé parkoltunk. Jobban mondva, én.
Melanie és Fabian már ott integettek a pálya közepén. Melanie sugárzott a boldogságtól, Fabian pedig majd kirobbant a sok energiájától. Kiszálltunk az autóból, megvártam, amíg Seb átér a másik oldalra, kezét az enyémbe kulcsolta, és úgy sétáltunk át az úton, majd beléptünk a zöld pályára.
A fű csodálatos zöld volt, csak úgy rikított. Az ég nem volt felhős, csupán gyönyörű kék. A nap sugárzott, szinte vakított. Seb amint beértünk a pályára, elkezdett Fabian és nőrvére felé futni, majd amikor odaért, felkapta öccsét, és megpörgette a levegőben, mire az hatalmas nevetéseben tört ki. Ezután megölelték egymást. Én is gyorsítottam a tempón, bár nem futottam, azért odaértem. Melanie egy mosollyal nyugtázta jelenlétem, Fabian-t miután letette Seb, hozzám futott, és a két lábam ölelte át. Olyan aranyos volt, és szeretni való.
-Na, akkor mehet a meccs?-kérdezte Seb.
-Meccs?-csodálkozott Fabian. -Jó, én vagyok Dórival!-jelentette gyorsan ki.
Sebastian rám vigyorgott.
-Rendben, de majd én is szeretnék vele lenni!-mosolygott Melanie.
Csodálkoztam szándékán, abszolút más lányt ismertem meg, mint mondjuk 2 nappal ezelőtt. Reméltem, hogy ez egy remek alkalom lehet arra, hogy megragadjam a lehetőséget egy kis barátkozásra.
Ezután bohókásan elkezdtünk focizni. Azért bohókásan, mert látszólag egyikünk sem tudott bánni a labdával. Egyedül Seb-nek ment kicsit jobban. Hol én szerencsétlenkedtem a labdával, hol a legidősebb nővér, hol pedig a kis Fabian. Mikor felém jött a labda, mert Seb sikeresen eltolta a passzát Melanie-nak, Fabian rögtön felfutott, és kérte a lasztit, jól lepasszoltam neki. Fabian vezette, vezette a kerek dolgot, és kapura lőtt. Gólt rúgott. Két kezét a magasba emelte, és úgy ünnepeltette magát. Közben kacagott. Mókásan belecsapott a tenyerembe, mire Seb és Melanie összenéztek.
-Szép volt, öcsi!-ismerte el németem, és megborzolta Fabian buksiját, mire a kis öcskös gyengén beleütött Seb hasába, mókásan.
-Oké, gyerekek! Legalább egy kicsit hagyjátok magatokat!-utasított lihegve Melanie. Persze nem parancsolóan.
-Nem is vagyunk erősek! Csak ha Seb megerőltetné magát egy kicsit, jobban menne az összepasszolás!-okoskodott a legkisebb.
-Na persze! Most legyél magaddal elégedett! Rúgtál egy gólt!-duzzogott látszólag Seb.
-Nem akarok közbeszólni, de most játszunk, vagy veszekszünk?-nevettem.
-Játszunk!-jelentette ki Melanie, és mindenki a kapuba kezdett futni a labdáért.
Csakhogy ebből nem sülhetett ki jó dolog. Mivel egyszerre négyen futottunk a kapuba, ki beleborult a hálóba, ki a labdára esett, ellenben párom és én egymásba gabalyodva huppantunk a kemény földre. Melanie a már említett hálóban végezte, csak ő állt, Fabian pedig a lasztit ölelte meg, mivel elesett. Most már tényleg mindenki halt meg a nevetésben. Sebastian közben eltalált a számig, és egy röpke csókot váltottunk. Fabian pont részese volt a pillanatnak, és grimaszra húzta a száját.
-Ne nyaljátok-faljátok egymást!-szólt be, majd megfogta a karom, és felfelé kezdett húzni a földről.
Én felálltam, és leporoltam magam. Amint hátranéztem a fenekem felé, láttam, hogy kicsit megfogta a fű, és zöld lett. Régen ideges lettem tőle, és zavart, most viszont nem érdekelt.
-Gyere, Dóri! Mienk a labda!-kiáltott megint a legkisebb Vettel. Egyik kezével a karomat szorította, a másikkal pedig a remekül megszerzett labdát ölelte magához, és úgy futottunk.
Nem figyeltem, de Seb felpattant, és utánunk rohant, majd hátulról átfogva a derekam, elszakított Fabian-tól, és megpörgetett a levegőben. Ijedtemben sikítottam egyet, de a többiek csak nevettek rajtunk. Aztán óvatosan letett, de még mindig szorította a derekam, és kezeim is lefogta. Utolsó gesztusa pedig egy puszi volt.
-Nehogy azt hidd, hogy megnyertétek a meccset!-suttogta nekem.
-Bizonyítsa be tudását az úr!-suttogtam neki vissza.
Arra eszméltünk fel, hogy megint Fabian rángatja a kezem, hogy végre szabaduljak Sebastian karjaiból.
-Mondtam, hogy ezt ne csináljátok!-panaszkodott ismét a kicsike.
Seb megforgatta a szemeit, és elengedett. Fabian pedig megint magával "cibált". Még nem jártunk messze a ellenfeleinktől, amikor meghallottam Seb-et dünnyögni, épp Melanie-nak beszélt.
-Figyeld már, a kis öcskös hogy rá van kattanva Dórira! Még a végén elveszi feleségül...-nevette el a végét.
Melanie is nevetett, majd odakiáltott nekünk, így mind a ketten megálltunk.
-Mi lenne, ha tartanánk egy kis szünetet, és később folytatnánk egy visszavágóval?-ajánlotta fel a nővér.
-Rendben!-kiabáltam vissza.
-Ti tarthattok szünetet, de mi egy kicsit gyakorlunk a következő meccsre... -nézett Fabian-ra párom. -Ugye öcskös?
-Persze! Majd megint elverlek!-hencegett. -1 perc!
Ezután a kisgyermek kifutott a pálya szélére, ahol egy üveg víz várta. Gyorsan belekortyolt, lerakta az üveget, és visszafutott bátyához.. Mindez másodpercek alatt történt.
Melanie és én viszont szintén a pálya szélére telepedtünk, csakhogy egy ilyen lépcsős kialakított részre, ahonnan a meccseket szokás nézni. A két testvér addig passzolgatott, míg mi megpihentünk. Kezdtem azt hinni, hogy Melanie direkt akart egy kis szünetet tartani, hogy beszélgessünk. Így is lett. Miután ivott egy nagyot, elkezdett beszélni.
-Sajnálom, hogy úgy ítéltelek el, hogy nem is ismertelek meg... Esélyt sem adtam arra, hogy kicsit megszeresselek.
-Igen, de azért remélem nem nézel egy olyan lánynak, aki csak azért van Sebastian-al, hogy megszerezze a pénzét, vagy ilyesmi... -ittam bele én is a vizembe.
-Megfordult a fejembe, de amint megláttam, hogy mennyire szereted a bátyámat, már tudtam, hogy ez nem így van. És mint mondtam, sajnálom a durva kérdéseket a vacsoránál, nekem csak fura volt a helyzet... -köszörülte meg a torkát. -Legutóbb bemutatni a családnak lányt, csak 3-4 éve hozott haza...
Erre lekonyult a szám.
-Szóval... nagyon szeretted Hannát Sebastian oldalán, igaz?-kérdeztem rá rizsa nélkül.
-Igen. -mosolygott. -A legjobb barátnőm, még mindig.-vallta be.
Elcsodálkoztam, de nem adtam hangot neki, így folytatta.
-Nehezen viseltem azt, hogy ők szakítottak. Számomra sokkal jobb volt az élet úgy, hogy tudtam, ők együtt vannak...-vett egy levegőt. -Egyszerűen csak jó volt látni a legjobb barátnőmet, és a bátyámat együtt.
-Értem...-szóltam csupán ennyit.
-Ne haragudj, nem akartam az orrod alá dörgölni mindezt, nem állt szándékomban. -mentegetőzött.
-Semmi baj.-mondtam ki egyszerűen. Már kezdek hozzászokni, hogy mindig ez a téma van a középpontban.
-Igazából, valóban ő a legjobb barátnőm, a mai napig is. De valamit el kell mondanom neked...-kezdte lassan.
Furcsán néztem rá. Mégis mit kellene elmondania nekem? Kérdésemre hamar választ kaptam.:
-Hanna tegnap felkeresett, és kérdezősködni kezdett rólad... Hogy miket szeretsz, hogy viselkedtél a vacsoránál, mi a munkád, hogy találkoztatok a bátyámmal..? És így tovább...-sorolta. -Nagyon furcsának találtam.... -mondta ezt végül.
Teljesen elképedtem a dolgon. Mit érdekli Hannát az, hogy miként ismerkedtem meg Sebastian-al, és hogy milyen lány vagyok? Egyszerűen nem értettem. Ráncoltam a homlokom, köpni, nyelni nem tudtam.
-Csak azért mondtam el, mert magam is félek. Nem tudom, mi a szándéka az információkkal, de nem gondolok jóra...
-Mire gondolsz?-kérdeztem meg értetlenül.
-Csak annyit kérek, hogy védd meg magad, és azt, ami a Tiéd! Ne hagyd, hogy közétek férkőzzön!
-Ezt most miért mondod nekem?-értetlenkedtem ismét.
-Úgy tudom, tegnap veszekedtetek a bátyámmal... És ki más miatt lett volna, mint....-a nevét már nem engedtem kimondani.
-Igazad van!-vágtam gyorsan közbe. -Megpróbálok nem vitázni emiatt vele... De... nem tudom, hogy kerülhetnénk el... ezt a témát.
-Csak tereld el a figyelmed! Koncentrálj arra, akit szeretsz!-mosolygott.
-Köszi, Melanie!-mondtam hálásan. Nem azért voltam hálás, amit mondott, hanem mert jó tanácsot adott.
-Gondolom...-szólt halkabban. -Szó sem lehet róla, hogy egy nap jó barátok legyetek Hannával, igaz?
-Ne kérj tőlem ilyet!-válaszoltam egyből. -Tudomásul vettem, hogy ők együtt voltak, de nem hiszem, hogy puszipajtásoknak kellene lennünk...
-Oké!-emelte fel a kezeit. -Csak egy kérdés volt!
Erre mosolyogtam egyet. Bár most egy olyan dolgot tudtam meg, amit jobb lett volna soha az életbe, a jó kedvemet egyenlőre nem ronthatta el semmi.
Beszéltünk még arról, hogy Melanie már menyasszony lett, ugyanis a vőlegénye eljegyezte. Kérdeztem a jövőjéről, és az élete igen ígéretesnek ígérkezik. Aztán az én életemről is esett pár szó. Elmondtam ismét ugyanazt, amit már annyiszor az elmúlt 2 hónapban, hogy meg sem tudom számolni. Hol dolgozom, hány éves vagyok... aztán visszamentünk a fiúkhoz.
A visszavágót már más elosztással játszottuk le. A két lány, a két fiú ellen. Remek meccsnek ígérkezett. És így folytatódott a nevetségesen béna foci, a lányok részéről, persze. A két fiú azért ügyesebb volt, így sikeresen ki is kaptunk, de a lényeg, hogy az egyetlen kis tökmag gyerek örülhetett, mert mind a kétszer a győztes csapatban volt.
Ezután mind lepihentünk, és ittunk egy kicsit. Seb közben a kezemmel játszott, majd simogatni kezdte. Fabian nevetve szólalt fel, majd felállt.:
-Ez a nap csúcs szuper volt! Mikor játszunk legközelebb? -érdeklődött.
-Majd meglátjuk öcsi!-válaszolt mindenki helyett Sebastian.
Udvariasan meghívtak minket a családhoz, egy kis sütizésre, ugyanis Heike sütött nekünk. El is mentünk hozzájuk, és ismét a konyhában üldögéltünk, mint előző este.
-Minden rendben van? Nem vagy rosszul... vagy nincs semmi baj?-kérdezősködött az asztalnál Norbert.
-Nem, tényleg nincs semmi bajom.-adtam egy határozott választ.
-És milyen volt a foci?-mosolygott Heike.
-Nyertem! Mind a kétszer..! -dicsekedett Fabian.
Mindenki nevetett. Sütizés után pedig elindultunk haza...

Sebastian berakta a garázsba a kocsit, én addig bementem a házba. Tényleg remek nap volt, de valami ismét nem hagyott nyugodni. Elmondjam Sebastian-nak, amit Melanie-től hallottam, vagy ne? Végül úgy döntöttem, hogy megpróbálom elhallgatni előle a dolgot. Amiről nem tud.. az nem fáj.
Ő is beért a házba, de feltűnt neki, hogy merengően állok az előtérbe. Még azóta is.
-Mi a baj, Dóri? -rázott meg hátulról, mire felé fordultam, és próbáltam úgy tenni, mintha semmi baj nem lenne.
-Semmi!-mosolyogtam.
Nagyot sóhajtott.
-Lehet, hogy jó színésznő vagy, de engem nem tudsz becsapni!
Igaza volt. Neki nem tudnék hazudni. Megadtam magam, és egy sóhaj után kinyögtem.
-Melanie azt mondta, hogy Hanna érdeklődött felőlem... hogy milyen vagyok...-nyögve nyelősen mondtam ki.
-De hát, miért?-csodálkozott.
-Nem tudom... csak... -sóhajtottam ismét. -Elegem van abból, hogy tőle függünk!-mondtam ki.
-Engem nem érdekel Hanna!-jelentette ki magabiztosan. -És nem akarom, hogy foglalkozz vele!
-Mit tehetnék?-kérdeztem kétségbeesetten.
-Gyere!-fogott kézen, és gyors tempóba fölsiettünk az emeletre.
-Miért?-kérdezősködtem menet közben.
De csak mentünk, meg sem álltunk a hálóig. Bementünk közös szobánkba, és leültetett az ágyra, ő pedig a sarokból felvette a laptopját. Leült mellém az ágyra, felnyitotta a laptop tetejét, ahol már egy megnyitott lap volt látható. Középre tette, hogy én is lássam. Még mindig nem értettem az egészből semmit. Aztán mutogatni kezdte az oldalon a dolgokat. Egy utazási oldalon voltunk, ahol egy csodás országnak volt a kínálata, valamint egy szállodának.
-A Francia Riviéra?-csodálkoztam.
-Ha te is benne vagy, akkor eltölthetnénk csodás 1 és fél hetet ebben a remek országban.-csillant fel a szeme, és szája fülig szaladt.
-Tessék?-nem is fogtam fel mit mond, de már én is mosolyogtam.
-Szerinted mihez kellett a fürdőruha? -kérdezett rá mókásan.
-Ez most komoly? -csodálkoztam még mindig.
-Igen! Eljössz velem, vagy sem? Csak mi ketten... Elbújunk a világ elől...
Pár másodperc gondolkodás után rávágtam a választ: -Igen!
Aznap ismét telefonált a családjának, hogy tudassa, holnaptól kezdve elutazunk Franciaországba, és ne keressenek. Én ugyanezt tettem, csak a saját családommal. Boldog voltam, mert holnaptól kezdve, valóban egy Boldog, új világ következik... 1 és fél hétig.

Boldog Új Évet!

2011-12-31T10:51:00.000-08:00

Sziasztok! Sajnos nem új fejezettel jelentkezem hozzátok, pedig mára össze akartam hozni az új fejezetet, így az év utolsó bejegyzéseként, de ez sajnos koránt sem jött össze. A fejezettel igyekszem, remélem még suli előtt fel tudom nektek rakni, de ha nem, akkor sajnálom...
Újév alkalmából készítettem nektek egy táblát, remélem tetszik, és fogadjátok sok szeretettel! Imádlak titeket, köszönöm, hogy ilyen sok megjegyzéssel elhalmoztok engem, azt se tudom mit mondjak, és azt se, hogy mivel tudnám meghálálni. Remélem 2012-ben is velem tartotok, ígérem, nem fogtok csalódni! Ugyanakkor remélem, hogy Sebastian-nak is fogtok szurkolni, és reméljük, hogy megtriplázza a bajnoki címét! Kívánom, hogy legyen sikeres évetek, vigyázzatok magatokra! Sebastian-nak pedig azt kívánom, hogy legyen épp olyan számára a 2012-es év, mint amilyen idén volt. Sikerekben gazdag, és boldog! Teljesüljön minden álma!

Boldog Új Évet Kívánok!

15.fejezet: "Halvány árnyék..."

2011-12-26T10:28:00.000-08:00

Sziasztok! Itt van a következő fejezet, remélem épp annyira tetszik majd, mint az előzők! :)) Most is köszönöm a rengeteg hozzászólást, és azt, hogy ennyien szeretitek a sztorit! Kérlek, ha elolvastátok, most is szóljatok hozzá, vagy jelezzétek nekem! :) (Bocsi, ha sok az ismétlés, vagy van benne hiba, most nem volt időm átolvasni!) Írjatok hozzászólást! <3 Jó szórakozást!

/Dóra szemszöge/

Másnap épp ebéd után voltunk, és elpakoltam az elmosott tányérokat a szekrénybe. Seb közben szép kényelmesen elterült a kanapén, és a tévét kezdte el bámulni. Mikor már elég rég pakolgattam, ő még mindig tévézett. Ekkor úgy döntöttem, hogy én is átmegyek a nappaliba, és megnézem, hogy mégis mit bámult annyira abban a "dobozban", hát nem volt nagy meglepetés. Sportot nézett, méghozzá focit.
Lehuppantam mellé, a garnitúra bal felére, és őt bámultam. Egy idő után ő is rám nézett, és elmosolyogta magát, majd egy puszit nyomott az arcomra. Aztán tovább néztük a futballt. A kommentátor egyfolytában beszélt. Ezt általában F1-nél el tudom viselni, és még érdekes is, de focinál? Mikor már nem bírtam cérnával, megszólaltam.
-Most muszáj ezt nézni?-nyafogtam.
-Miért?-kérdezett vissza bohókásan. -Azt hittem, szereted a focit...-válaszolt továbbra is a tévét bámulva.
-Játszani igen, de nézni? -néztem megint rá könyörgően.
-Én szeretem. -vágta rá.
-Kérlek, hadd kapcsoljam el!-nyúltam a távirányító felé, mely a kezében volt épp. De elhúzta tőlem.
-Azt ki kell érdemelni!-incselkedett. -Kérek egy csókot!-tartotta a száját.
Én mosolyogva adtam neki egy csókot. Csakhogy még ezek után sem volt hajlandó odaadni a kapcsolót.
-Csak egy?-kérdezte nevetve.
Én erre felindulásból adtam neki vagy 10-et, még ahhoz az 1-hez. Csakhogy közben ülő helyzetemből fel kellett kelnem, így térdeltem mellette, és így könnyebb volt megtennem mindezt. Mosolyogva fogadta a rengeteg csókot. Aztán megragadta a derekam, és leforgatott a díványra, térdelésemből, rögtön fekvő helyzetbe kerültem. Nem is tudtam hirtelen, hogy sikerült neki ezt megtenni.
Ezek után ő kezdett el csókolni, és még a nyakam is kapott belőle. Ezt csinálta mindaddig, ameddig meg nem szólalt a telefonja. Ránézett a kijelzőre, és a szája egyből lefelé konyult.
-A francba!-fogta a fejét. Hát... őszintén szólva nem bántam volna, ha folytassa amit elkezdett, de ha fel kellett vennie a telefont, nekem sem volt mit tennem. Visszaült eredeti helyére, és én is felültem. Kicsit bosszúsan vette fel a telefont.

/Sebastian Vettel szemszöge/

Kicsit dühös voltam amiatt, hogy mindig megzavarnak minket Dórival, de hát mit tudok tenni? Más esetben a telefont sem vettem volna fel, de... ha anyukám hív, akkor muszáj. Bosszúsan szóltam bele a telefonba.
-Szia anya!
Közben Dóri nekitámasztotta a könyökét a kanapé támlájának, és úgy tartotta a fejét. Elmosolyogta magát az "anya" szó hallatán.
-Szia kisfiam!-szólt boldogan anyukám. -Valami baj van? -vette le ezt a hangomból.
-Nem, nem!-tagadtam hevesen, közben pedig hallottam, hogy Dóri elkuncogja magát. Én is rá mosolyogtam. -Mi újság?-folytattam.
-Gondolom, ebédelni ebédeltetek már, igaz?-kérdezett.
-Igen, körülbelül fél órája estünk túl rajta, miért?-válaszoltam.
-Oké. Szeretnénk, ha átjönnétek vacsorázni hozzánk. Persze, csak ha nem gond. Fabian is nagyon szeretné, és Melanie meg Stephanie már elment....
-Várj egy pillanatot, megkérdezem Dórit...-várakoztattam édesanyám. Elemeltem a telefont a fejemtől, és úgy tettem fel a kérdést.
-Ma, vacsi, anyuéknál?-tagoltan kérdeztem meg, amitől nevetnem kellett. -A nővéreim közül senki sem lesz ott. -tettem hozzá gyorsan.
-Mehetünk.-egyezett bele.
Ezután gyorsan visszaemeltem a fejemhez a kagylót, és belemondtam a választ.
-Ott leszünk.
-Rendben! Akkor 6-kor!-köszönt el.
-Szia!-köszöntem el én is.

/Dóra szemszöge/

Végül is, nem azért egyeztem bele a vacsorába, mert nem lesznek ott Sebastian nővérei, (mondjuk, az tény, hogy így kicsit könnyebb lesz, talán) hanem mert tényleg jó ötlet volt. Seb letette a telefont, majd megint a tévé felé fordult.
-Tudod, nem azért akarok menni a vacsorára, mert nem lesznek ott a nővéreid... nem akarom, hogy azt hidd...-jegyeztem meg gyorsan.
Aranyosan bólintott. Közben észrevettem, hogy még mindig ordít a kommentátor, mert még mindig a focit néztük.
-Megígérted!-súgtam a fülébe.
Megint fülig ért a szája, és odanyomta a kezembe a távirányítót, majd egy édes puszit nyomott az arcomra.
-Rendben, csak ne valami csöpögős izére kapcsolj nekem!-szólalt meg ismét.
Elnevettem magam.
Már nem nagyon volt sok időnk később, mivel öltözni kellett. Időben akartunk Heppenheim-be érni, hogy még legyen időnk egy kis sétára is. Kocsival most még rövidebbnek tűnt az út, mint azelőtt. Elég hamar odaértünk, talán hamarabb, mint amennyi idő alatt fel tudtam készíteni magam, most megint Sebastian szülei elé kell álljak. De valahol a szívem mélyén bíztam benne, hogy jó szándékból kaptuk a mai meghívást. Csak jó szándék lehet! Ezen gondolkodtam egész út alatt, így az autóút elég csendes volt. Nagyon izgultam, csak azt nem értem, hogy miért. Miért félek még mindig? Nincs mitől... hisz tegnap előtt sem volt baj, Seb szülei meg végképp nem bántanak... akkor mi ez a rossz érzés?
Seb most távolabb parkolt le egy kicsit szülőházától, hogy tudjunk egyet járni. Az utca elejétől indultunk el, és sétáltunk be egész hozzájuk. Jó volt egy kicsit a friss levegőn lenni, és kéz a kézben menni. Az utca aligha volt kihalt, bár már sötétedett. Egész sokan jöttek szembe velünk, és mind jól megnéztek. Zavarba ejtő volt az biztos, de próbáltam nem rájuk, hanem Sebastian-ra koncentrálni. Az ő utcájukban ugyanis volt egy kis focipálya, nem túl nagy, de Sebastian-nak kellemes, és rossz emlékei is voltak onnan. Amint elértünk oda, megálltunk a pálya előtt. Aztán már húzni kezdett befelé, természetesen nem ellenkeztem.
Egészen beértünk a pálya szélére, jobban mondva az egyik kapuig. Én nekitámaszkodtam, ő pedig gyönyörködve nézett szét, majd pedig szippantott egyet a levegőből.
-Tudod, iskolás koromban, egyáltalán nem a motorsport volt a divat.-kezdte mosolyogva. -Inkább az, hogy minél jobbak legyünk egy bizonyos sportágban. Nálunk a foci volt a "legmenőbb". Elég sokan szerették a tesi órát, köztük én is, de nem mindenki volt olyan ügyes ebben a sportágban...-sóhajtott nagyot, majd folytatta. -Nyilván minden iskolában megvannak a nagymenők, akik mindenben jók, és kitűnnek a tömegből, mondjuk, mert nem fogszabályzósok, illetve tökéletesen néznek ki... Én nem tartoztam ebbe a körbe..-mosolyogta el magát. -Fogszabályzóm volt, nem tartottam magam jóképűnek, így a fociban sem voltam soha nagy mester...
-Nem vagy egyedül... -mosolyogtam én is Rá, aztán megint szólt.
-A többieknek egész jól ment...-emlékezett vissza. -Azért én sem voltam béna, de... engem inkább más érdekelt...
-Remélem, hogy a válasz nem az lesz, amire gondolok...-jegyeztem meg.
-Nem, nem a csajok, hanem az autók!-vágta rá nevetve. -Ugye a lányokra gondoltál?
-Bevallom, igen.-sunnyogtam.
Erre körbenéztem, és ahogy körbeért a pályán a szemem, megláttam egy focilabdát. Egyből felvidultam. Seb-hez fordultam, aki remélem ugyanarra gondolt, mint én.
-És, most mennyire vagy jó a fociban?-tettem fel a kérdést mosolyogva.
-Próbáljuk ki!-kacsintott, majd elindult lassú futásban a labda felé, de én megelőztem, mert gyorsabban futottam nála.
Vezetgetni kezdtem a labdát, s mikor utolért, gyorsan a derekam köré fonta kezeit, és így emelt el a labda elől. Máris szabad útja volt a labdával szemben.
-Héj! Ez csalás!-kiabáltam oda hozzá nevetve.
Közben ő már elég messze járt a labdát vezetve, de azt hallottam, amint felnevet, és láttam, hogy kapura lő, majd gólt rúg. Viccesen tapsolni kezdtem.
-A szabályokat elfelejtetted felsorolni!-kiabált vissza.
Ezt követően elindultam felé, s mikor odaértem, kitárta karjait, és megöleltük egymást.
-Majd kihozhatnánk Fabian-t focizni... szegény ő sem valami nagy mester...-vigyorgott.
-Rendben... Ketten csak összehozzuk, hogy tanuljon is valamit.-nevettem.
Közben ahogy az utca felé pillantottuk, láttuk, hogy van egy kis közönségünk is. Remek... Bár nem voltak nagyon zavaróak, sőt egy cseppet sem. Barátságos embereknek tűntek, csak mosolyogtak. Aztán Seb megint kézen fogott, visszatéve a labdát a helyére, elindultunk tovább.
Csak mentünk, és mentünk. Egész jó kedvünk volt már mind a kettőnknek, mikor hirtelen megtorpantunk. Először nem értettem, miért, de amint felnéztem, már minden világossá vált. Egy számomra még csak ismerős arccal álltunk szemben. Hannával. Rögtön elfogott a remegés, és a kétségbeesés. Csak Seb érezhette az idegességemet, mert még mindig a kezem markolta. Hanna sem volt valami felhős kedvében, mert amint megpillantott minket, lekonyult a szája, és ez velem sem volt másképp.
-Szia Hanna!-szólt előbb Seb, vidám hangnemben.
-Sziasztok!-üdvözölt, és próbált mosolyogni. Én is próbáltam... de ami nem megy, azt ne erőltesd!
-Klassz, hogy így összefutottunk!-jelentette ki megint Sebastian.-Most végre bemutathatlak titeket egymásnak! -ezt követően elengedte bal kezem, és mutogatni kezdett. -Hanna, Dóri!...Dóri, Hanna! -mutatott be minket egymásnak.
Mi pedig kezet fogtunk, nem valami boldogan...
-Örülök, hogy végre találkozhatunk személyesen is, és nem csak így messziről, meg az újságokból láthatlak téged!-jegyezte meg a szőkeség.
Na ez aztán kedves volt! Magamba pufogtam.
-Aha..-csak ennyit bírtam kinyögni, és azt is épp hogy csak hallották. Sebastian hirtelen rám nézett, és amikor látta, hogy nem tetszik nekem a helyzet, már neki is másképp állt a szája.
-Nagyon jól nézel ki!-fordult oda Hanna Sebastian-hoz, mintha én ott se lennék.
-Köszi...-mosolygott ismét Sebastian. -Te is!-viszonozta a dicséretet. Nekem itt volt elegem.. legszívesebben elrohantam volna, de nem tettem.
-És, mi járatban?-kérdezett ismét Hanna.
-Anyuékhoz, vacsorára.-válaszolt Sebastian.
-Az klassz!-vágta rá Hanna. -Biztos megint valami finom lesz a menü!-tette hozzá bazsalyogva.
Én egyre jobban éreztem, hogy Sebastian-al flörtöl... és nem vagyok oda való. Sőt, mintha ott se lettem volna...
-Igen...-hagyta jóvá mondatát Sebastian. -És te?
-Én...?-kérdezte zavartan a szőke. -Épp hazafelé megyek...
-Ja értem... -mondta halkan Seb.
-Nem lenne kedved...-itt elakadt gyorsan.-Bocsánat, kedvetek majd egyszer meginni valamit?-kérdezte Hanna. Látszólag megint kihagyott volna. Lesütöttem a szemem, és csak vártam, hogy Seb mondja ki helyettem a végszót.
-Persze, majd megbeszéljük!
-Oh!-nyerített fel a hangjával. -Ez remek! Majd hívlak! Szia Sebastian!-köszönt el. -Ja... és nagyon örültem Dóri!-tette hozzá más hangnemben.
-Igen, én is!-próbáltam mosolyogni, bár ez semmin sem segített.
Végre elviharzott Sebastian volt barátnője, és megint magunkra maradtunk. Legszívesebben sírni lett volna kedvem. Ezek szerint már sosem lesz nyugtunk ettől a nőtől...? Pár másodperc után elindultunk tovább. Bár gyorsabb tempóban, mint eddig.
Nem akartam sírni. Hiszen most Heike és Norbert elé kell álljak, és nem sírhatok. Nem roppanhatok össze, mert erősnek kell lennem. Nem tehetem meg. Most nem veszekedhetek Sebastian-al, de nem fogom annyiban hagyni a dolgot. Próbáltam megnyugodni, és újból mosolyogni, hogy amikor odaérünk végre Sebastian-ék háza elé, már jobb színben legyek. És ez így is lett, mert Sebastian-nak sikerült elterelnie a figyelmem az utóbbi esetről.. Ő sem akarta firtatni.
Amint elértünk az utca vége felé, megint megláttam a Renault gyárat, amely az ő házuk mellett volt található, és a világoskék házat is. Seb megint megállt egy picit, és újból mesélni kezdett, igazából ezzel a mesével terelte el később leginkább a figyelmem.
-1990-ben karácsonyra kaptam egy 60 köbcentis gokartot, amivel éjjel nappal mentem. Látod azokat az utakat, arra felfelé? -mutatott előre.
Bólintottam.
-Apukámmal sokszor felmásztunk oda, mert az utak akkoriban le voltak zárva, de gokartozáshoz remekül szolgált. Imádtam.... Később aztán már versenyekre is ellátogattunk...-az emlékek hallatán elmosolyogta magát.
-Biztos jó lehetett... -tettem hozzá halkan. Persze titokban nem csak ennyit éreztem... El tudtam magam előtt képzelni az egészet. Hogy Seb alig 3 évesen itt gokartozik, és a hegyekben pirkadattól alkonyatig száguldozik.
Ezt követően elindultunk befelé, végre a kitűzött célba beértünk. Kicsit később érkeztünk, mint 6, és mindezt azért, mert valaki feltartott...
Már vártak minket, meg volt terítve, és csakúgy mint 1 nappal ezelőtt, finom illatok áramoltak ki a konyhából. Fabian megint kiszaladt, és üdvözölt minket. Imádtam ezt a kisgyereket. Még egy puszit is kaptam tőle.
-Jaj, már úgy vártalak titeket! Nem értem, miért kell mindig elmennetek! Még a nővéreim is itt hagynak, ti is elmentek, és akkor egyedül maradok!-járt megint a szája úgy mint egy gép. Kicsit vicces volt, de amit mondott, abban volt némi igazság. -És akkor nem tudok kivel játszani... Amikor anyut hívom, akkor mindig dolga van... Apu meg csak néha játszik velem, és úgy örültem a múltkor amikor együtt játszottunk... -dőltek belőle a szavak. A végén Sebastian-nak már csitítania kellett.
-Ssss! -tette Seb az ujját a kisfiú szája elé. -Majd később megbeszéljük! Mostál már kezet?-tette fel a kérdést neki, hogy valamivel elhallgattassa.
-Nem...-konyult le a szája, és hátat fordítva nekünk, elindult lassú futásba a fürdő felé.
-Bocsáss meg Dóri!-sóhajtott nevetve Heike. -Hihetetlen, hogy mennyit tud beszélni!
-Semmi gond!-mosolyodtam el, legalább egy kicsit jobb kedvre derített.
-Örülök, hogy elfogadtátok a meghívást! Próbálunk minél többet veletek lenni, ameddig el nem kezdődik megint az autókázás...-célzott az F1-re.
A következő pillanatban arra lettem figyelmes, hogy Norbert egy kisebbet botlik, az egyik kis autóban, ami szerteszét volt hagyva a nappaliban. Szerencsére nem esett el.
-Fabian!-kiabált a legkisebbik fiúnak. -Mondtam, hogy ne hagyd szanaszét a játékaidat! Azt mondtad, elpakoltad!
-Bocsi apu!-hallatszott a bocsánatkérés.
-Mennyetek gyerekek!-utasított Heike. -Már megterítettem, mindjárt hozom az ételt! -tette hozzá anyai bársonyos hangon, és mi elindultunk az ebédlőbe.
Sebastian itt már kicsit jobban felengedett, mint tegnapelőtt, most is a két fiú közé ültem. Elhelyezkedtünk, majd bő háromnegyed óra alatt megvacsoráztunk. Egész jó volt a hangulat, mindaddig, ameddig újra eszembe nem jutott Hanna. Nagyon ideges voltam. Próbáltam türtőztetni magam, amennyire tudtam.
Vacsora után átsétáltunk a nappaliba, és miután nem volt kedvem leülni, álltam. Sebastian pedig mögöttem volt. Egy pohár volt a kezemben.
Nagyon felbosszantott az a tény, hogy megint Hanna miatt idegeskedek. Miért kell neki is itt lakni? Nem tudom felfogni ép ésszel, hogy miért kellett most találkoznunk? A féltékenységemmel én már sohasem fogok megbirkózni. Kész, vége, feladom.
Mikor feleszméltem, már nagyon remegett mindkét kezem. Hirtelen elengedtem a poharat, mert nem éreztem már azt sem, hogy valami lenne benne. A pohár hatalmas csattanással ért földet, és tört ezer darabra. Fabian kicsit megijedt, valamint mindenki, aki eddig beszélt a szobában, elhallgatott.
Fülig vörösödtem a szégyentől, és gyorsan leguggoltam, hogy felszedjem a darabokat.
-Sajnálom!-jelentettem ki, és közben már szedegettem a darabokat.
-Hagyd, Életem! -guggolt le mellé Seb. Én közben még mindig szedegettem a darabokat.
A remegés a kezemben közben még jobban fokozódott, így amikor Sebastian-ra figyeltem, véletlen belevágtam a tenyerembe. Tűzpiros vérem hamar előtört bőröm alól, és pár csepp lecsurgott a padlóra. Felszisszentem, Sebastian pedig kétségbeesetten nézte, mit művelek. Heike egyből gyors ütembe jött oda hozzánk, leguggolt, és egész megijedt.
-Jézus Máriám! -reagált a kezem láttán. -Mi történt?
-Csak ügyetlen voltam, és... véletlenül megvágtam... -dadogtam halkan, majd Sebastian hátulról felsegített, hogy álljak fel. Megszédültem.
-Gyere, üljünk le!-utasított Sebastian, miközben a homlokát ráncolta.
Nagyon fájt, és égett a seb. Hogy lehetek ilyen ügyetlen? Ennél még az is jobb lett volna, ha mondjuk sírva rohanok el. Norbert közben intett Sebastian-nak, hogy jöjjön vele.
-Gyere Seb!-hívta. -Keressük meg a fertőtlenítőt..
Ezt követően Heike és Fabian maradt csak velem. Fabian hatalmas szemekkel bámulta a véres kezem, és nagyon meg volt szeppenve.
-Szegény...-szólt aranyos hangján a kisgyermek. -Biztosan fáj! Én nem akartam ezt...-sajnálkozott.
-Jaj, nem tettél semmit!-nyugtattam, erre ő hozzábújt a vállamhoz. Haláli kisgyermek volt.
Én már alig bírtam szusszal... hogy el ne ájuljak. Nagyon szédültem, még így ülve is. Közben Fabian egyre jobban bújt hozzám, kapaszkodott belém.
-Biztos jól vagy? Nagyon sápadt vagy... -jegyezte meg Heike.
Nem válaszoltam. Abszolút nem voltam jól...

/Sebastian Vettel/

Ez az én hibám... csakis az enyém... Dóri nyilván az miatt ejtette le azt a poharat, mert ideges volt. Hát persze! Hiszen egész este nagyon feszült volt. Mintha vissza akarta volna tartani a dühét... Apámmal épp a szekrényt túrtuk fel fertőtlenítőszer miatt, és már én is egyre idegesebb lettem.
-Sebastian! Fiam, mit tettél? -kérdezte tőlem szűk szemekkel apám. -Dóri az érkezésetektől fogva nem volt önmaga... Történt valami?
-Nem csináltam semmit...-válaszoltam elhaló hangon.
-Valami csak felizgatta!-vágta rá.
-Hanna...-szóltam alig hallható hangon.
-Mi történt? Hanna megbántotta Dórit? -kérdezősködött. Fura volt nekem, mert apám egyáltalán nem ilyen...
-Nem.. vagyis nem tudom... még nem beszéltünk róla... -válaszoltam bizonytalanul.
-Ne bántsd meg ezt a kislányt, fiam! Nem érdemli meg a fájdalmat!-vágta oda apám.
-Tudom... én csak...-dadogtam megint.
Közben apám kezébe akadt a fertőtlenítő, és visszaszáguldottunk a nappaliba. Amikor megláttam Dórit, fal fehéren ült ott, hátradőlve, és Fabian pedig hozzá volt bújva. A kezéből viszont csak úgy ömlött a vér. Nem volt egy szép látvány. Közben Fabian arcán könnycseppeket véltem felfedezni. Lehet, hogy kicsit mélyen érintette a dolog...
Gyorsan odasiettünk hozzájuk, és óvatosan fogtam meg kedvesem kezét. Meg sem mukkant, csak arca torzulásából vettem ki, hogy fájdalmat okozok neki. Aztán amikor elkezdtem a nyílt sebbe csöpögtetni a fertőtlenítőt, már fel is szisszent. Közben apám átvette a dolgot, hogy ő csinálja, mert nekem nem igen ment. Mikor ez megtörtént, leültem Dóri mellé, és átfogtam a derekát, szorosan, így most már nem csak Fabian, hanem mind a ketten szorítottuk őt. Szegénynek nagyon fájt... így nyugtatnom kellett.
-Ssss!-suttogtam a fülébe.
Amikor végre lefertőtlenítettük a sebet, anyukám még mindig nagyon félt.
-Figyelj!-szólt hozzám. -Nem lenne jobb, ha inkább elvinnénk a kórházba, és ott jobban ellátnák?
-Nem!-ellenkezett Dóri halkan. -Nincs rá szükség! Már... nem fáj annyira...
-De nagyon mély lett...-szólalt meg apukám.
-Nem tudom... -bizonytalanodtam el.
Az este végeredménye végül az lett, hogy elindultunk haza, mert nem mentünk kórházba. Bekötöztük a kezét, és kicsit mindenki megnyugodott. Kivéve engem... Mégis hogy történhetett ez?!

/Dóra szemszöge/

Iszonyatosan fájt, és égett a seb. De nem akartam szólni... majd kibírom valahogy. Amint beértünk Sebastian lakásába, iszonyatos lüktetésbe kezdett a kezem, és alig bírtam magammal. Azt se tudtam, mit tegyek. Így megvártam, ameddig Sebastian is beér. Amikor pedig ez megtörtént, rögtön megszólaltam.
-Annyira sajnálom! Nem akartam összetörni azt a poharat...-sajnálkoztam. -Én csak...
-Ugyan! Senkit sem érdekel az a pohár!-válaszolt. -De miért... voltál ilyen feszült?-kérdezett rá tagoltan.
Most tényleg részleteznem kell? Hát nem világos?
-Ezt most komolyan mondod? Hanna flörtölt veled, és te észre sem vetted? Ott az orrom előtt!
Mivel nem mondott semmit, megragadtam az alkalmat, hogy végre elmagyarázzam neki jobban a dolgokat.
-Nézd Sebastian! Hockenheim óta, egész végig azon kattogok, hogy vajon mikor fog megint feltűnni Hanna! Azt hiszed nem gondoltam rá, hogy valamikor találkozni fogunk vele?! Hisz, ott lakik Heppenheim-ben! Én csak... nem tudom elfogadni, hogy az orrom előtt bájolog veled! Érted?! Az egy dolog, hogy régebb ismeritek egymást, és hogy sok mindent tudtok egymásról... de ez így... nem fair! Velem szemben nem! -itt vettem egy nagy levegőt, és úgy folytattam. -Ez idegesített fel egy kicsit..
Nem szólalt meg, csak lefelé nézett... a földet kémlelte.
-Sajnálom, ha megint túlreagálom a dolgokat... de nem tudok mást tenni!-valltam be.
-Tudom, hogy néha kizártunk a beszélgetésből... de...-szólalt meg végre.
-Hogy kizártatok?! Sebastian, megbeszéltétek a következő "randit"!-vágtam rá idegesen.
Megint nem bírt megszólalni. Talán azért, mert mindenben igazam volt, és nem tudott belém kötni... Végül halkabban folytattam.
-Azt hiszem, jobb lesz, ha lefekszem... -javasoltam. -Jó éjszakát! -vágtam oda.
Azzal gyorsabb ütemben felmásztam a lépcsőn. Gyorsan átvettem a pizsamám, és bemásztam az ágyba. Pár perc elteltével egy hatalmas csattanást hallottam, amelyre még a fejem is felemeltem. Ez meg mi lehetett?! A percek peregtek, én pedig nem tudtam aludni... Végül Sebastian is feljött, átöltözött, és befeküdt mellém. Vajon mi volt ez a csattanás? Halkan, suttogva kérdeztem meg tőle.
-Sebastian, mit tettél?

Boldog Karácsonyt!

2011-12-23T10:30:00.000-08:00

Sziasztok! Most azért jelentkezem, mert Boldog Karácsonyt akartam kívánni nektek! :) Ezt a kis táblát csináltam ajándékba, remélem tetszik! :) Remélem mindenkinek olyan lesz a karácsonya, mint amilyet szeretne, és legfőképp boldog! Mint ahogy Sebastiannak, szerintem nekünk is jó egy kis időt a családdal tölteni, és törődni egymással! =) A következő fejezettel sietek, amint tudom, felteszem, és már most köszönöm a rengeteg hozzászólást! <3 Imádlak titeket! Reméljük a mi bajnokunknak is sikerekben gazdag 2012-es éve lesz! ;)

Mindenkinek Békés Boldog Karácsonyt Kívánok, és Boldog Új évet!

Üdv: Dóri.

14.fejezet: "Nagyon vad..."

2011-12-21T12:20:00.000-08:00

Sziasztok! :)) Nagyon szépen köszönöm a rengeteg hozzászólást, és visszajelzést, imádlak titeket, és most is számítok rátok! ;) Remélem, hogy tetszeni fog a fejezet, mert mindent beleadtam! <3 Nagyon kérek megint mindenkit, hogy aki elolvassa, az szóljon hozzá, mert fontos a visszajelzés! (Lehet kicsit sok a névismétlés, de ezt nézzétek el nekem!) Már nincs hátra más, mint jó szórakozást kívánni hozzá!;) Dóri.

/Dóra szemszöge/

Megint Seb karjaiban ébredtem, most már másodjára. Nagyon jó érzés volt. Ismét napsütéses reggelre nyitottuk ki a szemünket. Először csak mocorogni kezdtem, mire Seb halkan felnyögött a fáradtságtól, és karja amely eddig ölelt, lecsúszott vállamról. Kezem gyorsan a fejemhez kaptam, és a már amúgy is kócos hajam borzoltam. Az ágy nyikorgásából vettem ki, hogy Seb lassan a hátára fordul, és halkan szuszog. Kis idő múlva pedig megpróbálja kinyitni a szemét, de mivel a fény túl erős volt, rögtön visszacsukta, és dörzsölni kezdte őket.
Ekkor én már egészen fel voltam ébredve, megküzdve azokkal a nehézségekkel, amelyekkel Seb most küzdött. Éreztem, hogy megint fölém helyezkedik, és hátulról átölel. Pont a fülemnél szuszogott. Elmosolyogtam magam, mert a kifújt levegő csiklandozta a fülem. Aztán hirtelen megszólalt.
-Hány óra van?-suttogta csukott szemekkel.
Én az éjjeliszekrényen levő kis órára pillantottam.
-9:30. -válaszoltam röviden.
-Fel kellene kelni... De nem akarok... olyan jó így!-suttogott ismét, és még szorosabban ölelt.
Még vagy 10 percig lustálkodtunk az ágyban, aztán felkeltem. Még mielőtt kiszálltam volna mellőle,odafordultam hozzá. Szemei még mindig csukva voltak, és angyalian aludt.
-Éhes vagy?-kérdeztem meg halkan tőle. Félálomban válaszolt nekem pár perc leforgása után.
-Aha, egy kis reggeli jól esne...-motyogott. -Találsz pár cuccot a hűtőbe. Okoskodj ki valamit...-hagyta rám.
Ez után felkeltem, és csoszogva az alvós cuccomba elindultam kifelé. Először a fürdő felé vettem az irányt, csak gyorsan megfésülködtem, aztán lelépcsőztem egész az előtérig, majd egy nagy kanyarral hátrafordultam, és egész a konyháig mentem. Benéztem a hűtőbe, és csupán pár élelmiszert találtam. Végül arra jutottam, hogy csinálok gyorsan egy tojásrántottát, reggelinek megfelel.
A konyhában hamar feltaláltam magam, 5-10 perc alatt elkészültem vele. Mikor épp kirakosgattam a tojást a tányérokra, valaki hirtelen átölelte a hasam, és egy puszit nyomott a nyakamra.
-Ez jól néz ki!-dicsérte meg.
-Remélem finom is...-mondtam nevetve.
Ezután leült az asztalhoz, én pedig követtem őt a két tányérral. Letettem elé az övét, és egyből majszolni kezdte. Mosolyogni kezdtem.
-Ízlik?-kérdeztem meg tőle.
-Ühüm. -nyámmogott az orra alatt.
Ez után én is enni kezdtem.
-Még mindig nem akarod elárulni, hogy mit terveztél mára?-kíváncsiskodtam.
-Mindent a maga idejében!-válaszolt nyugodtan.
Hát persze, hogy nem mondja meg!
-Olyan makacs vagy!-vágtam oda neki gúnyosan.
-Akárcsak te!-vágta rá mosolyogva.
Reggeli után versenyfutásban szaladtunk fel az emeletre, és csak azért nyertem, mert hagyta magát. Lihegve, de nevetve értem be a szobába, ő pedig csak egy orrhosszal volt lemaradva tőlem, így megfogta a derekam, én pedig hirtelen elestem, így ő is a földre zuhant. Nagyot nevettünk. Végül lenyugodtunk, és felkeltünk a földről.
-Akkor, mit vegyek fel?-kérdeztem meg végül. Mivel úgy beszéltük meg, hogy reggeli után indulunk, pizsibe mégsem mehetek.
Bizonytalanul ingatta a fejét. Fogalma sem volt a dologról.
-Mármint, úgy értettem, hogy melegen öltözzek, vagy lengébben?-adtam neki egy kis segítséget.
-Nincs hideg, és nem megyünk hideg helyre, szóval egy póló, és egy naci bőven elég lesz!-kacsintott.
-Rendben...-egyeztem bele.
Seb kiment a szobából, mivel már fel volt öltözve, velem ellentétben, a fürdőbe indult. Rendbe szedte magát... Én kaptam magam, és felvettem egy fekete csőnacit, és egy ujjatlan fehér trikó féleséget. Szerettem ezt a viseletet, és kényelmes volt. Csak tudnám, hogy hova megyünk... Viszonylag hamar elkészültem, és követtem Seb-et a fürdőbe. Megálltam az ajtóba, és onnan figyeltem, amint a tükörben nézegeti magát, és a hajával babrál. Elnevettem magam. Mikor észrevett, kicsit játékosan megragadta a kezem, az ajtóból odahúzott a tükör elé, és magához szorított. Megölelt, és egy csókot nyomott az arcomra.
-Kérlek, mondd el, hová viszel, már úgyis indulunk!-kérleltem ismét.
-A-a!-rázta meg a fejét. -Nem lehet! Majd megtudod, ha odaértünk! -próbálkozásom ismét kudarcba fulladt.
Lassan elengedett, én is megfésülködtem, és jó magas lófarokba felkötöttem a hajam. Ezután elindultunk lefelé, cipőt húztunk, és beugrottunk az Infinitibe. Maximum csak 30 percet utazhattunk, aztán Seb bekanyarodott egy épület elé.
És nem is akármilyen épület volt az, hanem egy gokartpálya. Rögtön tudtam, mi vár rám, csak nem nagyon akartam felfogni. Most tényleg gokartozni fogunk?-örültem meg magamban. Mindig is szerettem "szabályok nélkül" száguldozni, és kicsit irigyeltem Seb életmódját ezért. Mikor megálltunk Sebastian-ra néztem, ő pedig arcom láttán fülig érő mosolyt eresztett.
-Gokartozni jöttünk?-kérdeztem mosolyogva. Egyből jobb kedvem lett ettől a dologtól.
Sebastian nem válaszolt, csak nevetgélve kiszállt a kocsiból, és megvárta míg én is átérek a kocsi másik oldalára. Kezét az enyémbe kulcsolta, és úgy indultunk el a fedett pálya bejárata felé. Ezt nem hiszem el, még most sem hajlandó nekem mondani semmit! Szerencsére ezen nem sokáig bosszankodtam, mert nagyon örültem, hogy ma így fogjuk eltölteni az időt.
Seb kinyitotta előttem az ajtót, előreengedett, majd újból megfogta a kezem. Mikor felnéztem, egy ugyancsak szőke és kék szemű férfit pillantottam meg. Nagyon meglepődtem. Már ott várt minket, a pálya szélén, overálba öltözve, és bukósisakkal a kezében. Felé közelítettünk, és amint odaértünk a szőke fiatalember elé, le se lehetett már törölni a képéről a vigyort, és nekem is mosolyognom kellett. Pár másodperc múlva Seb törte meg a csendet.
-Dóri, szeretném bemutatni Kimi Räikkönen-t, az egyik legjobb barátomat!
Eddig is tudtam, hogy ki ő, hisz van olyan ember a földön, akinek Kimi nem szimpatikus, vagy nem kedveli egy kicsikét? Szerintem nincs.
Mosolyogva fogtunk kezet.
-Örülök, hogy végre megismerhetlek!-mondta udvariasan.
-Hát még én...-vágtam rá.
-És...-kezdte nagy levegővel, újdonsült ismerősöm. -Benne lennél egy kis gokartozásba?
-Naná!-vágtam rá nevetve.
Seb is elmosolyogta magát.
-Akkor én megyek, kérek még kettő jegyet, és szólok, hogy adjanak ruhát...-javasolta Seb. Kikerülve engem, elment hátra. Kimi-vel maradtam.
-Ha tudnád, hogy Seb mennyit mesélt rólad nekem...-mondta. -Órákat zengett rólad...-nevetett.
-Tényleg?-kérdeztem meglepetten.
-Igen... nagyon szerelmes, és már értem hogy miért...-nézett rám. -Amúgy, van jogsid?
-Persze, hogy van!-adtam választ.
-Klassz!-mondta elismerően. -Remélem szeretsz száguldozni!-jegyezte meg lelkesen.
-Igen...mondhatjuk... -mosolyogtam rá. -Tudod, nagyon meglepődtem, hogy itt vagy, vagyis, hogy Seb idehozott... Nem számítottam rá... -dadogtam.
-Igen, tudom, hogy meglepi volt. -nézett rám.
Seb ekkorra vissza is ért. Lassú tempóban, mégis mosolyogva. Kezében két bukósisakot tartott, és mellettünk letette őket a földre.
-Oké, mindent elintéztem!-jelentette ki vigyorogva. -Mienk a pálya!
-Remek!-örvendezett Kimi.
Én otthagytam a fiúkat, ugyanis hátra kellett mennem, overált húzni. Az öltözőbe hamar magamra kaptam a ruhadarabot. Kicsit fura volt benne lenni, de biztos meg lehet szokni... Mikor kész voltam, kisétáltam a fekete overálban. Féltem, hogy kicsit hülyén fest rajtam, de a tükörben még tetszett is a látvány. Női pilóta? Hm... nem is rossz!

/Sebastian Vettel szemszöge/

Dóri elmenetele után beszédbe elegyedtem rég nem látott barátommal. Viszonylag rég találkoztunk már, mivel kiszállt a Forma-1-ből, de valahol mindig is bízok benne, hogy egyszer még visszatér, és együtt versenyezhetünk.
-Húh, öregem!-szólt. -Ez nem semmi! Nagyon csinos, és bevállalós... A személyisége pedig... elbűvölő!-mondta ki cseppet sem kertelve amit gondol. -Hanna hányszor is gokartozott velünk?-tette fel a költői kérdést. -Ha jól emlékszem, egyszer sem!-válaszolt magának.
Mondatára kicsit elszomorodtam, miért kell mindig Hannát emlegetni? Próbáltam terelni a témát...
-Nem szoktam ilyet mondani, de most még örülök is, hogy egy kis szünet van a Forma-1-be, több időt tölthetek vele.... -valltam be.
-Azt elhiszem...-szólt elismerően. -És most majd megnézzük, mennyire okos...!
-Mire gondolsz?-néztem rá félig furán.
-Hagyjuk nyerni... Kíváncsi vagyok, észreveszi-e...?
-Hát, biztos vagyok benne, hogy fel fog tűnni neki, de ha gondolod...-egyeztem bele.
-Egyébként, már bemutattad a famíliának?-kérdezett rá.
-Igen, pont tegnap estünk túl rajta...-válaszoltam neki egyértelműen.
-És...?-érdeklődött.
-Hát.. nem volt egy sima menet, de megoldottuk...
-Kitalálom...! -játszadozott ismét. -Melanie...?
-Honnan tudtad?-néztem rá szűk szemekkel.
-Ebben mindig is jó voltam...!-dicsekedett.
Gyors ütembe bólogatni kezdtem, aztán nagyot nevettünk. Végül azt vettük észre, hogy Dóri közeledik hátulról... Nagyon jól nézett ki abban az overálban... Beindította a fantáziám...

/Dóra szemszöge/

Lassan közeledtem a fiúkhoz, és arcuk láttán elnevettem magam. Mikor odaértem, Seb már overálban volt. Odaadta az egyik bukósisakot, amely eddig a földön pihent. De még mielőtt odaadta volna, magához ölelt, és egy puszit nyomott az arcomra. Kimi elmosolyogta magát rajtunk.
-Amúgy gokartoztál már?-tette fel a kérdést Kimi.
-Még régebben, kiskoromban, de annak már több éve...-válaszoltam.
-Az jó, akkor tudod, hogy kell működtetni...-reagált.
-Mit szólnátok egy versenyhez?-lelkesedett Seb.
-Mehetünk!-vágtam rá.
Seb felé fordultam, ő pedig ráhúzta a bukót a fejemre. Még szerencse, hogy felkötöttem a hajam... Ezután mindketten felhúzták az ő sisakjukat is, és átugorva a korlátot, bemásztunk a gokartokba. Öv be, és teljes gáz.
Jól sikerült az indulás, Kimi meg én egyből egymás mellé kerültünk, Seb pedig harmadiknak fordult be az első kanyarba. Kicsit szórakoztunk, egymásnak mentünk, persze direkt, és rengeteget nevettünk. A 10 körös verseny hamar véget ért, és ami túlságosan is feltűnt, hogy nagyon lemaradtak tőlem a körök második felében. Ezt biztos direkt csinálták. Amint megálltunk, ki is szálltunk, és a pálya szélére araszoltunk. Seb segített levenni a bukót a fejemről, majd ő is lehúzta a sajátját.
-Ez jó volt!-jelentettem ki. -Csak máskor ne hagyjatok nyerni, kérlek!
Az utolsó mondatomra egymásra néztek.
-Honnan tudtad?-kérdezte meglepetten németem.
-Ugyan, kérlek!-vágtam oda unalmasan. -Ezt komolyan két Forma 1-es pilótának kell megmagyaráznom?
-Nem szükséges....-nézett rá Kimi Sebre bólogatva. Nem értettem, miért e szándék...
-Oké!-szólt újra Kimi. -És kinek van kedve még egy menethez?
-Benne vagyok!-egyezett bele Seb nevetve.
-Én is, de csak akkor, ha megígéritek, hogy nem hagytok nyerni!-szóltam szinte könyörgően.
-Jól van! -mosolygott a finn, és elment hátra szólni, hogy megyünk még.
Seb ekkor elkapott, és magához húzva megölelt. így ölelkezve álltunk pár percig.
-Jól áll neked az overál!-mondta. Hangjában egy kis ravaszságot vettem észre.
-Neked jobban!-súgtam vissza a fülébe. A válasza egy csók volt. Aztán, amikor szánk újra eltávolodott egymástól, megint beszélni kezdett.
-Ugye nem haragszol azért, mert hagytunk győzni...?-kérdezte meg félve.
-Nem, dehogy!-nyugtattam.
-Látom, már jobb a kedved, mint tegnap volt...-jegyezte meg.
-Igen, nagyon jó ötlet volt!-dicsértem meg. -De gondolom, ezt így is tervezted...
-Bevallom, igen. -mosolygott. -Jó néha kikapcsolni a pályán...
-Azt elhiszem...-helyeseltem.
Kimi nemsokára visszatért, és újból kezdetét vette a verseny. Nagyon gyorsan telt az idő, jó pár versenyt futottunk. A nyertesek folyton váltogatták egymást, de nem tétre ment a dolog, csak arra, hogy jól érezzük magunka. Csak úgy repült a perc. Annyira vad volt az egész. A két fiú mellett egyszerűen beleszerettem a száguldásba! Észre se vettük, és máris 12:30 volt
Nehezen szálltunk ki a gokartokból, legalább is én biztosan. Csak pár órát töltöttem ülve, és már kész voltam. Teljesen lezsibbadt mindenem. Nem értem, a fiúk hogy bírják... Mivel ahhoz, hogy kijussak a pályáról, át kellett ugornom egy korlát féleséget, eléggé bajban voltam. A fiúk viszonylag hamar megtették ezt, de nekem már nem ment olyan könnyen. Megpróbáltam felmászni rá, de leugorni róla már nem tudtam. Seb nevetve emelt le róla, én pedig nevetve kapaszkodtam belé. Sikeresen földet értünk.
-Hát, rég gokartoztam már ilyen jót!-jelentette ki a finn.
-Mondtam, hogy jó ötlet!-nézett rá barátjára Seb.
-Igen, szerintem is jó volt. -tettem hozzá.
Erre Seb aranyosan elkapott, és egy puszit nyomott az arcomra, ismét. Kimi zavartan fordult el, aztán ugyanolyan, vagy talán zavartabb arccal fordult vissza felénk. Seb is aggódóan nézett rá.
-Gyerekek! Nem akarom elrontani a kedveteket, de az épületen kívül látok egy csomó fotóst... -mondta ki rögtön.
Nagyot sóhajtottam, és boldog arcom egyből kétségbeesetté vált. Nem szeretem a médiát, és kész! Sebastian is bosszúsan pillantott az ablakok mögött álldogáló fotósokra, akik persze rögtön kattogtatni kezdtek.Vajon eddig mennyi képet csinálhattak, és miről?
-De honnan tudták, hogy itt leszünk?-ráncoltam a homlokom.
-Ezek mindent tudnak!-vágta oda Kimi.
-Vagy valaki leadta a drótot...-nézett hátra Seb az itt dolgozó emberekre.
Hátulról szorosan átkarolt, és úgy mondta el a következőket.
-Mindegy, úgyis megyünk!
Még mielőtt mind bedobtuk volna az unalmasat amiatt, hogy vége ennek a kegyetlen jó napnak, Kimi megpróbált jobb kedvre deríteni. Mosolygósan szólalt meg.
-Nem vagytok éhesek? -nézett ránk ragyogó szemekkel. -Gyertek, tudok egy remek éttermet, nincs is messze, és meghívlak titeket!
Seb és én egymásra néztünk. Bólintottam egyet, de végül is párom mondta ki a végszót. : -Mehetünk!
Gyorsan átöltöztünk, leadtuk a cuccokat, és indultunk is. Kinn egy kisebb fotóshadon keltünk át, majd beültünk a saját kocsinkba. Kimi az övébe, mi pedig Sebastian-éba. Kimi ment elöl, mi pedig utána. A kocsiban Seb egész csendes volt. Csupán elnézést kért a fotósok miatt, és kitaglaltuk a mai napot. Aztán mikor odaértünk az étteremhez, leparkoltunk, és követtük Kimi-t. Végül nem benn, hanem kinn ültünk le, ugyanis csodaszép idő volt. Gyorsan rendeltünk, aztán egyre jobban összeismerkedtünk.
-Nagyon jól vetted a kanyarokat...-dicsért Seb barátja. -Nem gondolkodtál azon, hogy F1-es pilótának mész?-ugratott.
-Nem hiszem, hogy egy lánynak helye van ott...-magyaráztam.
-És ne is akarjon ott vezetni!-mondta utánam Seb.
-Miért? Tök jól menne neki...-reagált Kimi.
-Az lehet, de...-húzta el a "de" szót. -Nekem minden perc kínszenvedés lenne! Képzelheted... minden percben azon aggódni, hogy melyik kanyarban csúszik ki... -magyarázta meg Kimi-nek Seb.
Erre a mondatára rá néztem.
-Most ezt nem gondolod komolyan, ugye?-mondtam ki szinte nevetve.
-Miért?-kérdezett vissza értetlenül a német.
-Szerinted én mit érzek, amikor versenyzel?!-kérdeztem rá.
Kimi megint elnevette magát, Seb pedig az asztal alatt megsimogatta a combom. Jól esett.
-Egyébként, tényleg színházban dolgozol?-terelte a témát. -Mert úgy hallottam.
-Igen, tényleg. Nem szoktam dicsekedni vele, de nagyon szeretem a munkám. -adtam választ.
-És énekelsz is?-érdeklődött megint.
-Igen... Ez is a munkám része.
-Majd meghallgatnám...-kezdte, de Seb félbeszakította barátját.
-Ne reménykedj! Sajnos még én sem hallottam énekelni, akárhogy is győzködöm!-mondta viccesen.
Nem tudtam mit reagálni... Tényleg nem vagyok szégyenlős, mert miért lennék, ha nap mint nap 1000 ember előtt állok színpadra... Na de Seb előtt énekelni... Ehhez még erőt kell gyűjtenem.
-És, gyakran jársz futamokra?- érdeklődött tovább.
-A Magyar Nagydíjakra elég sokszor ellátogattam a családommal... Idén először Valenciába is elmentünk, és Seb elvitt a Német Nagydíjra is...
-És, ezek után mit fogtok csinálni?-kérdezett rá előredőlve. Látta arcunkon, hogy nem értjük, hogy mire céloz. -Mármint... láttam az előbb is, hogy hogyan reagáltok a médiára... Mi lesz az idény második felében?
Erre lesütöttem a szemem, és csak utána válaszoltam, mivel Seb nagyon nem akart.
-Valószínű otthon maradok... Amúgy is dolgoznom kell...
-Igen, sejtettem, hogy ez lesz a válaszod.-bólogatott Kimi.
-Mégis mi mást tehetnénk?-dünnyögött az orra alatt Seb.
-Biztos vagyok benne, hogy nem lesz gond!-biztatott Kimi. -Kibírjátok! Talán még jót is tesz Seb-nek, hogy nem leszel ott...
Az utolsó mondata egy kicsit megrázott. Miért lenne jó az neki? De aztán rá kellett jönnöm, hogy tényleg igaza van... És hogy miért?:
-Már én is tapasztaltam, hogy nem jó, ha egy hozzád nagyon közel álló ember van ott a versenyen. Egyfolytában rajta jár az eszed... Talán már tapasztaltad is...-nézett Seb-re, aki bólogatott. -Ne vidd magaddal a barátnődet, csak ha úgy érezd, hogy tényleg mellette van a helyed...
Totálisan igaza volt. Egy rosszabb élményt tudtam felidézni, mely Hockenheim-hez köthető... Amikor Hanna miatt vitáztunk, és miattam veszítette el a versenyt... Erre elhúztam a szám.
Nemsokára kihozták az ételeket, jól megebédeltünk, és jól is esett. Jó ötlet volt ez a kis ebéd, és az egész nap, néhány kis apróságot leszámítva, de még azok is belefértek. Elég későn értünk haza, mert bizony sokat beszélgettünk Kimi-vel. Összességében egy nagyon jó fej srácot ismertem meg, és nagyra becsültem, hogy Seb egyre közelebb enged magához. Már nem volt hátra más, mint egy jó meleg zuhany, amit úgy szerettem. Seb addig lustálkodva tévézett a hálóban...

/Sebastian Vettel szemszöge/

Éppen a tévét kapcsolgattam, és nagy kényelmemben elfoglaltam az egész franciaágyat. Szerintem nagyon jól sikerült a mai nap, és örülök, hogy a barátomnak is ennyire tetszik Dóri.
Közben a hallottam, hogy a fürdőben gyorsan földet érnek a vízcseppek. Elmosolyogtam magam. Aztán megint csatornát váltottam. Miközben nézegettem a különféle csatornákat, kicsit megijedtem, mert a mellettem lévő telefon megrezzent. Nem az enyém volt, hanem Dórié. Amikor megláttam a képernyőn, hogy ki a hívó személy, elmosolyogtam magam. Gondoltam nem lesz gond, ha felveszem. Így is lett. Gyorsan bele folytottam a szót a másik félbe.
-Szia Ivett!
-Szia... Sebastian?-szólt bele bizonytalanul. -Nem rád számítottam...
-Azt elhiszem...-nevettem. -Csak Dóri zuhanyzik, tudod...
-Ja értem... -értette meg a dolgokat. -Hogy vagytok?
-Remekül, és te? Milyen az idő Magyarországon? -kérdeztem vissza.
-Egész jó...Napos. -mosolygott a telefonba. -És, mit csináltatok ma?
-Tényleg, jó hogy kérdezed! Gokartozni vittem Dórit, Kimi-vel együtt!-dicsekedtem.
-Az nagyon jó!-hallottam a meglepődöttséget a hangjában.
Közben hirtelen Dórit vettem észre az ajtóban álldogálni, pizsibe. Felém közeledett, én meg sajnos elköszönni kényszerültem Ivettől.
-Bocs, Ivett! Azt hiszem, én most elköszönök. Megérkezett Dóri, gondolom vele is szeretnél beszélgetni.
-Semmi gond. Szia Sebastian! -köszönt el tőlem.
Én is így tettem, és átadtam Dórinak a telefont, miközben ő leült az ágyra. Én mellette feküdtem, és a hátát kezdtem el simogatni.

/Dóra szemszöge/

Sebastian átadta a telefont, és én kezdtem el legjobb barátnőmmel beszélgetni.
-Szia! Hogy vagy? -kérdeztem egyből.
-Szia! Nagyon jól! De látom, te jobban! Biztos jó lehetett ma...-köszöntött.
-Igen, tényleg jó volt... De mesélj, mi újság?-kérleltem.
-Igazából, azért hívtalak, mert... hogy is mondjam..?-kereste a szavakat. -Tommi felhívott, hogy közölje, eljön értem, és elvisz hozzá. Egy kicsit nyaralni...
Szavai hallatán egyből felvidultam. Már-már izgis volt a dolog.
-És mit válaszoltál?-sürgettem.
-Szerintem abból még nem lehet gond, hogy elmegyek vele egy kicsit.... -mondta ő is. -Semmit sem veszíthetek, csak nyerhetek.
-Kivéve, ha már beleszerettél. -tettem hozzá.
-Na igen...
-Ha beleszerettél, akkor onnantól kezdve nehéz lesz... Az elválás, és az is, ha véletlen csalódsz... -mondtam lassan.
-Tudom Dóri! De mit csináljak?-szólt kétségbeesetten.
-Hát, először is, menj el Tommi-val, és add át magad az érzéseidnek! Másodszor, mindig hívj fel, és tájékoztass az eseményekről!-utasítottam.
-Rendben!-nevette el magát. -Örülök, hogy mindkettőtökkel tudtam egy kicsit beszélni. -Hiányoztok!
-Te is nekünk! Hamarosan találkozunk! -mondtam.
-Jól van, aludjatok jól!-köszönt el.
-Te is! Szia!
És ezzel letettük a telefont. Fáradtan, de mégis mosolyogva feküdtem rá Seb hasára. Ő is elmosolyogta magát, és simogatni kezdte a vállam.
-Na, mit történt? Hallottam a telefonba Tommi nevét....-kérdezte.
-Tommi elviszi Ivettet magához...-adtam választ álmosan, és hozzábújtam a hasához.
-Ez klassz! Jól összejönnek nekik a dolgok...
-Igen, szerintem is aranyosak... -csuktam be a szemem.
Remek nap volt, és tényleg minden gondom bajom elfelejtettem. De csak egy napra. Vajon mi jöhet még? Elsősorban a holnapi újságok címlapja... de azonkívül? Muszáj erősnek lennem, és kibírni minden kihívást. Seb szeretné, ha még párszor meglátogatnánk a szülővárosát, mutatna egy-két helyet. Ez ellen nem volt kifogásom... Most csak arra koncentráltam, hogy minél hamarabb elaludjak. Végül mindent beterített a sötétség, és csak a halkan szuszogó Seb-et hallottam, egy idő után, már azt sem.

13.fejezet: "..Szeret mind ki ismer.."

2011-12-11T11:01:00.000-08:00

Sziasztok! Köszönöm a rengeteg kommentet, nagyon hálás vagyok érte, és imádlak titeket! :)) Remélem most is annyi lesz! Nagyon kérlek, aki olvassa, az írjon hozzászólást, mert sokat jelent, és ebből tudom, hogy számít, azaz érdekel titeket a sztori! Mint mondtam, belevágunk a közepébe! Hát akkor kezdjük...! :) ( Ja és Fabian nálam egy pár évvel fiatalabb mint a való életben) Ez most hosszabb lett, mint ált. bocs, így sikerült. :D Jó szórakozást: Dóri.

/Dóra szemszöge/

Reggel kábán ébredtünk fel, de hamar össze kellett szedjük magunkat, Sebastian-nak hamar el kellett hagynia a hotelszobát, pontosan 10 óra előtt. Gyorsan felöltözött, én pedig addig elkezdtem neki bepakolni a bőröndjeibe. Szegény nagyon kapkodott, ugyanis eléggé elaludtunk, jobban mondva majdnem 9-ig lustálkodtunk az ágyban. Én persze már fel voltam öltözve, mivel ruhában aludtam... A pakolás viszonylag gyorsan ment, neki pedig nem volt más dolga, mint adogatni nekem a cuccait. Mikor már majdnem minden ruháját szépen hajtogatva betettem, lazára vette a figurát, mert a sietésünk miatt majdnem még maradt fél óránk. Behúztam a bőröndje cipzárját, ő pedig hátulról megragadta a derekam, és egyenesen ráestünk a székre. Hangosan nevettünk fel.
-Bocs, ha megütöttelek, vagy megütötted magad, de ez most nem az én hibám volt!-szabadkoztam nevetve.
-Ami igaz, az igaz!-szólalt meg már csak vigyorogva. A hátamat kezdte el simogatni.
Én a fejéhez koccantottam az enyémet, végül pedig egy csókot nyomtam a homlokára. Végül megint beszélni kezdett.
-Na, akkor mondom a tervet!-kezdte viccesen, miközben az ölében ültem. -Hazamegyünk hozzád, összepakolsz, és indulunk.
-Szóval nem tettél re a Heppenheim-i útról, igaz?-néztem rá.
-Nem.-mosolygott ismét.
-Jól van! -egyeztem bele, és felálltam öléből. Megpaskoltam a combjait. -Akkor mennyünk, jelentkezz le, és látogassuk meg Ivettet.
-Oké!-jelentette ki boldogan, és kezével még egyszer megsimogatta a derekam, majd felkapta a bőröndöket.
Kiléptünk a szobából, és a liften keresztül közelítettük meg a lenti hallt. Mivel nálam volt a kocsim kulcsa, lementem a parkolóba előre, ő pedig lejelentkezik, és jön. Természetesen a hátsó ajtón közelítettem meg a parkolót, ami szerencsére nem volt messze. Most tényleg azt akarja, hogy én vezessek el a mi szállásunkig? Hát jó... ha ez most az első lecke, legyen az. Még úgysem látott vezetni, és ha jól emlékszem még Valenciába azt mondta nekem, hogy szerinte a nők pocsék sofőrök. Hát majd most rácáfolok erre. Remélem.
Seb pár perc után követett engem, kinyitottam neki a csomagtartót, és bepakolta a táskáit.
-Hát...-csukta le közben a csomagtartó tetejét -Akkor lássuk, mit tudsz! Te vezetsz! -mosolygott, és egész közel hajolt.
-Vagy úgy!-viccelődtem. -Szóval, minden mozdulatom követni fogja az úr?
-Mindegyiket!-villantotta oda fogsorát, és egy csókot készült adni, mire én gyorsan eliszkoltam, és beültem az autóba. Messziről láttam, hogy vigyorogva megfogatja a szemeit, és beül mellém.
Viszonylag hamar elértünk a mi szállásunkhoz, nem is volt távol a kettő egymástól. Viszont Seb nem viccelt, valóban minden mozdulatom figyelte, de belekötni semmibe nem kötött bele. Mikor megérkeztünk, kiszálltunk, és a kocsi előtt szólt ismét.
-Minden elismerésem, hölgyem!-hajolt meg előttem. Aztán mikor felnézett, egy bizalmas mosolyt ejtett el felém. Tudtam, hogy nem hazudik, csak mókásan fogja fel a dolgokat.
-Nagyon köszönöm!-mosolyogtam.
Ezután elindultunk be. Ivett már az ágyon ülve várakozott rám. Mikor meglátta, hogy Sebastian is velem tartott, a szeme felragyogott. Valószínű, hogy nem mostanában fogja megszokni azt, hogy egy F1-es versenyző a közelében van.
-Szia!-üdvözöltük egyszerre.
-Sziasztok! Azt hittem, már sosem jöttök!-kaptuk meg az enyhe leszidást.
-Bocs, az én hibám volt!-vallta be Seb. Én mosolyogva ránéztem.
-Semmi gond. Akkor mehetünk?-sürgetett Ivett.
-Persze, de....-kezdtem hosszan. -Nem akarsz elköszönni Tommi-tól?
-Majdnem negyed órája ment el, előttetek. -válaszolt könnyen Ivett.
-Ja, akkor már értem.-szólalt meg mögöttem a német.
-Neked sincs semmi elintéznivalód?-fordultam oda Seb-hez.
-Nem, nincs.-válaszolt bizonytalanul. -Már tegnap elköszöntem a szünetre a csapattól, persze 3 hét múlva úgyis találkozom velük...
-Oké, akkor mehetünk!-jelentettem ki.
Seb segített kihordani a csomagjainkat a kocsinkhoz. Mind a hárman az én kocsimba szorultunk, de ezúttal Seb vezetett, némi segítséggel, de eltaláltunk Pestre. Ivettet hazavittük, elköszöntünk egymástól, aztán hozzám hajtottunk. Fáradtan az úttól, de még pont délben estünk be hozzám. Sebastian felvidult lakásom láttán, valószínű eszébe jutott amikor először járt nálam. Nehezen fújtam ki a levegőt, és megfogtam a fejem.
-Akkor most megint kezdhetek másik ruhákat bepakolni?-néztem rá könyörgő képpel, mert abban bíztam, hogy nem kell megtennem.
-Igen!-mosolygott ismét. -És most jóval több ruhát csomagolj!
-Pontosan hány napra?
-Inkább hétre!-javított ki.
-Hétre? Én azt hittem, hogy csak Heppenheim-be megyünk... meg Svájcba.
-Valahogy úgy, igen. De, hidd el, jobban jársz, ha legalább 3 hétre csomagolsz!-tanácsolta.
3 hét? Csodálkoztam volna, de inkább nem mondtam semmit rá. Ismét a háló felé vettük az irányt, és csakúgy, mint az előző napokban, ismét a csomagolásé lett a főszerep. Mikor már azt hittem, hogy végeztem, Seb megköszörülte a torkát.
-Szerintem valami még hiányzik....
-Mégis mi?-néztem rá furán.
-Mondjuk egy bikini....-mosolygott.
-Az meg minek?-nevettem el magam.
-Csak tedd be! Ha nem kell, akkor nem... Sok vizet úgysem zavar..
-Rendben.
Gyorsan bedobtam még a többi ruha közé, aztán már indultunk a repülőtérre, és onnan repülővel tovább előbb Svájcba. Egész repülőúton aludhattam. Arra még emlékszem, hogy az első egy órát majdnem végigbeszélgettük, de a többire már nem. A repülőtérről egy bérelt autóval jutottunk el Sebastian lakásáig. Már egészen sötét volt kinn. Mikor kiszálltam, egész elcsodálkoztam. Rendes családi házban lakott, külön a szüleitől. Ez egész más, mint az én kis "egérlyukam", amiben lakom. Nagy volt, fehér, és látszólag emeletes. Csodálatos lakóhely volt, a gyönyörűséges Svájcba.
Sebastian segített behordani a cuccaim, és amikor kinyitotta az ajtót, és beléptem, majdnem tátva maradt a szám. Nagyon szép, és tiszta volt belül minden, de legfőképp rendezett.
-Hűha!-mondtam ki. -Nagyon szép!
-Köszi!-mosolygott. -Úgy látszik anyu tényleg kitakarított egy kicsit...
Erre rá néztem.
-Csak egy kis por volt... A versenyek miatt nem sok időt töltök itthon, és mikor megemlítettem anyának, hogy jövünk, gondolom nem bírta ki, hogy ne tegyen egy kis rendet...-mondta mindezt mosolyogva.
-Tök mindegy!-vágtam rá. -Akkor is szép!
-Akkor..?-nézett rám kérdően. -Mennyünk beljebb, és nézd meg a többi részét is!
Valóban nem volt rossz ötlet. Ugyanis eddig a percig még csak az előtérbe álldogáltunk. Seb gyorsan felszaladt az emeletre a cuccommal, a lépcső nem sokkal ott volt a bejárat után. Mikor eltűnt a lépcső legtetején, mert a következő lépcsősorra kanyarodott be, hogy feljusson az emeletre, én balra vettem az irányt, és a nappaliban találtam magam. Elég nagy volt. Csodás bútorokkal, és berendezésekkel. A látványtól lefagytam, és mire feleszméltem, már mögöttem volt.
-Látom megtaláltad a nappalit!-mosolygott mögöttem. Én felé fordultam.
-Igen, nagyon szép!-dicsértem meg.
Ezután a konyha felé vette az irányt, és vitt engem is. Szépen felszerelt konyha volt, és nagyon tágas. Előtte pedig egy ebédlőt találtam. Mindez egybe volt kötve a nappalival. Igazán szép volt. Aztán következett az emelet. Két lépcsősornyi mászókázás után felértünk. Egy hosszabb folyosóval találkoztunk. Előbb a mosdót mutatta meg, mely előrébb volt, aztán egy másik szobát. Legvégül pedig az ő szobája következett. Még a cuccaimmal is találkoztam, melyeket Seb már régebb felhozott. Ezek szerint azt akarja, hogy vele aludjak. Elég nagy francia ágy, fehér falak, nagy ablakok, csodás bútorok. Ezzel tudtam jellemezni a szobáját.
-Nem szoktál félni egyedül, ebben a nagy házban?-tettem fel a kérdést.
-Nem. -nevetett. -És most már nincs is miért.. -tette hozzá.
-Ezzel mire akarsz célozni?-néztem rá bután, de mosolyogva.
Közelebb lépett, és leültünk az ágyára. Alattunk besüppedt az ágy.
-Tudom, hogy téged Magyarországra köt a munkád, de szeretném, hogyha itt is laknál...-próbálta elmagyarázni, mit is akar, de nem értettem. Először azt hittem félrehallok.
-Szóval... Várj!-mosolyogtam. -Ezt nem értem!
-Szóval...-sóhajtott. -Ezt világosabban nem tudom mondani!-nevetett rajtam. -Szeretném, ha itt is laknál velem. Ugyanakkor nálad is.... Vagyis, nagydíjak idején én nem vagyok itthon, így te is Budapesten maradhatsz arra az időre... De amikor hazajövök, te is legyél itt, persze csak ha a munkád engedi! Mondjuk ünnepekkor, szünetben mint most...
-Azt akarod, hogy költözzünk össze?-kérdeztem meg legegyszerűbben.
-Igen... Mivel másképp ezt nem tudom megoldani... Persze jó lenne, ha nap mint nap itt lennél... De még én sem vagyok itthon...
-Oké. -egyeztem bele boldogan. Tényleg nem tudtuk másképp megoldani ezt a dolgot, de ez van. Nekem ennyi is elég. Valóban szép lesz itt ünnepelni, és tekinthetem ezt a házat is az otthonomnak.
Később, mire kipakoltunk a szekrényekbe, persze nem minden cuccom, már elég későre járt, így bedobtuk az alvást. Holnap nagy nap lesz, találkozom Seb szüleivel. Félve aludtam el.

Reggel arra ébredtünk, hogy a nap sugarai betörnek az ablakon keresztül. A tegnap fehérnek látszó szoba, ma hófehér volt. Seb gyorsan megmozdult, és a szeméhez kapta a kezét. Az én szememnek is bántó volt a fény. Kinyújtózkodott, és nagyokat ásított. Feljebb csusszant az ágyon, én pedig vele együtt mozogtam.
-Jó reggelt!-köszöntött.
-Neked is!-nyöszörögtem, és egy puszit nyomtam a szájára. Elmosolyogta magát.
-De jó, hogy itt vagy! Valencia óta sokszor álmodtam arról, hogy velem fogsz ébredni, itt... -vallta be.
Csak nevetni tudtam rajta, és hozzábújtam.
-Mivel korán kéne induljunk Heppenheim-be, fel kellene kelni.-szólalt meg fél kábán.
-Rendben.-egyeztem bele. -Bánnád, ha elmennék lezuhanyozni?-tettem fel neki a kérdést.
-Nem, dehogy!-mosolygott ismét.
Lassan felkeltünk az ágyról, Seb kivett a szekrényéből egy törölközőt, odanyomta a kezembe, és elkísért a folyosó végéig, a fürdőig. Az ajtóban megálltunk, és felé fordultam.
-Innen már menni fog!-jelentettem ki, és a szám szélét rágtam. Rossz szokásom.
-Biztos nem kell segítség?-nézett ravaszan.
-Nem, köszi!-ellenkeztem mosolyogva.
-Jól van!-egyezett bele, és egy puszit nyomott a homlokomra.
Becsuktam az ajtót, levetkőztem, és magamra engedtem a vizet. Hajat is mostam, de viszonylag 15 perc alatt megvoltam mindennel. Magam köré azt a halványbarna színá törölközőt tekertem, amit Seb adott, és gyorsan fogat mostam, illetve a reggeli tisztálkodást elvégeztem. Mikor kész voltam, vissza a szobába vettem az irányt. Seb még mindig alsógatyában pakolászott, jobban mondva ágyazni próbált.
-Ugyan, hagyd!-szóltam rá az ajtónak támaszkodva. -Majd én megcsinálom!
Hátranézett, és rögtön elmosolyogta magát. Abbahagyta a dolgát.
-Az jó lenne! Ehhez sosem volt tehetségem!-nevetett.
Elindultam felé, és átvettem tőle a paplant. A baj inkább az volt, hogy még mindig törölközőben mászkáltam, így nehezebb volt ágyazni. Épphogy csak elkezdtem, megállította a kezem.
-Akkor én is megyek, gyorsan lezuhanyzom, hagylak, hogy öltözz!-szólt bársonyos hangján, és miután bólintottam egyet, egy csókot nyomott meztelen vállamra. Kiment, és magamra hagyott.
Gyorsan felöltöztem, és meg is ágyaztam. Mire készen lettem, ő is lezuhanyzott már. A viseletem nem volt más, mint ami tipikus én vagyok: egy farmer csőnadrág, és egy viszonylag csinosabb félvállas felső, virágmintákkal. A hajam ezúttal kivasaltam. Sebastian pedig szokásos formáját hozva, egy sima fehér pólót, és farmert vett fel. Lábbelinek most is a hőn szeretett tornacipőmet választottam.
Mikor már teljesen készen voltunk, elindultunk lefelé az emeletről. Mivel ebédre megyünk, nem reggeliztünk, így még jobban fog esni az étel. Beülve az Infinitibe, lassan elhagytuk Svájc területét, és beléptünk Németország térségébe. Alig pár óra alatt elértük Heppenheim-et. Egész út alatt egyre jobban izgultam. Féltem, hogy mi lesz, ha nem tudok majd megfelelni Sebastian családjának. Viszont Seb megígérte, hogy nem lesz gond, és én bízok benne. Megálltunk a hatalmas családi ház előtt, mely félig fehér, félig halványkék volt, és ugyanolyan emeletes mint Seb Svájci lakása. Kiszálltunk a kocsiból, és beléptünk az udvarra. A bejárati ajtóhoz egy kisebb lépcső vezetett, ezen felérve Sebastian benyitott, és előreengedett engem. Finom illatok szivárogtak kifelé. Legelőször Seb apukáját, Norbert-et pillantottam meg, és egy nála alacsonyabb kis srácot, ő lehetett Fabian.
Amikor meglátott, egyből odarohant hozzánk. Először azt hittem, hogy Sebastian-hoz igyekszik, de aztán előttem állt meg, és én leguggoltam hozzá. Ő megölelt engem, és nagyon aranyos volt. Elmosolyogtam magam. Ennivaló kisfiú volt. Nem is ismert, mégis megölelt. Mikor elengedett, egyből beszélni kezdett.
-Jaj, már alig vártam, hogy megjöjjetek! Lassan reggel óta várok itt!-hablatyolt. -Fabian vagyok!
Maximum 5-6 éves lehetett.
-Én pedig Dóri! -ráztunk mókásan kezet.
-Te tényleg nagyon szép vagy!-mért végig, én pedig még mindig előtte guggoltam. -Örülök, hogy a család tagja leszel! Legalább tudunk sokat játszani!
-Köszönöm!-mosolyogtam rá.
Látszott rajta, hogy még annyi mindent szeretne mondani, de nem volt ideje, vagy nem tudta összeszedni a gondolatait. Én felálltam, és Norbert üdvözölt engem. Szintén kezet ráztunk. Aztán egyszer csak megjelent egy néni, és nemsokára meg is tudtam, hogy ki ő.
-Heike vagyok!-nyújtott kezet, és Norbert mellett helyezkedett el. Jól végigmért, és a válaszomra várt.
-Dóri!-ráztunk kezet ismét. Azt hiszem ma ezt sokszor meg kell tennem majd. -Nagyon örülök!
-Én is!
Sebastian is köszönt nekik, és megfogta a kezem, majd befelé kezdtünk el menni, a nappaliba. Heike visszaaraszolt a konyhába, Norbert és Fabian pedig követett minket. A nappaliban a két nővérrel találkoztunk. A szőke, rövid hajú Stephanie, és a hosszabb, inkább vöröses hajú lány Melanie. Mindkettejüknek bemutatkoztam, és érdekes volt, mert az egyik sokkal jobban végigmért, mint a másik. Stephanie nem nagyon törődött velem, inkább Seb-el csevegett, de Melanie annyira megnézett, hogy az már zavarba ejtő volt. Ez addig folytatódott, ameddig be nem szóltak, hogy meg van terítve, és enni kell.
Illedelmesen elfogyasztottam az összes ételt amit elém raktak, nem vagyok bunkó, és egyébként is éhes voltam, valamint finom volt. Ebéd után megköszöntem, majd mindenki kérdezősködni kezdett.
-És, hol dolgozol?-kérdezte Sebastian anyukája.
-Magyarországon, egy színházban. Énekelek, és...-nyögtem ki. -Színészkedem.
-Az szép szakma... Biztos gyönyörű hangod van! -mosolygott Norbert.
Szerényen lefelé néztem.
-Nagyon szépen tudsz németül!-dicsért meg Stephanie.
-Köszönöm. Igyekszem... -reagáltam.
-És, mik a terveid a jövőre nézve?-fordította komolyra a szót Melanie. Kicsit már-már olyannak tűnt, mintha arra várna, hogy egy icipici hibát találjon bennem. -Házasság, gyerekek?
Szóhoz sem jutottam. Hogy jön ide még a házasság? Seb rögtön kimentett.
-Erről még nem beszéltünk....-mondta.
-Klassz...-mondta Fabian, miközben még mindig a kajáján nyámmogott. Azt se tudta miket beszél, így elmosolyogtam magam rajta.
-És, bírod a távkapcsolatot? Csak mert... a nagydíjak miatt... -kérdezett ismét Melanie.
-Hát.... én... még nem próbáltam, de gondolom bírni fogom.... -válaszoltam bizonytalanul.
És még további kérdésekre is választ kellett adnom. Egyre jobban éreztem, hogy nem jövök be Seb egyik nővérének. Aztán átvonultunk a nappaliba, beszélgetni. Leültünk a kanapéra, és továbbra is én voltam a téma. Aztán szép lassan átterelődtünk másra, és végre nem én voltam a középpontban. Fabian nagyon unta a banánt, ezért odajött hozzám.
-Figyelj!-szólított meg. -Mi lenne, ha megnéznéd a szobám, és játszanánk is egy kicsit?-csillogott a szeme.
Én Seb-re néztem, aki automatikusan bólintott egyet, és mosolygott.
-Rendben, mennyünk!-egyeztem bele, és felálltam. Fabian fogta a kezemet, és úgy vezetett fel az emeletre. Közben egyfolytában járt a szája. Nem is tudtam figyelni rá, de azt tudtam, hogy haláli kisgyerek. A szobája színe halványkék volt. Ő egyből leinvitált az ágyra, és elővette a játék autóit. Mutogatni kezdte nekem, és mindegyikről mondott valamit, majd elkezdte őket tologatni az ágyon. Némelyikhez még hangot is adott.
-Remélem gyakrabban fogsz ide járni, mert ez nagyon jó nap volt nekem! -jelentette ki.
-Igen, szerintem is az volt!-mosolyogtam.
Ezt követően tovább játszott. Néha én is játszottam az autóival, egész jól elvoltunk. Fogalmam sem volt, miről beszélhettek addig odalent, ameddig mi fenn játszottunk, de azt sejtettem, hogy rólam lehet szó.

/Sebastian Vettel szemszöge/

Amint Dóri és a kisöcsém felért az emeletre, egyből megkérdeztem azt a családomtól, amit mindenképp megkérdeztem volna, és még jól is jött, hogy Fabian felhívta Dórit az emeletre. Feszülten előredőltem. Az a helyzet, hogy az egyik nővéremen nagyon is látszott, hogy nem igazán találja az összhangot Dórival. Végül feltettem a kérdést.
-Mit gondoltok róla? És kérlek, mondjátok az őszintét! -kérleltem őket.
-Nekem nagyon tetszik, és szerintem aranyos lányka! Majd megtanítom pár receptemre, hogy a kedvencedet tudja főzni!-válaszolt először anya. Csak mosolyogtam rajta. Anya letudva. Aput amúgy is tudtam, szóval ő nem is mondott semmit. Inkább a két nővérem véleménye érdekelt.
-Aranyos csajszi, jól megleszünk, csak össze kell szoknunk!-mondta Stephanie. Egy kipipálva, és most jön a nehezebb falat. Őszintén nem hittem volna, hogy pont Melanie lesz az, aki ilyen keményen vizsgáztatja majd Dórit...
-Egyáltalán nem hasonlít Hannára... Sokkal bizonytalanabb, és éretlenebb, mint ő volt....-kaptam a választ. Egyből felhúztam magam. Hogy tud ilyet mondani?
-Hanna?!-emeltem fel a hangom. -Már te is Hannával jössz? Nem tűröm el, hogy Hannával hasonlítsd össze!-kezdtem, aztán lenyugodtam. -Én nem Hannát kerestem egy másik lányban... Úgy érzem, hogy Dóriban megtaláltam a másik felem... Hogy vele le tudnám élni az életem.. -fejeztem be.
Melanie lehajtotta a fejét, és megint megszólalt.
-Sajnálom... Csak idő kell, hogy elfogadjam. De igyekezni fogok... -ígérte meg.
-Köszönöm.-fejeztem be végül.

/Dóra szemszöge/

Már majdnem 45 perce játszottunk Fabian-al, amikor Sebastian-t pillantottam meg a szoba ajtajában ácsorogni, és fülig érő szájjal nézett minket. Várt 1-2 percet, aztán megszólította Fabian-t.
-Fabi! Anya szól, hogy menny le, edd meg a desszertet!
A kisfiú felpattant, eldobva kezeiből ami volt, és Seb-et kikerülve, leszáguldott a lépcsőn. Sebastian a kezét nyújtotta felém, és felhúzott az ágyról.
-Gyere, nézzük meg a régi szobám...-ajánlotta fel.
Kiléptünk a halványkék szobából, végigmentünk egy keskeny folyosón, és beléptünk egy olajzöld szobába. A falon Schumacher-es, és további példaképek poszterei. Egy kisebb tv, és egy üvegvitrin a régebbi trófeáknak. Az ablak alatt pedig egy kis ágy. Sebastian is elmosolyogta magát a látványon. Ez annyira ő volt.
-Ki se találhattam volna... -mosolyogtam el magam a posztereken.
-Még azóta se szedtem le őket a falról...-vallta be.
Ezután megmutogatta a trófeáit még a gokartos időszakából. Mindegyikről mesélt egy picit nekem. Aztán leült az ágyára, és én elé álltam.
-Ugye mialatt fenn voltam Fabian-al, rólam volt szó?-kérdeztem rá.
Halványan bólintott.
-Tudom, hogy Melanie-nak nem nagyon jövök be, de nem tudok semmit se tenni...
-Igen... de ha jobban megismeritek egymást, akkor minden rendben lesz!-nyugtatott.
Közben leültem mellé.
-Nem tudom Sebastian....-bizonytalanodtam el.
-De, tudod!-vágta rá, és megfogta a kezem. -Végig fogjuk csinálni, és együtt fogunk maradni! Megígértem, emlékszel?
-Igen. -mosolyodtam el halványan.
Az a tény, hogy valóban nem sikerült meggyőznöm Mealnie-t, elszomorított, így lefelé néztem. Seb azonnal az állam alá nyúlt, és felemelte a fejem.
-Ne szomorkodj! Holnap olyan élményben lesz részed, hogy egyből jobb kedved lesz!
Mire akar célozni? Nem értettem.
-Miről beszélsz?-néztem rá meglepetten.
-Meglepetés, majd holnap reggel megtudod!
-Nem szeretem a meglepetéseket. Jöjjön, aminek jönnie kell!
-Sajnos, ez most titok marad! De nem kell félned... -nyugtatott. -És most gyere, mert nem jut nekünk desszert!-húzott fel megint az ágyról, és lementünk a többiekhez.
Elfogyasztottuk a desszertet, ami nagyon finom volt, és segítettem elpakolni a lányokkal együtt Heike-nek. Még mosogatni is beálltam. Heike megosztott velem pár receptet, és megbeszéltük, hogy majd megtanít pár finomság elkészítésére. Seb-nek nagyon jó fej anyukája van. Stephanie és Melanie is igyekezett témát teremteni velünk.
Aztán elindultunk vissza Svájcba. Fáradtan feküdtünk le, részemről örültem, hogy túléltem ezt a napot, és csak pár "sérüléssel". Az, hogy nem sikerült mindenkinek megfelelnem, azt hiszem nem az én hibám... Sokkal inkább érdekelt most már inkább az, hogy mit tervez holnapra Seb? Az ágyban is próbáltam faggatni, de csak nem akarta elárulni...

12.fejezet: "Két kéz, két szív..."

2011-12-04T09:46:00.000-08:00

Sziasztok! Köszi azoknak, akik hozzászóltak, bár kicsit többre számítottam, most kérlek legyen 5-nél több! :)) Jó szórakozást kívánok a fejezethez, ezután a fejezet után kicsit felpörgetjük az eseményeket, és belevágunk a közepébe. Na mit szóltok? :)) (Kicsit rövidebb a fejezet, de majd a következőnél bepótolom!)
Amúgy hétvégén Race Of Champions volt, nekem tetszett! :)) Dóri.

/Dóra szemszöge/

A szombat nagyon hamar eljött. Egész jó hangulata volt már a Magyar Nagydíjnak. Egyre jobban éreztem magam, főleg úgy, hogy tudtam, végre van valaki, aki az életem értelmévé vált. Így természetesen mindent megtettem érte, és a már amúgy is nagy izgalom duplázódott, amikor a kocsiba ült. Féltettem is, és szurkoltam neki egyben. A szívem majdnem kiugrott a helyéről, mikor már délután az időmérő második szakaszát futotta az RB6... Sebastian elég jó időket futott, így bejutott a Q3-ba is. Eddig minden simán ment, de most jön a legnehezebb. Mindent kihozni a kocsiból. Úgy szorítottam hátul Ivett kezét, mint amikor még kisiskolás voltam, és valamiért nagyon izgultam. Ivett egyfolytában mosolygott, de nem rám, hanem Tommi-ra... Egyre jobban "összegabalyodnak"... örültünk neki Sebastian-al, ez így még jobb lesz.
Sebastian az utolsó mért körét futotta, az edzést pár másodperccel ezelőtt leintették, de még be lehetett fejezni az elkezdett köröket. Ahogy ez ilyenkor szokás. Sebastian mindent beleadott, és amit tudott, kihozott a Red Bull-ból... Végül átsuhant a célvonalon, és majdnem 1 másodperccel hagyta le a mögötte következő csapattársat, Mark Webber-t. Harmadik helyen Alonso, mögötte Massa, és Hamilton végzett. A csapat nagyon elégedett volt, jó munkát végeztek. Tommi is boldog volt. Örömében megölelte Ivettet. Aranyos látvány volt. Elmosolyogtam magam.
Aztán valahol, a lelkem mélyén szomorú is voltam, mert tudtam, Seb most vagy 2 óráig elérhetetlen lesz számomra, mivel újságírók hada fogja őt körbevenni, és azért kicsit fura lenne, ha ott lennék vele én is... Ezt a kérdést még meg kell beszéljük egymással.

Teljesen úgy telt a nap, mint ahogy vártam. Sebastian-t lefoglalta a sajtó, de estefelé már rám is jutott ideje. Nem bántam, ha ez az ára annak, hogy pilóta, hát elfogadom. A szállodái szobájában találkoztunk megint. Fáradtan dobott egy hátast az ágyra. Teljesen beterítette az egészet. Csak nevetni tudtam rajta. Fáradtan, de mosolyogva fújta ki a levegőt.
-Micsoda nap!-jegyezte meg.
-Csak nem elfáradtál? -cukkoltam.
-Hidd el, fárasztó....-mentegetőzött, és felült az ágyon.
-Elhiszem..!-válaszoltam nyugodtan, és leültem mellé.
Egymásra mosolyogtunk.
-Figyelj...!-csaptam bele a közepébe. -Nem lehetek mindig veled...-erre ráncolni kezdte a homlokát. -Nem cipelhetsz magaddal minden Nagydíjra! Az oké, hogy a magyaron, és a németen ott voltam, de ennyi azt hiszem, nekem bőven elég....-célozgattam.
Bólogatni kezdett.
-Értem... És igazad van. Meg is akartam beszélni...-válaszolt. -Szerintem nem szeretnél a rivaldafénybe kerülni, és én sem szeretném, ha mindig az lenne a téma, hogy mikor, és hova viszlek téged...
-Igen... Bármilyen nehéz is, de azt kell mondjam, hogy inkább itthon maradnék... Téged odaköt a munka, engem ide...
-Rendben... -egyezett bele. -De majd ezen még alkudozunk!-kacsintott.
-Mármint min? -értetlenkedtem.
-Néhány futamra azért majd elviszlek... Olyan sokáig nem fogom bírni nélküled!-nézett rám hatalmas tengerkék szemeivel.
Ezután egymásra mosolyogtunk. Kitárta karjait, és magához vont, én pedig hozzábújtam.
Még egy darabig elidőztem nála, megvártam ameddig lezuhanyzik, és átöltözik az alvós cuccába. Ezután elköszöntem tőle, és ágyba parancsoltam. Holnap nehéz napja lesz, és nagyon mozgalmas. A cél nem más, mint megszerezni a magyar győzelmet.
-Akkor jobb ha megyek, aludnod kell!-kezdtem elköszönni.
-Biztos nem maradhatsz?-nézett rám cselesen. -Ivett még biztos nincs otthon!
-Tessék?-néztem rá furán. -Miért?
-Úgy tudom, hogy Tommi-val... hát nem mondanám, hogy "vacsorázik", de vele eszik a Red Bull-nál... -mosolyogta el magát a dolgon. -Mint hajdanán mi...
-Azért nem volt az olyan régen... -mosolyogtam rá. De rögtön tereltem a témát. -Tommi mondott neked valamit Ivettről? Mert...-és itt félbeszakított.
-Szerintem elég egyértelmű nem...? -tette a kezeit a derekamra. Közelebb hajolt, és suttogni kezdett. -Biztos nem akarsz maradni éjjelre?
Már majdnem beadtam a derekam, amikor megszólalt a telefonom a zsebemben. Hirtelen félreemeltem a fejem tőle, és kezei lecsúsztak a derekamról. Megint bosszús arccal emelte fel a fejét a plafonra. Zavartan kaptam a zsebemhez, és vettem fel. Ivett volt.
-Szia!-szólt bele. -Merre vagy?
-Szia! Őő...-dadogtam. -Seb-nél.
-Gondoltam... Bocs, ha valamit megzavartam! És mikor kívánsz hazajönni? -kétségtelenül a szállásunkra gondolt.
-Máris indulok! -mosolyogtam el magam.
-Okés. Szia!
És ezzel letettük a telefont. Kicsit sajnálkozva néztem az én németemre. Sosem jön össze neki, amit akar, ha rólam van szó.
-Sajnálom, de mennem kell! Te pedig aludj! Ez parancs! -mosolyogtam rá ismét.
Ő megint felém lépett eggyel, és adott egy csókot.
-Szia!-súgtam a fülébe.
-Szia!-engedte el a kezemet lassan. Én rácsuktam a szobaajtót, és halkan kisomfordáltam a szállodából, lehetőleg észrevétlen.

Másnap korán bementünk a pályára, és sok szerencsét kívántunk a Red Bull-nak, és hátulról néztük végig az egész eseményt. A már megszokott ütemben következett minden. Felvezetőkör, hatalmas izgulás, és a rajt. Minden egészen jól ment. Tényleg hamar elrepült minden, a körök egyre csak fogytak. Sebastian az élen csak úgy falta a köröket. Egészen az utolsókig.Valami miatt bejött a Safety Car, és mögötte sorakozott fel az egész mezőny. Vagyis újrarajtol mindenki. Ennek nem csak én nem örültem, hanem mások is. De bennem különösen egy olyan érzést keltett ez az egész, mintha éreztem volna, hogy itt ma nem lesz győzelem. Ivett és Tommi elkezdtek sutyorogni mellettem. Pár másodpercig figyeltem rájuk, aztán újra a monitorokat bámultam. A képernyő jelezte, hogy vizsgálnak egy esetet, melyben Sebastian a vétkes. De vajon mit tett? Rögtön szédülni kezdtem. Tommi nagyon elképedt, de az arckifejezése rögtön megváltozott.
-Tommi! Mi a baj?-kérdezte Ivett.
-Sebastian túlságosan is lemaradt a biztonsági autótól, és ezért valószínű büntetést fog kapni...-magyarázta.
-De hát már csak pár kör! Ezért nem adhatnak büntetést!-szólt kétségbeesetten barátnőm ismét.
Én csak némán figyeltem őket, de legszívesebben ordítani tudtam volna.
-Sajnos tévedsz... -mialatt kimondta Tommi a szavakat, a képernyőn egyből megjelent az ítélet.
Box utca áthajtásos büntetés. Pont most? Ezen bukhat az egész verseny. Mikor Sebastian-al csapatrádión közölték, hogy mi a gond, csak annyit mondtak neki, hogy büntetést kapott. Ezt minél hamarabb letöltötte, de minden hiábavaló volt. Sebastian visszacsúszott a 3. helyre, és így is ért célba. 1. helyen Mark végzett, mögötte Alonso, majd Seb. Elszomorított ez a látvány.
Sebastian bosszúsan szállt ki a kocsiból, és a szokásos mosoly helyett magában dühöngött. Szegény nem erre számított, és mi sem. A csapat sem volt felhőtlen boldog, de azért örülhettek, mert az egyik pilóta nyert, és a másik is a dobogón végezte... Az ok a szomorkodásra sajnos más. Mindenki csalódott volt. Azért kimentünk, és megünnepeltük a győztest, és örültünk, hogy dobogón állhattunk. Sebastian ezt követően az interjúszobába vette az irányt. Arca szomorú volt. Hallottam, amikor azt nyilatkozta: "Nem értettem, miért kaptam a büntetést, és ezért voltam mérges. Később aztán elmagyarázták."
Kétségtelen, hogy nem is vette észre, hogy túlságosan is lemaradt a biztonsági autótól. Így nekem sem volt valami jó kedvem.
Ivettel a szállásunk felé vettük az irányt. Azért, hogy összepakoljuk a cuccunkat, ugyanis indulunk rövidesen haza. Ugyan, még egy éjszakát ott alszunk, de a szükségeseket már ma elpakoljuk. Kinyitottam a szekrényt, Ivett letérdelt a földre, közben adogattam neki a ruhákat, hogy tegye bele az utazó táskába. Szomorúan szólalt meg.
-Hát, nem erre számítottam..
-Sajnos, ez a F1... Ha nem történne mindig valami, nem lenne az igazi. -próbáltam mosolyogni.
-Azért, jó lett volna, ha nyer....-sóhajtozott megint.
Csak lehajtottam a fejem.
Később, mikor már végeztünk a pakolással, ismét csörögni kezdett a telefonom. Ki más lett volna, mint Seb? Gyorsan felvettem.
-Szia!-szólt bele elhaló hangon.
-Szia! -köszöntem vissza.
-Nem jönnél át egy kicsit? Le vagyok lombozódva, és kellesz!-próbált elcsalni. Hát, beadtam a derekam.
-De, persze!-egyeztem bele. Még ecseteltem is volna tovább, de inkább gyorsan elköszöntünk, és letettem a telefont. Ivetthez fordultam, és leguggoltam hozzá.
-Figyelj... ezt befejeznéd?-kérdeztem rá. Mármint a pakolásra céloztam. -Át kell mennem Seb-hez.. Amúgy is el akartam menni...
-Persze!-ejtett egy mosolyt. -Menny csak!
Azzal felkaptam a kabátom, és a kulcsot. Még a küszöbön visszaszóltam Ivettnek.
-Ha nem jönnék haza éjjelre, ne lepődj meg!
Ő bólintott egyet mosolyogva. Szerintem kicsit félreértette a dolgot. Nem azért maradok ott mellette, mert valószínű most éjjel megtörténik majd az a dolog, hanem azért, mert szükségünk lesz egymásra. Gyorsan leszáguldottam a lépcsőn, és beugrottam a kocsimba. Teljes gáz, és indultam. Nem kellett sok, elértem Seb magyar szállásához, és fel is mentem hozzá. Mikor beléptem a szobába, szegény magába roskadva ült az ágyon, és a fejét támasztotta. Én megkerültem az ágyat, így a másik felére kerültem, és hátulról megfogtam a vállát, így ültem le mellé. Átöleltem, és ő is engem. Nagyokat sóhajtott.
-Köszi, hogy eljöttél!-hálálkodott, miután elemelte a fejét tőlem.
-Ugyan!-reagáltam. -Amúgy is jöttem volna, csak nem tudtam, hogy örülnél-e nekem..
-Neked bármikor tudok örülni!-szólt mosolyogva. Legalább is úgy tett. Nagyon erőltetett mosoly volt ez részéről, amit én nem szoktam meg.
-Jaj, ugyan szívem!-becéztem először. Nem is volt fura. Közben megsimogattam az arcát. -Tényleg sajnálatos, ami történt, de ez még nem a világvége!
-Igen, tudom....-hajtotta le a fejét. -Csak, annyira tud bosszantani!
Bólogatni kezdtem.
-Biztos meg lesz a világbajnoki címed! Efelől nincs kétségem!-nyugtattam. De szavaim félreértette, teljes mértékben.
-Ugyan Dóri! Hát nem érted, milyen fontos ez nekem?! Hogy egy győzelem is mennyit számít?! Ennyit még tavaly sem hibáztam!-kapta fel a vizet, és felállt mellőlem.
Nagyon meglepődtem rajta. Ilyennek sem láttam még sűrűn. Nekitámasztotta a fejét a falnak, és úgy állt. Én úgy döntöttem nem hagyom magam. Felálltam, és mögé álltam, majd megsimogattam a hátát.
-De... értem...-mondtam elhaló hangon.
Felém fordult, és megbánó arcot vett fel. Megfogta a kezem, és így magához húzott. Megint megölelt. Éreztem, ahogy a hajamba ad egy csókot.
-Sajnálom! Nem rajtad akartam kitölteni a dühöm...
-Semmi baj!-néztem a szemébe. -Jobb ha nekem mondod, mintsem az újságoknak... vagy ilyesmi...-vontam meg a vállam.
Ezután összekoccant a fejünk. Nyilván nagyon szüksége volt valakire, akihez hozzábújhat. Talán ez is hiányzott neki annyira. Szája lassan eltalált a számig. A csók után még néhány percig ölelkezve álltunk, aztán megint leültünk az ágyra.
-És, mik a terveid a szünetedre?-érdeklődött.
-Ezen még nem gondolkodtam el....-néztem fel rá karjaiból.
-Mit szólnál ahhoz, ha elmennénk előbb Svájcba, aztán Heppenheimbe?
-Tessék?-szabadultam ki karjaiból. -Várj!-mosolyogtam rá. -Svájcba te laksz, igaz?-találgattam. -És... Heppenheimban pedig...?
-Ott születtem. Vagyis...-kezdte hosszan.
-Vagyis bemutatsz a szüleidnek?-csodálkoztam rá. Később kiderült, hogy eltaláltam.
-Igen!-vágta rá végre mosolyogva.
Az arcomra egyből fura grimasz kerekedett ki. Furán is nézett rám, és a következő kérdést tette fel: -Mi a baj? Nem akarsz jönni?
-Nem...nem!-tiltakoztam. -Szeretnék... csak... Mi van, ha nem tetszem nekik?
-Ugyan már!-simogatta meg az arcom. -Apu már rég megszeretett!-biztatott. -És őt aztán nehéz meggyőzni! De neked sikerült! Anyu is könnyű lesz, egyedül a két nővérem nehezebb falat... -bizonytalanodott el a végére.
-Ezt hogy érted?-néztem rá furán. Ő egyből kisebb nevetésben tőrt ki.
-Jaj, ugyan! Csak vicceltem!...
Én egyből a mögötte levő párnáért nyúltam, és jól megütöttem vele, persze csak játékból... Ő egyből a másik után nyúlt, és ugyanazt tette, amit én. Most már mind a ketten nevettünk. Mikor már minden erőm kifújt, hanyatt estem az ágyon, és mellém feküdt. Nagyokat sóhajtoztunk. Közben keze lassan az enyémbe kulcsolódott.
-Aztán, még van egy kisöcsém is, Fabian...-folytatta. -Vele könnyű dolgod lesz, gyakorlatilag már imád téged!-nevette el magát ismét.
-Klassz!-jelentettem ki.
-Kicsit több lelkesedést!-hajolt fölém, és a kezem simogatta. -Egyszer ezen is túl kell esni!
-Aha... oké! Ez eddig rendben! De, mi lesz a jutalmam?-játszottam vele.
-Hidd el meglesz a jutalmad! És már tudom is, hogy mi!
-Jaj, csak vicceltem!-mosolyogtam el magam.
-Én viszont nem!-vágta rá.
-Nekem nem kell semmi...! Elég ha te itt vagy!-simogattam meg az arcát.
A reakciója nem volt más, mint egy puha csók. Keze közben egész végigsimította a hasamat. Belemosolyogtam a csókba.
-Nem akarsz itt maradni velem?-kérdezte meg.
-Nem kétszemélyes a szoba!-vágtam rá.
-Az lehet, de elférünk benne mind a ketten!
Beleegyeztem a dologba. Megint együtt aludtunk a Hockenheimi éjszakák után. Én ezúttal ruhába... Alvás előtt, még elgondolkodtam egy kicsit. Te jó ég, mi vár még rám!

Két élet és két sors.
Mindörökké egy most.
Most indult el, és bármi vár.
Kéz kéz, két szív. Mindhalálig egy most már!

11.fejezet: "Ma kezdődik az életem..."

2011-11-25T13:38:00.000-08:00

Sziasztok! Köszi mindazoknak, akik végig követik a történet sorsát! Hálás vagyok nektek! <3 Most egy újabb állomás következik, remélem tetszeni fog! :) Szóljatok hozzá minél többen, mert nagyon számítok rátok! Puszi! Dóri.
Jó szórakozást!

/Dóra szemszöge/

A rá következő egy napban is csak otthon tartózkodtam. Egyre csak törtem a fejem. Nagyon rossz érzés volt. De vajon csak nekem? Sebastian is ezt érzi? Ő is valóban rajtunk rágódik, vagy csak éli tovább az életét? Igazából egyiket, sem a másikat nem tudtam elképzelni. Nekem tényleg így kellett viselkednem vele, pont az egyik számára nagy versenye előtt? Egyre csak ostromoltam magam.
Egész éjszaka sírtam. Senki sem keresett, illetve majdnem senki. Sebastian az eddigi 5 üzenetéhez, még 5-öt hozzácsapott, így már 10 lett. Azzal nyugtattam magam, hogy ez még nem a világvége, és rendbe lehet hozni mindent. Na de hogy? Tanácstalan voltam ez ügyben. Mint mondtam, soha sem volt komolyabb kapcsolatom, de Sebastian-ban úgy érzem társat találtam. Ezért úgy döntöttem, felhívom legjobb barátnőmet. 3 kicsöngés után fel is vette.
-Szia Ivett! Itthon vagyok. -szóltam bele, lehetőleg vidámabban.
-Szia! Jaj végre! Már nagyon vártalak!
-Igen.-mosolyogtam, de szemeimben könnyek gyűltek.
-Valami baj van?-egyből kivette a hangomból, hogy valami nincs rendjén.
-Ő...-kezdtem dadogva. -Tulajdonképpen igen, de ezt most nem akarom részletezni...mármint a telefonban.
-Rendben, akkor akarsz találkozni a kedvenc helyünkön?-ajánlotta fel.
-Igen, az jó lesz. Köszi.-vágtam rá. -10 perc, és ott vagyok.
-Én szintúgy. -és ezzel letettük a telefont.
Kicsit összeszedtem magam, és valahogy levarázsoltam a karikákat a szememről. Összecuccoltam, táskát vettem, és indultam is le. Persze a lépcsőházról rögtön eszembe jutott az én pilótám, így kicsit megint összezavarodtam. Remek. Most már mindenről Seb fog eszembe jutni? Na nem mintha nem gondolnék rá minden percben....
Kocsiba ültem, és odahajtottam a kedvenc helyünkre. Ez pedig egy sima kis cukrászda volt. Mikor arrafelé sétáltam, Ivett már ott ült az egyik asztalnál. Intett, hogy menjek oda. Így is tettem.
-Szia!-fújtam ki a levegőt, leültem, majd ledobtam a táskám a mellettem levő székre.
-Helló.-köszöntött. -Hűha, te aztán nem nézel ki rózsásan!
-Ennyire látszik?...-szomorodtam el.
-Hát... nem. De én már elég régóta ismerlek, és így csak ritkán szoktalak látni.
Nagyot sóhajtottam szavai után.
-Szóval, mi történt?-kérdezősködött.
-Mint mondtam, Sebastian eljött értem, és én vele mentem. Tök jól ment minden, az utolsó napig. -ráncoltam a homlokom. Még az is nehezemre esett, hogy visszagondoljak az eseményekre. -De... aztán megláttam beszélgetni egy lánnyal. És... elfogott a féltékenység.
-Na... de miért lennél féltékeny egy lányra, aki csak beszélgetett Sebastian-al? Vagy ismerted?-gyanakodott.
Csak bólogattam. Ő feszülten előredőlt a székében. Közben kijött a pincér, és felvette a rendelést. Én nem kértem semmit, viszont Ivett egy epres jégkását rendelt. Ezután folytattam.
-Szóval, az a lány... Seb volt barátnője volt. Hanna.
-Tessék?-csodálkozott. -Hűha... most már értem.... De veszekedtetek, vagy mi?
-Nem tudom... lehet.-válaszoltam bizonytalanul.
-Ezután... hazajöttem azzal, hogy mind a ketten átgondoljuk a dolgokat. Majd a Hungaroringen ismét találkozunk....-fejeztem be. -Jaj Ivett! Mégis mit csináljak?
-Figyelj Dóri! Meséld el nekem, pontosan mit éreztél amikor megláttad azzal a másik lánnyal...-utasított.
-Hát... úgy éreztem, mintha elvenné tőlem. És... nem tetszett, hogy ott van...
-Ez féltékenységnek hívják.-vágta rá.
Na ez az, amit nem akartam bevallani magamnak. Valóban féltékeny lettem volna rá?
-Dóri!-szólt rám, mert látta, hogy elmerengek. -Te féltékeny voltál!
-Igen... lehet!-vágtam rá.
ezután elmosolyogta magát. Rajtam ez egy cseppet sem segített.
-Ezt könnyen megoldjuk!...-szólt újra. -A Hungaroringen megbeszélitek a dolgot... de azt már nektek kell tudni hogy mit...
-Te tiszta Tommi vagy!-vágtam rá mosolyogva.
-Mi? Csak nem Tommi Pärmäkoski? -csodálkozott.
-De-de! -vigyorogtam végre először.
-És megtudhatnám, hogy miért?-nevetett ő is.
-Ő is ugyanezt tanácsolta.... Hogy beszéljem meg vele. Csak... valahogy nem jött be.
És ez valóban igaz volt... Sajnos nem jött össze. De remélem most már sikerülni fog. A hét többi részét egész csütörtök estig gondolkodással töltöttem. Ivett egyik nap ott aludt nálam, és jól kibeszéltük minden gondunk, bajunk. Elmeséltem neki azért a jó pillanataimat is Németországból, és szinte mindig nevetésbe fulladt az egész. El sem tudta képzelni, milyen lehet, amikor szinte már egy csapathoz tartozol. Neki nincs barátja, de olyan szempontból jó neki, hogy nincsenek ilyen gondjai....
Csütörtök este izgatottan feküdtem le, már nagyon vártam a holnapot, hogy végre beszélhessek Sebastian-al.

/Sebastian Vettel szemszöge (Útban a reptérről, a szálloda felé)/

Tommi mellett utaztam egész a magyar szállóig. Egész úton levert voltam, és még csak vezetni sem volt kedvem. A kocsimban lévő lábtörlőt nézegettem. Közben nagyokat sóhajtottam. Dóri egyetlen egy SMS-emre sem válaszolt, és ez nagyon nyomasztó volt. Bocsánatot kell kérnem tőle. Nagyon remélem, hogy holnap korán eljön a ringre, és beszélhetek vele minél előbb.
-Mi a baj Seb? -szólalt meg Tommi. -Még mindig Dóri miatt búslakodsz?
-Tulajdonképpen igen. -válaszoltam nagy levegővel. -De, bocs Tommi!-kértem elnézést tőle.
-Ugyan miért?
-Azért mert... kicsit haragudtam rád amiatt, hogy veled beszélte meg a gondjait, és nem velem.
Lassan bólogatott.
Közben odaértünk a szálloda elé, ahol fotósok hada várt minket. Kiszálltam, majd kinyitottam a csomagtartót, és kivettem belőle a hátizsákom, a hátamra vettem, ezután elindultam befelé. Jól tudtam melyik szobába kell mennem.... Ledobtam a hátizsákom, és lehuppantam az ágyra.
Még a szüleim is észrevették, hogy valami nem stimmel velem, persze rögtön kérdezősködni kezdtek. És amikor apu kimondta, hogy ki miatt, anyuban egyből rossz benyomást keltett Dóri. Már pedig ez nem jó... nagyon nem.
Este még megvacsoráztam, aztán reményekkel teli álommal aludtam el.

/Dóra szemszöge/

Amikor kinyitottam a szemem, a hajnali fény fogadott, mely az ablakon át bevilágította az egész szobát. Szerencsére jobb időnk volt a vártnál. Felültem, kinyújtózkodtam, és bekapcsoltam a tv-t. Már közel 10:00 felé járt. Kis tévézés után, kimásztam az ágyból, és a konyha felé vettem az irányt. Csináltam egy kis reggelit, de semmi különösebbet. Aztán felöltöztem. A hajam kiengedve, és a szokásos viselet: egy lenge póló, valamint egy csőnaci.
Bezártam az ajtót, és a szokásos válltáskámmal lerohantam a lépcsőn. De szó szerint. Magam mögött még az utolsó ajtót gyorsan becsuktam, és átsétáltam gyorsabb tempóba a társasház előtt lévő parkolóba. Kinyitottam a kocsim, és behuppantam. És ki máshoz indultam volna, mint Ivetthez? Ugyanis megígértem neki, hogy együtt megyünk a Hungaroringre. Azért örültem, hogy ott lesz velem. Közben megtudtam, hogy apu is ott lesz, és Adri is. Magyarul mindenki.
Gyorsan felszaladtam Ivetthez, és ő is már lázasan készülődött. Nem kellett 5 perc, máris lenn voltunk. Ismét beültünk az autóba, és most már Mogyoród felé vettük az irányt. Szerencsére nem volt túl messze tőlünk.
Találtunk parkolóhelyet, és be is álltunk. A szívem már ezerrel kalapált. Nagyon izgultam. És le is fagytam. Még a kocsiba ültünk.
-Na! Mi az?-szólt rám Ivett.
-Nem tudom. Félek... És mi van, ha belesülök? -néztem rá félve.
-Miért sülnél be?-kérdezett vissza.
-Ha ő már nem szeret... a múltkori miatt...
-Jaj, ugyan! Inkább mennyünk már, mert soha nem leszel túl rajta!-bátorított.
-Oké.-vettem egy nagy levegőt, és kiszálltam a kocsiból. Velem együtt Ivett is.
Elindultunk befelé. Át a box utcán, és be a Red Bull paddock-jába. Ivett nagy csodálattal nézett körül, ami neki új volt, nekem már megszokott látvány volt. Szinte minden helyszínen ugyanúgy nézett ki egy-egy csapat istállója.
Végül megláttam Sebastian-t. A kocsijával babrált valamit, illetve Tomminak mutogatott beszéd közben. Aztán észrevett, és lefagyott. Tommi nem értette, hogy miért, ezért felénk fordult. Észrevett minket ő is. Aztán mind ketten lefagytak. Sebastian szép lassan felállt, óvatosan, de eközben végig a szemembe nézett. Elindultak felénk. Mikor már majdnem teljesen ideértek elénk, Tommi hirtelen megbotlott, és elénk, jobban mondva Ivett elé zuhant.
Ivett gyorsan leguggolt hozzá, és felsegítette. Tommi kicsit elvörösödött, Sebastian és én pedig elvigyorogtuk magunkat. Ezt követően Seb barátja egyből el kezdett mentegetőzni, de nem nekem, hanem Ivettnek. Ezt furcsálltam is.
Sebastian eközben engem figyelt, én pedig őt. A kezem után nyúlt, én pedig hagytam neki.
-Gyere, máshol nyugodtabb! Ők úgyis ellesznek...-mondta szinte suttogva.
Én bólintottam egyet, és még szorosabban kulcsoltam kezem az övébe. Ő is megszorította az enyém. Eközben hátrafelé araszoltunk, és összefutottunk számomra pár ismerős arccal. Birttával, Christian-al, Adrian-al... stb. Addig mentünk, míg el nem értünk egy asztal féleséghez, ahova le is ültünk. Itt már csendesebb volt minden, nem volt az a nagy hangzavar, mint előrébb. Mind a ketten szólni akartunk egyszerre, de aztán átadta nekem az első szó jogát.
-Nagyon sajnálom!-vágtam bele a közepébe. -Én... csak féltékeny voltam! És sajnálom...hogy úgy viselkedtem, ami befolyásolt téged! Csak... nagyon rosszul esett, hogy vele látlak, és nem tudtam uralkodni magamon. Sajnos ez így jött ki belőlem. De hiba volt...
-Nem... Én sajnálom!-kért bocsánatot őt is. -Azt hiszem, én is féltékeny voltam...-vallta be aranyosan. Közben a haját birizgálta. -És igen... valóban ez történt... hogy egész futam alatt ez a dolog járt az eszembe...
-Jaj... Édes Istenem!-temettem az arcom a tenyerembe.
-Nyugodj meg!-szólt bársonyos hangján.
-Én csak... -szóltam nyöszörögve. -Annyira rossz... nem akartam! Én.. próbáltam nem kimutatni a féltékenységem, de nem bírtam...
-Már nincs jelentősége!-nyugtatott mosolyogva, és a kezemet simogatta. -Most ennél sokkal fontosabb dolgot szeretnék kérdezni tőled....
Egy határozott mosollyal engedélyt adtam a kérdésre. Éreztem, hogy valami fontos jön. A szívem ezerrel vert.
-Dóri!-szólított meg, és felállt az asztaltól, majd kilépett oldalra. -Én már nem bírok tovább várni.-kezdte. -Szerintem ezt nem csak én érzem így, de kezdenek komolyra fordulni a dolgok. És nekem erre csak annyi a reakcióm: -Miért ne? Szóval... szeretném ha megpróbálnánk. Benne vagy?-kérdezte ragyogó szemekkel. Kétségtelenül az együtt járásra gondolt.
-Igen. -vágtam rá mosolyogva, és én is felálltam. Majd megöleltük egymást. Szorosan. Közben éreztem, hogy neki is épp ugyanolyan gyorsan ver a szíve, mint nekem. Mikor az ölelésből épp csók készült lenni, épp hogy Seb eltalált volna a számig, Christian megköszörülte a torkát mellettünk. Egyből felnéztünk.
-Bocs, fiatalok! De Sebastian-t el kell rabolnom egy pillanatra!
Sebastian bosszúsan fordult oda csapatfőnöke felé, de arcán a düh hamar enyhült. Seb bólintott egyet, és Christian elindult előre. Seb pár másodperc leforgása után követte.
-Figyelj, pár perc és itt vagyok...!-ígérte meg mosolyogva.
-Rendben, addig én elmegyek, és megnézem a mi kis barátainkat... -mosolyogtam.
Egy puszit nyomott a homlokomra, és hallottam ahogy belesóhajt a pusziba. Ezután mosolyogva rohant főnöke után. Én pedig nehezen visszataláltam Ivetthez, és Tommi-hoz. Mikor megláttam őket, fülig érő mosollyal bazsalyogtak egymásra, már-már olyan volt, mintha ezer éve ismernék egymást. Sajnáltam, hogy félbe kell szakítanom az ő csodás pillanatukat.
-Hé, srácok!-szólaltam meg a hátuk mögött. Egyből felém fordultak.
-Na?!-sürgetett Ivett. -Ugye most már minden rendben, és együtt vagytok?!
Mielőtt válaszolhattam volna, Tommi máris válaszolt helyettem.
-Hát nem látod?-erre Ivett egyből felé fordult. -Hiszen sugárzik a boldogságtól!
-Igen. Együtt vagyunk!-helyeseltem Tommi következtetését.
Ők egymás felé fordulva belecsaptak egymás tenyerébe, mint akik jól végezték a dolgukat. Nem értettem mi is a bajuk igazából, nagyon furán viselkedtek, de ugyanakkor nagyon viccesek is voltak.
-Most akkor valamiről lemaradtam?-néztem rájuk furán. -Vagy ismertétek már egymást?...-találgattam. -Mert... úgy csináltok, mint akik már ezer éve ismernék egymást...-közben mosolyogtam.
-Csak elmeséltük egymásnak, hogy én Hockenheim-ban fáradoztam azon, hogy kibékítselek titeket, Ivett pedig itt.-szabadkozott Tommi.
-Akkor már nem is kell bemutassalak egymásnak titeket, igaz?-mosolyogtam a dolgon.
-Nem, nem szükséges. -szólt Ivett.
-Klassz. Egy dologgal kevesebb. -nevettem.
Közben nagyokat sóhajtottam. Aztán hirtelen egy kezet éreztem a derekam bal felén. Kicsit megijedtem, de amikor odafordítottam a fejem, hogy megnézzem, ki az, megkönnyebbültem, mert Sebastian-t pillantottam meg. Rám mosolygott, majd Ivettet vette szemügyre, Tommi mellett.
-Oké... -sóhajtottam, és Ivettre néztem. -Ivett, Sebastian... Sebastian, Ivett!-mutattam be őket egymásnak. Ők kezet ráztak.
-Nagyon örülök!-szólt udvariasan előbb Seb.
-Igen, én is. -Ivett alig bírt megszólalni. Pedig ilyen elég ritkán fordul elő vele.
Ezután még eltöltöttünk egy kis időt a srácokkal, Ivett megismerte Christian-t, és Adrian-t.. és még néhány csapattagot, többek között Seb versenymérnökét is, aki nekünk csak "Rocky". Aztán kezdetét vett az 1. szabadedzés, még délelőtt. Nagyon izgultam, persze szívem választottjáért, elsősorban, de ugyanúgy maradtam McLaren "drukker" is, mint eddig. A szabadedzés alatt átsétáltam barátnőmmel a McLaren-hez, mert megígértem Martin-nak, hogy átnézek. Amint átértünk, sajnos nem tudtam Martin-nal beszélni, mivel el volt foglalva, de Adrival azért összetalálkoztunk.
-Sziasztok!-köszöntött Adri.
-Szia!-köszöntünk egyszerre Ivettel.
-Mi újság?-kérdeztem meg fülig érő szájjal. -Jól vagytok?
-Igen, minden oké.... És veletek, hogy megy itthon?
-Egész jól!-válaszolt Ivett. -Azért kár, hogy nem jöttök gyakrabban Magyarországra...
-Hát igen... sajnos ez van.-reagált Adri.
Még elég sokáig elidőztünk a McLaren istállójába, apuval is találkoztam, de azért az 1. szabadedzés végére visszaiszkoltunk a Red Bull csapat falai közé. Sebastian végül a 2. helyen zárta az edzést, Webber a 3. helyen, és Button pedig az élen. Ennek ellenére az én pilótám nagyon boldog volt, és kiegyensúlyozott. Többé nem volt gondterhelt.
A délutánunk is kb. így telt el. 2. szabadedzés, izgulás, beszélgetés, stressz, végül pedig újra nevetés. Ivett végül maradt még estefelé Tommi-val egy kicsit a pályán, mert úgy beszéltük meg, hogy majd visszajövök érte. Seb és én pedig a szálloda felé vettük az irányt. A kocsiból kiszállva megúsztuk fotósok nélkül, és így kézen fogva mentünk fel Sebastian szobájába. Mikor beértünk, egyből körülnéztem. Nagyon szép szoba volt.
-Láttad, hogy Tommi megbotlott?-kérdeztem rá nevetve.
-Igen. De szerinted véletlen volt? -kételkedett Seb. -Mert szerintem csak direkt csinálta, és Ivett miatt.
-És miért?-néztem rá.
-Mert megtetszett neki! Hát nem egyértelmű?-jelentette ki.
-Ti Red Bull-osok, olyan könnyen szerelembe tudtok esni!-viccelődtem.
Erre Seb elkezdett közelebb lépdelni hozzám, míg végül teljesen elért idáig. Lecsapott a számra, és annyira elkapta a hév, hogy nekiestünk a mögöttem lévő falnak. Még akkor sem hagyta abba. Csak csókolt. Keze egyre lejjebb tévedt, míg végül a pólóm alá ért, és elkezdte simogatni a derekam. Jól esett gesztusa, viszont én ezt még korainak tartottam. Mármint... azt a dolgot. Mikor levegőhöz jutottam, meg ragadtam az alkalmat, hogy beszéljek hozzá.
-Sebastian!-szóltam suttogva. -Szerintem ez még korai lenne...
Felnézett rám, de egy cseppet sem volt szomorú a dolog miatt.
-Igazad van, és sajnálom. -suttogott ő is, még közel hozzám. -Én csak... annyira hiányoztál, hogy nem bírtam már...
-Semmi baj. -mosolyogtam rá, és ő is vissza rám.
Ezt követően lehúzott az ágyra, és mind a ketten leültünk.
-És, mit csináltál addig, ameddig nem találkoztunk?-kérdezősködtem.
-Szomorkodtam... bánkódtam... -és még sorolta volna, ha nem szólok közbe.
-Ne is folytasd!-forgattam meg a szemem.
-És te?
-Én szintúgy...
-Haragszol még Tommi-ra?
-Egyáltalán nem... Ez csak az én hülyeségem volt... És sajnálom!
Bólogattam.
-Bevallom, féltem eljönni ma. -szólaltam meg újra.
-Ugyan miért? Ennyire ijesztő lennék?-nevetett.
-Nem... Csak féltem, hogy kiábrándultál belőlem... mert láttad, hogy milyen féltékeny liba vagyok!
-Jesszusom, Dóri!-vigyorogta el magát. -Ilyenre még gondolnod sem szabad! És nem vagy féltékeny liba! Megértetted?
-Meg.-mosolyogtam.
-Különben is, aki nem féltékeny, az nem szeret...
-De én Szeretlek!-szólaltam meg egyből.
-Én is Szeretlek!-vágta rá.

Még sokáig elidőztünk a szobában, de azért ügyeltem rá, hogy Seb időben elaludjon, és ne tartsam fel sokáig, mert az sem jó, ha holnap az időmérőn elalszik. Szóval, lassan elköszöntem tőle, és száguldottam Ivettért. Ő már ott várt Tommi-val, látszólag nagyon jól elvoltak, és nekem sem volt kifogásom ellene. Őszintén nem bánnám, ha ők együtt lennének, csak nehogy gond legyen belőle.... Aztán Ivettel mi is a szálláshelyünkre mentünk. Mielőtt leültünk volna megbeszélni a mai dolgokat, és jól kivesézni a fiúkat, nagyon elgondolkodtam.
Rájöttem, hogy csak ma kezdődik az életem, igazán. Mától megpróbálok mindent szebben, és jobban felfogni, és arra koncentrálni, hogy minden sikerüljön. Magam mögött hagyom a múltat, és a tegnapot....

/Sorok a fejezethez:/

"Oly régóta dolgozom keményen,
Hogy úgy tűnik a fájdalom maradt az egyetlen barátom.
Törékeny szívem nagyon rosszat tett
Kétlem, hogy valaha újra meggyógyulnék.
Csakúgy mint az évszakok,
Amik sosem maradnak ugyanazok,
Magam körül is változást érzek.
Szét fogom törni az engem megkötő láncokat,
A boldogság rám fog találni,
Magam mögött hagyom a múltat,
Ma kezdődik az életem.
Egy teljesen új világ vár rám.
Enyém, hogy felfedezzem,
Tudom: Meg tudom csinálni,
Ma kezdődik az életem.
A tegnap ahogy jött, úgy ment.
És megtanultam, hogy ott hagyjam, ahol van.
És látom, hogy tévedtem.
Amiért örökké kételkedtem abban, hogy nyerhetek.
Csakúgy mint az évszakok,
Amik sosem maradnak ugyanazok,
Magam körül is változást érzek.

Szét fogom törni az engem megkötő láncokat,
a boldogság rám fog találni,
Magam mögött hagyom a múltat,
Ma kezdődik az életem.
Egy teljesen új világ vár rám.
Enyém, hogy felfedezzem,
Tudom: Meg tudom csinálni,
Ma kezdődik az életem.
Az élet túl rövid a megbánásokhoz,
Tehát tanulom hogyan hagyjam a múltban azt, ami történt.
És próbálok feledni.
Csak egy életed van, hogy élj
Jobban teszed, ha a legjobbat hozod ki belőle!
Szét fogom törni az engem megkötő láncokat,
a boldogság rám fog találni,
Magam mögött hagyom a múltat,
Ma kezdődik az életem.
Egy teljesen új világ vár rám.
Enyém, hogy felfedezzem,
Tudom: Meg tudom csinálni,
Ma kezdődik az életem!

Ez a zene ihlette meg ezt a fejezetet, érdemes hozzá meghallgatni!

10.fejezet: "Nézz Rám!"

2011-11-12T13:21:00.000-08:00

Sziasztok! Itt is lenne az új fejezet, remélem nem lett unalmas, és hogy most is sokan hozzá fogtok szólni a fejezet alatt! :)) Nagyon köszönöm aki mindig ír pár lelkesítő szót! ;) <3 Puszi! És jó szórakozást! : Dóri.

/Dóra szemszöge/

Másnap reggel kábán ébredtünk mind a ketten, bár én maradtam az ágyban. Most nem ment olyan könnyen az ébredés. Főleg, hogy megint Seb karjaiban aludtam, hiába, elég hideg volt az éjjel. Csak most nem játszottuk el ugyanazt, mint előző éjszaka. Egyszerűen csak így aludtunk el.
Este az volt a legjobb, hogy úgy aludtunk el vacsora után, hogy éreztem az illatát, és hallottam a szuszogását. Ez mindent megért. Sebastian most előbb felkelt mint én. Ez azért volt, mert délután futamon kellett megjelenjen, és így fel kell készüljön. Alig voltam fenn, mikor elment, mégis egy csókot kaptam tőle a homlokomra. Mosolyogva aludtam vissza.
De aztán erőt vettem magamon, és felkeltem én is, úgy 2 órával Seb elmenetele után. Kicsit bűntudatom volt ez miatt, de amúgy is így beszéltük meg egymással, hogy majd követem a pályára később. Felöltöztem, lehetőleg normálisan, cipőt húztam, és elvettem a kis válltáskámat, majd indultam. Végigsétáltam a folyosó végéig, ahol a liftet találtam. Vártam 2-3 percet, majd beszálltam. Egész a földszintig utaztam. Átmentem a hallon, és megkerestem hátul Sebastian Infinitijét. Igen! Végre vezethetem. Engedélyt kaptam rá, mivel Seb mással ment a Hockenheimring-ig, így odaadta az autóját. Odasétáltam a kocsiig, és a kinyitottam. Beszálltam, majd indítottam. Nagy levegőt vettem. Na most fogok vizsgázni előtte, és ha nem sikerül épségben elvinnem neki az autót, akkor nagyon nagy bajban leszek!
De ezeket a gondolatokat elhessegettem a fejemből. Inkább kifordultam az útra, és egészen oda hajtottam. Szerencsére jó a memóriám, és könnyen odataláltam. Leparkoltam a tegnapi helyen a kocsit, és sikerült bemennem. Némileg büszke is voltam magamra, hogy sikerült minden gond nélkül ideérnem. Benn a Red Bull-nál óriási volt a sürgés-forgás, annak ellenére hogy még csak délelőtt 10 óra felé járhattunk. Jól körülnéztem, és mivel benn nem láttam sem Sebastian-t, sem Tommi-t, vagy egy ismerősebb arcot, elindultam a boxutca felé, át az istállón. Mikor épp kiértem volna, egyenesen egymásnak mentünk Tommi-val. Mikor észrevettük egymást, elmosolyogtuk magunk a dolgon.
-Jaj, bocs!-kértem elnézést.-Nem... láttalak...-mondtam szinte nevetve.
-Semmi gond.-nevetett ő is.-Boxutcai baleset... Előfordul.
Megint elnevettem magam azon amit mondott.
-Igazából...-tettem a kezem a homlokomra, és vettem egy levegőt. -Sebastian-t keresem... Nem láttad valahol?
-Hát igazából...-állt félre előlem. -Ott van...-tette hozzá halkan.
És én is kiszúrtam a tömegből. De bár ne tettem volna. Éppen fülig mosolyogva beszélgetett egy rövid hajú szőke lánnyal. Körülbelül olyan idős lehetett mint én. Vagy talán 1 évvel idősebb.
-Hülyének néznél, ha azt mondanám, hogy nem tudom ki az ott vele?-kérdeztem meg a homlokom ráncolva.
-Hát Sebastian nem mesélt róla? Ő ott Hanna. Seb volt barátnője.
-De...-szóltam csalódottan. -Mesélt róla, de azt nem említette, hogy néz ki...
-Értem...-szólalt meg halkan Tommi.
Nem mondtam volna, hogy egy világ dőlt össze bennem, de felébredt valami, ami ösztönösen azt diktálta, hogy ez így nem helyénvaló. Nagyon fájt, hogy ott látom vele beszélgetni. Mind a ketten fülig érő mosollyal nevetnek egymásra, kitudja mióta.... Tommi egyből magyarázkodni kezdett, Seb helyett is, és vigasztalni.

/Sebastian Vettel szemszöge (5 perccel Dóra érkezése előtt)/

Amint épp Tommi-t követtem, összefutottam Hannával. Te jó ég, legalább 7 hónapja nem láttam őt. Őszintén megvallva, semmit sem változott, épp ugyanolyan volt. Nem mondanám, hogy meglepett, hogy itt van, de már nem tudtam úgy ránézni, mint ahogy régen. Egyszerűen csak elfogadtam a tényt, hogy itt van, és beszélgetnem kell vele, mert illetlenség lenne úgy tenni, mintha nem látnám.
-Sebastian?-szólított meg szűk szemekkel. -Szia! De rég láttalak.
-Hanna!-csináltam úgy, mintha meglepődtem volna. -Hát te?
-Mivel eddig minden évben itt voltam a versenyen, kár lett volna most kihagyni...-sandított oldalra. -De jól nézel ki! -szemmel láthatólag végigmért.
-Köszi!-először haboztam, hogy mit mondjak erre, de aztán úgy döntöttem, hogy én is viszonozom a dicséretet. -Te is!
-Kösz... látom megy a versenyzés... örülök neki!-mosolygott.
-Igen, hát mindent beleadunk... -gondolkodtam el, hogy mit is kérdezzek tőle...-Hogy vagy?-végül erre jutottam.
-Jól... Minden szuper... Te?
-Igen, én is. Nagyon jól.-reagáltam.
Sajnos ennél több nem jutott az eszembe hirtelen. Olyan erőltetett volt az egész beszélgetés, hogy az hihetetlen.
-És, egyedül jöttél?-kérdeztem végül meg ezt. Remélem nem volt félreérthető.
-Nem.. az egyik barátommal... -kaptam választ.
-Csak nem "úgy" a barátod?-mosolyogtam el magam.
-Hát.. alakulóban van valami, de nem szeretném elkiabálni.-nevetett.- De látom te hamar találtál magadnak párt.-nézett Dórira hátrafelé. Most vettem csak észre, hogy itt van, és már Tommi-val beszélget.
-Igen...-szólaltam meg zavartan. Azért mégis fura a volt barátnőm orra alá dörgölni ezt. -Dóri, épp ott van! Gyere, bemutatlak neki!-fogtam karon, de ő automatikusan ellenkezett.
-Nem!-vágta rá hangosan. -Nem... majd máskor. Sietnem kell.-folytatta halkabban. -Örülök, hogy találkoztunk! Azért majd remélem még összefutunk! Szia Sebastian!-köszönt el gyorsan, és elviharzott.
Hát ez fura volt... Ennyire siet, vagy nem akar Dórival találkozni?! Na ez jó kérdés...
Mindent félretéve elindultam Dóri felé.

/Dóra szemszöge/

Tommi magyarázkodását muszáj volt félbeszakítanom. Nem éreztem úgy, hogy magyarázattal tartozna nekem, egyszerűen csak a barátját akarja menteni. De engem inkább az érdekelne, hogy Sebastian mit fog nekem mondani erről... Kb. 2 perc elteltével elköszöntek egymástól, és Seb felénk vette az irányt. Gyorsított a tempóján, és hamarabb ideért. Megölelt, én pedig viszonoztam neki, de a kedvem már koránt sem volt olyan felhőtlen, mint azelőtt. Ezután egymásra néztünk.
-Mi a baj?-szúrta ki egyből a dolgot németem.
Mielőtt válaszolhattam volna, Tommi zavartan szólalt meg.
-Hát srácok, nekem most mennem kell, de majd még összefutunk!-gyorsan elköszönt. Nem akart belefolyni a dologba.
Aztán megint Sebastian vette át a szót. Csak egy "látszatkérdés" volt amit az előbb kérdezett. Pontosan tudja mi lehet a bajom.
-Figyelj Dóri!-kezdte. -Ez csak egy futó találkozás volt! És nem mehettem el úgy mellette, mintha nem ismerném! Szinte elkerülhetetlen volt...
-Szóval te tudtad...hogy itt lesz...
-Igen, elképzelhetőnek tartottam... De tudni szeretném a véleményed!-válaszolt szűk szemekkel.
Félrenéztem. Nem bírtam tengerkék szemeibe nézni.
-Nem tudom... Nem akarok belemenni... -válaszoltam végül bizonytalanul.
Kicsit bosszúsan a fejét ingatta.
-Kérlek mondj valamit! Látom hogy nem esett jól...-kérlelt, és arcomat maga felé fordította.
-Nem akarok veszekedni!-reagáltam.
Közben Christian szólalt meg bentről. Hívta Sebastian-t, mert bizony rajthoz kell állnia.
-Rendben!-vágta oda nekem keményen. Még alig láttam ilyennek. -De nem hagyom annyiban... mindent el fogsz mondani nekem, ami a lelkedet nyomja, és igenis meg fogjuk beszélni!
Ezután fogta a bukóját, még utoljára rám nézett, és bement a kocsija mellé. Én hátrálni kezdtem, aztán egy széles kanyarral Webber boxán keresztül mentem hátra arra a helyre, ahol ilyenkor a futamot szokás nézni.
Mikor eljött az idő, bosszúsan ült be a kocsijába, ami se így, se úgy nem jó jel. Szeretem, ha felhőtlen a kedve, és csak a versenyre koncentrál. Látszott rajta az idegesség. Nagyon nem szeretném, ha miattam veszítené el a győzelmet. Nagyokat sóhajtottam. Aztán elrajtolt a mezőny.
Egész jól vette az első kanyarokat, mindaddig, ameddig meg nem előzték. Jobban mondva a Ferrarik. Már az első körben átvették tőle a vezetést. Először Alonso, aztán Massa. Ez cseppet sem tetszett. Tudtam, hogy a Red Bull ennél jobb, sőt ezerszer jobb csapat. Egyszerűen szét van esve a pilóta érzelmi gondok miatt. És azt hiszem, ezt nem fogjuk megúszni sajtóvisszhang nélkül. Nagyon ideges voltam hátul. És nem csak én. Az egész csapat tűkön ülve szurkolt, hogy előzze már vissza a két Ferrarit, miközben a két McLaren már ott loholt a nyakában. Szőrnyű volt. Azt sem tudtam mit csináljak kínomban. Úgy éreztem, hogy ez az én hibám. Talán Sebastian túl sokat kattog azon, hogy miért neheztelek rá egy kicsit. De azt sem tudhatom biztosra, hogy mi lehet most a fejében. Mindenesetre Christian eléggé nyugtalanul viselkedett, és próbálta inspirálni két pilótáját. Mark sehogy sem akart előrébb keveredni a két McLaren közé. Ez a verseny nem sikerül. Majdnem felrobbantam.
Aztán egyszer csak egy kezet éreztem a vállamon. Tommi volt az, ismét. Együtt érzően nézett rám, és mellém állt. Gondolom látta milyen feszült vagyok, és idejött kicsit megnyugtatni. Viszont ameddig a képernyők azt mutatják, hogy a verseny a Piros Bikások számára ilyen rosszul megy, én nem tudok megnyugodni.
-Dóri!-szólított meg Sebastian jó barátja. -Nem jönnél el velem meginni egy kávét?-mosolygott, mintha semmi baj nem lenne.
-Hát nem is tudom...-ráncoltam a homlokom. -Neked nem kellene itt maradnod?-próbáltam ezt felhozni.
-Nem lehet mindig csak a képernyőket nézni!-viccelődött. -Na gyere... látom hogy feszült vagy!-unszolt.
Nagyot sóhajtottam.
-Gyere, beszéld ki magadból, és jobb lesz!-beszélt újból. -Ugyan, csak 30 perc! Szerintem nem maradunk le semmiről... és, Seb tudja hogy gondolatban vele vagy!
Nagyon jól estek a szavai. Halványan elmosolyogtam magam.
-Jól van...-egyeztem bele.
Halkan kimentünk a teremből, úgy hogy senkit se zavarjunk. A kávézó itt sem volt messze, mint ahogy Valenciában sem volt. Választottunk egy asztalt, lehetőleg az elsőt, hogy mindent halljunk, ami kinn történik verseny alatt. Ugyan nagy volt a hangzavar, mégis értettük egymás szavát. A pincér felvette a rendelést, és mind a ketten egy kávét kértünk. Aztán belekezdtünk.
-Kösz Tommi, hogy elhoztál onnan....-kezdtem lassan.
-Miért?-mosolygott. -Olyan rossz itt Hockenheim-ban?-viccelődött.
-Nem... csak...-kezdtem, de félbeszakított.
-Tudom, csak vicceltem. Igazából pontosan tudom, mi lehet a bajod. És ha ez segít, akkor öntsd ki nekem a lelked!
-Hát... én...-kezdtem dadogva. Felém hajolt az asztal másik feléről.
-Dóri, segíteni szeretnék!-ismételte.
Nagyot nyeltem. Más esetben Ivettnek sírnám ki magam, hogy mekkora marha vagyok, és hogy az én hibám minden, miattam veszít majd Sebastian, de most Tommi ragaszkodik hozzá... így valóban ő az, akinek most kiönthetem a lelkem.
-Amikor megláttam Sebastian-t ...-haboztam. Lefelé néztem közben. Nehezemre esett kimondani a nevét. -Hannával... szóval... Elfogott egy olyan érzés, amit nem nagyon tudtam irányítani, és ennek hangot is adtam. Úgy érzem, miattam fog ma Sebastian veszíteni....
-Veszekedtetek? Pontosan mi történt az elmenetelem után?-tudtam, hogy nem kíváncsi, csupán segíteni akar, mert ha az lenne, akkor ott maradt volna, és nem ment volna el.
-Hát.. nem mondanám, de... egy kicsit felkaptuk a vizet mind a ketten. Seb bosszúsan és feszülten szállt be a kocsiba, és ez nem tetszik.
-Igen, nekem is feltűnt. De semmit sem volt hajlandó mondani.
Eközben kihozták a kávénkat, és elkezdtük kortyolni. Mikor a felénél tartottam, megint megszólaltam.
-Tommi... szerinted túlzás, az, amit éreztem?-tettem fel neki a bonyolult kérdést. -Mármint, én azt hiszem nem mondtam semmi bántót Neki, de lehet hogy... -és itt megakadtam. Nem is tudtam folytatni.
-Nyugodj meg! Biztos vagyok benne, hogy nem miattad veszíti el az első helyet!-nyugtatott. Én pedig egy szavát sem hittem el. Majd ha Sebastian szájából hallom. -De még semmit se kiabáljunk el!-nevetett a végére.
Bólogatni kezdtem.
-Csak szerettem volna, ha ez is sikerül neki. És most miattam...Neked mondott valamit?
-Nem. Csak próbált mosolyogni a kameráknak, hogy ne kezdjenek el kérdezősködni....
-Azt hiszem, ennek még megisszuk a levét...-vettem biztosra.
-Szerintem itt csak egy kérdés áll fenn. -jegyezte meg határozottan. -Bízol-e benne annyira, hogy elhiszed neki, hogy szeret, csak Téged, és hogy csak beszélgetett Hannával.
Erre kinyíltak a szemeim. Erre még nem gondoltam. Tökéletesen rátapintott a lényegre. Nem is kellett gondolkodnom a válaszon.
-Bízok benne.-adtam egy határozott választ. -És tudom, hogy így van.
-Akkor más nincs hátra, mint egy nagy beszélgetés, és minden meg van oldva!-csapta össze a tenyerét.
Bizakodóan bólogatni kezdtem. Még megittuk az utolsó kortyokat, és felálltunk az asztaltól. Visszatoltuk a széket, és elindultunk vissza.
Bárcsak olyan könnyű lenne, ahogy Tommi mondja. Egy beszélgetés, és minden rendben. De ez cseppet sem lesz ilyen könnyű. Legalább is, szerintem. Még útban visszafelé megköszöntem Tommi-nak a segítséget, és azt hogy megvigasztalt.
-Köszi Tommi! Most már tisztább a kép...-adtam egy halvány mosolyt. Remélem meggyőző volt.
-Reméltem hogy így lesz!-mosolygott, majd megölelt.
Ezután beléptünk a terembe, és újból rátapadtunk a monitorokra. Bár ugyanolyan rosszul éreztem magam a verseny miatt, kíváncsi voltam a verseny további részére. Sajnos az állás nem változott, maradt mindenki a helyén. Ez újabb árnyékot vetett a már amúgy is számomra sötét égre.
A verseny további része aránylag gyorsan eltelt, és maradt az állás. Most nem Seb látta meg először a kockás zászlót, és nem csak ő volt csalódott. Az egész csapat. 3. helyen ért célba, saját országa versenyén. Remek... és ezt is nekem köszönheti. Lehet ezután már azon kezd el gondolkodni, hogy vajon minek is hozott el engem Németbe? Jobb lett volna nekem otthon....
Még a díjosztást is hátulról néztem végig. Látszólag keresett a szemével, de nem talált meg. Próbált mosolyogni, azt mutatni, hogy nem okozott számára csalódást az eredmény. Pedig ez egyáltalán nem így volt. Most Alonso-nak szólt a spanyol himnusz. Hát... mégsem olyan, mintha Németországban a német szólna....
Tommi helytálló barátként állt mellettem leghátul. Végül úgy döntöttem, hogy elmegyek a szállodába. Most úgysem lesz ideje rám... Mivel úgy beszéltük meg, hogy az Infinitivel megyek haza, ezért elvihettem. Előtte azonban még szóltam Tommi-nak.
-Őőő...-kezdtem hosszan. -Én elmegyek a szállodába. Kérlek mond meg Sebastian-nak, hogy elmentem, és a kocsit is vittem, ahogy megbeszéltük!
-Rendben.
-Köszi, és Szia! -viharoztam el.
Mindenkit kikerülve gyorsan távoztam a hátsó ajtón keresztül. Beugrottam a kocsiba, és gyors ütemben elvezettem a szállóig. Felmentem a szobáig, és úgy döntöttem, lezuhanyzom. Ezután frissen átöltözve zuhantam az ágyba. Hirtelen túl sok összegyűlt bennem: A fotósok, az újságcikkek, a kérdések, Hanna... és minden. A könnyeim patakként folytak végig az arcomon. Csak feküdtem, és sírtam körülbelül 1 és fél órán keresztül. Még arra sem volt erőm, hogy a tv-t bekapcsoljam, és nézzem a további tudósításokat a pályáról. Semmihez. Ismét eltelt pár perc, és úgy döntöttem, felszárítom könnyeim, és kimegyek az erkélyre a levegőre.
Nagyokat szippantottam belőle, és az arcomról gyorsan felszáradtak a könnyek. Megnyugodtam. Úgy döntöttem, ha Seb megjön, már nem leszek olyan szomorú, és összeszedem magam....

Végül nyílt az ajtó. Sebastian lépett be rajta. Én még mindig kinn álltam az erkélyen.Hallottam, hogy ledobja a kabátját az ágyra, és ő is kijön. Mellém áll, és rátámaszkodik a korlátra. Nagyot sóhajtott.
-Szia.-köszönt halkan. Én is így tettem. Egymásra néztünk, és láttam hogy mennyire szomorú az arckifejezése. Egyáltalán nem tetszett amit láttam.
-Szóval...?-kérdezte lelombozódva. Ugyanott folytattuk a beszélgetést, ahol abbahagytuk.
-Amikor... megláttalak vele... egyszerűen fájt ott látni téged. Nem bírtam elviselni... hogy a közeledben van...-nyögtem ki szó szerint nyökögve.
-Értem...-válaszolt csupán ennyit.
-Szerinted túlreagáltam? Mert szerintem nem. Ez normális, ha valakit.... -akadtam el egy percre. -Szeretek.
Erre felém fordította a fejét.
-Nem, nem volt az. És sajnálom, hogy fájdalmat okoztam neked.
-Miért vágsz ilyen savanyú képet? -kérdeztem rá végül. -Talán az eredményed miatt?
-Az most nem izgat. Néha ilyen verseny is kell.-ingatta a fejét. Ugyanolyan szomorúan válaszolt. -Tommi-val beszélted meg a gondjaid... És nem Velem.
-Ezt most úgy mondtad, mintha tilos lett volna!-emeltem fel egy kicsit a hangom. -Nézd, nekem csak kellett valaki, akinek kiönthetem a szívem, érted? De ugyanazt mondtam neki, mint neked.
Halványan bólogatott.
-Honnan tudod?
-Nem egy ember mondta el, hogy együtt láttak titeket... -vágta oda savanyúan.
Nagyot nyeltem. Már csak az kéne, hogy megjelenjen a címlapon... Kifújtam a levegőt.
-Sajnálom. Tényleg....-néztem rá könnyes szemekkel.
Azt hiszem, ez volt az a perc, amikor a bolhából csináltam elefántot. És ez egyáltalán nem jellemző rám. Egyértelműen szerelmes vagyok, és ezért teszem, amit teszek. És akkor ezért féltékeny Seb Tommi-ra is... Mind ketten felfújjuk a dolgot. De nem tudok elmenni mellettük.
-Szerintem az lenne a legjobb, ha átgondolnánk a dolgokat. Én holnap hazautazok, és 1 hét múlva találkozunk a Hungaroringen.
Ekkor felnézett rám. Szemében csillogott a fény. Sírni akart. Nem csoda, hisz én is.
-Rendben.-egyezett bele. -Ahogy akarod.
Lefelé néztem.
-Nekem...-dörzsölte meg a szemét. -Vissza kell mennem még... de majd jövök.-köszönt el gyorsan, felvette a kabátját, és nagy lendülettel becsapta az ajtót.
Már elég későre járt, így betakarózva feküdtem le, és hunytam le a szemem. Ez a békítő beszélgetés nem épp úgy telt, ahogy elképzeltem, és mint sejtettem, elég nehéz volt. Nem olyan mint amilyet Tommi szeretett volna. Megint sírni kezdtem.
Az sosem jó, ha két olyan ember veszekedik, akik szeretik egymást. Senki sem nyer. Senki. Butaság! Lassan aludtam el, de végül elnyomott az álom.

/Sebastian Vettel szemszöge/

Úgy éjfél körül érhettem haza a csapatmegbeszélésről. Megszakadt a szívem, mikor Dórit megláttam. Az ágy szélén feküdt, teljesen elhúzódva az ágy annak a felétől, ahol én alszok. Mikor közelebb léptem hozzá, láttam, hogy fénylik az arca a sírástól. De már aludt.
Bosszúsan álltam be a zuhany alá. Aztán én is lefeküdtem. Akármennyire is szerettem volna közeledni hozzá, ez most nem volt lehetséges. Én tisztában voltam vele, hogy rosszul esett neki, hogy Hannával látott, de...
És az is igaz, hogy fordított esetben én is ezt tettem volna. Éjjel alig bírtam aludni.
Reggel direkt előbb keltem fel mint ő, és ez nem azért volt, mert nem akartam vele beszélni, hanem azért mert be kellett mennem még a pályára. Így hagytam neki egy kis üzenetet.:
"Dóri!
Kérlek gyere be elbúcsúzni hozzám, sajnos el kellett mennem vissza a pályára. Csak egy "szia" erejéig. Seb."

/Dóra szemszöge/

Mikor felébredtem, jobban éreztem magam. Felültem, és kinyújtózkodtam. A paplan össze volt gyűrve, innen gondoltam, hogy Seb itt aludt. Észre se vettem mikor hazajött. Aztán egy cetlit találtam a párnáján. A szemeim végigfutottak a sorokon, és erősen el kezdtem gondolkodni a dolgon. Végül arra jutottam, hogy összepakolok, és utána még elnézek a pályára, ahogy kérte.
Így is lett. Odamentem. Csakúgy mint Valenciába az utolsó napon, most is már üres volt minden, a parkoló, a paddock, amely eddig tele volt emberekkel. Hát ennek is vége szakadt. Amint elértem a sarokig, láttam, hogy Sebastian épp beszélget valakivel. A kedve ugyanolyan volt, mint tegnap este. És itt jön a hab a tortára: Hannával beszélt. Ismét csalódottan álltam ott. A jó kedvem, amely eddig meg volt, elszállt. Mintha nem is lett volna. Megölelték egymást, és elköszöntek, és Hanna elment. Ezt követően Sebastian is észrevett.
Muszáj volt odamennem hozzá, mert nála volt a repülőjegyem, de ennél többet nem akartam mondani neki. Már a kezében szorongatta. Átnyújtotta nekem.
-Kösz....Szia!-köszöntem el gyorsan.
És nem is vártam meg, hogy válaszoljon. Elviharoztam. Tényleg a bolhából csináltam elefántot. De még nincs késve semmi. Rendbe lehetne hozni a dolgokat. Nekem viszont se erőm, se kedvem nincs hozzá.
Miután késő délután hazaértem, újra gondolkodni kezdtem. Amikor megnéztem a telefonom, már 5 üzenet is jött Tőle... Megint magyarázkodott. De nem volt rá szükség. Csak gondolkodási idő kell, és kész.

/Szerk. megjegyzése/
Remélem tetszett a fejezet, és nem lett túl szomorú! :) Akiket elszomorítottam azoknak viccesen mondanám: "Fel a fejjel, nincs remény!" :D Innen is szurkolok holnap Sebnek, hogy minél jobb eredményt fusson be Abhu-Dhabi-ban! :)) De szerintem nem csak én. Hétfőn apu elviszi a gépet újrarakni, így nem tudom mikor lesz a következő fejezet, de igyekszem majd hozni! Kérlek írjatok megjegyzést! Puszi: Dóri.

9.fejezet: "Érintő"

2011-11-04T14:52:00.000-07:00

Sziasztok! Köszi a sok kommentet, nem tudok elég hálás lenni érte! <3 :) Remélem tetszik eddig a story alakulása, mert megpróbálok mindent beleadni. :D Ha ez is elnyerte a tetszésed, akkor kérlek írj megjegyzést a fejezet alá, mert nagyon fontos! :P Jó szórakozást hozzá! Dóri.
UI: Bocsi, ha valamit félre írtam! :))

/Dóra szemszöge/

Hockenheim ilyenkor éjjel a legcsendesebb, legalább is Sebastian szerint. "Halkan" leparkoltunk a sálló mögötti parkolóba, és kipakoltuk a cuccaim a kocsiból. Ezután pedig bementünk a szállodába. Elképedtem, hogy milyen szép volt a szálloda hallja. Sebastian pedig nagy mosolygás után bejelentkezett. Rajtam nevetett, természetesen. Kézen fogott, és lifttel mentünk fel az emeletre.
Mikor kitárult előttem az egész szoba, ismét csak csodálkozni tudtam. Lemerevedtem, Seb pedig letette a bőröndömet a földre. Utána viszont visszajött hozzám, és ismét a kezét az enyémbe kulcsolta. Elkezdett befelé húzni, egész a szoba közepéig, ahol az ágy foglalt helyet. Akaratlan is körülnéztem. Egy hatalmas fehér szobában álltam. Fehérek voltak a falak, fehér ajtóval hatalmas ablakokkal és egy erkéllyel.
-Tetszik?-kérdezte ragyogó szemekkel.
-Hát azért más mint egy lakókocsi.-válaszoltam.
-Az biztos.-helyeselt.
Odaléptem az ágy egyik feléhez, és a kezem végighúztam a hófehér takarón, illetve ágyneműn. Nagyon szépen össze volt hajtogatva.
-De ugye nem miattam jöttél szállodába?-kérdeztem meg végül.
-Nem. Tudod, ez változó. Hol így, hol úgy.
-Értem.-mosolyogtam. -Csak mert miattam nem kellett volna. -jegyeztem meg.
Ő is elmosolyogta magát. Odasétáltam hozzá, és ő meg csípőre vágta a kezét. Én átöleltem derekát.
-Egyébként gratulálok a Silverstoni eredményedhez!
-Hát nem lehetek büszke a 7. helyemre...-húzta el a száját. -De azért köszi!
Aztán elengedtem. Odaaraszoltam a bőröndömhöz, és ki akartam pakolni. Ő is lehajolt, és kezét az enyémre tette, azért, hogy megállítson. Egymásra néztünk, és ő rögtön mondani kezdte, amit gondol.
-Holnap ráérsz kipakolni! Csak azt vedd elő, ami ma estére szükséges.
-Rendben.-végül is, igaza volt.
-Na jó! Akkor felhívom Christian-t, hogy itt vagyunk.-szólt ismét. Kicsit meglepődtem rajta.
-Most?
-Igen, ő mondta, hogy feltétlen szóljak.
-Oké. Én addig elmegyek, és átöltözöm....
Ezt követően a fürdőszoba felé vettem az irányt, és vittem az úgynevezett "alvós ruhámat" is.

/Sebastian Vettel szemszöge/

Kikaptam a zsebemből a telefonom, és megérintettem a képernyőn a hívás gombot. Christian 3 kicsöngés után felvette. Kicsit kómás volt már a hangja, de az is hallatszott rajta, hogy nem aludt.
-Szia Sebastian! Megérkeztetek? Ugye Dóri is veled tartott?-szólt bele előbb ő.
-Szia! Igen, és Dóri is velem van.
-Na ennek örülök!-kicsit felvidult a hangja. -De most már szigorú alvás!-parancsolta a főnök.
-Rendben, de te is aludj!-hagytam jóvá.
-Miattam ne fájjon a fejed!-nevetett. -Kösz, hogy felhívtál Sebastian!
-Ugyan, nincs mit!
-Viszlát, holnap!-köszönt el.
-Szia!-tettem le a telefont.
Nem telt bele egy percbe, Dóri lépett ki a fürdőből. Amint végigért rajta a szemem, elöntött a forróság. Nagyot nyeltem. Egy kis rövidnadrágot viselt, és egy lenge pántos felsőt. Kétségtelenül ez volt az éjszakai viselete. Erőt kellett magamon vegyek, hogy uralkodjak magamon. Egy kicsit ő is zavarban volt. Elkezdett felém jönni.
-Na, sikerült elérni?-kíváncsiskodott.
-Igen. És kikaptuk a parancsot az alvásra.-válaszoltam mókásan.
Mikor teljesen odaért hozzám, én elkezdtem dörzsölni a karjait, hogy ne fázzon.
-Na jó, tudod mit? Én is elmegyek, átöltözöm, te pedig bújj be az ágyba, nehogy megfázz, rendben?-hajoltam fölé.
-Rendben.-kaptam választ. Én egy puszit nyomtam a homlokára.
Kivettem a szekrényből a rövidnadrágom, (inkább térdnadrágnak mondanék) és a rövid ujjú pólóm, majd én is beléptem a fürdőszobába. Elkezdtem átöltözni. Közben hallottam, hogy Dóri bekapcsolja a tv-t, majd lehalkítja. -Istenem! De jó, hogy elhoztam őt is magammal!-gondoltam magamban.
Amikor kiléptem, Dóri már le volt feküdve, és oldalra feküdve nézte a televíziót. Én megkerülve az ágyat, a másik felén kötöttem ki, és bemásztam mellé az ágyba. Nem takaróztam be teljesen, és a fejemet kitámasztottam. Egyenesen őt néztem. Mocorogni kezdett. Vállát simogatni kezdtem. Rám mosolygott. Egy ideig csak néztük egymást.
-Mi az?-kérdezte meg suttogva.
-Mondtam már, hogy milyen gyönyörű vagy?
-Nem.-mosolygott. -Eddig még nem.
-Nagy hiba volt...-valltam be.
-Honnan tudtad, hogy el fogok jönni veled?-tette fel a kérdést szintén halkan.
-Bíztam benne...-adtam választ röviden.
Sóhajtott egyet. Kezem végigsimítottam az arcán.
-Aludj nyugodtan.-javasoltam.
Még egy kicsit nyitva tartotta a szemét, de aztán lehunyta. Idővel lassabban lélegzett. Innen tudtam, hogy alszik. Biztos kifárasztotta a sok autózás. Az órára pillantottam. Hajnali 5:30-hoz közeledtünk már. Érdekes, de nem voltam sem álmos, sem fáradt. Csak a mellettem édesen alvó lányra tudtam figyelni. Legszívesebben a karjaimban tartanám, hogy úgy aludjon el. Hogy ne fázzon. Ó bárcsak érinthetném! Nagyon vágytam rá... De nem lehetett... Nem szabad... Kis idő múlva engem is elfogott az álom.
Még éjjel mocorgásra, jobban mondva didergésre ébredtem. Dóri volt az. Szinte vacogott álmában. Muszáj volt felébresztenem.
-Dóri! Kicsim...!-szólítgattam. A "kicsim" elnevezés ösztönösen jött... nem is volt fura kimondanom.
Ő lassan felemelte a fejét, és kinyitottam a szemeit.
-Mi a baj?-tettem fel a kérdést.
-Nagyon hideg van....-válaszolt.
Én felpattantam az ágyról, és becsuktam az erkélyajtót, amely eddig nyitva volt. Mikor visszamásztam hozzá, még mindig "remegett". Átfogtam a vállait, és magamhoz húztam. Amint az arca hozzáért az enyémhez, éreztem, hogy milyen hideg a teste. Még magunkra húztam a takarót, így egyetlen porcikája sem fázhatott. Megcsókoltam a feje búbját. Lassan megint elaludt, így vele én is... Nagyon jó érzés volt a karjaimban tartani...
Álmomból aztán az ébresztő vert fel. Gyorsan lenyomtam, szerencsére Dóri nem ébredt fel. Leemeltem magamról, és megpróbáltam olyan halkan kimászni az ágyból, hogy ő ne vegye észre... Megfogtam a ruháimat, és a fürdő felé vettem az irányt.

/Dóra szemszöge/

A csap zúgása ébresztett fel. A hátamra fordultam és megdörzsöltem a szemem. Összeszedtem minden erőm, és felültem az ágyon, majd hátradőltem a támlának. Ekkor vettem észre, hogy Sebastian nincs itt. Nyilván ő folyassa a csapot a fürdőben. Lassan felderengtek a dolgok az éjjellel kapcsolatban. Tényleg nem álmodtam, hogy eljöttem Sebastian-al. Nagyot sóhajtottam. És az, hogy fáztam... Meg hogy Seb becsukta az erkélyajtót... lassan minden összeáll. A szám szélét kezdtem el rágni. Rossz szokás.
Gondolkodásom az én pilótám szakította félbe. Csalódottan szólalt meg.
-Ahh! Ezek szerint nem sikerült a tervem!-a mondat vége után leült az ágy szélére.
-Miért, mi volt a terv?-mosolyogtam. Kezem a combjára tettem.
-Hogy olyan csendben mozgok, hogy nem ébredsz fel. Legalább egy pár perccel tovább aludtál volna.-mosolygott édesen.
-Nem is rossz...-viccelődtem.
Kimásztam az ágyból kikerülve Seb-et, és berohantam a fürdőbe. Kicsit megmosakodtam, és rendbe szedtem magam. Mikor kész voltam, bár még nem öltöztem fel, kimentem. Sebastian már az ágyon ült. Én kézen fogtam, és kifelé kezdtem el húzni. Kinyitottam az erkélyajtót, és kiléptünk rajta.a Én mezítláb voltam, és úgy ahogy aludtam. Most nem bántam. Az hűvös levegő megcsapta az arcunkat, én pedig a korlátba kapaszkodtam. A város már ébredezett, de a szobánk pont a nyugisabb rész felé nézett.
-Tudod miért szeretem ezt a szállodát?-szólalt meg mögöttem.
-Miért?-kérdeztem vissza.
-Nagyon csendes. Sehol egy kamera...
-Meg tudom érteni.-reagáltam.
A következő pillanatban már azt hallottam, hogy lehúzza a felsőjét, és rám teríti. Én bele is bújtam, és felhúztam rajta a cipzárt. Mondanom sem kell, hogy nagy volt rám. És ekkor vettem észre, hogy ugyanaz a szürke Red Bull-os melegítőfelsőt adta oda, mint Valenciába. A szám fülig ért.
-Ez a felső már lassan rám fog nőni...-mosolyogtam el magam.
Felé fordultam, ő pedig átkarolva azt akarta, hogy lépjek a lábára, hogy ne álljak mezítláb a hideg kövön. Inkább az ő lábán. Így is történt. Ahhoz, hogy ne essek hátra, le róla, átkarolt, és olyan közel kerültem hozzá, hogy éreztem lehelete melegét. Elmosolyogtuk magunkat.a lábas dolgon, de aztán hirtelen minden megváltozott. Megcsókolt. Most először, mióta elváltunk. Már nagyon kellett mindkettőnknek. Én is kapaszkodtam belé. Mikor a csók véget ért, összekoccant a fejünk. Sebastian suttogva szólalt meg.
-Na gyere!
Felkapott a földről, és karjaiban vitt be a szobába. Én persze rögtön ellenkezni kezdtem, hogy tegyen le, de persze hajthatatlan volt Lerakott az ágyra, de tulajdonképpen mindketten rázuhantunk az ágyra. Hatalmas nevetésben törtünk ki. Aztán Seb felém hajolt.
-Köszönöm, amit éjjel csináltál...-köszöntem meg.
Csak mosolyogni tudott rajta. Felállt az ágyról, és engem is felhúzott.
-Na, bejössz velem, vagy még lustálkodsz egy kicsit?-pakolászott a szekrényben.
-Nem is tudom... Jó ötlet lenne veled menni...? Mármint, fotósok, kamerák...
-Ne aggódj, már intézkedtem...
-Tényleg? -csodálkoztam. -Hogy?
-Azt nem tudom megakadályozni, hogy az internetre felkerüljenek a képek, de azt igen, hogy címlapokra ne.
-Hát, ez is jobb mint a semmi. -fújtam ki a levegőt.-Akkor ha nem bánod, veled tartok.
Megint mosolygott.
-Csak 5 perc! -dobtam oda a szavakat.
Felkaptam a ruhám, és beszaladtam a fürdőbe. Gyorsan felöltöztem, egy elviselhető melegítőfelsőbe, csőnaciba, és még a hajam is lófarokba kötöttem. Cipőt húztam, és kiléptem. Seb még összecuccolt, és indultunk is.
Beültünk az Infinitibe, és alig 15 perc alatt odaértünk a Hockenheimring-re. Ahogy gondoltuk, voltak fotósok, ennek ellenére most nyugodtabb voltam.
Lassan besétáltunk hátra a paddock-ba, ahol Christian már türelmetlenkedett. Ennek ellenére pontosak voltunk.
-Sziasztok! Jó újra látni Dóri!-köszöntött.
-Csak ugyanezt tudom mondani!-reagáltam.
-Reméltem, hogy sikerül Sebastian terve.-jegyezte meg. Közben Adrian Newey jelent meg mellette. Egyből elhívta Seb-et, fontos információkat kellett megosszon vele, a tegnapi kimaradás miatt.
Még pár szót váltottunk Christian-al, aztán Webber-t vettem észre. Odasétáltam hozzá.
-Heló.-köszöntem neki. Kicsit csodálkozott.
-Dóri! Hát te? Nem is tudtam, hogy itt leszel!
-Hát én se, tegnap 22:00 órakor szereztem tudomást róla.
-Csak nem elment érted Seb?
-De..-valltam be. -És te, hogy vagy?
-Egész jól.-válaszolt mosolyogva.
-Gratulálok a győzelmedhez Silverstone-ban!
-Köszönöm!-nevetett.-Jó verseny volt.
Még volt pár perc, jobban mondva 1 óra a 3. szabadedzésig. Találkoztam Jenson-al, és Adrival, de sikerült elkerülnöm Martin-t. Aminek részben örültem, részben nem.
Később Sebastian már overálban készült az edzésre. Na meg persze koncentrációval. Tommi is vele volt. Megölelt, örült, hogy újra lát. Mivel bőven volt idő, úgy döntöttem, hogy kimegyek a parkolóba, és felhívom Ivettet, illetve anyuékat. Tárcsáztam a számot, és hívtam is legjobb barátnőmet. Hamar felvette.
-Szia! Na, mi a terved a szünetünk első napján?-szólt bele először ő.
-Szia! Most lehet hogy meg fogsz ölni, de nem otthon vagyok.-sunnyogtam.
-Miért hol vagy?
-Hockenheim-ban.-nyögtem ki.
-Mi?-nevetett.-Hogy kerülsz oda?
-Sebastian elhozott....
-És nekem miért nem említetted?
-Mert én sem tudtam! Tegnap este 22:00-kor beállított hozzám és...
-Ne is mondd tovább!-állított meg.
-Haragszol?
-Nem. Csak nagyon irigyellek!
-A Hungaroringen bemutatlak neki, és ígérem bepótoljuk!
-Rendben.-szólt mosolyogva. -Csak érezd jól magad csajszi! És, hajrá Seb!
-Köszi!-mosolyogtam én is.-Szia!
Ezzel letettük. Még anyuékat is felhívtam, és a beszélgetés szinte ugyanaz volt.
A szabadedzés lassan kezdetét vette, minden simán ment, és viszonylag jól sikerült a Red Bull-nak, bár nem 1. helyen végeztünk. De ez csak egy edzés, majd délután kell bizonyítani.
Seb az edzés után lepihent egy kicsit, ahogy előző nap ígérte nekem.
Aztán elkezdődött az időmérő is. Most még gyorsabban teltek az etapok, mint általában. Sebastian remekelt, annak ellenére hogy alig aludt. Megszerezte a pole pozíciót. Webber pedig 4. lett. Seb bebízonyította, hogy megbízható.
A nap végén fáradtan zuhantunk az ágyba...

"Bársonyos, tiszta és hideg.
Az égbolt felettünk remeg.
Sok bámész csillag minket néz,
az ember alig érti meg.
Kábán, vakon, részegen,
futunk át az életen.
A félelem hajt mint a szélvész.

A vágyak sorban állnak,
vége lesz hamar a bálnak,
ó bárcsak érinthetnél.
Ne kérd, hogy lassan a testtel,
Ne súgd, hogy most ne siesd el,
ó bárcsak érinthetnél!

Bár minden egész eltörött,
létezik igaz, és örök.
De jól vigyázz, ha gondolsz rá,
az ördög rögtön felröhög.
A virághabos fák alatt,
ölelkezik két pillanat,
elillanunk, elomlunk porrá...

A vágyak sorban állnak,
vége lesz hamar a bálnak,
ó bárcsak érinthetnél.
Ne kérd, hogy lassan a testtel,
Ne súgd, hogy most ne siesd el,
ó bárcsak érinthetnél!"

/Ákos: Érintő/

8.fejezet: "Nem volna játék..."

2011-11-01T04:34:00.000-07:00

Sziasztok! Bocsi a 2 hét kimaradásért, de a suli miatt nem jutott időm megírni. Most viszont itt van, remélem tetszeni fog! :)) Sok kommentet! <3 Imádlak titeket, és köszi azoknak akik mindig hozzászólnak! <3 Innen is grat. Seb Indiai eredményéhez! Dóri.

/Dóra szemszöge/

A napok hihetetlen gyorsasággal teltek. A 2 hét egy szempillantás alatt elrepült. Illetve, már a második hét pénteki napjánál tartottunk. A Magyar-Nagydíj időpontja szélsebesen közeledett, bár nem ment minden olyan gyorsan, mint ahogy szerettem volna. Sebastian minden második nap hívott, ami kevés volt, de legalább beszélhettünk. Sajnos az elmúlt 2 hétben rengeteg dolga volt. És ami kicsit elszomorító is részemről, hogy sem ma, sem tegnap nem hívott fel. Csütörtök óta... arra vártam, hogy esetleg mégis, de nem. Már ma is közel 22:00 felé jár, biztosan nem hív. Szerencsére ezt a 2 hetet végigdolgoztam, és nem is voltam mással elfoglalva, mint azzal, hogy minél jobban játsszak a színpadon. Remélem sikerült. Nekünk a hétvége folyamán véget ért a munka, sőt az egész augusztust szünetnek kaptuk, így azt csinálhatok ebben az 1 és fél hónapba, amit akarok....
-Jaj Istenem!-sóhajtottam egy nagyot, és kimerülten lehuppantam a nappalimban levő kisebb kanapéra. Elterültem rajta, és egy párnát vettem a kezembe. Pár perc leforgása után pedig bekapcsoltam a tv-t. Unalmasan kapcsolgattam, de sajnos mindenhol reklámot találtam. Így otthagytam, ahol bekapcsoltam. Aztán elmerengtem.
Mi lesz ha mégsem jön össze a Hungaroringi találkozó? Vagy ha nem úgy sikerül, ahogy ő gondolja... Nagyon félek, hogyan fog megint fogadni a csapat. Christian örül-e majd nekem? Sebastian akarja-e egyáltalán azt, hogy megint ott legyek? Egy pillanatra lehunytam a szemem. A tv megint csúnya játékot űzött velem. A F1 szólalt meg, pontosabban a reklámja. A Hockenheimi versenyről szólt, amelyet a hétvégén rendeznek meg Németországban. Tehát Sebastian is ott van már... Legalább is, úgy ésszerű.
Aztán hirtelen nagyon megijedtem. Valaki csengetett. Felriadtam. Gyorsan a tv felett levő órára pillantottam. És tényleg jól láttam. Már 22:00... Ki lehet ilyenkor? Nyissak ajtót? Azért ilyen este....
Úgy döntöttem várok egy kicsit, hátha elmegy. De nem ment el. Újból csöngettek. Elhatároztam, hogy odamegyek, és kinyitom. Nem szabad rosszra gondolnom. Nincs semmi baj... Lassan odasétáltam az ajtóhoz. Felkapcsoltam a kis előterembe a villanyt, és lenyomtam a kilincset. Amint megláttam, ki van az ajtó másik oldalán, elállt a lélegzetem. A szívem ezerrel kalapált.
Sebastian állt ott. Fülig érő mosollyal. Farmerban, és egy Red Bull emblémával ellátott pólóban volt.
-Szia!-üdvözölt nevetve. Én elkaptam, és megöleltem.
-Sebastian! Jézusom!-suttogtam a fülébe. Erre még jobban megszorított. Mikor végre elengedtük egymást, gyorsan a hajamhoz kaptam, és szinte kapaszkodtam bele, hogy bírjak magammal.
-Hogy kerülsz ide?-kérdeztem meg végül, nagy levegővételek után, nevetve.
-Meguntam Hockenheim-ot. És gondoltam átugrok ide... -próbálta elviccelni.
Semmit sem tudtam reagálni, erre most mit lehet mondani? Inkább beinvitáltam.
-Tudod mit? Akkor gyere be...
Ő belépett, és én még mindig remegő térdekkel csuktam be az ajtót. -Most tényleg itt van?-kérdeztem magamban. Nem hittem el. De valaki elhinné a helyemben?
-Szóval, itt töltöd napjaid?-kérdezte. Bevillant, hogy ugyanazt mondja, mint amit én mikor először megmutatta a lakókocsiját. Gondoltam beszállok a játékba. Odaálltam mellé a nappali és a konyha ajtóba.
-Hát, tudom hogy kicsi, meg hogy nem elég komfortos, de nekem elég... Én szeretem. -szinte ugyanazt mondtam, mint amit ő válaszolt az én kérdésemre, még akkor.
Elmosolyodott, és rám nézett.
-Látom emlékszel!-szavai után teljesen felém fordult, majd elkezdett közeledni. Felém hajolt, és megsimogatta az arcomat. -Hiányoztál!-mondta ki bársonyos hangján.
-Te is nekem!-válaszoltam neki ugyanúgy. -De...-dadogtam. -Hogy kerülsz ide? Honnan tudtad, hol lakom?-tettem fel sorba neki a kérdést. A kezem közben kinyújtottam, hogy befelé mutassak, le akartam invitálni a kanapéra. Persze értette szándékom, és le is ült.
-Tesód mondta... és nem volt nehéz idetalálnom!-vallta be.
-Kocsival vezettél el idáig?-csodálkoztam el.
-Természetesen... tudod repülővel lehet gyorsabb lett volna, de fölöslegesnek tartottam.
-És megtudhatnám hogy miért?
-Hát ha itt a repülőtéren meglátnak, akkor egyből jönnek a kérdések: Minek vagyok itt? Mi célból? Stb... És szerintem senkinek sem hiányzik ez a felhajtás... Vagy rosszul tudom?
-Nem.-ismertem el.
Ezt követően a konyha felé vettem az irányt, mely egybe volt kapcsolva szerény kis nappalimmal. Sebastian jól körülnézett. Nézelődését megszakítottam.
-Kérsz valamit inni? Sajnos Red Bull-al nem szolgálhatok, mert azt nem tartok itthon, de... esetleg mást?
-Egy pohár vizet elfogadok.-mosolygott.
Én kivettem egy poharat a szekrényből, majd teletöltöttem vízzel. Éreztem, hogy Sebastian minden léptem követi. Ezt követően felé fordultam, és odavittem neki a vizet. Ő megköszönte.
-Szóval akkor ezért nem hívtál? Mert tudtad, hogy úgyis eljössz?-kérdeztem meg.
-Hát tulajdonképpen... -sunyított, majd belekortyolt a vízbe.
-Jaj ne csináld már!-unszoltam, majd leültem mellé a kanapéra. A kezemet a combjára tettem. -Válaszolj őszintén! Mert nem hiszem el, hogy unalomból jöttél el Hockenheim-ből! Szóval, miért?
Közelebb húzódott hozzám, és letette a poharat az asztalra. A szemembe nézett.
-Szeretném ha velem jönnél!-mondta ki. Láttam a szemében, hogy tényleg szeretné.
-Mi?-kérdeztem vissza értetlenül. -Most?
-Igen most.-válaszolt megint mosolyogva, majd megfogta mindkét kezem. -Megvan a jegyed a hétvégi futamra, Németországba. És én már nem bírom ki nélküled! Kérlek gyere velem!
-Te őrült vagy....-mosolyogtam el magam, és félrenéztem elgondolkodóan.-Sebastian.... Nem is tudom...-gondolkodtam el megint.
-Kérlek! Mit veszíthetsz? Csak több időt tölthetünk együtt! Utána úgyis Magyarországra jövünk, utána pedig neked is, és nekem is szünetem lesz!
-Honnan tudod, hogy szünetem van?-kíváncsiskodtam. De aztán rájöttem, hogy meg se kellett volna kérdeznem. Hát persze, hogy Adri volt az információ forrása. -Ja hát persze...-szóltam megint, mielőtt válaszolhatott volna. Megint elmosolyogta magát.
-Jól van, elmegyek!-egyeztem bele mosolyogva. -De legalább azt engedd meg, hogy én fizessem a szállást, és a jegyem! Azt azért mégsem engedhetem hogy...-itt félbeszakított.
-Nem, nem! Már mindent elrendeztem! Ez most az én meglepetésem neked.-mosolygott megint angyalian.
-Ez így nem fair!-vitatkoztam nevetve.
-De nagyon is az!-ellenkezett.
-Rendben. Pontosan mikor indulunk?-kérdeztem meg tőle.-Mert akárhogy is számolom, neked holnap időmérő edzésen van jelenésed... -álltam fel közben.
-Jól számolod!-állt fel ő is. -Most azonnal!-vágta rá.
-Tessék? Éjjel akarsz vezetni?-háborodtam fel.
-Dóri!-szólított meg. -Jól tudtam, mi lesz a következménye annak, ha most eljövök érted. Netalán nem tudok majd úgy teljesíteni, ahogy elvárják. Christian is tudta... Ő engedett el. Bízik bennem....
-Én akkor sem tartom jó ötletnek... De ha nincs más választás...
-Nincs.-mosolyogta el magát. -Különben is, ha sietünk, hajnali 5-re Hockenheim-ba érünk.
-Ugye ezt nem gondoltad komolyan?-néztem rá furán.
Bólogatni kezdett. Kézen fogtam, és elkezdtem a hálószoba felé húzni.... Persze csak a csomagolás miatt. Mikor beértünk, rögtön az ágyra pillantott, és elmosolyogta magát.
-Hány napra pakoljak?-kérdeztem meg tőle.
-Max. 4-re, de nekem úgy is jó, ha nem hozol ruhát. -nézett rám ravaszul.
Erre inkább nem mondtam semmit, csak megforgattam a szemeim. Elengedtem a kezét, és kinyitottam a szekrényem. Az ágyra dobtam a bőröndöm, és elkezdtem összehajtogatva berakosgatni a ruháimat, amelyeket majdnem 2 héttel ezelőtt pakoltam ki. Kérés nélkül Sebastian is odaállt mellém, és segített bepakolni. Nagyon aranyos volt. Mikor végeztünk, nagy nehezen behúztuk a bőrönd száját. Nagyot sóhajtottam.
-Ezzel megvolnánk!-jelentettem ki.-Akkor még mi van vissza?
-Hát először is öltözz át, mert ebben a rövidnadrágban kinn megfagysz! És egy melegebb fölső sem ártana...-tanácsolta mosolyogva.
-Jó ötlet!-ismertem el. Elkezdtem kifelé tolni a szobából, mire megfordult, és a következőket mondta:
-Oké! -emelte fel a kezeit. -Ha már ki kell mennem, legalább hadd vigyem a bőröndödet is, hogy ne neked kelljen.
Engedékeny pillantást vetettem rá, ő pedig lekapta az ágyról az említett tárgyat. Ezt követően természetesen kiment a szobából a konyhába, vagy épp oda ment, ahova kedve szottyant. Választhatott a konyha, a nappali, és az előtér, illetve a fürdő között.... Én gyorsan átöltöztem, egy farmer csőgatyába, és egy kockás hosszú ujjú inget vettem fel egy pántos sötétkék felső felé. Az inget nem gomboltam be teljesen, nem azért, hogy jobban bejöjjek neki, hanem mert amúgy is így szoktam hordani. A táskámat még elkaptam a szekrényemről, és kiléptem a hálóból. Amint belestem a nappaliba, láttam, hogy Seb épp körülkémleli a nappalit. Én ügyet sem vetve rá, a fürdőbe vettem az irányt, és megfésülködtem. Azért nézzünk ki valahogy...
Miután végeztem, ismét nagyon megijedtem. Sebastian állt a fürdőszobaajtóban, és engem figyelt.
-Mi az?-kérdeztem tőle nevetve.
-Semmi.-szólt vágyakozó hangon.
-Így megfelelek?-pördültem meg előtte. Az öltözékemre céloztam.
-Tökéletes.-válaszolt ugyanolyan hangon.
-Akkor már csak a táskámba rakok pár cuccot, és indulhatunk.
-Oké, még nem vagyunk elkésve!-jelentette ki lazán.
Kikerülve őt, a táskám felé indultam. Csak a szokásos dolgokat raktam bele: útlevél, pénztárca, telefon...stb. Ezután pedig magamban kezdtem el gondolkodni. Nagyon váratlanul jött ez a kis utazás, senki sem fogja tudni hol leszek, ha nem hívom fel őket.... Végül úgy döntöttem, hogy Ivettet, és apuékat majd holnap reggel értesítem telefonon. Semmi egyebet nem tehetek, mert hogy most este tíz után nem fogom felriasztani őket, az is biztos! Fel-le kezdtem el mászkálni a lakásban, aztán végül megálltam. Remélem minden megvan...
-Akkor mehetünk?-kérdezte.
-Azt hittem, nem sietsz...-húztam az fejét.
-Hát nem is...-válaszolt nevetve.
-Mehetünk!-adtam ki végül a parancsot, és ő felkapta a bőröndömet, én pedig kiléptem az ajtón. Már elég sötét volt, így villanyt kellett kapcsoljak, hogy lejussunk a legalsó emeleti hátsó ajtóhoz. Gondosan bezártam az ajtót, aztán kiléptünk az utcára. Sebastian-nak igaza volt, tényleg hideg van az utcákon. A kocsija rögtön ott parkolt az út szélén, annak ellenére, hogy volt parkoló. A még nem látott Infiniti gyönyörű látványt mutatott. Egyből az fordult meg a fejemben: Na azt nem fogja engedni, hogy vezessem! Pedig segíteni akartam neki, hogy kicsit kipihentebb legyen holnapra. Kinyitotta a csomagtartót, és berakta a cuccaim. Közben megfigyeltem, hogy egy szürke hátitáska is helyet kap benne. Elmosolyogtam magam. Aztán megkerülve a kocsit, Seb előre, és én mellé ültem. Meg kell hogy mondjam, nagyon kényelmes kocsi volt.
Útnak indultunk az éjszakába. Már majdnem 23:00 volt. Sebastian-on nem látszott a fáradtság jele, és nagyon ügyesen vezetett, így nemsokára elértük a határt is. Ezt követően jött Ausztria. Hosszú autópálya, és nyomasztó. Bár ilyenkor kevesebben mozognak rajta, mint nappal, így is eléggé kellett figyelni. Néha-néha elmosolyogtam magam Seb-en, olyan aranyosan vezetett. Igazából ez volt az első, hogy mellette ülve láthatom őt vezetni. Az órák nem gyorsan, de elrepültek. Hajnali 2-kor már beszélnem kellett hozzá, mert láttam rajta, bármennyire is figyel az útra, azért nem lenne jó ha elalszik.
-És, hol fogok aludni?-kérdezősködtem.
-Hát, úgy intéztem, hogy két személyes szobát kapjak, így arra gondoltam, hogy velem együtt. De ha neked nem tetszik, akkor nyugodtan mondd meg, és átszervezem....-adott egy kielégítő választ.
-Nem, nem kell! Jó lesz melletted!-vágtam rá egyből, mosolyogva. Igazából örültem neki, hogy ő szeretné így. Ha nem akarná, akkor én sem erőltetném ezt az alvós dolgot.
-Ennek örülök!-ejtett egy határozott mosolyt.
-Majd holnap reggel felhívnám anyuékat, és barátnőmet, hogy tudják hol vagyok....
-Ez nem rossz ötlet!
-Pontosan hánykor kell kelned, hogy a 3. szabadedzésre odaérj?-vetettem fel a kérdést.
-Maximum 7-kor.
-7-kor?-csodálkoztam. -Akkor csak 2 óránk lesz aludni!
-Tudom!-mosolygott.-De hidd el, ha vége lesz az edzésnek, lepihenek egy picit.
-Nem akarod, hogy én vezessek?-kérdeztem meg felé fordulva. -Akkor most is tudnál aludni.
-Nem... Ígérem, te is vezethetsz majd, de nem ma....-válaszolt felém fordulva ő is.
-Miért?-kérdeztem vissza.
-Mert éjszaka van. Nappal sokkal biztonságosabb....
-Hihetetlen vagy....-nevettem. Ő is elnevette magát.
Lassan elértük a hajnali 4:30-at, így fele együtt Hockenheim-ot is. Talán lassabban felértünk volna, ha nem autópályán megyünk, és nem Seb vezet. De így összevetve, sikerült levágnunk az utat, és alig 5 óra alatt felérni. Számomra ez is hosszadalmas volt... Vajon jó ötlet volt, vele eljönnöm? Mert ha megint lefotóznak, akkor már biztosak lesznek benne az emberek, hogy én vagyok Sebastian legújabb barátnője. Amiben van némi igazság, de még mindig nem tiszta a kép... Most már tényleg egy pár vagyunk...? Ha igen, akkor itt már kezdenek komolyra fordulni a dolgok.... Ez már nem volna játék....

"Nem volna játék,
olyan mélyen átélnénk,
hisz most sem játék,
örök harc az egymásért.
Csak tudd, hogy rád és rám,
az élet ír drámát.
Íme a szív, kettőnké csupán,
És ez nem játék,
így nem fáj.

Nem volna játék,
olyan mélyen átélnénk,
hisz most sem játék,
belehalni egymásért.
Csak egyszer érezz rá,
és többé nincs megállj.
Kettőnkről szól,
Kettőnké csupán.
És ez már sokkal több,
több ez mint játék,
Úgy nézz rám!"

7.fejezet: "Visz az út..."

2011-10-16T06:35:00.000-07:00

Sziasztok! Köszi mindenkinek a megjegyzést, ezután is várom őket! :)) Lehet nem sikerült valami izgi fejezetnek, de ilyenek is kellenek, hisz valamire kell építeni a történetet, és ezek nélkül nem megy! Jó szórakozást hozzá!: Dóri. (Légyszi írjatok hozzászólást! )

/Dóra szemszöge/

Nem sokkal később mi is elhagytuk a családommal Valenciát, bár csak hárman. Adri továbbra is maradt Button oldalán, és esze ágában sem volt hazajönni hozzánk. Nekem sem lett volna. Olyan rossz érzés volt megint otthon lenni. Ami fura volt, mert általában szerettem a Pesti lakásom, és minden mást, ami oda kötött. Valami megváltozott. Megint úgy éreztem, mintha az egyik felem elhalt volna. Egész repülőúton gondolkodtam. Nem akartam, mégis gondolkodtam. Átgondoltam újra, és újra az elmúlt nap eseményeit, és máris egyre jobban hiányzott Sebastian. Pedig még csak pár órája nincs velem....
Amikor felkapcsoltam a villanyt, ás újra megláttam az én kis lakásomat, valahogy hiányérzet fogott el. Minden újra a régi lett. A mindössze 3 szobából álló kis panellakásom, amelyben egy hálószoba, fürdőszoba, előtér, és egy viszonylag nagy nappali volt található, plusz egy kisebb konyha. Annak idején szerettem itt lenni, most már olyan üres. Egy nagy sóhaj után behúztam a bőröndjeim az előtérbe. Apu és anyu hazamentek, ők nem Pesten laktak, mint én. Legközelebb majd a Hungaroringen találkozom velük. Szegények elég későn érnek majd haza, így is már éjfél múlt.
A kicsomagoláshoz se erőm, se kedvem nem volt. Így úgy döntöttem, lefekszem. Akaratlan is az elmúlt hosszú hétvége eseményei kavarogtak a fejemben, mint eddig mindig, de most a szokásos boldogság helyett fájdalmat ébresztett, és könnyeket fakasztott. Vajon csak nekem hiányzik? Vagy Ő is gondol rám? Az ágyból ráláttam az ablakban, és a hold világított a sötét éjen. Sehogy se tudtam elaludni. Minél jobban próbáltam elaludni, annál jobban sírtam. Inkább a kezembe vettem a telefonom, bekapcsoltam, és megnéztem az üzeneteimet, amiket az elmúlt 3 napban kaphattam.
Mindössze 5 üzenetet kaptam, és mindegyiket a legjobb barátnőmtől, és egyben munkatársamtól Ivettől. 5 üzenet? Mi lehet ilyen fontos? Először megijedtem. Talán valami baj van? Aztán megnéztem gyorsan. Mind az 5-nek szinte ugyanaz volt a lényege:
"Szia Dórim!
Láttad a képeket, amit szinte minden internetes oldal, és újság lehozott? Már alig várom hogy hazagyere, és mesélj! A képeken az ott Sebastian? Jaj, nagyon kíváncsi vagyok! Kérlek siess már haza! Remélem kedden jössz, és mesélsz! Puszi: Ivett."
Ez egy kicsi mosolyt csalt az arcomra. Mint mondtam ő a legjobb barátnőm, és nagyon szeretem őt. Annyira kis kíváncsi csajszi, nagyon bírom a fejét, és mi ketten nagyon elvagyunk ott a színházba. Nagyon kedves, és emellett nagyon szép énekhangja is van, egyben remek színésznő. Irigykedem is rá. Bár általában mind a ketten főszereplőt alakítunk, csak felváltva, én mégis úgy érzem, sokkal erősebb jelenség a színpadon mint én. Az viszont felkavart, amit írt. Hát tényleg ekkora cucc lenne, ha néhány képen együtt lennék Sebastian-al? Én már egyszerűen nem tudok mit szólni hozzájuk. Kíváncsi sem vagyok rájuk. Ez van. Ezek után valahogy csak csak elaludtam...
Reggel nagyon korán keltem. Kedd volt már, de csak dél körül kellett bemennem a színházba. Addig behurcoltam a bőröndjeim a nappaliba, közbe bekapcsoltam a tv-t. Elkezdtem kipakolgatni a ruháimat, amelyeket tegnap már nem volt időm elrakni. Pakolás közben megtaláltam azt a sapkát, amit Sebastian-tól kaptam.
-Hát tényleg nem álmodtam...-suttogtam magamnak, és magamhoz szorítottam a sapkát.
És ekkor hirtelen a tv-be, amely előtt csücsültem a földön, az ordította: "Sebastian Vettel, a tavalyi Forma-1 VB második legjobbja..." Felkaptam a fejem, és a tv-re összpontosítottam. Sebastian pont a Red Bull mobile!-t reklámozta, amelynek a végén magyarul beszél. Nagyon meglepődtem. Nem is említette, hogy tud két mondatot magyarul. Elmosolyogtam magam, sőt el is nevettem magam. Nem azért mert vicces volt, hanem mert olyan édes volt. Annyira imádtam minden porcikáját. Mikor vége lett a reklámnak, egyből a sapira pillantottam, és feltettem a fejemre. Így pakolgattam tovább, és így másztam szobáról szobára, hogy mindent a helyére rakjak. Valahogy csak helyreállt a rend az én kis lakásomban.

/Sebastian Vettel szemszöge/

Svájcba gyorsan leraktam a cuccaim, de nem nagyon pakoltam ki belőlük. Anya kiadta a parancsot, hogy náluk kell ebédelnem másnap, és mivel kényelmesen 10 óra előtt jártam, úgy döntöttem, hogy kocsival teszem meg, a viszonylag hosszú utat. Beültem a volán mögé, és elindultam, nos ezúttal a kresz szabályainak megfelelően, lassabban mint a pályán, de így is imádtam vezetni.
Az utat a szokásos módon tettem meg, és viszonylag hamar hazaértem szülőházamba. Leparkoltam a ház előtt, és gyorsan besurrantam a házba. Amikor benyitottam már finom illatok fogadtak engem, melyeket nagyon szerettem.
-Halihó!-kiáltottam be. Anya egyből kifutott a konyhából, és a nyakamba ugrott.
-Szia Sebastian!-csókolta meg az arcom. Én meg csak mosolyogni tudtam.
-Oké anyu! Elég lesz! Csak egy hete nem láttál!-csillapítottam szeretetét, persze tudtam, hogy nagyon örül nekem, és hogy csak a szülői szeretet hajtja. Vagy a büszkeség? Ezt sosem tudom eldönteni.
-Bocsánat!-akadt le rólam, de ugyanolyan mosolygósan. -Csak nagyon meghatott a győzelmed. Fabian sok képet mutatott a futamról.-nézett rám furán.
Egyből ez a kérdés jött elő a fejemben: Most Dórira céloz?
-Akkor biztos jól szórakoztatok.-jegyeztem meg még mindig szinte az ajtóban állva.
-Na, gyere be!-utasított. -Apád a szobában van.
Elindultam befelé. Fabian lassan kullogott elő az emeletről, és amikor meglátott egyből felvidult.
-Na végre bátyó! Azt hittem sosem érsz ide!-förmedt rám.
-Bocsi... tudod, sok a dolgom...-mentegetőztem mosolyogva.
-Aha... és mi is van azzal a bombázó csajjal, aki ott csüngött rajtad egyfolytában?
-Semmi közöd hozzá!-vágtam vissza. Persze csak játékból... nem gondoltam komolyan.
-Ja persze!-emelte fel a kezeit mentegetőzve.-De látszólag te sem ellenezted, hogy ne legyen veled... szóval...-nyújtotta el az utolsó szavakat.
Én ingatni kezdtem a fejem. Hihetetlen ez a gyerek. De persze imádom.
Sajnos az egész családom eszembe juttatta Dórit. Nagyokat sóhajtottam, és egy pillanatra el is merengtem. Ritka az amikor itthon lehetek, vagy van egy két szabad órám Heppenheim-ban, ezt ki kell használnom. Gyorsan újra visszakerültem a valóságba. Fabian elhaladt mellettem, és apa is már a konyhában várt. Anya már tálalt, így nekem már csak le kellett ülni, enni.
Szinte mindent elfogyasztottam, már amennyit szabadott. Anya most sem hazudtolta meg magát, remek szakács, nagyon jól főz, imádtam. Ebéd után persze nem úsztam meg a kérdéseket....
-Szóval...-kezdte anya. -Így visszatérve a képekre. Láttam rajtuk egy lányt. Barna a haja, kicsit alacsonyabb mint te, csinos, és...most folytatnom kell?-kérdezte meg a végén nevetve.
-Nem... tudom mit akarsz tudni.
-Akkor, elmeséled? Mert apád nem hajlandó mondani nekem semmit sem!-háborodott fel.
-Oké, oké!-vettem egy nagy levegőt. -Dórinak hívják. Ott ismertem meg. Persze nem német...-kezdtem el magyarázni, de félbeszakított édesanyám.
-Akkor?
-Magyar, de tökéletesen tud mind angolul, mind németül.-válaszoltam kérdésére. Erre elmosolyogta magát. Én pedig folytattam. -Megismerkedtünk, és már szinte teljesen kiismertem.... -itt elakadtam. Hirtelen azt se tudtam, mit mondjak még, részletezni nem akartam.
-És biztos vagy benne, hogy tényleg az igazi arcát mutatta? Nem csak híres akart lenni? Vagy ilyesmi?-tapogatózott ismét anya. Kicsit felhúzott vele.
-Nem! -vágtam rá egyből.-Egyáltalán nem akart híres lenni. Egyik képen sem akart rajta lenni... sőt! Azért "veszekedtünk" pont, mert rajta voltunk a reggeli újságokon.... Semmit sem kér a hírnévből. És én sem szeretném magammal rántani őt...
-Ó! Értem...akkor bocsánat!-kért elnézést tőlem.
-Egyébként én is beszéltem a kislánnyal, és tényleg nagyon szépen beszél németül. Emellett nagyon aranyos. Abszolút el tudom képzelni Seb oldalán, mint egy olyan embert, akire számíthat.-beszélt úgy, mintha ott se lennék. Ettől független igaza volt.
-Én is itt vagyok!-szóltam közbe.
-És miért nem hoztad magaddal?-kérdezte kíváncsian anya.
-Haza kellett mennie Magyarországra. De hidd el azon vagyok, hogy minél előbb lássam, és ezért mindent meg fogok tenni.-válaszoltam.
-Szegénykéim... biztos nehéz volt elválni...-szólalt meg szomorúan anyu.
-Hát rosszabbul viseltem, mint hittem... de mind ketten már csak azzal tudunk vigasztalódni, hogy nem sokára találkozunk.-reagáltam rá.
-Ha apádnak tetszik, akkor nem lehet rossz lány...-tanakodott anya. -Szeretném, ha elhoznád ide...
-Oké... erről majd egy kicsit később. Még a számát is elfelejtettem elkérni...-bosszankodtam.
-Úgy látom ki kell tanítsalak...-viccelődött öcsi.
-Rendben!-állt föl anyu. Azzal elkezdte leszedni az asztalt, én pedig nem tudtam megállni, hogy ne segítsek neki. Úgyhogy én is felálltam, és vele tartottam.
Ezt követően a szobába mentünk mind. Kérdezősködni kezdtem a család többi tagja felől.
-És hogy van Melanie?
-Remekül, gratulál győzelmedhez....
-És Stephanie? Hogy hogy nincsen itt?-csodálkoztam. Ő is elköltözött már, de sokszor jár haza, és velem is sok időt tölt.
-Most nem tudott jönni, de ígéri, hogy legközelebb itt lesz, de az is lehet hogy majd meglátogat Svájcba.-válaszolt kérdésemre anya.
És még számtalan dolgot kérdezhettem volna tőle, de inkább ők tették. Fabian-al ugyanúgy hülyéskedtünk és nevettünk, mint általában, anyuékkal pedig a hétvégét beszéltük meg. Néha szóba jött Dóri is, de próbáltam terelni a témát, mert nagyon hiányzott...
Így amikor már teljesen kifaggattak, kicsit magamba fordultam, és felidéztem magamba az emlékeket. De legfőképp a búcsú pillanatát.... Lépnem kell!

/Dóra szemszöge/

Ettem valamit délbe, aztán máris öltöztem, táskát vettem, és indultam a színházba. Hamar odaértem a már megszokott úton, szerencsére elkerülve a dugót. Azért én is kíváncsi vagyok, hogy mi történt a színházba 3 nap alatt, ameddig nem voltam. Már szinte a családommá vált a társulat. Amint beértem, leparkoltam, és ezt követően beléptem a színházba. Bejelentkeztem a portán, és az irányt az öltöző felé vettem. Ivett persze már ott türelmetlenkedett.
-Szia!-örvendezett. -Na végre! -borult a nyakamba. Először nem is kaptam tőle levegőt, de mosolyogni volt erőm.
-Szia!-köszöntöttem én is.
-Mesélj el mindent! Mi volt Valenciába? Olyan kár hogy nem mehettem veletek! De tudod... valakinek helyettesíteni is kell.-nem is hagyott szóhoz jutni.
-Remek volt!-válaszoltam mosolyogva, de gondoltam még nem mesélek, az öltöző nem arra van.
-Ennyi?-szólt csalódottan. -Ne már! Biztos vagyok benne, hogy valamit elhallgatsz! Láttam ám a képeket!
-Majd mindent elmesélek, de szerintem siessünk, mert el fogunk késni!
-Rendben, de mikor?-türelmetlenkedett.
-Mondjuk, 3-kor a színház kávézójában. Megfelel?
-Oké...-egyezett bele végül.
Gyorsan átöltöztünk, és már rohantunk is fel. Persze már vártak minket. Ma nincs sok dolgom, mindössze annyi, hogy átismételjem a sorokat, amelyeket el kell mondjak majd az este folyamán, ugyanis 19:00-kor én fogok játszani, és Ivett fog pihenni. Persze énekelgettünk is. Az óra hamar hármat ütött. Nem volt menekvés, és igazából nem is akartam. Valakinek ki kell adjam az érzéseim, nem tarthatom vissza.
Rendeltünk egy kávét, és azt iszogatva kezdtem bele.
-Szóval, jól gondolod, valóban megismertem egy remek embert. Sebastian Vettel-t, személyes kedvencedet. Igazából nem is tudom, hogy történt. Egyszer csak odajött köszönt és....-percekig meséltem neki. Mindent elmondtam, az elejétől a végéig. Volt olyan mondatom, mikor éreztem, hogy elkap a sírás. Sikerült visszatartani. Ivett türelmesen végighallgatott, semmin sem csodálkozott, szerintem pont ilyennek képzelte el Seb-et, bár nem ismerhette személyesen. Ha rajtam múlik, ezen is változtatni fogok, ugyanis magammal viszem a Hungaroringre. Most is úgy volt, hogy jön, de valóban helyettesítenie kellett.
-Húh.-nyögte ki a végén.
-Ennyire rossz?-kérdeztem félve.
-Nem-nem.-rázta meg a fejét.-Ez nagyon romantikus...
Nagyot sóhajtottam.
-Szeretitek egymást. Ez világos. És milyen furcsa nem?-kérdezte meg. -3 nap alatt így meg lehet szeretni egy embert...
-Igen...-mosolyogtam. -De tudod mit? Te is meg fogod ismerni!
-Tényleg? És hogy?-kortyolt a kávéjába.
-A Hungaroringen. Na mit szólsz?-kíváncsiskodtam.-Úgyis mindig el akarsz jönni velem, de soha nem jön össze...
-Oké!-egyezett bele boldogan.

Már 17:00 óra felé járhattunk, amikor Ivett készült haza, neki lejárt a mai nap, most én jövök. Nekem maradnom kellett. Összepakolt, és indulásra készen állt. Ekkor betoppantak a fiúk. Dávid és Máté. Nagyon jó barátaink ők is.
-Sziasztok csajok!-köszönt Dávid. -Na milyen volt Valencia?
-Klassz!-válaszoltam gyorsan. -De minek meséljek? Úgyis tudtok mindent...-tisztában voltam vele, hogy az egész színház látta a képeket.
-Az már igaz! De nem kell szégyellni.... Tök jó, hogy így összejöttetek... a kivel is?-hirtelen nem jött a nyelvére Seb neve. -Ja.. Sebastian Vettel-el...
-Köszi a megértést!-válaszoltam viccelődve.
-Nagyon szívesen!-dobta oda a szavakat Dávid. Azzal mind a ketten elviharoztak.
-Hát ezek nem tanultak jó modort, az biztos.-nevetett Ivett.
Én is nevetni kezdtem. Aztán hirtelen rezegni kezdett a zsebem, és nagyon megijedtem. Ivett is hallotta a rezgést, és furán nézett rám. Én elkezdtem előkaparni a zsebemből a telefonom, és megnéztem ki kereshet. Ismeretlen szám volt, és nem magyar. Furán néztem rá. A telefon szüntelenül rezgett.
-Na, mi lesz már? Vedd fel! Valaki nagyon akarhat valamit...-sürgetett Ivett.
-Oké.-vettem egy nagy levegőt, és benyomtam a zöld gombot.
-Háló?-szóltam bele.
Egy ismerős hang szólalt meg a vonal másik végén, mégpedig angolul. Egyből tudtam ki az, mégis meglepődtem. A szívem ezerrel kalapált.
-Szia Dóri!-szinte hallottam a mosolyt a hangjában. Sebastian volt az.
-Szia!-hirtelen csak ennyit tudtam kinyögni. Egyből angolra váltottam.
-Zavarlak?
-Nem.-válaszoltam megint. Kezdtem szédülni, annyira kalapált a szívem.
-Bocs, hogy felhívtalak, de már nem bírtam a hangod nélkül.-nevetett.
-Semmi gond. De honnan....?-kezdtem mosolyogva, de félbeszakított. Tudta mire gondolok.
-Honnan van meg a számod? Legyen titok.-sunnyogott vigyorogva.
-Na, ne csináld már! Én nem adtam meg, vagy csak nem emlékszem rá?!-nem voltam felháborodva, de muszáj volt rá kérdeznem. Természetesen csak mosolyogni tudtam rajta.
-Na jó, tesód adta meg.-vallta be. -De remélem nem gond.
-Persze, hogy nem!...Nagyon hiányzol.-nyögtem ki végül.
-Te is nekem... Ma itt ebédeltem anyáéknál, és épp te voltál a téma... én meg nem bírtam megállni, hogy ne beszéljek veled.
-Oh.-lepődtem meg. -Tényleg?
-Igen, de nem kell félned. Nincs semmi gond.-nyugtatott meg.
-Rendben.-mosolyogtam. -Te meg szurkolj nekem, mert ma lesz egy előadásom.
-Szurkolok! Ügyes leszel!-biztatott.
Mosolyognom kellett. Még annyi mindent tudtam volna mondani neki, de most nem volt rá idő. Lassan elköszöntünk egymástól. Valahova épp mennie kellett.
-Szia Sebastian! Legyél jó!-mosolyogtam.
-Szia Dóri! Te is, és majd lehet este még hívlak... akkor több időm lesz. Talán.-tette gyorsan hozzá.
-Rendben, ahogy érzed.
Még utoljára mondtunk egymásnak egy "sziát" és letettük a telefont. Remegő kezekkel fordultam oda Ivetthez, és ő is meglepetten figyelt engem.
-Ő volt az?-mosolygott.
-Igen!-borultam a nyakába boldogan.

/Idézett sorok a fejezethez/
"Ma már tudom, van úgy hogy folyton zuhog, és dörög az ég...
De jól tudom, minden percben ott a remény...
Az életünk egy nagy utazás,
van hogy tévedünk, ha éget a láz,
De ha ébredünk, ugyanúgy fáj a magány.
Mondd hova visz az út,
hova sodor el a szél,
vágyaim tengerén?
Mondd ki az aki vár,
ha a csónak partot ér?
Mondd vársz-e rám,
ha szívem hazatér?..."

(Vastag Csaba: Visz az út)

Egy kis zene a fejezethez:

érdemes meghallgatni :)

6.fejezet: "Soha nem felejtem el az első pillantásod.."

2011-10-09T06:21:00.000-07:00

2011 világbajnoka: Sebastian Vettel!!!

Sziasztok! Most mégis el tudtam nektek hozni a következő fejezetet, gondoltam örülni fogtok neki :) Én ezen a héten nagyon boldog vagyok, Seb ugyan csak a 3. helyen végzett Suzukában, mégis Világbajnok lett! :)) Hihetetlen büszke vagyok rá! <3 I love Seb! :D Kommikat ezúttal is szívesen fogadok, ne fogjátok vissza magatokat! <3 Jó szórakozást!

/Dóra szemszöge/

Még aznap este egy hatalmas bulit tartottak a Red Bull-osok, mint az ilyenkor szokás is. Meg is érdemelték, hogy ünnepeljenek, gyönyörű győzelem volt. Már épp indultam volna, amikor Sebastian megállított.

-Csak nem képzeled, hogy nélküled fogok ünnepelni?-szólt rám mosolyogva. -Neked is köszönhetem, hogy nyertem. És,-vett egy nagy levegőt.-ez az utolsó napunk, nem emlékszel?

-Nem vagyok túl jó az ilyen bulizós dolgokban, és amúgy sem öltöztem hozzá.-mosolyogtam. Nem akartam visszautasítani, de én tényleg az igazat mondtam.

-Nem kell táncolni, csak legyél mellettem. És jó vagy így, ahogy vagy!-utasított.

Hátranéztem a McLaren felé, ahol apu várt engem. Ő a kezével intett, hogy maradjak, Sebastian-nak pedig fülig ért a szája. Odadobtam apunak a kocsikulcsot, és Seb kézen fogott.

Bementünk egy nagy terembe, ahol szólt a zene, és szinte mindenki ott volt a csapatból. Buliztak, beszélgettek, ittak, és nem törődtek nagyon semmivel. Sebastian bevezetett a hatalmas tömegbe, és érdekes, mert tudta, hogy hol lesz Christian. Hozzájuk mentünk. Cseppet sem voltak meglepődve azon, hogy engem itt látnak, szerintem számítottak rám.

-Szia Dóri! Örülök, hogy elfogadtad Seb meghívását, és hogy velünk ünnepelsz te is.-köszöntött Christian.

-Köszönöm!-reagáltam. Sebastian közben leült, így én is követtem. Rendelt magunknak innivalót, és így beszélgettünk tovább. Többnyire a mai futam volt a téma.

Egész este beszélgettünk, ittunk és nevetgéltünk. Szegény Webber-t ágyba parancsolták, így ő nem tarthatott velünk. Aztán végül már nagyon későre járt. Búcsúzkodni kezdtem.

-Sajnálom, de nekem most mennem kell. Még össze se csomagoltam.... szóval...

-Rendben.-egyezett bele Christian. -Akkor viszlát Dóri! Remélem minél hamarabb újra látlak!

-Igen, én is.-mosolyogtam. Azzal felálltam.

Sebastian követett, végig a tömegen, míg végül kiértünk a hangos helyről a folyosóra. Mindkettőnknek egyből lekonyult a szája.

-Figyelj!-szólt előbb ő. -Holnap délelőtt 11-kor indul a gépem vissza Svájcba. De szeretnék veled még indulás előtt beszélni. Szóval, ha neked is jó, akkor bejöhetnél hozzám ide. A járást már ismered.

Hirtelen nem értettem mit akar megbeszélni velem holnap, és nem is tudtam rájönni.

-Rendben.-egyeztem bele. -Én úgyis csak 1 órakor hagyom el Valenciát.

-Szuper!-mosolygott.-Kár, hogy ilyen hamar mész. Hazavigyelek? Tudok szerezni autót.

-Nem, kösz! Majd, megoldom.-mosolyogtam megint. -Nem lesz gond.

-Akkor holnap várlak. Valószínűleg a lakókocsimnál leszek.

-Oké.-mosolyogtam megint rá.-Jó éjt Sebastian!

Megfogta a kezem, és magához húzott. Megölelt. Nagyon jó érzés volt. Bevallom a sírás kerülgetett szinte egész végig. Nem akartam, hogy vége legyen. Végül elengedtük egymást.

-Neked is Dóri!-mosolygott ő is.

Valamiért olyan biztos volt a dolgában. Nem volt szomorú. Talán azért, mert tudja, hogy holnap még találkozunk. Lassan hátrálni kezdtem, és a már megszokott integetés mellett hagytam el a helyiséget. Átmentem a McLaren-hez. Bár már későre járt, tudtam tesóm még ott lesz, és hazavisz ha kell. Így is lett. Adri szívesen elvitt a szállodáig, én pedig egyre rosszabbul éreztem magam az úton.
-Jól vagy?-kérdezte meg Adri. Ezúttal ő vezetett.
-Nem.-vágtam rá. -Vagyis... Nem gondoltam, hogy ekkora hatással lesz rám ez a hétvége.
-Akkor gondolom már elbúcsúztatok egymástól.-tippelt.
-Nem, még nem.-sóhajtottam.- Majd holnap.
-Rendben.-mondta ki, és megállt a szálló előtt. Én kiszálltam a kocsiból, és becsuktam az ajtót.
-Hé!-kiáltott utánam Adri.-Fel a fejjel!-biztatott.
Egy halványat mosolyogtam, és elindultam be. Már aludt az egész szálloda, nem is csoda. Felsurrantam a lépcsőn, egész a szobáig, jó halkan. Ledobtam a táskámat az ágyra, és én is, úgy ahogy voltam, hanyatt feküdtem rajta. Fél óráig csak a plafont bámultam....
Aztán amikor végre összeszedtem magam, beálltam a zuhany alá, és lezuhanyoztam. Ezt követően lefeküdtem. Aludni viszont már nem tudtam. Hogy miért? A hasamban repkedő pillangók nem hagytak. Ugyanakkor sírni lett volna jó. Átgondoltam az elmúlt 3 nap eseményeit, és végül mosolyognom kellett. Holnaptól vissza a szürke hétköznapokba, kedvenc munkahelyem kőfalai közé. De vajon látom-e valaha még Sebastian-t az életben?

Valóban nem sikerült sokat aludnom. Reggel korán keltem, hogy 11-re, sőt még előbb beérjek. Csakhogy előtte még össze kellett pakolnom. A bőröndöt ledobtam az ágyra, és elkezdtem berakosgatni a ruháimat, és egyéb cuccaimat. A pakolás gyorsabban ment, mint hittem. Már csak magamon kellett segítenem. Fel kellett öltöznöm. Végül egy farmer, és egy világoskék felső mellett döntöttem. A hajam szokásos módon hagytam, majd valahogy rendbe hoztam az arcom is. Megpróbáltam boldogan kinézni. Hogy sikerült-e? Nem tudom. Egyre inkább foglalkoztatott a kérdés, mit akar mondani Sebastian?
Végül arra az elhatározásra jutottam, hogy indulnom kell. Eleget vártam. Csak essünk túl rajta, és kész. Még ha nagyon nehéz is lesz.... Apuéknak még beszóltam a szobába, hogy ne keressenek, de ezúttal apu már nem jött velem. Ő már tegnap elköszönt Martin-tól. Ha okosabb lettem volna, én sem halogatom.
Kocsiba ültem, és egészen a pályáig vezettem. Leparkoltam a szokásos helyen, de a rengeteg kocsi helyett most csak egy üres parkolóval találkoztam. Itt-ott állt egy vagy két kocsi. Tényleg vége van a versenyhétvégének. Minden jel arra utal. Ahogy tovább haladtam, elértem az ajtót. is. Benn is ugyanaz a látvány fogadott. Többnyire nagy üresség. Elszomorító látványt nyújtott, és teljesen lehangolt.
Hirtelen kaptam észbe. Talán 1-2 percet is állhattam ott mereven, és elgondolkodva. Gyorsan futottak át rajtam az emlékek. Ezt követően elindultam még hátrébb, a lakókocsik felé. Elhaladtam jó pár kocsi mellett, mire elértem Sebastian-ét. Felléptem a lépcsőn, és kopogtam az ajtón. Pár másodperc múlva lépteket hallottam, és nyílt az ajtó. Sebastian nyitott ajtót nekem. Rögtön beinvitált, én pedig beléptem. Sebastian is már gondosan összepakolt a bőröndökbe, bár nem volt sok cucca. Mind a ketten köszöntünk egymásnak, és nagyokat sóhajtottunk. Zavaromban a földet néztem, nem tudtam hogy kezdjek bele. Azért bíztam benne, hogy ő szól először. Végül mégis én kaptam az első szó jogát.
-Sebastian, őszinte leszek.-néztem a szemébe. Rám figyelt.-Én nagyon megszerettelek, és nagyon szívesen eltöltenék veled több időt. De nem lehet... szóval...-halkultam el a végére. Megpróbáltam nem sírni.
-Én nem is tudom, hogy lehet ennyire megszeretni egy embert.-nézett rám értetlenül.-És nagyon nehéz elfogadnom, hogy te erre mész, én meg arra!-jelentette ki, és közelebb lépett.-Ezért...-folytatta, de közbevágtam.
-Sebastian! Én nem vagyok a világodba való!-mondtam ki, és szemeim felteltek könnyel. Próbáltam visszafogni őket.-A hírnév, a pénz, a száguldás és az, hogy minden lépted követik...-fakadtam ki. -Ez nem én vagyok! Én ebbe az egészbe csak belecsöppentem, érted?-vettem egy nagy levegőt. -De egy olyan életet sem szeretnék, amiben te nem vagy benne.-fejeztem be. A könnyeknek már majdnem utat engedtem.
-Dóri!-szólított meg, és már teljesen közel volt hozzám. Arcom kezeibe vette, és így nézett a szemembe. -Szeretlek!-mondta ki. Az arcomat is simogatni kezdte. Ezt követően megcsókolt. A csók olyan mélyre sikeredett, hogy a másik kettőt szinte el is felejtettem. Kezem a nyakába kulcsoltam. Nem bírtam tovább. A könnyeim végigfolytak az arcomon. De Sebastian még mindig csókolt. Ekkor jöttem rá, hogy a kamerák előtt mutatott vicces srác mögött egy érzelmes fiú rejlik. A csók véget ért. A szemembe nézett, és a könnyeimet törölgette.
-Miért csinálod ezt?-kérdeztem meg suttogva. -Miért nehezíted meg?
-Sajnálom!-suttogott ő is, majd magához szorítva vigasztalt. Szükségem is volt rá.
Most már minden világos, hogy miért hívott ide. Azért, hogy elmondja, szeret. Keresett egy zsebkendőt az asztalában, és leültünk az ágyra. Odaadta, én pedig letöröltem könnyeim. Megnyugodni viszont nem tudtam. Kezét a combomra tette, és így vigasztalt tovább. Látszott rajta, hogy ő is sírni tudna.
-Figyelj!-szólalt meg megint. -Lehet, hogy most el kell válnunk, de a Hungaroringen megint találkozhatunk.-próbált meg vigasztalni ismét.
-Igen, igazad van.-helyeseltem. -De addig...-sóhajtottam.
-Addig várnunk kell.-sóhajtott ő is. -Hidd el, nem így akartam. Már tegnap is ki akartam nyögni, hogy szeretlek, de nem volt hozzá merszem.-vallta be.
Egy kis mosolyt csalt az arcomra. Már szinte teljesen megnyugodtam. Ő is jobban mosolygott.
-Jól van, nem szomorkodom!-jelentettem ki.-Még úgyis találkozunk.
-És addig, mit fogsz csinálni?-kíváncsiskodott.
-Valószínűleg ezt a hónapot még végig dolgozom. Nálunk az augusztus úgyis szünet, szóval.-válaszoltam lefelé nézve. -Azt meg sem kell kérdeznem, hogy te mit fogsz csinálni.
-Igen.-mosolygott.-Azért majd megnéznélek egy darabban. Meghallgatnám, hogyan énekelsz.
-Érdekelnek a musical előadások?
-Úgy hallottam nagyon érdekesek, és jók.-válaszolt nevetve.
-Rendben, majd meglátjuk.
-Miért vagy ennyire bizonytalan?-ráncolta a homlokát.-Mitől félsz?
Először nem értettem kérdését. Aztán nagy levegő után kinyögtem:
-Attól, hogy amiatt, hogy most el kell válnunk, mégsem fog összejönni. Mármint, sokkal könnyebb lenne minden, ha most nem kellene elválnunk...
-Tudom. Hidd el, nekem is könnyebb lenne, ha most elvihetnélek Svájcba, megmutatni hol élek. Aztán azt, hol nőttem fel. Megismernéd a családomat. Mi is jobban összeszoknánk.-sorolta a dolgokat.
Még belegondolni is szép volt, hogy mennyi mindent csinálhatnánk együtt, de nem lehet. Még nem. Bólogatni kezdtem.
-Én nem tudom, hogy mi vár ránk, vagy hogy vár-e egyáltalán valami... de egy remek embert ismertem meg. És köszönöm.
Erre megint megölelt. Már nem tudtam sírni. Bár ordítani azt tudtam volna. A hátralévő időben többnyire beszélgettünk. Aztán menni kellett. Jobban mondva Seb-nek. Kijöttünk a lakókocsijából, mosolyogva. Már nem tudtam rosszra gondolni. Csak arra, 3 hét múlva láthatom. Végül Sebastian-al úgy döntöttünk, át megyünk a McLaren-hez, hogy elbúcsúzzunk Jenson-tól, és Adritól is. Természetesen inkább csak én köszöntem el, Seb úgyis még találkozik velük bő 2 hét múlva. Ezt követően akár tetszett, akár nem, végleg el kellett köszönnöm Tőle. Egész kikísértem a kocsiig, amivel a repülőtérre mennek.
-Akkor...-sóhajtottam. -Szia Sebastian!
-Szia!-köszönt el ő is ugyanolyan nehézkesen.
Ezt követően csak egy puszit adott a számra. Annyira édes volt. Akaratomon kívül is elmosolyodtam volna rajta. A háttérben még az apukája is figyelt minket.
-Ígérem találkozunk!-ígérte meg.
Bólogattam, de magamban azt mondtam: -Hiszek neked!
Mert tudtam, hogy így lesz. Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer így fogok szerelembe esni. Hogy pont egy F-1-es pilótába.
Végül hátrálni kezdtem. Lassan elengedte a kezem, és ismét integetett, mint eddig szinte minden elválásunknál. Megvárta, ameddig beszállok a kocsimba, indítok, és elhagyom a helyet. Nem éreztem úgy, hogy bizonyítanom kellene neki, a vezetői tudásom, de azt viszont tudtam, hogy minden lépésem figyeli. Fájt őt otthagyni, de mint mondtam, a gondolataim már elfogadták a tényt, hogy nemsokára újra találkozom vele. És, kitudja mi fog kisülni belőle....

"Ha az életemmel kell fizetnem,
én megtenném ezt érted,
és ezt nem szavakkal mondtad,
ezt a szemeiddel kérted.
Az álmomban már jártál,
és megfogtad a kezem,
az élet szerelemfáján most a mi virágunk terem.
Soha nem felejtem el az első pillantásod,
mindig is csodáltam,
milyen nagy a kitartásod.
Az eső elmossa a várat
amit ketten építünk,
el kell válnunk ezt,
hiába is szépítjük.
A lélegzet megállt,
az idő elindult vissza,
nézd az arcom a szemem könnyektől tiszta.
Elkopott a toll, most már
abba kéne hagyjam,
de a szerelmemet mért,
mért kéne másnak adjam?
Nem áll meg az élet,
mégis úgy érzem megfulladok.
Bárcsak azt mondhatnám egyszer: Igen, rajta túl vagyok.
Ja... bárcsak azt mondhatnám egyszer, igen rajta túl vagyok!

/Mc Shoon, idézett sorok a fejezethez/

5.fejezet: "Én hogy szeressem őt, mondd?"

2011-10-02T05:43:00.000-07:00

Sziasztok! Nagyon nagyon nagyon nagyon örültem annak, hogy összejött a 10 hozzászólás! Imádlak titeket! :)) Remélem most is ugyanolyan sokan hozzá fogtok szólni, mint ezelőtt tettétek, számítok rátok! ;) Mindenesetre bocsi a késésért, valószínűleg csak 2 hetente lesz frissítés, és versenyhétvégéken abszolút nem tudok jönni, mert minden erőmet leköti a futam :) Ezért bocs. Amúgy innen is grat Sebnek a pole-ért Szingapúrba, és a győzelemért is! <3 :))

/Dóra szemszöge/

Amint visszaértem a McLaren csapathelyére láttam, hogy apu már ott vár, és csakúgy mint eddig, Martin is vele volt. Zavartan köszöntem, mert ha egész végig ott álltak, láttak minket elköszönni.
-Sziasztok!
-Szia Dóri! Hát téged is lehet itt látni?-köszöntött Martin. Bevallom nem is számítottam másra.
-Tudom, tudom! És sajnálom! Ígérem bepótolom! Mondjuk a Hungaroringen!-sajnálkoztam. A Hungaroringet azért hoztam fel, mert tudtam, hogy úgyis ott leszek. Elvégre hazai pálya.
-Rendben.-kacsintott Martin.
-Akkor mehetünk?-kérdeztem meg aputól türelmetlenül.
-Mennyünk.-egyezett bele.
Már épp indulni akartunk, de valami még eszembe jutott.
-Várj!-állítottam meg aput. -Adrit nem láttad valahol?-teljesen elfelejtettem az én kis testvérkém.
-Adri már ott van a szállodában, és minket vár!-reagált apu.
-Oh.-lepődtem meg. Kicsit elszaladt az idő.
Beültünk a kocsiba, és csakúgy mint eddig, én vezettem.
Apu nagy nehezen, de megszólalt.
-Mit jelentsen az, hogy ennyit vagy Sebastian-nal?
-Hát..-szólaltam meg zavartan az útra figyelve. -Csak ismerkedünk.
-Na jó, de mint barátok.. vagy..?
-Szerintem ezt nem itt kéne megbeszélni...
-Tehát úgy ismerkedtek. -következtetett erre.
Nem szóltam, csak hallgattam. Most erre mit tudnék válaszolni? Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem igaz.
-És, ha úgy ismerkednénk, akkor az miért lenne baj? Adri is egy pilótába szerelmes, én miért ne lehetnék?-vettem végül erőt magamon, és megkérdeztem.
-De Adri és Jenson egész más!-szabadkozott.
-Miért? Csak mert Button a McLarennél van? Martin miatt?-szálltam vitába vele.
-Ehhez ennek semmi köze!
-Hát akkor?-szóltam értetlenül.
-Legkésőbb holnap után hazautazunk, és te is hazamész Pestre! Ezzel vége! Sebastian máshová tartozik. És nem akarom, hogy csalódj, vagy szenvedj miatta.
Sajnos minden szava igaz volt.
-Tudom apu!-pillantottam rá, majd megálltam a szálloda mögötti parkolóban. Ő is, és én is kiszálltunk. Ezzel a vitának vége volt. Apu nem haragtartó, és tudom, hogy csak jót akart nekem.
Gyorsan felértünk a szállodába, ezúttal viszont nem az én szobámba, hanem a szüleimébe mentem, mivel ott volt Adri. Miután nagy nehezen átjutottunk az én szobámba, becsuktam az ajtót, és egy nagy levegőt vettem mosolyogva. Látszólag Adrinak fogalma sem volt, hogy mi a bajom. Míg végül kinyögtem.
-Sebastian megcsókolt!
Nagy meglepettség tükröződött az arcán, és alig akarta elhinni amit mondok.
-Mi?-kérdezett vissza bután.
-Igen. Megcsókolt.-bólogattam.
A meglepettség eltűnt az arcáról,helyébe hatalmas mosoly kerekedett. Megragadta a kezem, és leültünk az ágyra.
-Most azonnal mesélj el mindent!-utasított.
Én eleget téve kívánságának, mindenről beszámoltam neki, és a szavak csak úgy folytak ki belőlem. Mikor végeztem vele, már teljesen elfogyott a levegőm.
-Először is vegyél levegőt!-biztatott viccesen.
-Na, mit gondolsz?-sürgettem ügyet sem vetve kérésére.
-Sebastian nagyon aranyos srác, és... azt hiszem fülig beléd zúgott.-viccelődött velem, bár igazából komolyan gondolta.
Nagyot sóhajtottam.
-És azt hisze, ez fordítva is igaz.-egészítette ki.
Miután Adri elment, elég későre járt, mégsem tudtam még órákig aludni. A sapkát szorongattam, amit kaptam, és ezer meg ezer felé kalandoztak a gondolataim. Nagyon izgultam a holnap miatt. Végül elnyomott az álom.

/Sebastian Vettel szemszöge/

Már megbeszélés után voltunk, mikor megint jól elbeszélgettünk a csapattal a holnapi futammal kapcsolatban. Mindenki lassan szétszéledt, mikor Tommi úgy döntött, elkísér a lakókocsimig.
-Kérdezhetek valamit?-kérdezett először.
-Már megtetted. De, persze.-válaszoltam mosolyogva, és zsebre tettem a kezem.
-Dóri a barátnőd? Mert ha igen, ügyesen eltitkoltad előttem...-csinált úgy, mintha megsértődött volna.
-Nem, nem a barátnőm. Még. Remélem, hogy az lesz.
-És miért csak reméled?-ráncolta a homlokát.
-Dóri nem német, még csak nem is angol.-kezdtem bele, de máris értetlenül nézett rám. -Dóri magyar.-mosolyogtam. -Ennek ellenére tökéletesen tudja mind az angol, mind a német nyelvet.
Tényleg bámulatos, hogy milyen szépen beszél angolul, és a német kiejtése is szinte tökéletesen érhető. Ez nagyon megfogott benne.
-Akkor már értem, honnan a szépsége.-mosolygott. -Azt hallottam, a magyar lányok nagyon szépek.
-Igen, tényleg az.-ismertem el. -De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy verseny után hazautazik, és nem vihetem magammal. Érted már?
-Igen, de... Még egy futam ezenkívül, és már készülhetünk a német nagydíjra... akkor esetleg már oda eljöhetne... Vagy, a német futam után ott van a magyar GP, és ott szintén ott lesz. Max. 2 hetet kell kibírnod nélküle.-nyitotta fel a szemem. És milyen igaza volt!
-Erről teljesen elfeledkeztem!-vallottam be.
-Probléma megoldva!-jelentette ki boldogan.
Én még szélesebben mosolyogtam mint eddig.
-Egyébként nagyon rendes lány.-folytatta.
-Igen, az. És nagyon megértő is. -áradoztam tovább.
-Egyébként bocs, hogy rákérdeztem, de egyre többet láttuk veled a csapattal, és olyan furcsa volt, tudod...
-Igen.
Beszélgetés közben bőven a lakókocsim elé értünk, és ott elköszöntünk. Én bekászálódtam a zuhany alá, és magamra engedtem a vizet. Este az ágyban is csak Dóriról, és a holnapi versenyről forogtak a gondolataim. Hogy lehet, hogy akár két nap alatt így meg lehet szeretni egy embert? Legszívesebben minden percem vele tölteném.

/Dóra szemszöge/

Reggel ugyanúgy indult a napom mint tegnap, de szerencsére újság nélkül. Ha benne is lettem volna valamelyik újságban, akkor sem izgatott volna különösebben. Tegnap Sebastian-al megbeszéltem, hogy futam előtt nem sokkal megyünk oda, délelőtt ilyenkor őrültekháza van, és ő sem ér rá. Így is lett.
Ezúttal is én vezettem, és a bejáratnak a hátsó ajtót használtuk. Mikor becsuktam az ajtót, Seb egyből felém pillantott, és arca felderült. Már fel volt öltözve, csak a bukósisak nem volt a fején. Ott állt a kocsija mellett. Látszólag nem volt ideges.
-Menny csak!-súgta oda apu a fülembe.
Én el is indultam felé, és Seb már meg is mozdult.
-Szia!-köszöntöttem. Ő is így tett, és megölelt. Senki más nem láthatta, mert a hajam eltakarta, de én éreztem, hogy egy puszit ad az arcomra.
-Már azt hittem soha nem jössz!-jelentette ki, és megfogta a kezem.
-Tudom, de nem akartalak zavarni...
-És újabb 2 óra hosszáig nem látlak.-szomorkodott.
-Hamar el fog repülni! Észre se fogod venni! Főleg, ha nyersz!-biztattam.
-Igen. De ugye itt leszel még futam után is?
-Persze. Mindenképp.-ígértem meg neki.
-Biztos nincs rá valami mód, hogy velem gyere?-kérdezte meg ismét reménykedve. Kétségtelenül arra célzott, hogy mégis vele mehetnék-e futam után.
-Ezen most ne törd a fejed!-simogattam meg az arcát, mire elmosolyodott.-Inkább koncentrálj!
-Sebastian!-szólt Christian.
Mi egyszerre rá néztünk, és ő oldalra billentette a fejét, jelezte, hogy indulni kell. A kocsikat kitolják a rajtra, és sajnos pilóta nélkül nem indulnak el.
-Megyek!-szólt vissza neki.
-Sok szerencsét!-öleltem meg gyorsan, és ő is megszorított.
-Köszi!-hálálkodott. Közben még mindig ölelt.
Akármennyire is jó lett volna örökre úgy maradni, mennie kellett. Lassan elindult, és elengedte a kezem. Még visszanézett, és mosolygott egyet. Ezt követően eltűnt a sok sürgő forgó ember között. Nagyot sóhajtottam. Csak ne legyen semmi gond a futam alatt. A szívem dupla sebességbe kapcsolt, nagyon gyorsan dobogott. Majdnem kiugrott a helyéről. Rettenetesen féltem. Féltem, hogy valami baj történik. És egyben akartam, hogy Sebastian legyen az első. Remek hétvégét futott a többihez képest, muszáj nyerjen. Mert megérdemli.
Nagyon ideges voltam, úgyhogy nem tudtam sok mindenre figyelni. Már a felvezető körre indultak, mire észbe kaptam. Sebastian vezette a sort, és mögötte a többi pilóta sorakozott. És ezt követően jött a rajt.
Mikor elstartoltak, mindenki egyszerre akart túljutni a másikon, és szinte alig hagytak helyet egymásnak, ahogy ez ilyenkor lenni szokott. Sebastian elég jól elrajtolt, de a második kanyarban Hamilton próbálta megelőzni őt, ráadásul belső íven. Végül nem sikerült megelőznie Sebastian-t, koccanás lett a vége, amiben a McLaren első szárnya megsérült... Egész ilyesztő volt. Egyből az jutott eszembe: Hát ez nem lesz egy sima futam. Ezt követően beletaposott a gázba, és eltűnt a betonfalak dzsungelében. Innentől pedig pozíciókért folytak a harcok. Vettelhez mindvégig Hamilton volt közel. Jó pár körön keresztül. Az idő csak nem akart telni. Az 57 kör sem akart kevesebb lenni. Így hát beszélgetni kezdtem a háttérben meghúzódó ismerős arccal, nem tudom honnan, de az volt. Ő jött oda hozzám, és szólított meg.
-Szia Dóri! Te vagy Dóra ugye?
-Igen, én...-bólogattam. Közben egyre csak azon törtem a fejem, vajon ki lehet ez a középkorú, vagy kicsit idősebb úr.
-Én vagyok Sebastian apja. Norbert Vettel.-mutatkozott be, és a kezét nyújtotta kézfogásra. Nagyon megdöbbentem rajta, de ugyanakkor megörültem neki. Kezet fogtunk. Felesleges volt elmondanom neki még egyszer, hogy én ki vagyok, hiszen tudta. De vajon honnan?
-Nagyon örülök!-mosolyogtam.
-Én szintúgy. A fiam mesélt rólad.... reméltem hogy nem tévesztelek össze mással. Habár nagyon hasonlítotok egymásra a testvéreddel.
-Igen. Ikrek vagyunk... sajnos gyakran összekevernek.
-Úgy tűnik, jó verseny elé nézünk. Te hogy gondolod?-kérdezte barátságosan.
-Szerintem is remek verseny lesz. Habár én egy kicsit félek.
-A fiamat nem kell félteni. Biztosan nem lesz semmi baj.-válaszolt határozottan.
Én bólogatni kezdtem.
-Egyébként, azt hallottam, hogy magyar vagy. Ez igaz? Mármint, elég jól beszélsz más nyelven.
-Igaz. Valóban magyar vagyok... és köszönöm. Nagyon igyekszem.
Alig mondtam ki az utolsó szót, hirtelen nagyon nyugtalan lett mindenki hátul, és nagyon fogták a fejüket. Mark Webber a 7. körben már kiállt egy kerékcserére, feltéve a középkemény gumikat. Ezt követően visszaesett a mezőny végére. De nem is ez volt a gond. Nagyon ráncoltam a homlokom, mert nem értettem semmit sem. És ekkor rájöttem.: Webber épp Heikki Kovalainen Lotusát készült megelőzni, amikor Heikki korábban fékezett, és Mark Red Bull-ja pedig 280-as tempónál belerohant a méregzöld kocsiba, majd a levegőbe repülve, egy hirdetőtáblát is eltalálva, fejjel lefelé landolt. A lendület visszaállította a kocsit a kerekeire, de Webber így is nagy erővel csapódott neki a 12-es kanyart szegélyező gumifalnak. Nagyon megijedtünk. Mind én, mind Vettel apukája, és mindenki aki a csapatban volt. Hogy történhetett ez? Teljesen nyugtalan lettem. És ha Sebastian-nal történt volna valami?
Webber "épségben" kiszállt a kocsijából, már ami még megmaradt belőle. A karambolt követően az ilyenkor megszokott Safety car lépett működésbe a pályán, és összeszedte az egész mezőnyt. Webber jó 10 perc elteltével orvos kíséretében érkezett meg hátra, és egyből körülvette mindenki. Persze csak segíteni akartak, de az orvos elküldte őket.
A csapat főbb tagjai nem hagyhatták ott a verseny figyelését, így Webber-el, vagy anélkül, de folytatódnia kellett a versenynek. Amikor kiállt a felvezető autó, következett a restart. Sebastian azonban túl nagy gázt adott, és a Red Bull megtáncolt a célegyenesre ráfordító kanyarban. Hála Vettel bámulatos reflexeinek, megfogta a kocsit, és tovább vezette az élen a mezőnyt.
A verseny többi része hihetetlen lassúsággal telt, és így többnyire Vettel apukájával töltöttem az időt, illetve beszélgetéssel. Közben figyeltük a versenyt is, de azért jól elbeszélgettünk. Azért csak-csak eltelt az az 1-2 óra hossza, idő közben pedig kiderült, Webber-nek agyrázkódása van. Szegényt nagyon sajnáltam.
Már az utolsó körnél tartottunk, és ott is a célnál. Vettel bevette a kanyart, és ezzel megnyerte a futamot. Hatalmas kő esett le a szívemről. Megnyerte, és épségben. Ez volt a legfontosabb számomra. Sebastian-t Hamilton követte a második helyen, és a harmadikon csapattársa Jenson Button végzett.
Sebastian csapatrádión köszönte meg az együttműködést a csapatnak, és azt, hogy segítettek neki. Egyszóval köszöni a munkájukat. Nagyon boldogan szólt a hangja.
Végül kikászálódtak a kocsiból mind a hárman, és kisebb ünneplés után, hátrajöttek a pihenőbe. Nem láttam őket, de tudtam, hogy ott vannak. Adri is nagyon örült, elégedett volt Button-al. Ezt követően mind a hárman felálltak a pódiumra. Sebastian a legtetejére, és úgy mellé a két McLaren-es. A Red Bull ünnepelt. Mindenki elindult kifelé, hogy kiállhassanak, és együtt ünnepelhessenek Vettel-el.
-Gyere!-szólalt meg Tommi, és a kezét nyújtotta. Azt akarta, hogy én is mennyek ki a pódium elé. Én beleegyeztem, és ő elkezdett befelé húzni a nagy tömegbe. Előreálltunk mind a ketten a kordonokhoz, Christian, Adrian, Tommi, és Vettel apukája kíséretében. Nem éreztem magam nagyon odavalónak. Vettel levette a sapiját, és elindult a német himnusz. Annyira örült a győzelemnek, hogy minden percét kiélvezte. Közben engem is észrevett, és rám kacsintott. Elmosolyodtam. Miután vége lett a himnusznak, kiosztották a díjakat. Ezt követően következett a pezsgőzés. Ott locsolták egymást, ahol érték. Még nekünk is jutott onnan fentről. Vagy 5 percig így szórakoztak, aztán mind a hárman közösen belekortyoltak a hatalmas pezsgőbe. A csapat nagyon örült, így Vettel a világbajnokságban már a 3. helyre tornázta fel magát. Pezsgőzés után mindenki interjúzni ment.
Tommi továbbra sem hagyott magamra, terelgetett. Látszott rajtam, hogy fogalmam sincs, hogy ilyenkor mit kell tennem. Sajnos tisztában voltam vele, Sebastian-t most legalább 1 óra hosszáig nem látom. Interjú alatt átmentem apuékhoz, és gratuláltam a 2. és 3. helyért Martin-nak....

Az utolsó nap minden eddiginél zsúfoltabbra sikeredett, alig tudtunk együtt lógni Seb-el, de nem bántam, mert minden perc, amennyit együtt tölthettünk remek volt, és nem fogom elfelejteni soha. Nagyon örültem, hogy Vettel rajt-cél győzelmet aratott. Végül csak megérkezett hozzám is Vettel. Én ismét a csapattal lógtam.
-Szia! Gratulálok!-nevettem, és közben megöleltük egymást.
Nagyot sóhajtott. Maga elé fordított, felemelte az állam a kezével, és a szájához emelte a számat. Ott mindenki előtt. Nagyon furcsa volt, hogy ezt így nyíltan felvállalja, mikor legutóbb csak Tommi volt tanúja a csóknak. Most viszont....
A csók véget ért. A számat leemeltem az övéről, és a szemébe néztem. Megint mosolyogni kezdett, és megpuszilt a homlokom. A szívem rögtön dupla sebességbe kapcsolt, és forgott velem a világ. Hihetetlen jó érzés volt. A csapattagokból a fiúk elkezdtek huhogni, de Seb-et nem zavarta. Engem sem. Ezt követően megint ölelni kezdett.
Később szokásos módon a csapat összes tagja odaáll egy csoportképhez, és ez most sem volt másképp. Sebastian leült középre, mellé Christian és Adrian, majd Webber is odacsatlakozott a földre. Lefotózták őket. Sebastian az első 2-3 kattintás után felállt a földről, és engem kézen fogva odahúzott a csapathoz.
-Gyere!
Én szokás szerint nem-et mondtam volna a felkérésre, de nem volt szívem. Nem voltam oda való. Egyáltalán nem. Nem voltam se csapattag, se semmi más. Mégis jó érzés volt ott ülni Sebastian és Christian között. Nagy mosoly, és a kép elkészült.
Talán csak a képek őrzik majd az én kis Valencia-i kalandomat. Pár óra múlva nagyon fájdalmas dolog következik....

4.fejezet: "Csókból születik a boldogság..."

2011-09-17T13:12:00.000-07:00

Sziasztok! Most egy kicsit kevesebb volt a komment a fejezet alatt, mint vártam, de a Facebook-on, a Mi lelkes kis családunk örömmel kommentálta az előző fejezetet, aminek nagyon örültem, és annak is külön, hogy nagyon sokan szeretitek már most a story-t! :) Megpróbálok mindent kihozni belőle, és bocs, hogy csak hétvégénként sikerült ez... :) Legyen meg most legalább az 5 megjegyzés kérlek! (:

/Dóra szemszöge/

Sebastian a szokásos interjú után, még további kérdésekre is választ kellett adjon, mint eddig mindig. Így eléggé elhúzódott a következő találkozás pillanata. Azért én töretlen lelkesedéssel vártam megérkezését. És ameddig vártam, a Red Bull-nál, többek között megismertem egy nagyon aranyos lányt, ő is a Red Bull Racing tagja.
-Szerinted mennyi rá az esély, hogy Sebastian bajnok lesz 2010-ben?-kérdeztem meg újdonsült barátomat, aki hamar válaszolt is nekem.
-Szerintem nagyon jó esélye van rá, és el tudom képzelni, hogy ő lesz. De ez nem csak rajta múlik... aztán végül is, sokat segít az is, hogy sokszor mién a pole pozíció.-mosolygott.
-Hihetetlen, hogy mekkora csapatmunka áll egy-egy pilóta mögött.-ámuldoztam. -Innen hátulról egész más...
-Igen.-mosolygott ismét.-Szeretem a csapatot. Nagyon összetartunk.
Mikor már semmi egyéb nem jutott eszembe, ő kezdett el faggatni.
-Úgy látom bejössz Sebastian-nak.... Remélem ezentúl többet fogunk itt látni, bár az előző barátnőjét nem nagyon láttam itt.
Szinte mindenki ugyanazt ismételgette nekem, és ez jól esett. Viszont nem nagyon volt ínyemre, hogy folyton Sebastian régi barátnőjéről hallok mindenkitől, de nem hagytam, hogy ez elrontsa a kedvem. Tenni nem tudtam ellene.
-Nem vagyok a barátnője.-mosolyogtam rá. Ő meglepő arccal meredt rám.
-Akkor majd leszel, hidd el....-válaszolt magabiztosan, mire én kételkedni kezdtem. Hogy lehetnék én a barátnője? Semmi esély rá a távolság miatt...
-Tényleg csak most találkoztatok?-kérdezősködött tovább.
-Igen.-válaszoltam tömören. -Fura, igaz?
-Igen, de a szerelemnek nem parancsolhatsz....
-Miből gondolod, hogy Sebastian szeret engem?-kérdeztem rá végül.
-Ez egyértelmű. Legalább is az, hogy tetszel neki. Gondolom nem én vagyok az első aki ezt mondja, de nem mindenkit enged be úgy a magánszférájába, mint téged. Nagyon közel engedett magához.
-Hát ezt nem először hallom...-mosolyogtam ismét. De aztán elkomorodtam. -Akkor, gondolom te is láttad a reggeli újságokat....
-Hát igen... de ne törődj vele! Mikor reggel Sebastian meglátta, csak rápillantott, és tovább ment. Szemmel láthatólag nem érdekelte. Vagy neked mást mondott?
-Nem...-vágtam rá egyből...kicsit megkönnyebbültem.
Ezután még ha akartunk volna se tudtunk volna tovább beszélgetni, ugyanis elhívták valahova, így magamra maradtam egy kis időre.
-Megbocsátasz? Sajnos mennem kell. De biztos később még összefutunk!-magyarázkodott. -Szerintem várd meg Seb-et a lakókocsija előtt, biztos oda fog menni először. Már nem tarthat sokáig míg ideér. Lassan 2 és fél órája van el... -adott tanácsot.
-Rendben köszi.-mosolyogtam rá. -És nincs semmi baj.
Ezzel el is ment, én pedig kifelé a Red Bull boxából, hátra vettem az irányt, Vettel lakókocsija felé.Mikor épp odaértem elé, és az ajtó előtt álló hatalmas Vettel táblára néztem, valaki hátulról megfogta a derekam, de gyorsan el is engedte. Csak jelezni akarta, hogy ő is ott van. Megijedve gyorsan hátrafordultam, és Sebastian volt az. Tekintete sugárzott a boldogságtól, és mosolygott rám. Én is felderültem látványán, és szám mosolyra húzódott.
-Szia!-köszönt boldogan, majd sajnálkozni kezdett. -Bocs, hogy pár órára egyedül hagytalak, de ilyenkor őrültek háza van itt hátul, és minden kérdésre válaszolnom kell....
-Semmi gond....-nyökögtem. -Én gratulálok a pole pozíciódhoz!-gratuláltam, Ő pedig hálája jeléül megölelt, csakúgy, mint reggel a parkolóban.
Mikor kicsit elengedett, egymásra néztünk. Ő még mindig ölelt, én pedig teljesen hatalmába kerültem. Fejünk nagyon közel volt egymáshoz, így a szánk is. Sebastian végül lecsapott a számra, és csókolt. Nem tudom mi ütött belém, de viszonoztam neki. Ő kicsit védelmezően elfordított, talán tudta, hogy arrafelé lehetnek fotósok. Biztos voltam benne, hogy pár képet máris csináltak.... A csók elég hosszúra sikeredett, látszólag egyikünk sem akart véget vetni neki. Mígnem egy hangot hallottunk. Valaki megköszörülte a torkát. Tommi volt az. Gyorsan elhúzódtunk egymástól, habár nem nagyon távol. Én egy másodpercre Tommira néztem, arca kicsit zavarba ejtő volt, és rögtön a másik irányba fordítottam a fejem. A hajam eltakarta az arcom, így nem láthatta, hogy elvörösödöm. Sebastian pedig halkan elnevette magát. Tommi zavartan szólalt meg.
-Őő...-dadogott. -Sebastian velem jönnél 1 percre? Tényleg csak 1 perc.-tette gyorsan hozzá.
-Igen persze. Egy pillanat!-válaszolt neki gyorsan, így Tommi egy kicsit távolabb ment tőlünk.
-Most mennem kell, de ígérem visszajövök. Sietek! Megvársz?-villantotta oda ismét a fogsorát. Én még az imént történtek hatása alatt álltam, így azt se tudtam mit beszélek.
-Igen.-válaszoltam röviden.
Ő is elment Tommi után. Én leroskadtam a lakókocsi feljárójára, és egyből megérintettem a számat. Azt hittem csak álmodom. Sebastian tényleg megcsókolt. Ezek után... Te jó ég! Mi lesz velem? Egyre jobban kötődöm hozzá. Alapjában véve egy nagyon kedves, aranyos, értelmes, és remek fiatalember... Beleszerettem. Ez az igazság. És ő is viszont szeret? Végül is, ő kezdeményezte a csókot... Ezt meg kell beszélnem vele... Ha visszajön.
Körülbelül 5-6 perc alatt visszaért, és én gyorsan felpattantam a lépcsőröl. Megint mosolygott, és kinyitotta előttem az ajtót.
-Bejössz?-kérdezte végül.
-Igen.-válaszoltam megint röviden. Most kicsit idegesebb voltam, mint amikor legutóbb voltam nála.... Megálltam a tv-je előtt, és Ő pedig megpróbálta levarázsolni magáról, a még azóta is rajta levő overált. Először kibújt az újából, majd mivel kicsit zavarba jöttem, bement a fürdőbe és ott öltözött át. Magára egy sötétkék Red Bull emblémával ellátott pólót vett fel, és egy farmert. Ezután kijött. Zavartan kezdte el.
-Sajnálom az előző csókot... tudom hogy nem lett volna szabad... meg hogy te nem akartad... Én csak... -magyarázkodott, de én megállítottam.
-Semmi baj... és....-sóhajtottam. -Én nagyon is akartam... De gondolkodtál már azon, hogy mi lesz holnap után?
A második mondatra elmosolyodott, de a harmadik után elkomorodott. Lassan szólalt meg.
-Hazautazol....
-Igen....-mondtam ki én is lassan a keserű igazságot.
-Nem lehetne...-gondolkodott el. -Nincs rá valami mód, hogy velem gyere? -reménykedett.
-Sajnos nem lehet. Nekem jövő héten már előadásom van a színházban....
A remény amely eddig a szemébe csillogott, szertefoszlott.
-Én nem foglak itt hagyni!-jelentette ki. -Van rá valami mód, hogy velem gyere. Ebben biztos vagyok!
-Sebastian, kérlek... ne nehezítsd meg!
Ő közelebb jött felém pár lépéssel.
-Nézd, amit megmondtam, azt megmondtam!-erősködött. -Most pedig nem akarok azzal foglalkozni, hogy mi lesz holnap, érted? Hiszen még itt vagy, velem....
Erre akaratlanul is elmosolyodtunk.
-Igaz...-helyeseltem.
-Egyébként... kezdte lassan.-A mai interjúk során veled kapcsolatban is kérdeztek engem... De semmit nem mondtam nekik rólad. Csak annyit, hogy nagyon közel állsz hozzám....-vallta be.
Ettől egy kicsit elpirultam. De lelki szemeim előtt már láttam is a holnapi újságok címlapjait: "Vettel indul az élről, és új barátnőt talált magának...(?)"
Ezután egész délután szinte együtt voltunk, többnyire a lakókocsijában gubbasztottunk. Nagyon sokáig beszélgettünk, és sokat nevettünk, tényleg nem foglalkoztunk azzal, hogy mi lesz holnap. Már kevésbé bántam, hogy engedtem Sebastiannak, hogy megcsókoljon. Mind a ketten ledobtuk magunkat a kanapéra, és onnan néztük a tv-t, közben beszélgettünk. Mikor szólni már nem bírtunk, csak a tv-t bámultuk, közben Sebastian elálmosodott. Láttam rajta, hogy szemei a fáradtságtól lassan elnehezednek, és alig bír ellent mondani az álomnak.
-Nyugodtan aludj. Elmehetek.-tanácsoltam neki.
Ő felém fordította a fejét.
-Nem, nem kell.-válaszolt suttogva. Ezután lehunyta a szemeit, és elaludt. Miután én mellette hevertem, én is úgy döntöttem, hogy kicsit elalszom, ha nem is mélyen, legalább egy kicsit pihenek. Sebastian halk szuszogására aludtam el, amely nagyon csodás volt. Nem tudom meddig aludhattunk....
Arra ébredtem, hogy valaki hangosan kopogtat, sőt inkább dörömböl az ajtón. Felriadtam. Sebastian viszont meg se mozdult. Ő nyilván sokkal mélyebben aludt, mint én. Az ajtóra pillantottam, aztán úgy éreztem, hogy fel kell ébresztenem Sebastiant.
-Sebastian!-szólongattam. Ő kicsit megmozdult, és megmordult. Nagyon édes volt.
-Kopognak az ajtón.-szóltam újra.
Lassan kinyitotta szemeit, és mikor ő is meghallotta, hogy tényleg kopognak, kicsit feltámaszkodott eddigi fekvő helyzetéből. Szemeit megdörzsölte, majd rám nézett, és elmosolyodott.
-Reméltem, hogy még itt vagy.-jelentette ki.
Mosolyogtam, mire megint kopogtak az ajtón. Sebastian egyből az ajtóra pillantott. Ezt követően felállt, és elindult felé. Majd kinyitotta. Egy szőke hajú lány várakozott rá, az akivel még időmérő után beszélgettem.
-Sebastian, jönnöd kellene, van egy egész nagy csapat rajongó, aki rád vár...-mondta, majd hátrapillantott befelé Sebastian válla fölött. Arca nem volt meglepett, hanem inkább rám mosolygott.
-Összeszedem magam, és megyek. -válaszolt Seb.
Becsukta az ajtót, és az órájára pillantott.
-Még csak 6 óra. Szerintem gyere el velem te is, maximum félreállsz, és figyeled, hogy osztogatom az aláírásokat. Még nem akarom, hogy elmenj.
-Rendben. -egyeztem bele. Felálltam az ágyról, Sebastian pedig bement a fürdőjébe, és helyrehozta a haját. Nem tartott sokáig, de azért szükség volt rá, mivel elfeküdte alvás közben. Kilépett a fürdőből, és kézen fogott. Még gyorsan felvett egy sapkát, és indultunk is.
Én követtem őt egész végig, jobban mondva ő vitt engem. Amíg el nem értünk a sikítozó rajongókhoz, akik számtalan posztert, sapkát, pólót, és ajándékot tartottak a kezükben, melyeket Sebastian-nak szántak. Sebastian itt elengedte a kezem, mert meglátott egy csomó újságírót, és gyorsan felém fordult.
-Akkor.... -sóhajtott.
-Nyugi, tudok várni.... -mosolyogtam oda. Magamban még azt is hozzátettem, hogy (főleg rád). Látszott rajta, hogy legszívesebben egy puszit nyomna az arcomra, de az újságok miatt nem lehet...
Ezután Sebastian két biztonsági őr kíséretében elindult a kordonok mögött várakozó hatalmas tömeg felé. Amint meglátták őt, a csajok rögtön sikítozni kezdtek. Először furán néztek rám, de aztán már csak arra koncentráltak, hogy kapjanak a sapkájukra, vagy a poszterükre egy-egy aláírást. Én pedig maradtam ott ahol voltam. Nagy csodálattal néztem végig, hogy Seb mennyire kitartó, és annyi aláírást oszt ki, amennyit csak tud. Némelyik rajongó még ajándékot is adott neki. Hihetetlen, hogy mennyire szeretik Őt, és még tolakodni is képesek egyetlen kézfogásért is. A legédesebb egy kis srác volt, aki odament hozzá, és sapkáját akarta aláíratni vele. Sebastian elmosolyodott, és letérdelve hozzá, aláírta. A fiú nagyon boldog volt, megköszönte neki, és gyorsan elviharzott. Beletelt pár órába, mire Seb végigért a tömegen, de szinte mindenkinek adott aláírást, aki elöl állt. Mikor végig ért, rövid integetés után felvette azt a pár szatyor ajándékot, amit kapott, majd felém jövet karon fogott, és elindultunk vissza, a lakókocsija felé. Mikor visszafelé igyekezett velem, még Christian megállított minket.
-Sebastian! Körülbelül 8, fél 9 felé majd gyere be az istállóba, tudod, megbeszélés.
-Rendben, persze. Ott leszek!-ígérte meg.
Christian elment mellettünk, mi meg bemetünk Seb "szobájába". Ő még az ajtóba lepakolta a szatyrokat, majd levette a sapiját is. Nehezen fújta ki a levegőt.
-Hát ez tovább tartott, mint hittem....-jelentette ki, és leroskadt a kanapéra.
-Miért? Talán csak itt Valenciába van ilyen sok rajongó?-kérdeztem vissza nevetve. Mire ő elkapta a kezem, és lehúzott a kanapéra, hogy én is üljek le.
-Nem! De ehhez sosem fogok hozzászokni... Nagyon nehéz... -kezdte lassan. -Ez nekem.-tette hozzá.
-Mesélj róla.-biztattam.
Összeszedte a gondolatait, és elkezdte.
-Ez az egész hírnév dolog nekem nem nagyon jön be. Próbálom megvédeni azokat, akiket szeretek a médiától. Úgy vagyok vele, ha már én nem bújhatok el a kamerák elől, legalább a családomat védjem meg tőle. Ugyanakkor, imádok versenyezni, ez az életem. És sajnos ehhez hozzájárul a hírnév is. Te is tanúja voltál annak, hogy egy perc alatt címlapra kerülhetsz velem. Ezt is szerettem volna elkerülni...-húzódott el a szája. -Az előző barátnőmet soha nem vittem magammal, többek között ezért.
-Én ezt nem tudtam....-sajnálkoztam.
-De nem ezért szakítottunk.-tette gyorsan hozzá.-A szakítás oka sokkal egyszerűbb, mint hinnéd. Mind a ketten rájöttünk, hogy már nincs értelme együtt lennünk....
Erre lefelé néztem. Ő az állam alá nyúlt kezével, és felemelte az arcomat.
-Egy cseppet se kell sajnálnod!-mondta ki, de szavai inkább parancsnak hallatszottak.
-És... akkor mennyire vagy nőcsábász?-nyögtem ki viccesen.
-Egyáltalán nem vagyok az!-tiltakozott mosolyogva.-Már 6 hónapja rá se néztem senkire... Illetve, eddig a percig. Nem vagyok az a fajta...
Nagyot sóhajtottam, aztán megint megszólalt.
-És neked? Volt barátod?
-Nem különösebben.-ráztam meg a fejem. -Tudod, az utóbbi éveket inkább tanulással töltöttem.
-Az én stréberem!-mosolygott, ami nevetésbe fulladt.
-Nehogy azt hidd, hogy jól ment!
-Miért? Melyik tantárgyat utáltad?-kíváncsiskodott.
-Matek.-vágtam rá. Valahogy sose ment úgy ahogy kellett volna.
-Az nekem sem volt a kedvencem. Inkább a fizika, és a sport.
Erre elmosolyodtam. Nagyon jó volt még többet megtudni róla.
-És a sportból melyik volt a kedvenced?-dőltem hátra a falnak.
-A foci. Még ma is nagyon szeretem. Te nem szeretted?
-Még általános iskolában egész jól ment.-emlékeztem vissza.-Később már nem foglalkoztam vele. Azért szerettem.
Még percekig beszélgettünk a régi időkről, amikor még mind a ketten sulisok voltunk. Ez idő alatt jobban beleszerettem. El sem tudtam képzelni, hogy milyen lesz az elválás pillanata.
Amikor már alig jutott valami az eszünkbe, Seb felpattant, és odasietett az imént kapott ajándékhoz, felkapta őket, majd odahozta őket az ágyra.
-Megnézzük őket?-kérdezte csillogó szemekkel.
-Rendben. Nézzük.-mosolyogtam rá, és felültem.
Ő elkezdte megvizsgálni, hogy mégis mi van a szatyrokban. Az egyikben egy plüssfigura volt, egy levéllel együtt, a másikban pedig egy egész füzet, és ha jól láttam, tele volt írva az egész levelekkel. Mind annyira édesek voltak.
-A leveleket majd később elolvasom. -jelentette ki. -Most nincs rá időm.-fejezte be.
-Ahogy akarod.-hagytam rá.
Ő bólogatni kezdett. Később még odaült a saját laptopjához, és a hivatalos honlapjára írt egy naplóbejegyzést, amit mindig megtesz, időmérők, futamok, és fontosabb események után. Ezt is jó volt megtudni, és látni, hogyan teszi meg ezt. Tényleg úgy éreztem, mintha ezer éve ismernénk egymást. Örültem, hogy ilyen őszinte velem. Végül eljött az idő, hogy elköszönjünk, mert Sebastian-nak mennie kellett, és én sem maradhattam tovább. Sajnos ennek a napnak is hamar vége szakadt. Ismét a McLaren és a Red Bull istállói között kellett elköszönnünk.
-Akkor holnap találkozunk!-kezdtem én elköszönni.
-Holnap.-bólogatott mosolyogva. -Aludj jól!
-Te is!-mosolyogtam rá.
Adott egy puszit az arcomra, én meg éreztem, hogy teljesen bepirulok. Elengedtem a kezeit, és hátrálni kezdtem. Még integettem egyet neki, fülig érő szájjal, és ő is visszaintett. Ezután elindult vissza, és eltűnt a Red Bull istálló falai között. Én szinte repültem családom felé, a McLaren-hez, ugyanis még mindig rám várt a feladat, hogy hazavigyem aput, és elköszönjek Adritól....

3.fejezet: "Csak ennyit kérek én ..."

2011-09-03T10:27:00.000-07:00

Sziasztok! Köszi mindenkinek aki hozzászólt, ezután is számítok rátok hozzászólások terén! :) <3

/Dóra szemszöge/

Amint visszaértem Jenson, és Adri felé, rögtön éreztem, olyan, mintha valamelyik felem elhalt volna, amely eddig tökéletesen működött. Hirtelen minden unalmassá vált, és azt se tudtam, hogy hol is vagyok. De ez nem jelentett sokat, Adriék rögtön találgatni kezdtek, és kérdezősködni, alig bírtam követni őket.
-Mi ez a sapi, és felső rajtad? Csak nem tiszteletbeli csapattag lettél...?-kezdte Button.
-Őő...-kezdtem dadogva. -Sebastian-tól kaptam. Persze a felső az visszajár. -mosolyogtam. -És nem, nem lettem csapattag, de mind nagyon kedvesek....
-Elhiszem.-vetette oda Button.
-Apu nem nagyon örült neki, hogy a mai napod a Red Bull-nál töltötted... elvégre a McLaren-hez jöttetek.-jegyezte meg Adri.
-Sajnálom... ez csak úgy jött... de majd megbeszélem vele....
-Látom Sebastian nagyon rád van kattanva...-kezdte ismét Button. Miért csinálja ezt?! -kérdeztem magamba szenvedve.
-És az akkora baj?-kérdeztem vissza.
-Nem sőt...! Én szurkolok nektek! Elvégre... én hoztalak össze titeket...-dicsekedett az utolsó mondattal.
Ökölbe szorítottam a kezem, és kicsit megütöttem a vállát Button-nak, persze csak játékból, meg sem érezte. Én viszont vigyorogtam egyet rajta.
-És, mit csináltatok ennyi ideig?-kérdezte kíváncsian Adri.
-Semmi különöset.-hallgattam el tőlük mindent. El fogom neki mondani, de Jenson előtt... nem hiszem hogy rá tartozna.. Elvégre mégis csak... Na mindegy.
-Ja értem... nem tartozik rám..-emelte fel kezeit Button. -Akkor majd találkozunk csajok, illetve Adri, veled majd később, Dóri, veled majd holnap...-köszönt el Button. Egy csókot nyomott Adri szájára, megölelte, majd elment. Én még utána kiabáltam.
-Ne vegyél rá mérget!
Erre elnevettük magunkat.
-És te...? -kérdeztem meg halkan. -Nem mész vele?
-Ugyan már... csak hátráltatnám. Ilyenkor a csapathoz megy. Most inkább veled beszélgetnék. Apu mindjárt jön, és majd hazamegyünk, aztán beszélgetünk egy kicsit. Mit szólsz hozzá?
-Oké. Bár nem értem mit akarsz tudni...-próbáltam úgy tenni, mintha nem érteném miről akar beszélni.
-Szerintem pontosan tudod...-reagált.
Erre apu lépett ki az ajtón, és a McLaren csapatfője. Hurrá! De legalább, megmentettek egy időre a magyarázkodástól. Legalább is azt hittem. Mikor apu meglátta rajtam a Red Bull-os cuccokat, nagyon kikerekedtek a szemei, ahogy Martin-nak is.
-Hát Dóri... te tényleg átpártoltál tőlünk!-vigyorgott Martin.
Nem tudtam mit mondani, csak vigyorogtam.
-Én nem pártoltam sehova sem.... Ugyanúgy szurkolok mindenkinek, ahogy eddig. A sapkának, és a felsőnek ehhez semmi köze...-válaszoltam utána mégis.
-Értem... hát akkor minden jót, holnap reggel találkozunk!-köszönt el Martin. Apu és ő kezet ráztak, majd el kezdtünk kifelé indulni. Ki egész a parkolóig, majd mind bedobtuk magunkat a kocsiba. Én vezettem egész hazáig, illetve a szállodáig. Kiraktam aput és a tesómat a szálló előtt, én pedig elvittem a kocsit a parkolóba. Majd én is kiszálltam a kocsiból, bezártam, és próbáltam kicsit lassúskodni, mielőtt visszamennék a szállodai szobámba. Tudtam, hogy Adri egyből faggatni fog a mai napról, habár szívesen kiadnék magamból mindent, amit érzek, jó lenne elmondani valakinek. Valószínűleg ez a terve Adrinak is. Rég láttuk már egymást, ahhoz képest, hogy régen elválaszthatatlanok voltunk. Végül úgy döntöttem, a lift helyett a lépcsőt választom. Lassan, de elértem a szobánkat, habár én egy külön szobában aludtam, anyutól és aputól, most mégis az övék felé vettem az irányt, mert gondoltam, hogy Adri és mindenki ott lesz. Közben egyre jobban belemelegedtem Sebastian szürke melegítőjébe, és nagyon jó érzés volt érezni az Ő illatát. Pár pillanatra bele is feledkeztem. Végül lenyomtam a kilincset, és mialatt beléptem a szobába, levettem a fejemről azt a sapit amit Seb-től kaptam, a hajam meg tiszta kóc lett. Anyu meglepetten nézett rám, és a felsőmre is.
-Szia anyu!-köszöntem neki mosolyogva.
-Szia! Milyen volt a mai nap?
-Csodás....-áradoztam.
-Azt hittem, hogy a McLaren-hez megyünk.... De te ennek ellenére, az egész napot a Red Bull-al töltötted!-mordult rám apu.
-Igen, tudom... ez csak így alakult.... Talán baj?
-Hát, Martin nem volt tőle elragadtatva...
-Tényleg sajnálom. Én csak... -kezdtem, de aztán abbahagytam a magyarázkodást. Minek is magyaráznám meg? Úgysem értenék meg. Most ismertem meg egy fantasztikus embert, akire életem végéig emlékezni fogok... és aki egész fontos lett számomra. Azt hiszem, a búcsú pillanatában már több volt köztünk csupán ismertségnél....
A továbbiakban megpróbáltam kicsit hanyagolni a témát, bár anyunak szinte majdnem mindent elmondtam később, aztán még később Adrival átmentünk az én szobámba. Amint beértem a szobámba, ledobtam magamról a szürke felsőt, és ráhajtottam egy székre. A sapkát pedig magammal cipeltem az ágyra. Törökülésbe helyezkedtem, és Adri pedig elém ült.
-Nagyon sok mindenről lemaradtam a mai nap folyamán! Szóval... hogy találkoztatok, és miért áradozik arról Button, hogy ő hozott össze titeket?
-Igazából... lehet benne valami.-mosolyogtam el magam. -Csak odamentem Jenson-hoz beszélgetni, amikor odajött Sebastian, és bemutatkozott nekem.... Aztán áthívott az ő boxukba... és...eredetileg is megnéztem volna a szabadedzést... szóval...
-Szurkoltál neki?-lökött oldalba tesóm.
-Igen.... tudod én mindig is a McLaren-nek szurkoltam, vagy épp annak, aki a csúcson volt. De most rendesen megdobbant a szívem, amikor Sebastian ült a kocsiba. Tehát... annyira akartam hogy ő nyerjen...
-Akárcsak én Jenson-nél...-mosolygott. -Te szerelmes vagy!
-Nem... vagyis. Nem tudom.
-És ezután mi történt? Mert úgy eltüntetek, azt hittem hazamentél... de aztán láttuk hogy visszamész Sebastian-al...
-Hát igen... utánam jött...és...-kicsit haboztam. -Megkért, hogy vacsizzak velük, a Red Bull-nál.
-Tényleg? -csodálkozott.
-Aha...-nyögtem ki. -Aztán megismerkedtem a csapattal, és bevallom, nagyon jó érzés volt ott lenni köztük. Ott minden olyan, mint egy nagy családnál.... Mindenki nagyon kedves volt... Még Webbert is megismertem... -mosolyogtam el a végét.
-Szóval ismersz mindenkit... oké. De ez még mindig kevésnek tűnik nekem... Valamiért... olyan más lettél. Csak kellett valami történjen...-tapintott rá a lényegre.
-Nos igen... -mosolyogtam.
-Ki vele!-sürgetett Adri.
-Sebastian bevitt a lakókocsijába... Mindent megmutatott... és igazából elég aranyos helyen alszik....
-Uram ég!-reagált először mosolyogva. Én meg magamban azt kérdeztem. -Mi az?!
Egy kicsit néztem az arcát, mely mosolytól akart kirobbanni, de aztán folytatta.
-Ha Sebastian beengedett a magánszférájába, akkor az már több lesz mint barátság. Kezd közel engedni magához, ami nekem fura, ugyanis alig egy napja ismeritek egymást...De a szerelemnek nincs határ... Ezt gondolom te tudod a legjobban.
-Igen én... -hajtottam le a fejem, így tekintetem egyenest a sapkára esett. Megint elmosolyodtam. Most már csak tényleg akkor lesz gond... ha alig kettő nap múlva el kell búcsúzzunk egymástól, és minden olyan lesz, mint azelőtt. Minden....
Ezeken a dolgokon töprengtem, miután Adri magamra hagyott a szobában. Lezuhanyoztam, pizsibe öltöztem, és bedobtam magam az ágyba. De a sapka még mindig nálam volt, és még az ágyban is öleltem. Néha pedig a felsőre is rá-rápillantottam. Ilyenkor mindig boldog voltam. Valahogy nem tudtam aludni...

/Sebastian Vettel szemszöge. (Még éjszaka a csapatnál)/

Már mindent megbeszéltünk a holnapi időmérővel kapcsolatban a csapattal, és már szinte mindenki elment aludni, így csak én, és Christian maradt az autónál. Egész későre járt, de amúgy is általában ilyenkor oltunk villanyt. Mivel úgy láttam, hogy Christian is végzett, úgy gondoltam, én is elköszönök, és lefekszem, még mielőtt ránk világosodik. Kicsit kellene aludjak, mert még a végén bealszom az időmérőt. Úgyse bírnám megtenni...
-Na, akkor ha nincs más, akkor én is mennék aludni...-szóltam felé.
-Hát, tulajdonképpen lenne még valami...-tartott fel, és felállt a kocsim mellől. -Meg kellene beszélnünk, ezt a Dóri dolgot....
-Talán, valami baj van vele?-kérdeztem vissza meglepetten.
-Nem. Tudod, hogy nincs semmi bajom vele, ha lányokat hozol ide hátra, vagy ha bemutatod nekünk őt. Csak... ez valahogy furcsa volt. Inkább az érdekelne, hogy mit érzel iránta?-kíváncsiskodott.
-Nagyon megkedveltem, és megtetszett.-nyögtem ki gyorsan. -Tényleg fontos lett számomra. Nagyon aranyos lány, és látszik rajta, hogy érettebb a koránál....
-Szerelmes vagy?-ugratott, és nevette el magát.
-Akkora gond lenne?-kérdeztem vissza. Magamban megforgattam a szemeim. Nem is kellett volna válaszolnom neki, mert most ezzel fog cikizni egész hátralevő életem végéig. Nem is tartozna rá.
-Nézd, nem szeretném, ha ez a verseny rovására menne... meg azt sem, hogy elterelje a versenyről a figyelmed.-szögezte le.
-Nem fog, nyugi! Tényleg... tudod, hogy a magánéletet mindig elválasztom a versenyzéstől...
-Igen, épp ezért! A régebbi barátnőd sosem engedted a pálya közelébe, érthető okok miatt... de most itt van Dóri, és....
-Nem lesz gond! Nyugi főnök!-vicceltem el a dolgot. -Menni fog! 120%-ot beleadok!
Egy "Jól van" pillantást vetett rám, én pedig elköszöntem tőle. Hamar megtettem az utat a lakókocsim felé, és gyorsan átöltöztem, majd beugrottam az ágyamba. A hely még őrizte Dóri illatát, és jó érzés volt ott elaludni. Az álom hamar a szememre jött, de ugyanakkor izgatott voltam az időmérő, és amiatt, hogy már csak pár óra, és ismét láthatom Őt....

/Dóra szemszöge/

Reggel amikor felébredtem, nagy világosság fogadott, és elég furán éreztem magam, hogy szinte egész éjjel egy sapkát ölelgettem. El is nevettem magam. Nyújtózkodtam egyet, aztán kimásztam az ágyból, és gyorsan felöltöztem, majd rendbe szedtem magam. Megfésülködtem, és ezennel egy sötétkék félvállas felsőt vettem fel, mely a kedvenc viseletem volt, és véletlenül egész hasonlított a Red Bull kék színéhez. Ezen megint mosolyognom kellett. Ismét egy csőnacit vettem fel, a hajam csakúgy igazítottam mint tegnap volt. Amikor leültem az asztalkámhoz, láttam, hogy már kész van a kávém, amit nemrég rendeltem meg, megörültem, és lehuppantam a kis székre. Amint el kezdtem kavargatni, egyszer csak tesóm rontott be az ajtón, és kezében egy újságot tartott.
-Mi az? Mi a baj?-néztem rá furán.
-Ezt látnod kell!-dugta az orrom alá az újságot.
Én önkénytelenül is megláttam, hogy vagy 4 hatalmas képen rajta vagyok Sebastiannal, ráadásul a címlapon. Szemeim kikerekedtek, és nagyon megijedtem. Azonnal felpattantam a székről.
-Úristen!-hirtelen csak ennyi jött ki a számon. -Ez.... ez ... nem lehet!
A képeken alig látszott az arcom, az egyiken talán a fele, de Sebastian arca, körvonala, és testalkata abszolút kivehető volt. És ami a legfélreérthetőbb volt: Fogta a kezem.
-Ez meg hogy lehet?!-mordultam Adrira.-Hiszen, nem is láttuk őket! Hogy fényképezhettek volna le?!-teljesen össze voltam zavarodva, és megijedtem. Azt azért nem szoktam meg, hogy címlapokon szerepelek.... Ezek után, hogy fogok Sebastian szemébe nézni?! Biztosan haragszik rám a képek miatt...
Egész végig csak bámultam Adrira.
-Mi az?! El se olvasod?-kérdezte Adri.
-Nem. Semmi kedvem. Úgysem az igazat állítsák...-rogytam vissza a székre.
-Nem, tényleg nem... -válaszolt, és ő is leült a székre. Gondoltam, hogy elolvasta... Szemeim lassan könnyel teltek fel, de nem sírtam. Visszatartottam. Muszáj volt.
-Én nem megyek ma!-jelentettem ki végül, könnyes szemekkel.
-Mi?!-kérdezett vissza meglepetten tesóm. -Jönnöd kell! Sebastian vár! Kérlek!
-Nem... nem lehet... Ezek után...Csak még több képet készítenének a fotósok... És...-vettem egy nagy levegőt.- Nem tudom, hogy Sebastian örül-e neki... vagy sem.
Adri nagyot sóhajtott.
-Szerintem Sebastian-t nem érdekli, holmi újság...!-próbált meg biztatni. Ezeket a szavakat viszont csak Sebastian szájából tudtam volna elhinni. Így értelmetlen volt az egész.
Még órákig tudtam volna rágódni ezen a cikk dolgon, és mondtam volna, hogy felejtsük el, de ameddig Sebastian-al nem tisztázom a dolgokat, ezt sajnos nem tudom megtenni. Ugyanakkor meg, nem tudom, hogy mennyek-e vagy sem...
Végül arra az elhatározásra jutottam, hogy el kell mennem, még pedig ha nem is megyek be hátra a boxokhoz, legalább aput elviszem. És így is lett. Szinte 30 perc alatt odaértünk, szintén én vezettem. Leparkoltam, ugyanoda ahova tegnap, és kiszálltunk a kocsiból. Adri egyből Button-hoz futott, aki már a hátsó ajtónál várta, és megölelték egymást. Még javában időmérő előtt voltunk. Így én is kiszálltam. Becsuktam a kocsiajtót, és megálltam ott, az kocsiajtó előtt.
-Biztos, hogy nem akarsz bejönni? Egész évben erre vártál, nem emlékszel? Lemaradsz mindenről!-unszolt apu.
-Nem...-kaptam a fejemhez a kezem. -Nem hiszem.... Talán majd később benézek...
-Jól van! Én szóltam!-hivatkozott apu.
Erre egy gyenge mosolyt eresztettem. Közel sem volt olyan, mint a tegnapi mosolyok Sebastian-al. Láttam, hogy apu elveszik az ajtó másik oldalán, de Button, és Adri még mindig ott várakoznak. Én már azt se tudtam miért mentem. Megfordultam, és kinyitottam a kocsiajtót. Illetve akartam. Hátulról egy kéz visszanyomta az ajtót, és a másik pedig az én kezemet markolta. Nem is kellett megfordulnom, felismertem. Sebastian volt az. Végül megfordultam.
-Szia!-köszöntött barátságosan, és mosolyogva. -Ugye nem haza akartál menni?-konyult le a szája.
-Hát, ami azt illeti...-próbáltam kicsit halkabban beszélni.
-Nézd, ha az újságról van szó... akkor...-kezdte de félbeszakítottam.
-Igen... de...-nem is engedte, hogy befejezzem.
-Elolvastad?!-kérdezett rá szűk szemekkel.
-Nem... De elég volt a képeket látni...
-Engem nem érdekel az a cikk! Sőt, nem érdekel a média! Soha nem is izgatott! És egyszerűen nem tudom elfogadni azt, hogy ez miatt ne találkozzunk!-mordult rám kicsit komolyabban. Én meghökkenve figyeltem. Hirtelen szólni sem bírtam. -Inkább gyere be, és beszéljük meg ott!-ajánlotta fel.
-Miért? Hogy megint lekapjanak?-kérdeztem vissza.
-Engem nem érdekel!-jelentette ki ismét. És ekkor esett le, hogy őt tényleg nem zavarja az újság, vagy bármi más.
-Szóval, te nem haragszol...-kezdtem lassan, de végét gyorsan kinyögtem. -Az újság miatt?
-Nem.-válaszolt mosolyogva.
Hangosan fellélegeztem. Nagyon nagy kő esett le a szívemről.
-Te jó ég... milyen hülye vagyok!-jelentettem ki magamnak, de hangosan.
-Nem, nem vagy az!-tiltakozott Sebastian, majd magához szorítva megölelt. Én is szorítottam őt. Bár már az overáljában volt, nem zavart. Egész sokáig szorítottuk egymást, és láttam, hogy az ajtóban Adri és Jenson elmosolyogja magát. Végül vége lett az ölelésnek.
-Akkor ugye bejössz?-unszolt Sebastian, és a kezemet még mindig nem engedte el.
Lassan bólogatni kezdtem, de azért válaszoltam neki fülig érő mosollyal.: -Persze!
Már épp indultunk volna, amikor észbe kaptam, hogy Seb felsője ott maradt a kocsiba.
-Várj!-szóltam neki. Ő elengedte a kezem, és én visszaindultam a kocsi felé. Kulccsal kinyitottam, és éreztem, Sebastian minden mozdulatom figyeli. Ez talán azért is lehetett, mert azért ő mégiscsak jobban ért a kocsikhoz mint én, de ki meg be zárni talán tudom. Behajoltam a pulcsiért, és kivettem. A karomba vettem, és bezártam a kocsit. Mikor visszaértem, Sebastian már javában mosolygott. Fogsora felvillant, így én sem álltam meg.
-Köszi.-nyújtottam felé a szürke Red Bull-os melegítőfölsőt. Megint mosolygott.
-Nagyon szívesen. Remélem nem fáztál meg....
Ezután elkapta a kezem, újból megfogta, és elindultunk a hátsó ajtó felé. Apu és Martin ott állt a McLaren istállójában, én pedig megállítottam Sebastian-t, aki felém fordult, elég közel voltunk egymáshoz, és mélyen a szemébe néztem. Ennek hamar vége szakadt, ugyanis szólnom kellett.
-Szólok apunak, hogy mégis maradok...
-Rendben. De... remélem tőlünk nézed végig az időmérőt....
-Oké...-mosolyogtam, és elengedett.
Mikor odaértem apuhoz és Martinhoz, mind kíváncsian figyelték, hogy mit akarok mondani. Zavartan, de megszólaltam.
-Mégsem megyek haza...-sunnyogtam. -Azt hiszem maradok...
-Igen, azt észrevettem. -nézett el mögöttem apu Sebastian-ra.
-És... Martin.. ha nem haragszol meg, akkor inkább a Red Bull-nál tartózkodnék...
-Nem, persze hogy nem! Menny csak...-értett meg, és mosolygott. Hálás voltam neki.
-Köszi, akkor sziasztok!-köszöntem gyorsan el, és visszamentem Sebastian-hoz.
Ő egy elégedett mosollyal megint hátravezetett az ő csapatához, és csakúgy mint tegnap, hamar odaértünk. Már szinte semmi sem volt ismeretlen hátul. Webber jött szembe velünk.
-Hé-hé-hé!-mosolygott. -Dóri! Hát te?
-Tudod, gondoltam megnézem hogy mit csináltok errefelé...-viccelődtem.
-Aha.. igen...-nézett a kezünkre.
-Én hívtam meg...-vallta be büszkén Sebastian. -Megnézi hogy bénázunk!-nevette el magát.
Erre Christian is odajött hozzánk, ahogy Adrian Newey is. Először kicsit megijedtem, de aztán Sebastian biztató jelenléte megnyugtatott.
-Dóri! Örülök hogy ismét láthatlak! Remélem gyakrabban jössz majd!
-Igen, én is.-válaszoltam rá.
Adrian jól végigmért, és a végén vele is összebarátkoztam, már amennyire lehetett. Aztán már nem zavarhattam sokáig Sebastian-t, mert kocsiba kellett ülnie, és megszerezni a pole pozíciót a csapatnak. Nagyon reménykedtem benne, hogy sikerül neki. Még mielőtt ki ment volna az első mért körére, nagyon koncentrált, én pedig nagyot sóhajtottam. Az első körben nem végzett első helyen, de elég volt a továbbjutáshoz a Q2-be. Itt fellélegeztem. Aztán kezdődött a második kör, ahol Sebastian épphogy csak lecsúszott a vezető helyről, de Webber is, és ő is továbbjutott az utolsó, harmadik körbe. Végül az utolsó kör következett. Lassabban telt, mint gondoltam, és a gyomromban egy nagy gombóc nőtt. Mikor Sebastian az utolsó mért köre végéhez ért, és átsuhant a célvonalon, megnyugodtam, mert abszolút a leggyorsabb kört futotta, mindenkit legyőzött, és a Red Bull abszolút ünnepelhetett, ugyanis Sebastian lett az első, így övé lett az első rajtkocka, ugyanakkor Webber-é lett a második. Az is eldőlt, hogy a második sorból a 3. helyen Lewis rajtolhat majd. Nekem tökéletes sorrend volt, de azért egy picit sajnáltam, hogy Button lemaradt. Mikor Sebastian kiszállt az autójából, és beparkolt az első helyre, egyből fotózkodni indultak mind a hárman, én pedig átmentem egy kicsit apuékhoz beszélgetni, mivel jól tudtam, Sebastian most egy jó 1 óráig nem lesz elérhető számomra, az interjúk miatt. Meg kockázatos is lenne, ha a közelébe látnának most... pedig úgy megölelném és gratulálnék neki. Majd kirobbantam az örömtől, hogy semmi baj nem történt az időmérő során, és annak is örültem persze, hogy Seb első lett....
Már csak 1 óra, és megint vele lehetek.... Csak ennyit kérek én...

/Szerkesztő megjegyzése/
Sziasztok! Szerintem elég hosszú rész lett, remélem tetszik majd nektek, ez olyasvalami fejezet lett, ami szerintem abszolút hihető, hogy ez megtörténik a való életben is, de ez csak egy álom. :) A következő fejezeten is dolgozni fogok egy egész héten át, így jövő hétvégén kapjátok majd az újat! :) Legyetek jók, és ne felejtsetek el kommentelni! Számítok rátok! <3 Ja,és jövő hétvégén szurkoljatok Sebastiannak Monzában! <3